Penna kézbevétele és letétele: 2006. január 27.
Jogok: Ezennel cáfolok minden olyan vádat, miszerint mindennek bármi köze lenne a John Kander - Fred Ebb - Fodor Ákos - tagadáshoz.

Figyelmeztetés: slash; Tepitus (langyos)

Megjegyzés: Annak, aki nem ismerné a darabot: Jómagam/Az írásról; Ez a Molina sorozat első darabja. Muszáj írnom erről a kis tündérről! "Hé, hello! Itt Molina, a lökött köcsög!" ; Molina - Bereczki Zoltán, Valentin - Földes Tamás 

Néha beszélsz álmodban

- Marta… ne…

Kinyitom a szemem és elnézek a sötétségbe, ahonnan a hangokat hallom. Valentin az, álmában beszél. Ahogy a szemem megszokja a fényviszonyokat, az alakja lassan kikörvonalazódik.

Olyan jó lenne átölelni és megnyugtatni. De nem hagyja. Bár, így álmában talán békésebb lenne. Nem! Nem használhatom ki…

Molina, Te neki csak egy kis köcsög vagy, semmi több.

Pedig olyan jóban lehetnénk. Tudom, hogy megtalálnánk a közös hangot. Ha engedné… Ha engednéd, drága Valentinom.

Hú, de borzongató ezt kimondani?!

Kicsit megmarkolom a párnámat, ahogy hallgatom a szuszogását és a motyogását. Néha teljesen értelmetlen, néha ki-kiszűrődik belőle egy-egy szó. A kedvesének a neve pl. egészen sokszor.

Áh, nem bírok aludni. Felülök az ágyban, és a falnak vetem a hátamat, úgy nézek tovább bele a sötétségbe. Próbálom ezt a helyzetet az egyik filmem valamelyik jelenetéhez párosítani, de nem megy. Hogy lehet ez? Létezik ilyen?

Mondjuk a filmjeimben soha nincs teljes sötétség és ilyen nagy csönd. Ott zene van, csillogás, esemény. Meg a káprázatos Aurora. Csodálatos egy nő…

Azonban felsejlik előttem a Pókasszony… Ő a sötétség. De még az Ő ruhája is csillog. Nem, nem, nem illik ide! Nem illhet ide! Nem akarom… el is felejtem gyorsan!

Fecseghetnékem van, Valentin meg itt horkol. Csudába… Mondjuk, ha ébren lenne, akkor meg csöndre intene. Néha nagyon fáj, ahogy hozzám szól, pedig már hozzászoktam ehhez a stílushoz. De Tőle fáj…

- Virrasztunk? Virrasztunk?

A szemem elé kapom a kezem, ahogy ez a nyomorult őr a szemembe világít a zseblámpájával, és ugyan nem látom, de lefogadom, hogy kajánul vigyorog a rácsok túloldaláról.

- Csak rémálmom volt… Levetkőztél benne.

- Te nyomorult kis buzi!

Már nyúl is a kulcsok után, hogy bejöjjön és megbüntessen, akaratlanul is összehúzom magam, és becsukom a szemem. Közben arra gondolok, hogy Valentin fel fog ébredni. Ezt nem akartam.

Megkönnyebbülten fújom ki a levegőt, mikor ez a senkiházi hirtelen elcsörtet. Biztosan észrevett valamit, ami érdekesebb most nálam.

Mosolyogva elterülök az ágyon, és teljesen beleburkolózom a paplanba. Valentin abbahagyta a motyogást. Most csendben szuszog. Édes.