J�llakottan s�t�ltam vissza a szob�mba Perselusszal a nyomomban. A nap h�t�gra s�t�tt odakint �s sugarai szob�mba is bemer�szkedtek a nyitott ablakon �t. A leveg� azonban meg sem mozdult.

Le�ltem az �gyamra �s egy hatalmasat �s�tottam. Kedvesem helyet foglalt mellettem �s a szemem sark�b�l l�ttam, hogy engem figyel.

- Mi az? - k�rdeztem T�le mosolyogva.

- �lmos vagy, mi? - f�rk�szte az arcomat tov�bb.

- El�gg�… Te nem? - emeltem meg a szem�ld�k�m egy �jabb �s�t�s k�s�ret�ben.

- Egy kicsit.

- Mindenesetre �n most aludni fogok. - jelentettem ki hat�rozottan �s m�r igazgattam is a p�rn�mat.

Ki kellett ker�ln�m kedvesemet, hogy nehogy megr�gjam, mik�zben a l�bamat is feltettem az �gyra. � csak �lt ott tov�bb mozdulatlanul. Egy ideig m�g laposan pislogva figyeltem �t, m�gnem csukva hagytam a szemem. F�l�lomban m�g �reztem, ahogy egy apr� fuvallat t�r be az ablakon �t �s t�voli mad�rcsiripel�st hallottam. Azt�n megsz�nt minden.

Amikor lassan magamhoz t�rtem �s a m�sik oldalamra akartam fordulni, akad�lyba �tk�ztem. Perselus hanyatt fek�dt mellettem, sz�ja r�snyire nyitva, halkan szuszogott. Elmosolyodtam �s befejeztem a mocorg�st, nehogy fel�bresszem. A nap m�r lemen�ben volt, legal�bbis a szob�mban uralkod� f�nyek ezt mutatt�k.

Mozdulatlanul fek�dtem �s n�ztem a plafont hossz� perceken �t, hallgatva Perselus l�legz�s�t. Egyszerre azt�n �gy �reztem, valaki az ajt�mban �ll. Nem is t�vedtem. Felemeltem fejemet. Anya mosolygott vissza r�m. Intettem neki szabad kezemmel, � pedig nem engedve arckifejez�s�b�l haladt tov�bb a folyos�n.

Kedvesem hamarosan fel�bredt �s hunyorogva n�zett fel r�m. V�gigsim�tottam kiss� k�cos haj�n �s homlokon cs�koltam.

- Holnap reggel indulunk. - sz�lt ki anya a nappalib�l, ahogy megl�tott minket a folyos�n.

- Szerintem csak ruh�kat pakolj, Remus! - tette hozz� apa a k�nyvespolcn�l �llva.

- J�… - d�rzs�ltem meg a szememet.

Perselus csak kifejez�stelen�l, de arc�n l�gy von�sokkal figyelte a sz�leimet.

- El�vegy�k a matracot? - k�rdezte apa, mik�zben levett egy k�tetet.

- Matracot? - vontam �ssze a szem�ld�k�met �rtetlen�l �s k�zelebb l�ptem.

- Perselusnak… - n�zett apa kedvesemre �s fej�vel fel� m�g�tt.

Szem�ld�k�m egy csap�sra az egekbe emelkedett. Perselusra sand�tottam, majd visszan�ztem ap�ra.

Matracon? Perselus aludjon matracon? Egy�ltal�n: Perselus aludjon k�l�n? Ezt… ezt hogy gondoltad? � a kedvesem.

Torkom �sszeszorult �s csak meredten figyeltem �desap�mat. Nem b�rtam elhinni, hogy ilyet k�rdez. Persze hitegettem magam, hogy nyilv�n a k�nyelmi szempontokat veszi figyelembe. Nagyon f�jt ez az apr� k�rd�s. Anya ezt l�tta rajtam...

- Ugyan, dehogy kell a matrac! D�lut�n is nagyon sz�pen elf�rtek Remus �gy�n a fi�k! Csak kib�rj�k, am�g a nyaral�nkba nem �r�nk. - l�pett anya apa mell�. - Ott ugyanis Remusnak egy hatalmas �gya van. - tette hozz� kedvesemre mosolyogva, majd ism�t ap�ra n�zett �s v�gigsim�tott a v�ll�n, mik�zben szem�vel nyomat�kosan jelezte, nem t�r ellentmond�st.

