Következő 5 cikk

Előző 5 cikk

Rocking around the Christmas tree		2010.01.06. 14:57
Hogy hogyan teltek az ünnepek? A Mikulás hozott sok finomat, meg NMkét, meg valami rémes torokfájást, amire antibiotikumot kellett szednem. De valahogy túléltem végül. Közben volt egy  már emlíett teszt, aminek az eredménye teljesen lelombozott, de próbálok talpra állni. Dolgoztam egy napot a Pennyben karácsony előtti besegítésnek, de soha többé. Utána napokig sebes volt a kezem, mert kiszáradt teljesen a mosólétől... De nem volt ilyen szörnyűséges minden, mint ahogy így sorolom. Mármint ezek, amiket mondok, rosszak voltak, közben viszont csudajó dolgok történtek. Hiszen mindent áthatott az ünnep. Voltunk Jákobot ünnepelni családilag, és csakhamar elérkezett a bagolyköves karácsonyi bál is, amely hozta szokásos, örömteli formáját. Az azt követő nap pedig mesés volt. NMkémmel egész nap csavarogtunk a Váci utca környékén. A nagy hó és a mínuszok elől olykor bemenekültünk valahova egy-egy kávéra, teára, vagy éppen nekem kesztyűnézőbe, meg egyéb holmilesőbe. És persze barangotunk a Vörösmarty téri vásárban. Dehát egyre hidegebb lett, mínusz 10-nél is hidegebb, szóval a hagyományos karácsonyi összejöveteles társaság egy órát tudott csak együtt tölteni. Én mondjuk plusz egy órát áltam kint a fagyban a családomra és egyéb népekre várva, de... kemény gyerek vagyok, nem lett semmi bajom. Utána pedig kénytelen-kelletlen elváltam az Aranyosomtól, és Szabó-Fodor egyesüléses hazakocsikázás keretében mindenféle ünnepi dalokat énekeltünk, hogy a kissé átfagyott Boti ne legyen olyan szomorú. Ezek után nem volt más hátra, mint készülődés, várakozás, a karácsony pedig hamar eljött. A hó akkorra már nagyrészt elolvadt, de azért még emlékeztetőül maradt pár folt. Marcellék átjötek ebédre, elmentünk Botival egy kis pásztorjáték lesőbe az agárdi református templomba, aztán magunkra maradtunk itthon a szülőkkel. Apával elbicikliztünk egy kis fénylnézőbe, aztán vacsora és ajándékbontogatás következett. Már megint tele volt a fa alja. Valahogy mindig ez történik. Remek dolgokat kaptam. Vasember DVDt, Kinkade naptárat, mobiltartót, füles sapkát, felsőrészeket, egy gurolós bőröndöt, Heath Ledger élete könyvet, Chaplin DVDt, Sweeneyt is megszégyenítő beretvát... meg ki tudja még, hány csodát. Jöttek aztán a naaagy pihenős napok. Bejgli és egyéb finomságok magunkba tömése, habos tejeskávék, filmek, az ajándékok újbóli megszemlélései. Megérkezett aztán NMke, akivel átruccantunk kicsit Székesfehérvárra egyik nap, aztán szilveszterre Marcellék is betoppantak. Ebben a társaságban mulatoztunk. Pókereztünk, alhambráztunk meg minden. Éjfélkor meg koccintás, dudálás, ami kell. Másnap Marcellék meghívtak minket moziba az Alba Plázába, ahol Avatart lestünk életem első 3D-s filmes élményeként, aztán éjjel 2010.01.01. 10:01-kor NMkével felengedtük az égre a szerencselámpásunkat, amit Orsiéktól kaptunk. Most egyedül vagyok itthon. Vagyis három pihenő állatkával körülvéve. Loreena szól és egy mécses ég előttem a Meltől kapott erotika illóolaj illatát szórva szét a szobámban. Akármennyire magam alatt lévő állapotban vagyok, örömmel gondolok az ünnepekre, és úgy érzem, most is tartanak. Áll még a fa, fent vannak a szilveszteri színes szalagok, kint pedig esik a hó...

