Hat�rtalan �r�m�mnek v�get vetett az a jelens�g, amely minden h�napban k�s�rt… A telihold hirtelen t�rt r�m. Annyira lefoglalt kedvesem jelenl�te, hogy nem is �reztem magam gyeng�nek. M�r k�s� d�lut�n volt, mikor r�eszm�ltem, mi k�vetkezik…

- Van itt valami hely, ahova elmehetsz ilyenkor? - k�rdezte Perselus a nappaliban a kanap�n �lve. Kezemet a combj�n nyugtattam, szomork�san n�ztem f�l r�.

- Igen. Apa j�n mindj�rt �s elk�s�r. Az erd�ben csin�lt egy amolyan… ketrecf�l�t, de kib�lelte mindenf�le var�zslattal, hogy ne tehessek k�rt magamban. - b�logattam pr�b�lv�n nyugodts�got sz�nlelni, azonban ez az eg�sz most sz�rnyen rosszul �rintett. Azon j�rt az eszem, hogy Perselus ott fog majd fek�dni a szob�mban teljesen egyed�l �s tal�n m�g a vony�t�somat is meghallja. Ett�l a gondolatt�l lettem csak igaz�n szomor�. Hogy � mit fog �rezni. Hiszen �n eg�sz este tudattalan leszek. Nekem �gy k�nny�…

M�r sz�rk�let volt, mikor ap�val az erd� legm�ly�re �rt�nk. Bez�rt engem a r�n�z�sre irt�zatos r�csok k�z�, amelyek azonban akkor sem tudtak volna rajtam sebeket okozni, ha teljes er�mb�l nekik megyek.

Le�ltem �s csak v�rtam a suhog� lombokat f�rk�szve. V�g�l eg�sz testemben megg�rnyedtem �s �talakul�som kezdet�t vette…

Reggel a nap a szemembe t�z�tt, hunyorogtam is rendesen. Nem keltem f�l, nem �reztem magamban er�t hozz�. Apa azt�n hamarosan meg�rkezett. Var�zsolt nekem egy hord�gyat, amire �ckodva ugyan, de r�fek�dtem. Tudtam, hogy nem b�rn�k most a h�zig s�t�lni.

Mikor haza�rt�nk �tcsusszantam a kanap�ra. Perselus �ppen ekkor j�tt be a nappaliba �s �lt mell�m. Er�tlen�l fek�dtem.

- K�rsz valamit, kicsim? - hajolt fel�m anya.

- Nem, most nem…

A gyomrom �melygett �s egy�bk�nt is �gy �reztem, ha ak�r csak egy falatot eszek, vagy egy kortyot iszok, a s�lya leh�z a m�lybe. Anya csak b�lintott �s magunkra hagyott minket.

Perselus a homlokomra tette a kez�t �s az arcomat f�rk�szte.

- Hallottalak… - suttogta komoly, m�gis nyugodt arccal.

- Sajn�lom… - n�ztem r� szomor�an.

- Nem kell. M�g �r�ltem is. �gy hangzott, j�l vagy. Nem szenvedve vony�tott�l. Csak �gy. - v�gigsim�tott a hajamon a k�cos tincseket n�zve. Meghatottan mosolyogtam r�. De h�t mit is v�rtam T�le?

Nem volt neh�z �szrevenni, hogy Perselus simogat�sa, �rint�sei �s gondoskod�sa k�zepette j�val gyorsabban er�re kaptam, mint b�rmikor m�skor ezel�tt. M�r aznap este is eg�szen j�l voltam. H�t m�g mikor Perselus mell�m telepedett, ahogy az �gyamon �ltem �s �ppen levelet �rtam Jamesnek…

�reztem, hogy kedvesem engem n�z. Abba is hagytam az irogat�st, f�lre tettem a pap�rt �s a tekintet�t kezdtem f�rk�szni. L�gyan megcs�kolt �s lenyomott az �gyra. Olyan gyeng�den szeretkezt�nk, mint azel�tt soha. Minden mozdulata �vatos, kedves �s gondoskod� volt. Nekem szinte nem is volt m�s feladatom, csak hogy hagyjam magam. A b�dult halk szuszog�s, a finom �rint�sek, az apr�, szeretetteljes cs�kok �s az a t�ny, hogy velem van, annyira megnyugtatott, hogy az j�rt a fejemben, receptre sem kaphatn�k jobb orvoss�got…

Teltek a napok �s er�m igen hamar visszat�rt… �sztunk, �cs�r�gt�nk a parton �s �r�lt�nk egym�snak. Az pedig k�l�n�sen j� �rz�ssel t�lt�tt el, ahogy l�ttam, a sz�leim mennyire elfogadj�k Perselust. �gy, ahogy van. A nagy hallgat�saival, a komoly megjelen�s�vel �s az ir�ntam �rzett szeretet�vel. Val�j�ban ez az ut�bbi lehetett az, ami ennyire egyszer�v� tette a dolgot. �szrevettem ezt magamt�l is, de egyik este, mikor Perselus �ppen elment lezuhanyozni, apa meger�s�tett a hitemben, pedig nem T�le v�rtam…

- Remus? - sz�lt a teraszon �lve, mik�zben a nap m�r f�lig els�llyedt a tengerben.

