Penna k�zbev�tele �s let�tele: 2005. eleje
Jogok: Ezennel c�folok minden olyan v�dat, miszerint mindennek b�rmi k�ze lenne a Harry Potter - tagad�shoz.

Figyelmeztet�s: NC-17; ny�lt szexualit�s, slash �s er�szak
Megjegyz�s: M�r t�bb hete meg�rtam ezt a novell�t miel�tt nyilv�noss�g el� t�rtam volna. Ez a m� nagyon fontos nekem �s �ppen ez�rt nem vagyok vele valami el�gedett. Sok�ig morfond�roztam rajta, hogy �jra�rom, vagy belejav�tok. Az viszont m�r er�ltetett lett volna. �gy h�t hagytam �gy, ahogy van. Csak Morgan Le Fay n�h�ny tan�cs�t megfogadv�n v�ltoztattam rajta egy keveset, k�sz�net �rte neki!; A c�m a var�zsl�vil�gban haszn�lt egyik v�lt�p�nzre utal. Ezen a n�ven mentettem el legel�sz�r a dokumentumot, �s mint tudjuk, a legels� �rz�s �ltal�ban az igazi…

Sarl�

H�mringy�nak lenni nem olyan k�nny�, mint azt sokan hiszik. Persze, sz�p�thetn�m a megfogalmaz�st, hogy „f�rfi prostitu�ltnak”, de minek?

M�shoz nemigen �rtek. Tudom, ez �gy nevets�gesen hangzik.„M�gis, ki az a f�ln�t�s, aki csak ahhoz �rt, hogy megkef�lj�k? Csak egyszer�en nem akar dolgozni, �s alantas m�don a test�t �rulja.” Ez kor�ntsem ilyen egyszer�.

Gyerekkorom �ta az utc�n �lek. Rengeteg helyen dolgoztam m�r az Abszol �tt�l kezdve London legnyomorultabb helyein �t. Kev�s van ezekb�l, persze, de �n mindig megtal�ltam �ket. Vagy ink�bb �k engem? El�g az hozz�, n�ha takar�tottam, n�ha rakt�rakban seg�dkeztem. Olykor hetekig, vagy h�napokig nem volt semmilyen munk�m megfelel� v�gzetts�g h�j�n.

Soha nem j�rtam iskol�ba. Kaptam ugyan egyszer egy levelet tizenegy �ves koromban, amit tal�l�an egy elhagyatott sik�tor legnagyobb kuk�ja mell� c�meztek, de �gyet se vetettem r�. Az�ta ezerszer elolvastam. M�g most is a kab�tom zseb�ben lapul. N�ha el�veszem, ha egy nagyot akarok nevetni. T�nyleg amellett az iszonyatos kuka mellett volt a lakhelyem az id� t�jt, �s egy megveszekedett kn�tom sem volt r�, hogy ilyesmivel foglalkozzak. K�nyvek �s �st�k? P�lca �s tal�r? Ugyan… �lom volt az eg�sz.

Egy nap azt�n a sors �sszehozott egy v�n arisztokrat�val.

Teljesen v�letlen�l �lltam meg azon a sarkon k�zel a Zsebpiszok k�zh�z. �ppen csak az�rt, hogy megpihenjek egy kicsit.

Hideg volt, �n pedig mindig is r�helltem azokat az embereket, akik ilyenkor a f�ld�n �cs�r�gnek, koldulnak �s sajn�ltatj�k magukat. �gy ink�bb a kirakatokat n�zegettem az Abszol �ton. A l�bam azonban megs�nylette a sok s�t�t. K�nytelen voltam meg�llni �s a falnak t�maszkodni.

- Mennyi? - suttogta oda nekem az a f�rtelmes alak �s a szemeiben pajz�n l�ng gy�lt.

- Micsoda? - kaptam r� a tekintetem.

- Tudod azt j�l…

Nem, fogalmam sem volt r�la. Mit akarhat t�lem? Mit gondol r�lam?

- Nem, nem tudom… - r�ztam meg a fejem, �s kicsit h�tr�bb h�z�dtam.

- Egy menet… Mennyi egy menet? - k�rdezte m�g halkabban, k�zben lopva k�rben�zett, nem hallja-e m�s.

Ekkor meg�rtettem. J�l tudtam, hogy l�tezik ilyesmi. Hogy vannak id�sebb f�rfiak, akik att�l j�nnek l�zba, ha n�luk sokkal fiatalabb fi�kkal hentereghetnek. T�ny, hogy ez nem egy mai dolog. Nem hi�ba nevezik a prostit�ci�t a leg�sibb mesters�gnek.

Magam is megr�k�ny�dtem a k�rd�semen, de csak �gy kisz�k�tt a sz�mon:

- Mennyit adna �rte?

- Van r� h�rom arany galleonom. - felelte.

Egyszerre uralkodott el rajtam az undor �s a d�bbenet. Ez az alak azt akarja, hogy fek�djek le vele �s adna �rte… h�rom galleont. H�rmat! Akkor m�r n�gy napja egy falatot sem ettem. F�ztam, �s borzalmasan szerencs�tlennek �reztem magamat. Nem tal�ltam sehogyan a kiutat ebb�l az �letb�l, �s ahogy ennek a v�nembernek a tekintet�t f�rk�sztem, egy lehets�ges jobb j�v�vel n�ztem szembe. Egy gyal�zatos, de jobb j�v�vel.

