Ez volt itten a sz�ks�ges r�szletez�s. Mikor hol j�rtam. De a hogyan k�rd�s m�g kimaradt. Hogy is volt ez a London? Nos… H�rom szakaszra tudn�m felosztani az ottl�tem �rzelmi t�ltet�t.

1. nap „In this world there are only two tragedies. One is not getting what one wants, and the other is getting it.” / "Csak k�t trag�dia eshet meg egy emberrel �lete sor�n. Az egyik az, ha nem kapja meg, amit k�v�n, a m�sik az, ha megkapja."- Oscar Wilde
London. Vil�g �letemben arra v�gytam, hogy eljussak ide. Ha megk�rdezik, mi az �lmom, a v�laszom: London… volt. De mi ez a hely? Ez nem lehet London! J�pofa, �rdekes, sz�p, de… ez nem az, ahov� �n mindig is el akartam jutni, s�t, ahol �lni szerettem volna. Pedig sz�mtalan k�pet n�ztem r�la, k�v�lr�l tudtam m�r a t�rk�p�t, �s m�gis… Nem ismerem fel. Igen, fekete taxik, igen, sz�p sorh�zak, igen, doubledecker�k, igen… De ez egy kisv�ros k�pe tele emberekkel. T�m�nytelen mennyis�g� emberrel, �s sehol nincsenek angolok. Alig hallok igazi angol sz�t, �s alig l�tok igazi angol embert. Elnyomj�k �ket a turist�k �s a bev�ndorl�k. F�lre�rt�s ne ess�k, szeretem a soksz�n�s�get, a k�l�nb�z� kult�r�k egym�s mellett �l�s�t, de… �n ide nem ez�rt j�ttem. Az angolok�rt j�ttem. Az�rt a n�p�rt, amit a magyarok ut�n legink�bb a saj�tom�nak �rzek. Ha nem jobban… �s �k nincsenek szinte sehol. �gy pedig nem tudom komolyan venni, hogy hol vagyok. R�ad�sul rosszul is vagyok egy kis megf�z�s �s egy er�s kialvatlans�g miatt. �g az arcom, hasogat a fejem, �s nap v�g�re �gy megf�jdul a l�bam �s a derekam, hogy f�lek, nagy bajom is eshet, de nem akarok sokat panaszkodni a t�bbieknek. 1-2 �r�t b�rok ki talpon, azt�n annyi. �gy telik az els� nap. Egyfajta kiadhatatlan, m�lyen �l� szomor�s�gban amiatt, hogy Londonban vagyok, �s m�gsem vagyok boldog.

2. �s 3. nap “A tramp, a gentleman, a poet, a dreamer, a lonely fellow, always hopeful of romance and adventure.”/ „Egy csavarg�, egy �riember, egy k�lt�, egy �lmodoz�, egy mag�nyos l�lek, mindig a rom�nc �s a kaland rem�ny�vel teli.” - Charlie Chaplin
London. Pomp�s kis hely. J�l �rzem itt magam. Eg�szen m�s, mint otthon, �s m�gis nagyon ismer�s. Tetszik. Igaz�n tetszik. Jobban is vagyok m�r.