- Hm? - n�ztem r� �rdekl�dve.

- Csak azt akarom mondani, hogy… �r�l�k, hogy boldog vagy. Ugyan soha nem gondoltam, hogy egy fi� lesz az, akit �gy szeretni fogsz… �s aki �gy szeretni fog… De �r�l�k.

Apa nem igaz�n n�zett r�m, mik�zben besz�lt. �n azonban az � arc�t figyeltem.

- J� l�tni, hogy mennyi energia van benned… Kihozza bel�led a legjobbat.

Ezt mondva n�zett fel r�m el�sz�r. Sz�lesen mosolyogtam vissza r�. Nagyon j�l esett minden egyes szava.

- V�geztem! - kiss� �sszerezzentem kedvesem hangj�ra. Z�ld k�nt�sben �llt m�g�ttem. Pr�b�ltam nem sz�lesen vigyorogni. Ugyanis megmutattam neki a szekr�nyt, ahol tal�lhat k�nt�st, ha kell neki. Volt ott piros, s�rga, sz�rke, tarka… De h�t ez �…

Borzalmasan gyorsan rep�lt az id�. Egyik nap arra eszm�ltem, hogy m�r augusztus van. Perselusnak pedig hamarosan vissza kell t�rnie a Roxfortba, a h�nap k�zep�n mindenk�ppen.

A szob�mban �lt�nk egy d�lut�n, mind a ketten olvastunk egym�s mellett az �gyon. Egyszerre azt�n egy a nyaral�nkba nem ill� hang �t�tte meg a f�lemet. Feln�ztem a k�nyvb�l. Perselus is.

- Ki ez? - k�rdeztem halkan saj�t magamt�l.

- Black… - felelte kedvesem az ajt�t n�zve.

- Mi? - eldobtam a k�nyvemet �s f�lpattantam.

- A Te bar�tod, megismerhetn�d a hangj�t… - tett szemreh�ny�st Perselus ugyan�gy �lve az �gyon.

- Merlin! - sz�ltam elk�pedve, ahogy az ajt�hoz simultam �s beigazol�dni l�ttam kedvesem �ll�t�s�t. Sirius volt az, t�nyleg.

- Nem fogok elb�jni! - r�zta meg a fej�t Perselus.

- Nem is kell… Kimegyek. - gyorsan kisurrantam az ajt�n �s bez�rtam magam m�g�tt kulcsra, majd az el�szob�ba s�t�ltam…

- Holds�p! - rikkantotta Sirius nagy vid�man �s szinte a nyakamba ugrott.

- Sz…szevasz… - feleltem fele olyan lelkesen, bar�tom �lelget�se k�zepette.

- El tudtam j�nni! Mit sz�lsz? - vigyorgott r�m sz�lesen, ahogy elengedett.

- Nagyon j�… - v�laszoltam halv�nyan mosolyogva, mik�zben azon t�rtem a fejem, hogy „most azt�n mi a fr�szt csin�ljak?!”.

Sirius egy k�zepes m�ret� zs�kban hozta a holmiait. Teh�t maradni akar p�r napot… Letette a nappaliban �s lehuppant a kanap�ra.

- Jaj, de j� itt lenni… - s�hajtott mosolyogva.

M�g�tte �lltam �s idegesen harapd�ltam az als� ajkamat. Anya egy t�l friss s�tem�nyt hozott be �s tett le a kisasztalra. Siriusra csak mosolygott, majd kiss� komolyabb arccal r�m sand�tott. Most mit teszel, Remus? A tark�mhoz kaptam �s k�ts�gbeesett arccal pr�b�ltam valami j� megold�st tal�lni. M�r ha lehet ilyet ebben a helyzetben…

- Any�m kiborult, hogy elj�v�k, de nem �rdekel. - mes�lte Sirius sz�j�ban egy f�l s�tem�nnyel, mik�zben n�zel�d�tt a szob�ban.

�sszerezzentem, ahogy apa megfogta a v�llamat.