- Megegyezt�nk. - feleltem �gy, mintha profi lenn�k.

K�vettem �t egy b�relt szob�ba. Sietve vetk�zni kezdett �s r�m parancsolt, hogy �n is tegyek �gy. Sz� n�lk�l engedelmeskedtem. Ha megpr�b�lom felid�zni, mit �reztem akkor: semmit. Az �gvil�gon semmit. Csak arra gondoltam, hogy megfizetnek �rte �s v�g�l is, csak nem halok bele.

Mikor m�r egyik�nk�n sem volt ruha, csillog� szemmel v�gigm�rt, majd �radni kezdett bel�le sz�. Teljesen pontosan elmondta, mit v�r el t�lem. �n pedig teljes�tettem a k�v�ns�g�t. Az �gyra t�rdeltem �s letettem a kezeimet. � m�g�m helyezkedett, megfogta a derekamat �s m�r meg is pr�b�lt behatolni. Amikor m�r perceken �t sikertelen�l f�radozott, egyszerre felcsattant �s kijelentette, hogy ez �gy lehetetlens�g. Teljes nyugalommal k�z�ltem vele, hogy m�g kiss� tapasztalatlan vagyok, ami nem volt kifejez�s. M�g soha sem csin�ltam semmi hasonl�t.

Azt hiszem, a szavaim m�g nagyobb v�gyat keltettek benne. Teljesen fellelkesedett. Felpattant az �gyr�l �s l�zasan kutatott valami ut�n. Azt�n visszat�rt �s ism�t megpr�b�lta. �reztem, hogy valamivel bekente mag�t �s ez nem is volt egy rossz �tlet. Ugyan m�g mindig nem lazultam el, � el�rte, amit akart. Bennem volt. K�l�n�s, furcsa, bizarr �s elmondhatatlanul f�jdalmas �rz�s volt. Persze � nem nagyon t�r�d�tt vele, mit �rzek.

H�rg�tt, ny�g�tt, s�hajtott �s k�zben vadul mozgatta azt a r�ncos fenek�t. Ha adtam is b�rmilyen hangot, a bel�le felszabadul�k elnyomt�k azt. Mikor befejezte, mint aki j�l v�gezte dolg�t, fel�lt�z�tt, a kezembe nyomta a fizets�gemet �s t�vozott.

Sok�ig �ltem az �gy sz�l�n, b�r tal�n ez volt a legkellemetlenebb testtart�s az im�ntieket tekintve. Azt�n erre r�j�ttem, fel�lltam minden �zemben remegve, �sszeszor�tott sz�jjal. Elhagytam az �p�letet �s valami ennival� ut�n n�ztem.

Mikor elfogyott a p�nzem �s m�r elm�lt a f�jdalom, ism�t visszat�rtem arra a sarokra. K�v�ncsi voltam, m�sodszorra milyen leszek, akkor is ilyen rossz lesz -e majd. Azt�n meg arra, ut�na milyen, majd ut�na �s ut�na.

A tapasztalatok v�g�l rendesen kamatoztak. Nem voltak m�r anyagi gondjaim, �s a h�rnevem is egyre n�tt. A kuncsaftok hozz�m k�ldt�k a hasonl� �rdekl�d�s� - hogy ilyen sz�pen fogalmazzak - ismer�seiket, azok pedig az �v�iket, azok pedig az �v�iket. A v�g�n m�r voltak visszat�r� �gyfeleim is.

Huszonegyn�h�ny �ves koromra a legkeresettebb lettem. Mindent megadtam a f�rfiaknak, amire v�gytak. Mindent. K�rni�k sem kellet �s tudtam, mire van sz�ks�g�k.

M�r r�g nem volt el�g az Abszol �t. Londonban t�bb ember lakik, �gy t�bb a lehets�ges kliens is. A var�zs- �s a muglivil�g jeles k�pvisel�i pedig csak egyetlen dologban k�l�nb�znek: az egyik galleonnal, a m�sik fonttal fizet.

Ha megel�geltem a nagyv�ros ny�zsg�s�t, lementem vid�kre, egy mindent�l t�vol es�, de kor�nt sem elhagyatott sz�ll�ba. Azt hiszem, az ilyeneket h�vj�k b�ntany�knak.

Szob�t b�reltem �s naphosszat a k�rny�ken s�t�ltam, majd este bet�rtem a fogad� b�rj�ba, ahol az orgia vagy m�r r�gen elkezd�d�tt, vagy csak akkor kezdett kibontakozni. Ezekb�l �n mindig kimaradtam. A helyi l�nyoknak �lland� b�r�k volt, amit csak akkor kaptak meg, ha ezeken akt�van r�szt vettek. Nekem nem volt munk�ltat�m, �gy nem f�z�d�tt semmilyen �rdekem ahhoz, hogy besz�lljak.

