Az I trust... c. értekezésem nyomában egy okfejtés, párhuzamvonás és ismét egy Harry Potter és a Félvér herceg spoiler! A könyv megjelenése után készült, a Halálos Ereklyék előtt. Aki látni kívánja, jelölje ki a fekete részt!

Az áruló csókja

Júdás, az Árulás megtestesítője. Az apostol, aki a főpapok kezére adta Isten fiát. Egy a tizenkettőből, aki hátba döfte Jézust. Egy esendő ember, aki végül megbánta tettét és öngyilkosságot követett el. Így ír róla Márk, Máté, János és Lukács evangéliuma is. Azonban nemrégiben napvilágra került egy írás a National Geographic jóvoltából, amely a Júdás evangéliuma címet viseli…

„Bizony, mondom néktek, hogy közületek egy el fog árulni engem… [] …Az Emberfia elmegy, amint meg van írva róla, de jaj annak az embernek, aki az Emberfiát elárulja: jobb lett volna annak az embernek, ha meg sem születik." - így hangzik Krisztus elhíresült jövendölése az utolsó vacsorán, mely mind a négy egyházilag is elismert evangéliumban szinte szórul szóra így hangzik. A továbbiakban Jézus mind a négy írásban másképpen folytatja beszédét, de nem igazán eltérően. Van, ahol szinte megnevezi Júdást mint árulót, míg másutt annyit közöl, hogy az apostolok közül árulja el valaki.

Júdás feladja Krisztust, majd elvezeti a katonákat a getszemáni kertbe, ahol csókkal köszönti elé lépő mesterét, ezzel jelezvén a főpapok embereinek, hogy Ő az, akit keresnek. Jézus pedig így szól Lukács evangéliuma szerint: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?" 

Az egyház által nem hitelesített, de a régészek és tudósok szerint éppen olyan hiteles írásban, Júdás evangéliumában mindezen történések hasonlóképpen vannak papírra vetve. A különbség annyi, hogy ez az „örömhír” egy egészen más nézőpontból világítja meg az eseményeket, teljesen átformálva a Júdásról alkotott képet.

Itt Júdás az a tanítvány, aki megérti Jézust, miközben a többiek képtelenek rá. Tisztelik és szeretik, ám nem értik pontosan a szavait. Júdás igen, Jézus pedig ezt felismervén felajánlja neki, hogy megmutatja az Ő királyságát, a Mennyeknek országát. Megbízza Júdást, hogy árulja el Őt. Adja fel a katonáknak, ezzel elősegítvén az Ő keresztre feszítését, azt, hogy feláldozhassa magát értünk, emberekért. Júdás hitét érzi egyedül elég erősnek mindehhez.

Ő pedig teljesíti a parancsot, elvezeti a katonákat a getszemáni kertbe, csókkal köszönti mesterét, aki még megerősítésként így szól: „Tedd, amit tenned kell!” Mindezzel biztosítva arról, hogy helyesen cselekszik. A főpapok szolgái ezután elvezetik Jézust. Júdás evangéliuma itt ér véget. Nincs szó benne sem a keresztre feszítésről, sem a feltámadásról, sem Júdás öngyilkosságáról.

Nem csoda hát, hogy az egyház nem ismerte el ezt az írást…

Júdás… Áruló vagy hitében a legerősebb apostol? Egy a hitében meghasonlott férfi vagy Jézus leghűbb társa?  Lator vagy a legtiszteletreméltóbb ember, aki Jézussal együtt áldozta fel magát értünk?

Perselus… Áruló vagy a jó oldal legerősebbje? Egy gonosztevő vagy Dumbledore hű barátja? Egy nyomorult halálfaló vagy a legtiszteletreméltóbb ember, aki vállalta, hogy mindenki meggyűlölje tettéért, ezzel a jó ügyet szolgálva?...

„Tedd, amit tenned kell… Perselus… kérlek…”