Have yourself a Merry Little Christmas		2009.12.03. 14:39
Nagy ünneplések voltak itt mostanság, hiszen volt a szüléknek is szülinapja, az ő anyóspajtásuknak is, meg nekem is a kihelyezett névnapom, és ennek alkalmájából nagy családi összejövetel volt a közeli kis vendéglőben. Botinak megtanítottam ott, ho-ho-hó, hogy mit mond a Mikulás, Jákobtól meg megtudtam, hogy kág. Meg keg. Tőle ezeket lehet megtudni, de az összes kág és keg nagyon fontos dolog különben. Meg énekeltem neki idétlenkedve Mendegél a mandarint, ami igazán bejövős volt a számára. Különben voltam a teszen, amit mondtam, aztán jövő héten megyek megint egy egyeztetésre. Munkával kapcsolatban meg sehogy nem állok. Még csak vissza se jeleznek sehonnan. Nyomaszt. Ez is nyomaszt. De mindezek mellett különben meg jól vagyok. És nem vagyok jól. Olyan fájdalmas, mégis örömteli melankólia ül rajtam. A tehetetlen tétlenség fájdalma és az ünnep áhitata. Ez utóbbit igyekszem előtérbe helyezni. És sikerül is egy kevés, de olykor érezhető fásultsággal bennem. Meggyújtottuk az első adventi gyertyát. Az még semmi, de már elkészült nem csak a mi, de a bratyóék adventi naptára is. Napok óta Mikulás gyár van nálunk. Nagyban űzzük az ipart. Ma van egy kevés pihenés, meg talán holnap is, aztán nyomjuk tovább.

Man like me		2009.11.23. 22:18
Mostanában indultam el egy nagy úton. Voltam a héten egy dokinál, és jövő héten is megyek egy tesztre. Azt hiszem, többet erről nem is írok egyelőre. Csak rögzíteni szerettem volna itt. Tyű, naon luxus hétvégét csaptunk itten. Mármint igazából luxus vasárnapot, ugyanis NMkével és apával elmentünk a termál fürdőbe kiáztatni magunkat, utána meg a közeli kis étteremben ebédeltünk. Tudunk élni. Meg kreatívkodtunk, meg filmeztünk, meg minden. Apropó filmek: a jelenlegi favoritom Robert Downey Jr. a Vasember óta. Vele is úgy vagyok, mint már több kedvencemmel voltam, hogy mindig is kedveltem őket, aztán páfff, és máris az élmezőnybe kerültek. Na ezt őnála Tony Stark hozta el. Azóta újranéztem a Chaplint, megvizslattam a Trópusi vihart, a Durr, durr és csókot... Szóval RDJ mérgezésem van. Olyannyira, hogy NMet is megmérgeztem, aki tegnap levágta a hajamat, és csak annyit beszéltünk róla, hogy "tudod, olyan Robert Downey Jros legyen!". Na ez volt a hiba, mert míg én a Trópusi vihar bemutatóján lévő séróra gondoltam, addig Ő egy amolyan Tony Stark styleosra egy abc rendezvényről. Ezért nem is értettem, miért úgy vágja, ahogy. Hát azért, mert nem is olyan hajam lesz, mint hittem. :)) Nade segáz, mostmár, hogy tudom, milyennek készült. :)

I gotta take a risk, take a chance, make a change		2009.11.09. 14:53
Még mindig állást keresek. Nézegetem a hirdetéseket a neten, küldöm szana-szét az önéletrajzom, és várok, ki jelez vissza. Visszahívtak egy helyre ismét, de nem megyek el, mert súlyosan élek a gyanúperrel, hogy ugyanakkora kamu, mint az előző volt. Márpedig bérletem már nincsen, hiszen már nem vagyok diák, így pedig belekerül 1-2 ezer forintba a pesten való kószálás felutazással és bkvzással együtt. Így pedig nem éri meg. Muszáj válogatnom. Pénteken Melissával összeenméjkeszalagavatóztuk magunkat. Jól meglestük, hogyan szurkálják meg a kis vöröskénket, aztán hogyan lejti a keringőt szép fehér ruhában. Utána az alkalmat megünneplendő buliztunk egyet az osztályával. Bár kissé szolidra sikeredett a mulatság szórakozóhely zenétlensége miatt, mi ezt is így-úgy orvosoltuk, az alkohollal pedig nem voltak problémáin. Csak a korai zárással, így átnyomultunk kora hajnalban egy Mekibe, aztán haza evickéltünk Ennméjkéhez. Ott is maradtam a hétvégére. Különben volt ám nálam idén is Halloween banzáj NMkével, Melissával, Néróval, Leevel meg Gergővel, meg Sweeney Toddoskodással, meg sütőtöklé ivászattal, meg sütőtökös muffin, trollháj meg mindenféle egyéb evészettel, meg töklámpás faragással, meg temetőmenettel, meg idétlen játékokkal, meg horrornézéssel. Alap.