Ad�dott persze olyan helyzet, mikor nem b�rtam ellen�llni a k�s�rt�snek, ha p�ld�ul egy l�ny invit�lt. K�v�ncsi voltam, Vele milyen lehet. Kipr�b�ltam �s annak ellen�re, hogy nem k�nyszerb�l t�rt�nt, nem �lveztem annyira. Egy id� ut�n ez�rt fel is hagytam ezzel. Ink�bb le�ltem a b�rpulthoz, �s onnan szeml�ltem az esem�nyeket, am�g valaki �gy nem hat�rozott, hogy el�g volt neki a n�kb�l, vagy a mag�hoz hasonl� h�jas gazdagokb�l, �s fel nem kereste a t�rsas�gomat. �gy volt ez azon a bizonyos �jszak�n is…

- Mit teszel meg nekem t�z galleon�rt? - szor�totta meg a v�llamat az egyik f�lr�szeg korosod� f�rfi.

- B�rmit. - feleltem egy kih�v� �s egyben j�l begyakorolt mosoly k�s�ret�ben.

Felment�nk a szob�mba, b�r el�g neh�z j�rni, mik�zben tapogatj�k �s fogdoss�k az embert. Az�rt viszonylag gyorsan fel�rt�nk. Megszoktam m�r az ilyesmit.

M�g alig l�pt�nk be a szob�ba, mikor m�r tolta is le a nadr�gj�t. Megvontam a v�llam �s magam is vetk�zni kezdtem, miel�tt m�g � szak�tja le a ruh�imat. Az ilyen �llatok k�pesek erre.

Lihegve mag�hoz ragadott, majd megford�tott �s az asztalra nyomott. J�, hogy a fark�t nem cs�v�lta hozz�, b�r ki tudja… Unottan s�hajtottam egyet �s lehunytam a szemem. Nem voltam akt�v hangulatomban. �gy csak hagytam magam… Rosszul tettem…

Eg�sz testem megfesz�lt, �s kezeimmel a t�m�r faasztalba martam, k�rmeim al� sz�lk�k f�r�dtak. Nem b�rtam megsz�lalni �s egy�ltal�n, semmilyen hangot kiadni. Amit bel�m nyomott, az nem hozz� tartozott. Amivel bel�m hatolt az hideg volt �s �les. Mint egy k�s, de m�gsem az… A mai napig nem tudn�m megmondani.

- Finom, ugye? - lihegte bele k�jesen a f�lembe. Remegett mindenem, a szemeimb�l patakzani kezdtek a k�nnyek.

Hirtelen kir�ntotta bel�lem. Ekkor keservesen felny�gtem, majd egy hatalmasat r�gtam h�tra. � megt�ntorodott, a falnak csap�dott �s eszm�let�t vesztve ter�lt el a f�ld�n. Zih�lva kaptam magamra p�r ruh�t, �s kirontottam az ajt�n, m�r ahogyan tellett t�lem. Minden mozdulat szenved�s volt, szinte elviselhetetlen. �reztem, hogy a nadr�gom alatt a combomon v�r folyik al�. Nem �rdekelt. Most csakis azzal foglalkoztam, hogy min�l el�bb elhagyjam ezt az �tkozott helyet.

Le�rtem a b�rba, ahol az orgia lassan a v�g�hez �rt. K�rben�ztem, de egy j�zan, vagy �pesz� ember sem volt ott, akihez fordulhattam volna. Visszan�ztem a l�pcs� ir�ny�ba, ahonnan hangokat v�ltem hallani. Egy kiutat l�ttam csak, ami a kinti cs�p�s hidegbe vezetett. Ezt v�lasztottam.

L�lekszakadva szedtem a l�baim, azonban csak s�nt�tva b�rtam futni a h�ban. K�zel, s t�vol nem l�ttam a fogad�n k�v�l b�rmilyen �letnek nyom�t. Azok az emberek, akik a sz�ll�ban voltak, viszont rosszabbak voltak b�rmin�l. Rosszabbak n�lam is… Egy gyal�zatos kurv�n�l, aki most sz�pen megj�rta. Aki most dr�g�n megfizetett a f�rtelmes �let��rt.

Ilyen szavak csengtek a f�lemben, a fejem ilyen gondolatokkal voltam tele, ahogy rohantam a semmibe. Nem n�ztem h�tra, lehet, hogy m�r r�g nem voltam vesz�lyben. Most m�r nem a f�rfi el�l menek�ltem, hanem a fert� �s a sz�gyen el�l. K�nnyelm� voltam �s ostoba. Hogyan is hihettem, hogy soha nem lesz semmi bajom? Annyi ilyen �s hasonl� t�rt�netet hallottam m�r, de mindig csak legyintettem: velem ez nem t�rt�nhet meg. H�t, persze. Mind ezt gondoljuk.

�r�k teltek el rem�nytelennek t�n� menek�l�ssel, mikor egyszerre egy hatalmas �s f�nyes �p�let rajzol�dott ki a t�volban. Meg�lltam p�r pillanatra, hogy meggy�z�djek r�la, nem csak l�tom�s. Nem az volt.

Ism�t nekiindultam, de az er�mb�l m�r csak biceg�sre futotta, pedig most k�zelebb �reztem magamhoz a c�lt, mint el�tte b�rmikor. Zih�lva sz�vtam magamba a jeges leveg�t, m�r alig �reztem �tfagyott testemet.