- Remus! Kij�nn�l egy kicsit seg�teni!

Kacsintania sem kellett hozz�, �rtettem, mi�rt h�v el.

- Persze! Mindj�rt j�v�k, Sirius! - n�ztem vissza m�g egyszer bar�tomra, akinek �gy t�nt, esze �g�ban sincs felkelni vagy abbahagyni a nassol�st.

Apa az el�szob�ba s�t�lt, �n pedig k�vettem �s legnagyobb megr�k�ny�d�semre Perselusnak h�lt helye volt, ahogy ben�ztem a nyitott ajt�n. Kil�pt�nk a h�zb�l. Kedvesem egy k�zeli fa m�g�tt �llt a csomagj�val.

- Jaj, ne…- cs�szott ki a sz�mon akaratlanul is, ahogy fel� s�t�ltam.

- �gyis m�r csak p�r napom lett volna itt. - sz�lt teljesen nyugodtan, mik�zben olykor az ajt� fel� sand�tott, nem l�p-e ki rajta Sirius.

- Annyira sajn�lom…

Perselus nem engedte, hogy tov�bb nyafogjak. Mag�hoz h�zott �s l�gyan megcs�kolt, majd eg�szen k�zelr�l n�zett a szemembe.

- Tal�lkozunk szeptemberben. - sz�lt halkan, mik�zben a keze m�g mindig az arcomon volt.

Csak b�lintottam �s megsimogattam a kez�t. Ell�pett t�lem �s ap�val elindultak a legk�zelebbi zsupszkulcs fel�. F�jdalmas s�hajok k�zepette ballagtam vissza a h�zba.

Ugyan nagyon j�l �reztem magam Siriusszal, de Perselus hi�ny�t nem tudta feledtetni. Persze j�kat nevett�nk, �sztunk, besz�lgett�nk, de este, amikor � m�r b�k�sen szuszogott, �n csak n�ztem a plafont �s a kedvesem j�rt a fejemben.

Az egyik ilyen alkalommal nem b�rtam m�r csak �gy fek�dni, ez�rt eg�szen halkan kisurrantam a konyh�ba, magamhoz vettem egy b�gre tejet �s ki�ltem a teraszra. H�v�s volt a leveg�, de ez m�g j�l is esett.

- Nem f�zol?

Anya l�pett ki a teraszra a bord� k�nt�s�ben. Feln�ztem r�.

- Nem…

Le�lt a legk�zelebbi sz�kbe �s szomork�san n�zett engem. Nem volt m�r olyan s�t�t, hogy ne l�thattam volna az arc�t.

- Tudod j�l, hogy ezt nem csin�lhatod �r�kk�… - a hangja nyomat�kos volt, de v�gtelen�l meg�rt� �s kedves.

Lehajtottam a fejemet. Nem tudtam erre mit felelni. Tudom, persze, hogy tudom…

- Elfogadsz t�lem egy tan�csot?

Ak�r ezret is… Feln�ztem r�.

- Igyekezz min�l kevesebb id�t egy�tt t�lteni a kedveseddel. Legyetek t�relmesek, �s ha befejezt�tek az iskol�t, m�r nem kell folyton att�l f�lned, melyik bar�tod veszi �szre �s mikor. Hiszen akkor m�r nem lesztek mindig egy�tt �gy n�gyen. �s mindent bep�tolhatsz Perselusszal. Azt�n, ha m�r �gy �rzed, a bar�taid el�gg� �rettek lesznek ahhoz, hogy megfelel�en kezelj�k ezt az eg�szet… Nos, akkor majd elmondod nekik…

K�ts�gbeesetten n�zte vissza r�… Az m�g k�t �v… k�t borzalmasan hossz� �v…

- Tudom, hogy ez rengeteg id�, Remus. De ha egyik�j�kt�l sem akarsz megv�lni, ez a legjobb megold�s. Nem mondom, hogy soha ne tal�lkozzatok az iskol�ban, de… nagyon oda kell figyelned. Eddig remek�l csin�ltad, hiszen nem tudj�k. Ha ugyanilyen �gyes leszel, akkor minden rendben lesz, de biztons�gosabb lenne, ha kevesebbet lenn�tek egy�tt.

- Anya, �gy is borzalmasan keveset vagyunk egy�tt az iskol�ban… - n�ztem fel r� szomor�an.

- Ki kell b�rnotok… - simogatta meg a kezemet meg�rt�en.

- Basszus! �n ezt nem hiszem el… Kezd�dik el�lr�l az eg�sz macera! - duzzogott Sirius, ahogy p�r nap m�lva az Abszol �ton s�t�ltunk.