Nagyon h�l�s voltam any�nak, azonban ekkor �desap�mon �szrevettem, hogy � nem �gy gondolta. Nem b�ntani akart minket �s nem is sz�tv�lasztani. Csak a bar�taimnak mindig el�vett�nk matracot, � �gy szokta meg. Furcsa volt neki ez a helyzet. Nem arr�l volt sz�, hogy rossz �rz�ssel t�lti el, vagy b�ntja, egyszer�en csak furcsa �s szokatlan. Kicsit furdalt is a lelkiismeret amiatt, ahogyan n�ztem r�, mikor k�rdezett.

Sz�leim a nap h�tral�v� r�sz�ben a csomagol�ssal voltak elfoglalva. �n mindek�zben k�rbevezettem Perselust a h�zunk k�rny�k�n, majd visszat�rtem Vele a szob�mba, ahol a nyaral�nkr�l kezdtem mes�lni neki �s el�hal�sztam n�h�ny albumot a szekr�nyem fels� polc�n l�v� dobozokb�l.

Olykor f�lve tekintettem fel r�, mikor n�h�ny Sirius�kr�l k�sz�lt k�phez �rt�nk, amelyr�l bar�taim vid�man integettek r�nk, vagy �ppen nem v�v�n �szre a fot�z�st, egym�st p�f�lt�k, �s sz�rakoztatt�k, vagy �ppen engem. Perselus azonban meg sem rezd�lt. Mintha �ket nem is l�tn�, csakis engem.

Ink�bb az � arc�t n�ztem, mint a k�peket. Erre fel is figyelt, miut�n m�r a harmadik k�ppel kapcsolatos k�rd�s�re is csak n�mi gondolkod�s ut�n tudtam felelni.

- Hol j�rsz, Remus? - k�rdezte feltekintve az albumb�l.

- �hm… - mosolyodtam el zavartan, �s a tark�mhoz kaptam.

Az albumn�l egy kicsit lejjebb...

Mintha csak meghallotta volna gondolataimat. Becsukta a k�nyvet, f�lretette �s megcs�kolt. Nem tudtam magamat teljesen �tadni, ugyanis az ajt�m t�rva nyitva volt. Kedvesem ezt �szrevette, kijav�totta a hib�t, �s visszat�rt hozz�m.

V�g�l arra jutottam, hogy az a matrac dolog nem is volt h�lyes�g apa r�sz�r�l, mondjuk szeg�ny nem arra sz�nta, ami ez esetben lett volna a sorsa… F�ktelens�g�nket �gy �reg �gyam s�nylette meg, �ppen hogy egyben maradt.

Arcomon b�k�s, el�gedett �s kimer�lt mosollyal nyomott el az �lom. Olyan f�radt voltam, mintha egy szemernyit sem aludtam volna d�lut�n. Ezt a fajta kimer�lts�get azonban nem nagyon b�ntam.

M�snap azon kaptam magam, hogy bel�pek elhagyatott nyaral�nk ajtaj�n. Az �t nagy r�sz�t f�l�lomban t�lt�ttem, m�g most is alig l�ttam valamit �sszesz�k�lt szemeimen �t.

Mint mindig, most is el�sz�r lepakoltuk a csomagjainkat, ittunk valamit �s csak azt�n �lltunk neki, hogy rendbe hozzuk a h�zat.

Lepakoltuk a sz�keket, kinyitottuk az ablakokat �s kivitt�k a kerti b�torokat a teraszra. Perselus meg is �llt ott, tekintet�t a horizontra f�ggesztette �s a tenger habz� hull�maira.

- Ha gondolj�tok, �t�lt�zhettek �s kimehettek a partra. A t�bbit m�r meg tudjuk oldani. - sz�lt ki anya a kez�ben egy ronggyal.

- J�. - mosolyogtam vissza r�, majd kedvesemre tekintettem, aki azonban el�g furcsa arcot v�gott.

K�zelebb l�ptem hozz�.

- Mi a baj?