K�zel voltam hozz�. Nagyon k�zel. De nem b�rtam tov�bb. Az egyik l�bamat magam ut�n h�zva tettem m�g p�r bizonytalan l�p�st, majd megsz�d�ltem �s �jultan estem �ssze.

L�z�lmok gy�t�rtek, �m n�ha mintha �bren lettem volna: egy alkoholszag� f�rfi sorolta nekem perverz v�gyait, azt�n egy id�sebb fajta n� valami gyeng�lked�r�l besz�lt, ahova nem volt hajland� beengedni, majd egy k�v�r �regember vonaglott f�l�ttem, ezt k�vet�en az im�nti h�lgy valakivel megvitatta az �llapotomat.

Mikor magamhoz t�rtem, egy baldachinos �gyban fek�dtem teljesen �tizzadva. A n� az �lmomb�l val�dinak bizonyult. �ppen egy rongyot �ztatott be valami j� illat� folyad�kba, ami egy ker�mia t�lban volt az �jjeliszekr�nyen.

- Hogy �rzi mag�t? - n�zett le r�m �rdekl�dve, majd a homlokomra tette a borogat�st.

- Pocs�kul. - feleltem �szint�n, m�gis mosolyogtam k�zben. Meleg helyen voltam, puha paplan alatt, mik�zben egy kedves idegen odaad�ssal �polt.

- Sejtettem… Kint tal�ltunk mag�ra a h�ban. A holmija biztos helyen van, ne agg�djon. Csak le kellett venni a ruh�it, hogy ell�thassam. - duruzsolta nyugtat�an, mik�zben le�lt az �gy sz�l�re.

- Rendbe fogok j�nni? - k�rdeztem �sszevont szem�ld�kkel.

- Nem sokon m�lt… Ha egy ilyen seb elfert�z�dik, nem sokat tehettem volna. Szerencs�re id�ben �rkezt�nk. Megt�madt�k? - tette hozz� hirtelen.

- �hm… nem eg�szen. - feleltem zavartan.

- Mindegy, ez nem tartozik r�m. Nekem az a feladatom, hogy �poljam a betegeket. Ha nem akarja elmondani, hogyan s�r�lt meg ilyen s�lyosan, nem mondja el.

Azzal fel�llt, mag�hoz vette az ed�nyt �s az ajt�hoz s�t�lt.

- K�sz�n�m! - sz�ltam ut�na.

- Ne k�sz�nje, nekem ez a munk�m! Pihenjen, n�ha mag�ra n�zek! - tette hozz� �s kis�t�lt.

Na, igen. Ez t�nyleg egy sz�p munka. Jobb, ha nem tudja meg, az eny�m mennyire nem az. B�k�sen fek�dtem, szinte mozdulatlanul. Csak a fejemet forgattam, hogy k�rbe tudjak n�zni. Minden�tt patin�s b�torok foglaltak helyet. Szekr�nyek, asztal, polcok. Meg�llap�tottam magamban, hogy sz�vesen lakn�k itt.

A javasasszony azt�n egy �ra mult�n visszat�rt.

- F�j valamije? - k�rdezte haboz�s n�lk�l.

- �gy, fekve nem. - v�gtam r� r�vid gondolkod�s ut�n.

- Helyes. Ma semmik�ppen nem kelhet m�g f�l, holnap m�r igen. - hadarta hangs�lytalanul, mik�zben kicser�lte borogat�st. - Azt�n m�g itt kell maradnia p�r napot.

- Hol is pontosan? - v�gre el�rkezettnek l�ttam az id�t, hogy ezt megk�rdezzem.

- A Roxfort Szakkoll�giumban. Nem volt itt di�k? - vonta �ssze a szem�ld�k�t.

- Nem. Nem volt r� lehet�s�gem. - feleltem egyszer�en. B�lintott �s err�l sem faggatott tov�bb.

- Hogy h�vj�k? K�teless�gem jegyz�k�nyvbe venni a betegeimet, m�g ha nem is tartoznak az iskol�hoz.

- Adrien Kay.

Furcsa volt �gy kimondani a teljes nevemet. J� ideje senki nem k�rdezte meg.

Hamar elj�tt az este, majd a borong�s reggel is. Alighogy kinyitottam a szemem, ism�t elj�tt hozz�m.

Besz�lgett�nk egy kicsit v�gre. Megtudtam a nev�t: Pomfrey. Ahogy pedig k�rdez�sk�d�tt, lassan vil�goss� v�lt sz�m�ra, milyen az �letem �s arr�l is �ssze�llt benne a k�p, mivel foglalkozom. Azonban t�rgyilagos maradt. Nem �t�lt el. B�r meglehet, megvetend�nek tal�lta. Viszont k�teless�gtudata minden felett �llt.

Azt�n p�r percig n�m�n vizsg�lta az arcomat, v�g�l l�gyan sz�lt.

- Minden rendben. F�lkelhet m�r, ha gondolja, de itt kell maradnia a szob�ban. Nekem ma sok a dolgom, de majd k�ld�k valakit, hogy mag�ra n�zzen �s hozzon valami harapnival�t. - azzal suhintott egyet p�lc�j�val �s a k�zeli asztalon egy t�lca jelent meg megrakva mindenf�le �tellel. R�m mosolygott �s m�r ott sem volt.