- De l�tjuk James�ket! - pr�b�ltam r�vil�g�tani a dolgok j� oldal�ra.

- Az m�r igaz… �jra egy�tt lesz a banda! - kurjantott Tapmancs sz�lesen vigyorogva, pont amikor bel�pt�nk a k�nyvesboltba.

Zavartan mosolyogtam k�rbe a bent l�v�k arc�t l�tva: Nem b�nt senkit, csak lelkes…

- Oh, �s v�gre �jra keblemre �lelhetem az �n legis-legjobb bar�tomat! Oh, Pipogyusz… - s�hajtott Sirius �s felvette a leg�br�ndosabb tekintet�t.

- Ne b�ntsd m�r… - sz�ltam sz�ntelen hangon, mik�zben be�lltam a sorba.

- Ez Neked b�nt�s? - l�pett mell�m bar�tom teljes felh�borod�ssal a hangj�ban.

Egy „j�l-tudod,-mir�l-besz�lek”- mosoly k�s�ret�ben n�ztem vissza r�. Csak elvigyorodott �s err�l nem is besz�lt�nk t�bbet.

Mikor megl�ttuk a Kings’ Crosson James�ket, Sirius �r�lt iramban odarohant hozz�juk, �s ahogy meg�lelte �ket egyszerre, majdnem h�traestek. A fejemet r�zva s�t�ltam ut�na �s �dv�z�ltem �n is �ket, m�g ha nem is akkora h�vvel.

Az �ton nem l�ttam Perselust, pedig t�bbsz�r is kimentem a kup� el�, s�t, olykor r�vid s�t�kat tettem n�h�ny vagonon �t. De � sehol.

Ak�rmilyen j� is volt a ny�r, a Roxfortba mindig �r�mmel t�rtem vissza. Csak a tanul�s gondolata keltett bennem n�mi viszolyg�st.

A Nagyterembe l�pve is r�gt�n kedvesemet f�rk�sztem, azonban csak egyszer l�ttam �s akkor is csak a feje b�bj�t.

Elfoglaltuk a szob�nkat �s felavattuk egy hatalmas p�rnacsat�val. T�z �ra t�jt azt�n m�r minden bar�tom b�k�sen szuny�k�lt, Peter m�g horkolt is hozz�. Azt gondoltam, itt majd tudok aludni. T�vedtem. Alig hunytam le a szememet �s m�r elj�tt a reggel �s egy ism�telten Perselus n�lk�li nap.

Megfordult a fejemben, hogy direkt ker�l el. Azt�n felid�ztem az arc�t, amilyennek utolj�ra l�ttam �s megnyugodtam. Nem volt d�h�s r�m. Nem v�ltunk el haraggal. Bizonygattam magamnak, hogy �gy van. Nem hi�ba…

- Megszoktad m�r? - hangzott fel m�g�ttem Perselus baritonja a k�nyvt�rban.

Mosolyogva fordultam fel�.

- Nem tudom, mire gondolsz, de �lj le! - �t�gettem meg a mellettem l�v� sz�ket. Nem tartottam t�le, hogy bar�taim esetleg idej�nnek. Jamesnek �ppen kviddics edz�se volt.

- Visszar�z�dt�l? - fogalmazta meg kicsit m�sk�ppen, hogy meg�rtsem.

- Jah, �rtem. H�t, persze… - vontam meg a v�llamat a tekintet�t f�rk�szve. Kellemes, nyugodt, megk�nnyebb�lt �rz�s t�lt�tt el, hogy �jra besz�l�nk.

- Black nem fogott gyan�t? - hajolt k�zelebb.

- Nem… - arcom kiss� komolyabb lett, ahogy �gy besz�lt�nk err�l az eg�szr�l, mintha valamilyen b�nt�nyt k�vett�nk volna el, �s f�ln�nk, hogy b�rmelyik pillanatban f�ny der�lhet az igazs�gra.

- Akkor rendben van… - kedvesem k�rben�zett.

- Perselus? Nem tal�lkozhatunk �ssze-vissza. Meg k�ne besz�ln�nk valami �lland�t �s biztosat, amikor tudjuk, hogy senki nem ronthat r�nk. - suttogtam l�gyan.

- Mint a szombatok a Sz�ks�g Szob�j�ban? - m�rt v�gig �gy, mintha �vek �ta nem l�tott volna.

- Pontosan… De azon k�v�l nem tal�lkozhatunk. - folytattam f�jdalmasan.

- Maradjon akkor az. �s azon k�v�l semmi… - nyugt�zta nyomat�kosan.

- Azon k�v�l semmi…