Megjegyz�s: K�sz�lt a Morgan oldal�n ki�rt novella�r� p�ly�zatok Halloween-i hull�m�ba az �nnep k�rny�k�n 2004-ben.

Hatalmas s�haj szakadt f�l Piton professzorb�l, mikor v�gre meg�rkezett az irod�j�ba a halloweeni vacsora ut�n.

A sok vil�g�t� t�kl�mp�s, a boldog, kacag� gyerekek, az �des s�t�t�kl�...

Megr�zta fej�t, hogy ki�zze bel�le ezeket a nem r�g szerzett eml�keket, mert f�l� volt, hogy r�vid id�n bel�l rosszul lesz t�l�k.

Le�lt fekete b�rsony karossz�k�be, �s maga el� vett n�h�ny h�zi dolgozatot. M�g el sem kezdte a munk�t, m�ris megzavarta valaki. Kopogtattak.

- Ki az? - mordult f�l inger�lten.

Remus Lupin l�pett be az ajt�n szel�den mosolyogva.

- Szervusz! - sz�lt l�gyan.

- Mit akarsz? - k�rdezte az asztal f�l� g�rnyedt f�rfi nem viszonozva a hangnemet.

- Csak gondoltam, s�t�lhatn�nk egyet. - vonta meg a v�ll�t.

- Semmi kedvem hozz�. - felelte, �s r�sz�r�l be is fejezte a besz�lget�st.

- Ugyan m�r, Perselus. Itt akarsz egyed�l �cs�r�gni ilyenkor? - l�pett k�zelebb a h�vatlan vend�g.

- Ahogy mondod, Lupin. - b�lintott, �s hangj�val a penna serceg�se vegy�lt. Tekintet�t a pap�rokon tartotta.

- Tudom, hogy szereted a Mindenszenteket. - folytatta a barna kab�tos f�rfi, �s az asztalon megt�maszkodva maga is a lapok f�l� hajolt.

- �s? - k�rdezte unottan a professzor, mik�zben megm�rtotta a penna v�g�t a tint�ban.

- Ne k�resd m�r magad! - unszolta tov�bb a l�togat�, �s m�g k�zelebb hajolt.

- Ide figyelj, Lupin! - Perselus balj�san emelkedett fel �lt�b�l. - Nem voltam el�g vil�gos? Hagyj-b�k�n!

- Ha nem, nem. - dugta zsebre kezeit Remus, �s az ajt� fel� indult. - Akkor egyed�l barangolok a temet�ben.

- Temet�ben? - vonta �ssze szem�ld�k�t a fekete tal�ros alak az asztal m�g�tt �llva.

- Persze, oda k�sz�l�k. - b�lintott mosolyogva, �s kez�t a kilincsre helyezte. Perselus t�tov�zott. � maga is gondolt r�, hogy sz�vesen j�rna egyet a legk�zelebbi temet�ben, azonban v�g�l valami�rt elvetette az �tletet. - J�l l�tom, hogy morfond�rozol?

- Rendben, megyek, de ne b�zd el magad! - morogta Perselus, �s els�t�lt a kab�tj��rt.

- Eszem �g�ban sincs. - mosolygott kitart�an Remus. - Akkor mehet�nk?

A f�rfi nem felelt, csak meg�llt Lupin el�tt, b�lintott egyet �s az ajt� fel� b�k�tt fej�vel.

- Minek h�vt�l pont engem? - fordult a fekete kab�tos alak a barna ruh�shoz a h�ban l�pkedve.

- Mert pont Te vagy az, aki annyira szereti ezt az �nnepet. - felelte Remus, mik�zben a sz�l belekapott a haj�ba, �s a szem�be f�jta azt.

Az �t h�tra l�v� r�sz�ben n�m�n s�t�ltak egym�s mellett. N�ha a m�sikra sand�tottak. Ilyenkor Remus elmosolyodott, Perselus arckifejez�se azonban mit sem v�ltozott.

A kast�ly f�nyei egyre halv�nyultak a dereng� k�dben, m�g a s�t�ts�gben n�hol apr� vil�g�t� l�mp�csk�k t�ntek fel.

- Csak nehogy biceg�cok csaljanak minket csapd�ba! - viccel�d�tt Lupin nem sokkal a temet� bej�rata el�tt, azonban senki nem nevetett rajta k�v�l. A professzor egykedv�en l�pett be az �don kapun, melyre borosty�n tekerg�dz�tt fel. Minden n�ma volt. A hatalmas csendben mindk�t f�rfi f�le z�gni kezdett. Csak l�pteik zaja hallatsz�dott olykor.

A fekete kab�tos f�rfi meg-meg�llt egy-egy r�gi s�r el�tt �s hosszasan tanulm�nyozta azt.

A m�sik ink�bb �t n�zte mint a m�rv�ny faragv�nyokat �s fakereszteket.

- Szeretn�k mutatni valamit. - l�pett oda Lupin a professzorhoz. Az v�rakozva n�zett vissza r�. Remus elindult a s�rok k�zti kis �sv�nyen, a fekete �rny k�vette. A mindent beter�t� k�dben alig l�tt�k, merre tartanak. Lupin v�g�l meg�llt �s visszafordult az �t k�vet�h�z.

- Nem gy�ny�r�?

Perselus mozdulatlann� dermedt. A s�r� k�d�n t�l Roxmorts f�nyei derengtek, mint megannyi lampion. A f�rfi �mulattal n�zte ezt a csod�t. A hideg sz�l alig susogott csup�n, a falu pedig mintha a l�baik el�tt hevert volna. Remus mosolyogva figyelte a f�rfi �h�tatos arc�t. Ki tudja, mennyi ideig �lltak ott n�m�n a t�jat f�rk�szve.

Egyszerre azt�n a professzor r�sz�nta mag�t �s elindul visszafel�. Azonban a vil�g minden kincs��rt sem �rulta volna el Lupinnak, mennyire h�l�s neki az�rt, hogy elr�ncig�lta az alagsor s�t�tj�b�l, �s hogy megmutatta neki ezt az „�lmot”.

Csendben l�pkedtek egym�s mellett a kast�lyhoz vezet� �ton. Remus b�szke volt mag�ra. J�l tudta, milyen �r�m�t okozott most Perselusnak. �s nem v�rt �rte k�sz�netet. Egy�ltal�n, semmit nem v�rt �rte.

- H�t, akkor j� �jt… - sz�lt zsebre dugott k�zzel a vil�gosabb haj� f�rfi a bej�rati csarnokba l�pve.

- Nem vagyok m�g �lmos. - jelentette ki a m�sik �s maga is meglep�d�tt azon, ami elhangzott.

- Akkor mit fogsz csin�lni? - �rdekl�d�tt a t�vozni k�sz�l�.

- Veled fogok te�zni.

Remus nem b�rt nem elvigyorodni a fintor l�tt�n, mely azt sugallta, hogy Perselus eddigi elveivel ellent�tben nyilatkozik �s cselekszik most.

- �s hol? - k�rdezte j�kedv�en, �s sz�rakozottan l�bujjhegyre �llt.

- N�lam… - h�zta el a sz�j�t a b�jitalok mestere, �s az alagsorba indult, mik�zben halkan �tkozta mag�t. Most m�r hivataloss� v�lt sz�m�ra, hogy kedveli Lupint. Azonban mindezt nagyon nehezen b�rta megem�szteni…