Kitakar�ztam �s eg�szen lassan letettem l�baimat a padl�ra. Egy f�rfi h�l�ing volt rajtam, semmi egy�b. Magamra kanyar�tottam egy k�nt�st, amit a k�zeli sz�ken tal�ltam, majd le�ltem az asztalhoz, �s enni kezdtem. Nem f�jt m�r semmim, csak a… fenekem t�j�k�n �reztem egy kis zsibbad�st.

Eg�sz d�lel�tt �ld�g�ltem a sz�ken, az �gyon fek�dtem, vagy az ablakon n�ztem kifel� a feh�r t�jra. Azt�n az ajt� nyikorg�s�ra a hang ir�ny�ba fordultam, de nem Madam Pomfrey l�pett be rajta…

Magamban egy kaj�n „Hell�!”-t mormoltam, ahogy v�gigm�rtem az el�ttem �ll� f�rfit. Fekete tal�rja m�g a k�r�l�tte l�v� padl�t is beter�tette. V�llig �r� �jsz�n haja pedig egy pajkos f�lmosolyra k�sztetett, ez ugyanis mindig is a gyeng�m volt. �gy �llt ott �s n�zett engem a fekete szemeivel, mintha valami uralkod� lenne, akinek a szob�j�ba egy koldus t�vedt be.

- �dv�zl�m! - sz�lalt meg azt�n kisv�rtatva. Nem akartam �n olyan hangosan h�mm�gni, de nem b�rtam meg�llni azt a m�ly, zeng� baritont hallva.

Nem tudtam, mi lenne a helyes viszont-�dv�zl�s form�ja, �gy csak zavartan mosolyogtam tov�bb. � p�r l�p�ssel el�m �llt �s m�r ny�jtotta is a kez�t. Len�ztem r�, majd t�tov�ztam egy kicsit, v�g�l megragadtam �s ism�t a szem�be n�ztem.

- Perselus Piton professzor. - has�tott hangj�val ism�t a t�rbe, �s megr�zta a kezem.

Ekkor er�sen gondolkod�ba estem, engem vajon hogyan is h�vnak. V�g�l hossz� pillanatokig tart� elm�lked�s ut�n kib�ktem:

- Adrien Kay.

A bemutatkoz�s ut�n a k�t f�l elengedi egym�st. Ez mindig �gy van. De a kiv�tel er�s�ti a szab�lyt. Ebben az esetben nem �gy t�rt�nt...

Csak �lltunk ott �s fogtuk egym�s kez�t. �n elengedtem volna, �m �szrevettem, hogy � ezt nem teszi. Nem tiltakoztam �s k�v�ncsi is voltam, mi vez�rli.

�gy f�rk�szte az arcomat, mintha olvasni akarna a gondolataimban. Az �n szemeim azonban egyszer�en csak elkalandoztak rajta. Meg�llap�tottam magamban, hogy t�nyleg nem egy h�tk�znapi p�ld�ny. A kuncsaftjaim k�z�tt volt n�h�ny kit�n� f�rfi�, akik nem is �rtettem, mi�rt engem v�lasztanak v�gyaik ki�l�s�re. Azonban ez a f�rfi, aki el�ttem �llt… nem is tudom. Nem mondhatn�m, hogy egy�rtelm�en j�k�p�, csinos, vagy szemreval�. M�gis, valamivel elragadott… M�lt�s�gteljes, s�rmos, st�lusos, �rj�t�… igen, ezek a szavak jutottak eszembe.

Feleszm�lv�n elr�ved�semb�l a helyzet mit sem v�ltozott. Zavartan eln�ztem r�la, � azonban meg sem rezzent. V�g�l f�jtatva felnevettem:

- Tal�n Madam Pomfrey elmondta �nnek, mivel keresem a kenyerem?

Ajkainak �ve ekkor lefel� g�rb�lt, arca teljesen elkomorult �s elr�ntotta kez�t. �tkoztam magam az ostoba szavak�rt.

- Eln�z�st. Megszok�s. - magyar�ztam fejemet lehajtva.

Ell�pett mellettem a polcokhoz. Kezeit maga m�g�tt �sszekulcsolva s�t�lni kezdett a szob�ban.

- �hes? - k�rdezte nekem h�ttal �llva.

- Nem igaz�n. - feleltem �t figyelve.

- Nem baj. Majd meg�hezik. - legyintett.

Azzal el�kapta p�lc�j�t tal�rja al�l, suhintott egyet az asztal fel�, �s ism�t megjelent az a bizonyos t�lca.

- K�sz�n�m. - b�lintottam.

� viszonozta a gesztust, a szemembe n�zett, majd -sz� szerint- kirontott a szob�b�l. Hosszan f�jtam ki a leveg�t �s azzal egy�tt a felgy�lemlett fesz�lts�get is.

- A mindenit… - t�rtam bele a hajamba nagyokat pislogva, mik�zben elismer�en b�logattam a padl�nak. Ez a bizonyos professzor nagy hat�st tett r�m. Rem�nykedtem benne, hogy viszontl�tom m�g. V�rakoz�som meghozta gy�m�lcs�t…

K�t kopog�s ut�n nyitott be m�snap:

- J� reggelt…

- Oh, j� reggelt! - �dv�z�ltem az �gyban fekve.

