Penna kézbevétele és letétele: 2004. február 5.
Jogok: Ezennel cáfolok minden olyan vádat, miszerint mindennek bármi köze lenne a Harry Potter - tagadáshoz.
Figyelmeztetés: NC-17; a mű részletesen írja le két férfi szexuális aktusát és erőszakot is tartalmaz
Megjegyzés: Én két felnőtt varázslóval képzeltem a történetet, de ezt nem fektetem le egyértelműen. Szóval azt képzel el a kedves olvasó, amit csak akar; A cím Juhász Gyula “Szerelem?” c. verséből származik.

Rémülten nézel rám. Úgy, hogy azon se lepődnék meg, ha szemeidből könnyek hullanának alá, pedig Te sohasem sírsz. Nem tudom, mi változott meg hirtelen. Kezedet a hátamon tartod, és úgy mélyeszted el fekete tekinteted szemeimben, mintha nyugtató szavamat várnád. Nem tudom, mit mondhatnék, hiszen azt sem tudom, mi nyomaszt Téged. Fölemelem kezemet és megsimogatom arcod. Lehunyod a szemedet, fejedet oldalra fordítod, és tenyerembe simítod ajkaidat. A szuszogásod csiklandoz, szelíden elmosolyodok. Hüvelykujjamat lassan mozgatom, úgy cirógatlak. Szemedet és szádat is félig kitárod. Tekintetem megakad rajta és csak nézem. Ujjam megáll, lassan fölemelem fejemet és találkozom a várakozó sötét szemekkel.

- Vámpír vagy? - kérdezem halkan, fogaim közt préselve ki a szavakat. Te lassan bólintasz és próbálod kifürkészni, mit érzek most. Volt néhány kósza gondolatom ezzel kapcsolatban, de mindig elvetettem. Azt reméltem, elmondtad volna. Hát… most közölted.

- Szélsőséges és szenvedélyes érzelmek hatására jönnek elő. - susogod csöndesen. Újra a szádra nézek és hegyes fogaidra.

- Mindig is erotikusnak tartottam a vámpírokat… - mondom számat cinkos félmosolyra húzva.

- Ez nem ilyen egyszerű. - szólsz szomorúan, és kicsit elhúzódsz. - Félvámpír vagyok. Nagyrészt az ösztöneim diktálnak, és ha elragad a vágy, nem tudok gátat vetni a cselekedeteimnek.

- Bántanálak… akaratom ellenére. Bajod is eshet. A vámpírok erőszakosak. Ha a kéj lesz az úr, nincs megállás.

Miért fokozod még? Ártsál nekem! Kínozz! Ahogy Te teszed, az édes. Tegyed hát, és a Tiéd vagyok. Rendelkezz Velem, ahogyan kívánod. Megtanultam elviselni a fájdalmat. Ha nem teszel magadévá, elsorvadok. Inkább kerüljek a gyengélkedőre mindent elsöprő szenvedélyed miatt, minthogy itt epedezzek érted az örökkévalóságig. Vágytól fűtöttek ajkaim és nem bírják tovább. Mohón kapnak a Tieid után, kezeimmel válladba markolok.

