Csak �lltam ott leengedett karokkal �s megsemmis�lten n�ztem magam el�.

- Mi van, Remus? Sajn�lod, hogy v�ge? - veregette meg a v�llamat Sirius. Szomor�an n�ztem fel r�. Nem feleltem semmit, csak lassan elindultam. - Hova m�sz?

H�tra sem n�ztem. B�natosan ballagtam a park elhagyatott r�szei fel�, ahol v�gre egyed�l lehetek. Most nem b�rtam Perselus szeme el� ker�lni. A gondolatok �gy kavarogtak a fejemben, mintha csak sz�lvihar d�lna odabent. Megint hagytam, hogy ezt tegy�k. Prefektus vagyok, m�gsem tettem semmit. Megsz�gyen�tett�k �s megal�zt�k. Bele fog rokkanni ebbe a sok sz�rny�s�gbe, amit a bar�taim m�velnek Vele. Nem fogja b�rni. Ak�rmilyen er�s is, ez ki fogja k�sz�teni. �n meg csak n�ztem �t a f�ld�n �cs�r�gve. Nem is �rdemlem meg �t. �s m�g � �ll�totta egyszer ugyanezt! H�t, t�vedsz! �n vagyok az, aki nem �rdemellek meg T�ged! Remus… Sz�nalmas vagy. Egyszer�en sz�nalmas.

Megtorpantam �s feln�ztem egy f�ra, aminek majdnem nekimentem. A szemeimet k�nny �ztatta m�r, addig �szre sem vettem, hogy s�rok.

- Mostan�ban nem fog mesterkedni semmiben szerintem. - sz�lt nagy vid�man Peter m�snap reggel, ahogy a k�vetkez� vizsg�ra tartottunk.

- Egyet �rtek. Azt hiszem, kipip�lhatjuk a dr�gal�tos Pipogyuszt. - b�logatott b�szk�n Sirius. Lehajtott fejjel s�t�ltam mellett�k, �s ugyan�gy �ltem le az asztalomhoz a Nagyteremben. Sokan �sszerezzentek, mikor a lapjuk megjelent el�tt�k, �n m�g csak f�l sem n�ztem. R��r�sen v�laszolgattam a k�rd�sekre, amelyek nem is jelentettek neh�zs�get a sz�momra. Persze �reztem, sokkal szebben, vagy k�r�ltekint�bben is fogalmazhatn�k. Felt�ve, ha tudn�k. Olykor-olykor �veges tekintettel meredtem a pap�rra. Nem bet�ket l�ttam ilyenkor magam el�tt, hanem az el�z� napi jelenetet. �s persze Perselust…

A holdt�lte k�zeledte sem seg�tett sokat. Gyeng�n �s nyomorultan �reztem magamat. M�g az �jabb kaland sem vid�tott fel, mikor bar�taimmal egy�tt az erd�t j�rtuk �s az a nagy fekete kutya farok cs�v�lva kergette az apr� patk�nyt.

- Nemsok�ra itt a sz�nid�! El sem hiszem! - kurjantotta James az �gy�n �lve.

- H�t ez meg? - ny�jtogatta Peter a nyak�t az ablakunk fel�, amelyen H�d�sz kopogtatott a cs�r�vel. �sszeszorult sz�vvel s�t�ltam az ablakhoz, hogy beengedjem. R�la is Perselus jutott az eszembe. Kecsesen r�ppent be �s az �jjeliszekr�nyen helyezkedett el.

- Mit kapt�l? - �rdekl�d�tt Sirius, mik�zben beleharapott egy kekszbe, majd az �gyra vet�d�tt.

Felbontottam a levelemet �s n�m�n olvasni kezdtem:

Remus!

Besz�d�nk van. A szok�sos helyen, a szok�sos id�ben.

Perselus

A lev�l rideg hangnem�t�l fojtogat� �rz�s t�rt r�m.

- Mondd m�r! - unszolt Sirius k�t cs�mcsog�s k�zben.