Fut�lag v�gigm�rt, majd az asztalhoz suhant, el�var�zsolt n�h�ny ed�nyt �s nekil�tott elk�sz�teni valamit.

Egy �rthetetlen reflext�l vez�relve beh�ztam a l�bam a takar� al�. Megannyi f�rfi l�tott m�r teljesen meztelen�l, erre ilyet csin�lok. Magam sem �rtettem, �s �ppen ez�rt el�g k�l�n�s arcot is v�ghattam. Szem�ld�k r�ncolva sz�l�tott meg feln�zv�n munk�j�b�l:

- Valami gond van?

- Nem, semmi, csak elgondolkoztam. - r�ztam meg a fejem �s megmarkoltam a paplant.

B�lintott egyet �s ism�t az asztal f�l� g�rnyedt. A kezeit figyeltem. Ahogyan az italt keveri, ahogyan valami f�szert sz�r bele… Elr�ved�semb�l az z�kkentett csak ki, mikor f�legyenesedett, az �gyam mell� s�t�lt �s �tny�jtotta a b�gr�t.

- Igya meg! - parancsolt r�m.

Elvettem a kis ed�nyt �s addig el sem h�ztam a sz�mt�l, am�g ki nem �r�lt teljesen. Fintorogtam is ut�na rendesen. Borzalmas �ze volt.

- Kiv�l�. - �llap�totta meg kifejez�stelen�l. Ez nem dics�ret volt, hanem egyfajta „Ezt is letudtuk.” - kifejez�s.

- �n betegell�t�ssal is foglalkozik? - cs�szott ki a sz�mon a k�rd�s, szenved� fintorok k�zepette. Az az �tkozott �z ott �lt a sz�mban.

- Nem, de az igazgat� �r megk�rt, hogy olykor n�zzek be mag�hoz.  Gondolhatja, hogy nem repesek… - undorodva felh�zta az orr�t, �sszepakolt �s m�r indult is az ajt� fel�. Gondoltam r�, hogy megsz�l�tom, vagy visszatartom valahogy. Puszta gondolat maradt…

Egy darabig m�g elvoltam az �gyban, majd ism�t k�nt�st vettem �s a k�nyvespolcokhoz vonultam. Le is emeltem egy k�tetet, azt�n a kandall� mell� �ltem �s belevetettem magam.

Kellemes, lusta �rz�ssel t�lt�tt el ez az �des semmit tev�s. Nagyon hi�nyzott m�r. Hi�nyzott? Soha nem is volt azel�tt r�szem ilyesmiben. Mindig a b�rokban �ltem, vagy ak�r h�zhoz mentem. Persze, nem szeretkeztem �t az eg�sz addigi �letemet, de t�ny, hogy igaz�n soha nem pihentem. M�g ha nyugalmam is volt, a lehets�ges �gyfeleket kerestem. Szakmai �rtalom.

Elj�tt a d�lut�n. �n ebb�l mit sem vettem �szre. Csak a bet�ket l�ttam �s a r�gi, toj�ssz�n� lapokat. Mikor az ajt�ra kaptam a tekintetem az ajt� nyikorg�s�t hallva, kicsit hunyorogtam is. A sz�nek k�r�l�ttem sz�rre�lisnak t�ntek. Azonban a feket�t �gy is, �gy is felismerem.

- Sz�p j� napot, Professzorom! - n�ztem fel sz�lesen mosolyogva. A megsz�l�t�st hallva egy pillanatra mozdulatlann� merevedett, majd elh�zta sz�j�t. - Hol k�sett ilyen sok�ig? - kontr�ztam r� pimaszul.

- Most �rt v�get az utols� �r�m. Tal�n nem halt �hen… - felelt l�togat�m cinikusan, hangot adva ellen�rz�seinek.

- Mit tan�t, Professzor? - oh, milyen h�tborzongat�an j�l esett �t ism�t �gy megsz�l�tani. Lehet, hogy ez egyfajta perverzi�?

- B�jitaltant. - felelt sz�ntelen hangon, de m�r nem engem n�zett, hanem az asztalt, amire ism�t �telt var�zsolt.

- Gondolhattam volna. - sz�ltam mosolyogva �s a k�nyvet az �lembe ejtettem.

Mikor p�lc�j�t visszahelyezte tal�rja al�, r�m emelte tekintet�t, majd le a k�tetre.

- Mit olvas? - n�zett azt�n �jra a szemembe.

- Oscar Wilde-ot. - v�laszoltam.

A tekintet, amellyel ekkor v�gigm�rt, mindent el�rult. �gy �reztem, ki is mondja: „Jellemz�!” H�ly�nek tettettem magam �s egyben �t is.

- Egy angol mugli �r�. - magyar�ztam.

- Tudom, hogy ki az az Oscar Wilde! Finghal O'Flaherty… - csattant fel s�rt�d�tten.

Kicsit lehajtottam a fejem. Hitv�ny dolognak �reztem, hogy ilyen sz�lesen mosolygok rajta �s megr�k�ny�d�s�n.

- Mit olvas T�le? - szegte f�l fej�t.

- A Boldog herceget. - n�ztem r� ism�t. � megh�kkenve tekintett vissza r�m. - Mi a gond? Tal�n nem olvashatok mes�t?