- Nem tudod, mit csinálsz, Remus… - sóhajtod a fülembe kicsit ellökve magadtól, ám ezzel pont az ellenkezőjét éred el annak, amit akartál. Vadul csókolom a nyakadat, néha belelehelek a meztelen bőrbe. Te sem bírod már, és halkan sóhajtozol. A talárodhoz nyúlok és teszek egy kísérletet, hogy lehámozzam rólad, ám rajtad már az ösztönök uralkodnak. Erőteljesen megszorítod kezem, és nem hagyod. Várom, mit teszel. Te irányítasz. Megragadod derekam, a szoba közepétől a falig tolsz és nekivágsz, majd testedet az enyémhez nyomod. Az egész hátam sajog, azonban nedves ajkaid érintése feledteti… Nem is! Inkább élvezem a fájdalmat. Átsuhan az agyamon, hogy ez még csak a kezdet és ki tudja, mit teszel velem az elkövetkezendők folyamán. Belemosolygok a csókba, és arra gondolok, ha úgy hozza, gyönyörű kínokba halok bele. Ismét elrántasz és a fal mellett álló asztalhoz húzol. Én fölülök rá, és lábaim közé veszlek. Kezeid ágyékom tájékán matatnak, mely már régóta hevesen lüktet. Vadul csókolsz és hegyes fogaid kicsit sértik ajkaimat. Ujjaid kecsesen gombolják ki dudorodó nadrágomat, és kicsit eltávolodsz, hogy türelmetlenül lerángasd, és a földre dobd. Kicsit aggódok a jó öreg ruhadarabért, és újra rád mosolygok ettől a furcsa gondolattól. Lenézel fehér bokszeralsómra, majd combjaim közéhez nyúlsz. Én lehunyom szemem, hátravetem fejem és fölsóhajtok. Nem sokáig tétovázol, nem bírsz tovább várni. Lerángatod azt az ostoba fehérneműt is, és meleg levegőt lehelsz az arcomba meglátván merevedő férfiasságomat. Könyörögve tekintek rád. Te becsukod szemed, és egy hatalmasat nyelsz. Nadrágod gombjaihoz nyúlsz, és mire észbe kapok már én is gyönyörködhetek hímtagod látványában, mely kibukik a fekete ruha alól. Ha fölöltözve akarod, hát legyen. Úgyis imádom ezt a hatalmas éjszín talárt. Megfogod lábaimat és szétfeszíted őket. Elszánt arcodat figyelem, tekintetem néha a hosszú fogakra vándorol, és folyton kellemesen megborzongok tőlük. Kicsit lejjebb csúszok, hogy kényelmesen hozzám férj. Megmarkolod ágaskodó büszkeséged, és belém vezeted. Egyszerre nyögünk föl hangosan. Amint teljesen bennem vagy, csípődet vadul mozgatni kezded, egész testem fölveszi a féktelen ritmust. Hátadba kapaszkodom, hatalmasakat sóhajtok és nyögök. Mind a szenvedélytől, mind a fájdalomtól. Gerincem majd’ belenyomódik a falba és fejemet is rendre beütöm heves és erőteljes ütemedtől. Eddig arcodat a nyakamba fúrtad, most kicsit elhúzod. Szemeid lehunyva, szád résnyire kinyitva, homlokodat ráncolod. Hátradobod fejedet, így ében tincseid is kiszállnak arcodból, nagyot nyögsz. Csípődet nem múló gyorsasággal és erővel mozgatod. Szinte a falba löksz, lassan mindenem fáj, de csak figyellek. Hatalmasat nyomsz rajtam, némán ordítok. Egyik karomat oldalra lendítem és széttörök egy vázát. Arra vetem fejemet. Kezemet fölvágták az edény szilánkjai, néhány benne is maradt. Egész tenyerem vörös vérben ázik, Te tovább mozogsz, észre sem vetted… eddig. Megállsz, és szemembe nézel, majd oldalra. Megfogod vér fedte kezemet és a szádhoz emeled. Ámulva figyellek. Kinyújtod nyelved és lenyalod róla, majd szívni kezded, és a földre köpsz egy szilánkot. Megbabonázva meredek ténykedésedre. Persze mindhiába tisztítod le kezemet, egy idő után újra csak piroslik. Elengeded hát, és mintha abba se hagytad volna, ismét erőteljesen mozogsz bennem. Fölnyögök, véres kezem sötét talárodat markolássza. Kábán hallgatom kéjes szuszogásod, és a találkozásunk keltette csattogást, szívom magamba a tömény, jellegzetes illatokat. Ahogy közeledsz a gyönyör felé egyre erőszakosabb leszel. Olyan erővel szorítod a derekam, hogy úgy érzem, nem kell sok hozzá és összeroppanok kezeid közt, mint holmi vékony falú pohár. De a vágy még mindig bódít… élvezem a szinte már elviselhetetlen kínt. Míg testem lassan felmondja a szolgálatot, és néhány könnycsepp hagyja el szememet, lelkem szárnyra kap. Ágyékom perzsel, fenekem már zsibbad, de a hasam alatt egyre kellemesebb érzés lesz úrrá. Egyszerre egész felsőtested hátra feszíted és fölordítasz. Érzem, ahogy elönt forró magod. Vársz néhány pillanatot, míg kifújod magad, majd úgy nyitod föl szemeid, mintha gyilkolni készülnél. Arcodat nyakamba fúrod és belélehelsz. Alsótested ismét mozgatod. Kéjesen sóhajtozok és tudom, nemsokára én is követlek. Egész testem megremeg, fejemet felszegem és belenyögök a semmibe. Bódultan a feszülök a falnak, ágyékom lüktet az iménti gyönyörtől. Szám kiszáradt, szemeim nedvesek. Fölemeled fejed, és rám nézel. Lassan összeérnek ajkaink, és lágyan csókolózunk. Jól esik ez a kis gyengédség most. Szádat lejjebb csúsztatod és éppen, hogy érinted nyakamat, ahogy fejedet vállamra hajtod és pihegsz. Én sem teszek mást. Mindenem izzad, mellkasom gyors ütemmel jár. Magamhoz ölellek és megcsókolom fekete hajadat. Így maradunk percekig. Néha véres kezemre meredek, majd a plafonra. Aztán fölnézel rám, fogaid eltűntek. Várod egy nyugtató szavamat. Bizonyságot róla, hogy minden rendben. Szinte remegek fájó tagjaim miatt, de szelíden rád mosolygok. Megőrjít a lényed. Szeretem a kínt, amit miattad élek át. Jó ez így, Perselus…