Mind the gap		2009.11.04. 12:51
London. Hát végre eljutottam oda. Nem hittem, hogy tényleg megtörténhet, de megtörtént. 3 napot töltöttem ott. Nothing Hill környékén laktunk a LondonHouseHotelben a Hyde Park mellett a Westminster körzetben. De természetesen a szálláson leledztünk a legkevesebb időt. Életemben először repültem. Kellemes élmény volt. Miután megérkeztünk, ellátogattunk a Nothing hilli vásárba, az Oxford Street forgatagába -többek közt abba az áruházba, ahol Rowan Atkinson szerencsétlenkedett a nyaklánccal (Igazából szerelem) -, az éjszakai pezsgő Sohohoz és Covent Gardenhez. Másnap Gegével a King's Crossnál nyitottunk a 9 és 3/4-ik vágányon (Harry Potter), majd megnéztük magunknak a Csóró végét (Igazából szerelem) Brixtonban, ezután egyedül folytattam utam a London Bridgehez, ahonnan a Southwark Cathedralhoz keveredtem, majd onnan a Monumenthez, és arrafelé ráleltem a Foltozott Üst bejáratára (HP). Megpihentem a Hyde Parkban, utána ismét irány a zsúfolt Oxford Street. Ismét pihentem egyet, de immáron a szálláson, ahol útjukra bocsátottam az amerikai focimneccsre menő többieket. Én az Old Vic Theatrehöz mentem, ahol éppen az Inherit the wind c. darab ment odabent, és a művészbejárónál megvártam... Kevin Spaceyt. Osztogatott egy-két aláírást a népeknek, fényképezkedett, az épület mellett még beszélgetett pár ismerősével, majd apró fekete kutyájával tovasétált az utcán. Figyeltem, ahogy eltűnik a szemem elől, majd találomra felszálltam egy doubledeckerre, ami pont a Gringotts Bank (HP) bejáratának környékén tett le. Tiszteletemet tettem még a Piccadilly Circusnél, aztán szállásunkra tértem. Következő nap ismét Gegével vágtunk neki a városnak. Elmentünk a Baker Streetre egy pillantást vetni Madam Tussaud panoptikumára, majd bekukkantottunk Sherlock Holmeshoz. Elmetróztunk a Towerig, ahol jól ellébecoltunk, gyönyörködtünk kicsit a Tower Bridge-ben. Innen a Temple Churchhöz irányultunk, de nem találkoztunk Silasszal (Da Vinci-kód). Majd felballagtunk a Fleet Streetre (Sweeney Todd), de nem akart senki megborotválni minket. (Valszeg ez azért lehetett, mert mi jobbra mentünk, pedig a borbélyüzlet balra volt. Nagyon gáz. Na mindegy. Majd legközelebb!) Úgyhogy naaagy szomorúan a St. Paul’s Cathedral-hoz botorkáltunk, onnan felsétáltunk a Millennium Bridgere, amit a Mágiaügyi Minisztérium emberei szépen helyrehoztak a halálfaló támadás óta (HP). A híd végén olcsóért benyomtunk egy hot dogot, aztán jegyet váltottunk Shakespeare Globejába, ahol meg is néztük a kiállítást, meg magában a színháztérben is körbevezettek minket. Dolgunk jól végeztével beültünk a közeli Starbucksba, és ismét egy magam vágtam neki a továbbiaknak, egyben utolsó londoni estémnek, de erről kicsit később, ugyanis… Tovább…

Következő 5 cikk

Előző 5 cikk