- De, de, persze… - felelte kiss� zavartan.

Meglep� volt �gy l�tni. Amilyen alattomos vagyok, �gy �reztem, most megadhatom neki az �gy nevezett „kegyelemd�f�st”.

- Azt gondolta, hogy valamelyik erotikus reg�ny�t emeltem le a polcr�l itt a Roxfortban?

Nem felelt semmit, csak szigor�an n�zett r�m.

El�gedetten emeltem fel ism�t a k�nyvet. � meg csak �llt ott. P�r perc m�lt�n feln�ztem r� �s a mellettem l�v� karossz�k fel� b�ktem fejemmel.

- �lj�n le, ha gondolja!

Egy ideig t�tov�zott, majd tal�rj�t megigaz�tva, hogy ne gy�r�dj�n al�, helyet foglalt. Az utols� lapokn�l tartottam. Egy pillanatra �tfutott az agyamon, hogy most m�r kiolvasom, v�g�l r�d�bbentem, nem kock�ztatn�m meg, hogy m�gis fel�lljon �s elt�nj�n. Becsuktam a k�nyvet �s r�n�ztem.

- Mi�ta tan�t itt? - kulcsoltam �ssze a kezeimet a k�teten.

- M�r j� ideje… - v�laszolta.

T�vols�gtart� maradt, m�gis valahogy k�zelebb ker�lt. Kifejez�stelen�l felelt a k�rd�seimre, amik ugyan mind teljesen �tlagosak voltak, s�t, kifejezetten sablonok, de engem komolyan �rdekeltek a v�laszok. Ez l�tszott is rajtam.

Sok mindent megtudtam r�la. �s nem csak azokb�l, amiket elmondott, hanem ahogyan elmondta azokat. Vagyis kiv�ltk�ppen abb�l. Amiket addig gondoltam r�la, azok mind meger�s�dtek. M�lt�s�gteljes, intelligens, er�teljes, a v�gtelens�gig cinikus, komor �s �rz�ki. Az, nagyon is �rz�ki. Ez a gondolat munk�lt bennem a legjobban, mik�zben �t hallgattam. Sokszor t�vedt a tekintetem a sz�j�ra. Ez az eg�sz m�gis m�s volt, mint amikor r�gen fl�rt�ltem valakivel. Hozz� �gy �lltam, hogy soha nem kaphatom meg. Csak v�gyhatok r�. De abban a percben ez is �r�mmel t�lt�tt el. J� �rz�s volt, hogy v�gre nem r�m v�gyik valaki, hanem �n akarok valakit. R�gen �reztem ilyesmit. Ilyet pedig m�g soha.

- Az iskola ut�n mit is csin�lt? - k�rdeztem meg hossz�, �m sajnos el�g gyorsan elrep�lt �r�k ut�n. M�r csak ez volt az egyetlen tiszt�zatlan r�sz az �let�ben. B�r az eg�szet �gy besz�lte el, mint egy j�l megtanult �letrajzot. Sz�razan �s t�nyekkel. Ezt a r�szt azonban valahogy kihagyta.

- Nem mondtam… - felelte sz�ntelen hangon.

- Az�rt k�rdezem. - b�lintottam.

Ekkor les�t�tte szem�t, �n pedig r�j�ttem, hogy el�rkezt�nk ahhoz a hat�rhoz, amit nem szabad �tl�pnem, ha l�tni akarom m�g az �letben. Felemelkedtem a sz�kb�l �s k�zben v�dekez�n feltettem kezeimet:

- Persze nem kell elmondania.

Az ablakhoz s�t�ltam �s kin�ztem a havas t�jra. A h� hatalmas pelyhekben hullott.

- Ez gy�ny�r�. - �llap�tottam meg fennhangon. - Mindig is im�dtam a telet. Persze csak melegb�l j�. Kint m�r nem olyan kellemes. De most mi itt vagyunk… �n szereti a te…

Elakadt a szavam, ahogy hirtelen megfordultam. K�zvetlen�l el�ttem �llt, nem is vettem �szre, hogyan ker�lt a h�tam m�g�. Nagyot nyeltem �s pr�b�ltam kivenni a tekintet�b�l, mire k�sz�l. Ilyesmire azonban nem sz�m�tottam, pedig tapasztalhattam m�r el�gszer…

Megragadta a tark�mat �s szenved�lyesen megcs�kolt. �gy viselkedtem, mint egy f�l�nk, tapasztalatlan k�ly�k. Azt�n lassan felengedtem �s �tadtam magam az ajkainak, amik olyan forr�ak �s t�zesek voltak…

Er�teljesen, m�gis gyeng�den tartott. Egyik kez�vel a hajamba t�rt, a m�sikkal a h�tamat markolta. Perceken �t cs�kolt. Elmondhatatlan volt az eg�sz. Semmihez nem hasonl�tott, amit azel�tt �t�ltem. A fejemet nem sz�mok �s galleonok t�lt�tt�k be, hanem… az �h�tat, az odaad�s, �s a m�rhetetlen v�gy…

�tszeretkezt�k az �jszak�t. R�j�ttem, hogy � m�g soha nem volt f�rfival. Azonban ez a hat�rozotts�g�n �s az elt�k�lts�g�n mit sem v�ltoztatott. Az �tlagember azt hihette volna, m�r ezerszer csin�lta. �n azonban tudtam az igazs�got.