3. nap est�je „No, there’s no place like London!” / „Nem, nincs m�g egy olyan hely, mint London!” - Sweeney Todd
London. Lesz�llok a doubledeckerr�l, �s azon nyomban a London Eye t�rul el�m. Soha nem t�pl�ltam k�l�n�sebb �rzelmeket ir�nta, most m�gis hirtelen k�nnyek gy�lnek a szememben. Furcsa. Haladok fel�, meg�llok az alj�ban, �s n�zek fel a monstrumra a k�gy�z� sor mellett. Tov�bb haladok �s… megpillantom a Themse t�loldal�n a Big Bent �s a Parlamentet. A mellkasom szor�tani kezd, a szemeimben m�g t�bb k�nny gy�lik. Most m�r szab�lyosan s�rok, de n�m�n. Az arcom eltorzul kicsit, a k�nnyek lefolynak az arcomon… Ez id�ig �gy gondoltam a Big Benre, mint London �ltal�nos jelk�p�re, a f� nevezetess�g�re, amit kedvelek, de ak�rcsak a London Eye, nincs r�m akkora hat�ssal, mint a kev�sb� ismert r�szek. Most azonban pontosan amiatt, hogy jelk�p, hogy szimb�lum, hogy f� ismertet�jel, nekem is felnyitja a szemem. Londonban vagyok. S�t�lok m�g egy kicsit, azt�n le�l�k egy padra, �s csak b�mulom k�nnyezve. Londonban vagyok. Figyelem az alkonyat f�nyeit, a felgy�l� l�mp�kat, a s�t�ted�st. K�r�l�ttem mindenki ny�zs�g, �n pedig �l�k, �s csak �mulok. Olykor leveg� ut�n kapok, mik�zben a torkomat a s�r�s szor�tja. Londonban vagyok. Fel�llok, �s �ts�t�lok a Westminster Bridge-en, a Big Ben fel� k�zel�tve, �t a Themse felett. Eg�szen a Westminster Abbey-ig vezet az utam, ami b�r a s�t�tben kev�sb� kivehet�, leny�g�z a nagys�ga. Olykor visszan�zek a Big Benre, �s folyamatosan k�nnyezek. Londonban vagyok. Egy doubledeckerrel visszamegyek a t�loldalra, ism�t s�t�lok a parton, de most t�volodva a Westminster Bridge-t�l. �tmegyek a k�zeli vonath�don, k�zben lepacsizva k�t sr�ccal, akikkel k�lcs�n�sen lefot�ztuk egym�st, �s ezut�n m�g tekergek kicsit. Trafalgar Square, Harrods, Marble Arch �s a Dorchester Hotel, ahol Peter Peter Colt�k megsz�lltak (Wimbledon), azt�n a sz�ll�sunk. �jjel m�g k�borlok kicsit a k�zelben, de ez m�r ink�bb par�z�ssal telik azon egyszer� okn�l fogva, hogy t�k egyed�l bandukolok �jjel f�l 1-kor a s�t�t utc�kon, a nem �ppen legjobb k�rny�ken. M�snap pedig ugyeb�r m�r reggeli ut�n megy�nk is a rept�rre.

London. Az t�rt�nt, amit�l tartottam, hogy nem fogom felfogni, hol vagyok. Hogy nem �rtem meg, hogy az �lmomat �lem �ppen. B�r v�g�l is jobb k�s�bb, mint soha, �gyhogy �r�ln�m kell, hogy legal�bb utols� este r�j�ttem. London. �gy voltam Vele, mint egy filmmel, aminek j� a szerepl�g�rd�ja, klassz a t�rt�nete, bej�n a trailere, �s mindezek�rt t�kre v�rom m�r az els� perct�l, hogy l�ssam. Azt�n be�l�k a moziba, �s baromira nem olyan, mint elk�pzeltem, pedig tudtam, kik j�tszanak benne, ezer fot�t l�ttam r�la, sz�mtalanszor megn�ztem a bemutat�j�t, ismertem a sztorit, �s m�gis… h�t m�s. El�sz�r csal�d�st �rzek ett�l, azt�n lassan kezdek megbar�tkozni Vele, m�g v�g�l meg�llap�tom, hogy b�r nem pontosan az, mint hittem, m�gis az, �s m�gis zseni�lis, �s im�dom. Ez London. Tov�bbra is az �lmom. Odavagyok �rte. �s most is k�nny gy�lik a szememben, ha az utols� est�re gondolok, �s m�g most se fogtam fel mindent. B�r a h�tt�rben men� Loreena McKennitt gyors�tja a folyamatot, id� kell nekem. Id� kell felfognom, hogy az utc�it j�rtam, hogy a n�p�vel besz�ltem, hogy a leveg�j�t sz�vtam… London is all around. 

Fot�k ITT!