- �t�lt�zni? - k�rdezte orr�t felh�zva.

- Igen… Csak nem tal�rban fogunk ki�lni a partra…

- H�t? - k�rdezte nem engedve kifejez�s�b�l.

- F�rd�nadr�gban esetleg? - vontam meg mosolyogva a v�llam.

Az arcot, amit Perselus ekkor v�gott, esk�sz�m, le kellett volna fot�zni: a teljes megr�k�ny�d�s.

- Ny�r van, Perselus �s tikkaszt� h�s�g. Csak nem gondolod komolyan, hogy tal�rban fogsz fesz�teni...

Arca megv�laszolta kijelentett k�rd�semet: Dehogynem!

- Figyelj, a partnak ezen a r�sz�n csak mi vagyunk! Ide csak akkor j�n b�rki is, ha mi h�vjuk. - magyar�ztam neki k�zelebb hajolva.

- �n akkor sem fogok als�nadr�gban boh�ckodni! - jelentette ki undorodva �s eln�zet a tenger fel� ism�t. Arcomon f�l�nyes f�lmosoly ter�lt sz�t…

- Csak Te b�rsz r�venni ilyesmire! - bosszankodott ler�ncig�lva mag�r�l ingj�t a szob�mban.

�n v�llamat az ajt�f�lf�nak vetve, m�r �t�lt�zve figyeltem �t.

- Nagyon j� lesz, megl�tod! - sz�ltam mosolyogva, karba tett kezekkel.

- Biztosan… - felelte szinte a f�ldh�z v�gva ingj�t, majd nadr�gj�nak gombjaival kezdett b�bel�dni.

- R�besz�ltelek volna, ha nem lenne j�?

- Ch… m�g hogy r�besz�lt�l! Ahogy tudsz n�zni r�m… �s j�l tudod, hogy mit hozol ki bel�lem! - mutatott r�m ujj�val fenyeget�en.

Csak mosolyogva b�lintottam.

- De m�skor nem fogom hagyni magam… - folytatta letolva nadr�gj�t.

Szavaival csak is mag�t gy�zk�dte.

N�h�ny pillanat m�lva m�r f�rd�nadr�gban �llt el�ttem. Persze ez nem a saj�tja volt. �n adtam neki k�lcs�n az egyik bokszerszer� darabomat, de term�szetesen csak feket�t volt hajland� felvenni. �gy nekem maradt a nap-s�rga.

T�r�lk�z�t ragadtunk �s m�r ballagtunk is le a partra. Kerestem magunknak egy �rny�kos helyet, hiszen egyik�nk b�re sem b�rta volna a t�z� napot.

- Nem is fogok kimenni a napra! - puffogott tov�bb Perselus, mik�zben letett�k a pokr�cot a f�ldre egy fa �rny�k�ba.

- Akkor hogy j�ssz be a v�zbe? - k�rdeztem lehuppanva.

- Akkor sehogy. - felelte k�vetve p�ld�mat, azonban az � mozdulat�t nem lehuppan�snak, ink�bb megfontolt helyfoglal�snak nevezn�m.

- Ugyan, Perselus. Olyan h�vogat� a tenger! Te ellen tudsz �llni? - lend�tettem meg kezemet a hull�mok fel�.

- H�t, igazad van, borzalmasan neh�z lesz ezt kib�rnom… - felelt m�rhetetlen cinizmussal.

- Te bajod! - vetettem oda, majd felpattantam �s megindultam a v�z fel�.

El�sz�r csak t�rdig g�zoltam bele. Meg�lltam egy kicsit, visszan�ztem Perselusra, �s a v�zbe vetettem magam.

A kellemes, h�s�t� �rz�s �gy j�rta v�gig testemet, mint a gy�ny�r els� hull�mai. Ahogy azt�n a felsz�nre �rtem, hajamat kicsaptam szemem el�l, �s ism�t a pokr�cunk fel� tekintettem. Kedvesem ugyan�gy �lt ott, h�tul karjain megt�maszkodva. Nem mozdult.

Tal�n t�nyleg elsz�nta mag�t, hogy a mai nap folyam�n nem adja be m�sodszorra is a derek�t. De holnap is van egy nap…