De azok a s�hajok… az illata… az �rint�se… �s meg kell, hogy mondjam, az orra m�rete sem hazudtolta meg mag�t. Hiszen hatalmas orra van. Meg g�rbe is �s nekem nagyon tetszik. M�rmint az orra… Persze, az is tetszik. Nan�, hogy tetszik, im�dom… Minden�t im�dom. �s az is ezek k�z�tt van. Nagy h�lyes�geket besz�lek?

- Nem, egy�ltal�n nem. �n �rtem… Folytassa csak!

- Tudja, Igazgat� �r… Fogalmam sincs, mit�v� legyek. Nem b�rn�k t�bb� senkivel lefek�dni p�nz�rt... Meg sehogy rajta k�v�l. Ezek ut�n nem. Itt most nem csak az �rzelmekr�l van sz�. Fizikailag is k�ptelen lenn�k r�.

- Akkor ne folytassa!

- De �n m�shoz nem �rtek. Perselusszal pedig nem fogom eltartatni magam. Nem akarok a nyak�n l�gni. R�ad�sul nem is vetne r� j� f�nyt. El�bb-ut�bb kitud�dna, mivel foglalkoztam r�gen. Azt�n ujjal mutogatn�nak r�, hogy „� az roxforti tan�r, aki leszerz�dtetett mag�nak hossz�t�vra egy h�mringy�t.”

- Az igazat megvallva, dr�ga bar�tom, nem hinn�m, hogy a mi Perselusunkat nagyon �rdekeln�, mit gondolnak r�la m�sok. S�t, �ltal�ban olyan emberek veszik k�r�l, akik nem kedvelik. �n nem tartozom ezek k�z�, term�szetesen.

- Ezt sejtettem… Sz�val maga szerint hagyjam abba a… azt, amivel most foglalkozom �s pr�b�ljak tal�lni valamit?

- Persze. Addig pedig sz�vesen l�tjuk itt, a Roxfortban. �n k�l�n�sen. �r�l�k, hogy Perselus v�gre tal�lt mag�nak valakit, akit igaz�n szeret.

- �s nem b�nja, hogy az a valaki, �n vagyok?

- Maga egy kiv�l� fiatalember. Mindannak ellen�re, vagy tal�n pont annak ok�n, amiken �let�ben kereszt�l ment, megtanulta �rt�kelni az emberi tisztas�got. Az egyszer� sz�ps�get. Ez nagyon ritka manaps�g. �s visszat�rve arra, hogy mihez kezdjen: ahogyan hallgattam az elbesz�l�s�t, �gy �reztem magam, mintha egy felolvas� esten lenn�k. Javasoln�m, hogy �rjon, vagy esetleg dolgozzon sz�nh�zban! A besz�de tiszta, �s nagyon sz�pen artikul�l.

- Huh, ennyi dics�retet neh�z megem�szteni egyszerre… De k�sz�n�m. �s azt is, hogy meghallgatott. J�l esett v�gre �gy elbesz�lgetni valakivel. Vagyis ink�bb sz�val tartani.

- V�g�l is �n k�rtem meg r�, hogy mes�ljen. �s nagyon j�l tettem. K�sz �lvezet volt. Cukrot?

- Nem, nem, k�sz�n�m. Nem k�rek…

- Tudja mit?

- Igen?

- Hogy ez csak most jutott eszembe… Volna mag�nak egy munk�m. Madam Czvicker, a k�nyvt�rosn�nk nemr�g elpanaszolta nekem, hogy m�r nehez�re esik vezetni a nyilv�ntart�st �s behajtani a vissza nem hozott k�nyveket. Nem volna kedve a seg�dj�nek lenni?

- Ez most komoly? Hogyne volna! Nagyon szeretem ezt a helyet, m�g ha nem is t�lt�ttem itt olyan sok id�t. A k�nyveket is szeretem. Meg az egyik tan�rt is.

- Na, igen, ez sem mell�kes. �n� az �ll�s, ha v�llalja!

- Nem tudom, hogyan k�sz�njem meg.

- Akkor j�l figyeljen r�m: K�sz�n�m!

- K�sz�n�m!

- Helyes. Most pedig kutassa fel a kedves�t �s vegye r�, hogy laz�tson egy kicsit! Folyton dolgozik.

- B�rmilyen eszk�zt bevethetek ennek �rdek�ben?

- B�rmilyet. Na, menjen! Ne is l�ssam!

- Mindent k�sz�n�k, Igazgat� �r.

- Mondom, viszl�t!

- Viszl�t, Igazgat� �r!

H�mringy�nak lenni nem olyan k�nny�, mint azt sokan hiszik. Azonban, ha ez ember egyszer kiker�l ebb�l, ha r�j�n, hogy ezerszer t�bbet �r enn�l… Nos, ann�l nem sok csod�latosabb dolog van a vil�gon. Kiv�ve tal�n azt, amikor Perselus az �n nevemet s�hajtva �lvez el, �s b�dultan suttogja a f�lembe, hogy mennyire szeret… Na, igen. Az egy vil�ggal �r fel.