- Semmi, nem �rdekes. - legyintettem, majd eltettem a levelet, �t�lt�ztem �s aludni t�rtem. Az �lom azonban nem tal�lt. Bar�taim err�l nem tudtak…

- Mi baja van szerintetek? - suttogott Peter.

- Fogalmam sincs. - s�hajtott James.

- Borzalmas �t ilyennek l�tni. Fel k�ne vid�tanunk valahogy. - javasolta Sirius.

- M�gis hogyan? - k�rdezte James rem�ny vesztve.

- Majd kital�lunk valamit. - felelte Sirius halkan. �reztem magamon a tekintet�t. Szinte l�ttam magam el�tt, ahogy szomor�an n�z engem.

Akkor lenn�k boldog, ha soha t�bb� nem b�ntan�tok �t. Lehet, hogy megel�gelte ezt az eg�szet. Lehet, hogy nem nyeli m�r tov�bb, hogy a bar�taimnak nevezzelek Titeket. Lehet, hogy elvesztettem. Meglehet… Nekem az a fontos, hogy ne legyen szomor�. Hogy ne b�nts�k, �s ne sz�gyen�ts�k meg. Hogy ne kelljen t�bb� �t�lnie ilyesmit… Csak ennyit szeretn�k. Csak ennyit…

�melyegve, g�rcsben �ll� gyomorral aludtam el.

Meg�rkeztem a szok�sos helyre a szok�sos id�ben. A Sz�ks�gszoba most nem volt olyan h�vogat�, mint annak el�tte mindig. Bel�pv�n r�gt�n megl�ttam kedvesemet, aki egy karossz�kben �lt �sszekulcsolt ujjakkal.

- Szervusz… - mosolyodtam el zavartan �s a kilincs ut�n ny�ltam, de t�bbsz�ri pr�b�lkoz�s ut�n sem tudtam megfogni, ugyanis nem azt n�ztem, hanem Perselust. V�g�l idegesen odakaptam a fejemet, megmarkoltam �s bev�gtam az ajt�t. Kedvesem �sszevont szem�ld�kkel figyelt engem. - Itt vagyok.

- L�tom. - felelte jegesen �s lassan f�l�llt. Hatalmasat nyeltem. Tart�sa �s l�p�sei fenyeget�ek voltak. Csak nem akar megverni? Nem, az nem lehet.

- Mi… mir�l szeretn�l besz�lni? - dadogtam megszeppenve, ahogy egyre k�zeledett fel�m, majd meg�llt el�ttem �s hossz� pillanatokon �t n�m�n n�zett.

Arca azt�n egyre v�ltozott. A komors�got nem hagyta el, viszont p�rosult azzal egyfajta m�rhetetlen szomor�s�g.

- Elegem van. - sz�lt elkeseredetten.

- Gondolom… - feleltem halkan, kiss� megk�nnyebb�lve, ahogy kezeit imm�r nem �k�lbe szor�tva tartotta. Viszont panaszosan meglend�tette olykor �ket, amit�l nem igaz�n lettem boldog.

- Nem b�rom elviselni a bar�taidat. Legsz�vesebben a kezeim k�z� fogn�m �ket �s… �s… - mondta a padl�t n�zve, ujjait kecsesen mozgatva, mintha egy l�thatatlan embert akarna megfojtani.

- Nem haragszol r�m? - sz�ltam �sszevont szem�ld�kkel.

- Mi�rt? Mit csin�lt�l? - k�rdezett vissza gyanakv�n.

- H�t… nem siettem a seg�ts�gedre. - r�ztam meg egy kicsit a fejem.

- Jaj, Remus! Ezek a nyamvadtak a bar�taid! Nem v�rhatom el, hogy r�juk vesd magad, �s halomra gyilkold �ket!

Nem b�rtam elfojtani egy mosolyt a megfogalmaz�s miatt.

- Meg�rtem, hogy sokat jelentenek Neked, tapasztaltam m�r el�gszer. Ugyan nekem fogalmam sincs, milyen, ha bar�tai vannak az embernek, de csak emiatt nem vehetem el T�led �ket… J� �g! - kapta azt�n r�m a tekintet�t hirtelen.

K�rd�n n�ztem vissza r�. Mi a baj?

- �gy besz�lek, mint valami h�sszerelmes. - folytatta undorod� arccal, majd kicsit kiny�jtotta nyelv�t, mintha valami f�rtelmeset evett volna.

Nem b�rtam tov�bb �s elnevettem magam. � tettetett rosszall�ssal n�zett r�m.Vettem egy m�ly leveg�t, pr�b�lv�n megsz�lalni.

- Bocs�ss meg…

- Igaz�n semmi baj. - felelt, k�zben �gy�ka el�tt �sszekulcsolta kezeit.

- Tudod, mire gondoltam? - n�ztem r� azt�n megk�nnyebb�lve. Azt hittem, d�h�s lesz r�m. Azt hittem, ism�t magamra harag�tom. �s nem…

- Nem, fogalmam sincs. Az okklumenci�t egy kicsit m�g gyakorolnom kell. - v�laszolt a T�le megszokott cinizmussal �s hal�losan komoly kifejez�ssel az arc�n.

- T�ltsd velem a nyarat! - b�ktem ki mosolyogva �s k�zelebb l�ptem.

A kijelent�sem mintha els�pasztotta volna.

- Hogyan mondod? - hajolt kicsit el�re.

- J�l hallottad. Szeretn�m, ha velem nyaraln�l. N�lunk. Any��knak m�g nem eml�tettem, de biztosan belemenn�nek. - folytattam lelkesen.

- Ez csod�s lenne, Remus.

Beleborzongtam abba, ahogyan kimondta a nevem. Kiny�jtotta karj�t, tenyer�vel v�gigsim�tott a tark�mon �s megcs�kolt. Ezt imm�ron hivatalos igennek vettem. Ami pedig ez ut�n k�vetkezett, csak tet�zte a dolgot.

F�radtan, izzadtan �s csapzottan l�ptem be a Griffend�l klubhelyis�g�be p�r �ra mult�n. Bar�taim k�rdezgett�k is, mi t�rt�nt velem. Valamilyen igen rejt�lyes okn�l fogva kit�rtem a v�laszad�s el�l �s el�gedett mosollyal az arcomon tereltem el a sz�t Peter k�rtyagy�jtem�ny�re, amit a kez�ben szorongatott.

Nem kellett m�r sokat v�rni, hogy el�rkezzen az �v utols� hete. A vizsg�im mind siker�ltek, nem volt okom panaszra.

�rtam �desany�m�knak egy hivatalos k�rv�nynek is beill�, �rvekkel megt�zdelt levelet, melyet term�szetesen az RBF-ek sikeress�g�vel kezdtem. Igen hamar v�lasztkaptam:

Remus!

Gratul�lunk a vizsg�idhoz! Persze mi j�l tudtuk, hogy �gyis siker�lnek.

Term�szetesen szeretettel v�rjuk a kedvesedet is a nyaral�nkban! Van hely b�ven.

V�runk Titeket!

Puszi, Anya

Sz�les mosollyal tettem zsebre a levelet �s �js�goltam el a h�rt Perselusnak a folyos�n, mikor �sszefutottunk. � csak biccentett �s egy „Akkor csomagolok.” k�s�ret�ben m�r tova is suhant.

El�re �r�ltem az elk�vetkez� ny�rnak. Csak azzal voltam kiss� gondban, mit mondjak James�knek, mi�rt nem tudom �ket fogadni az id�n. Szerencs�re azt�n kider�lt, nem is tudn�nak j�nni. Peter elutazik a sz�leivel, James k�l�n kviddics edz�sekre j�r majd v�gig, Siriust pedig nem engedik el. Elszomor�tott, hogy ilyen hossz� ideig nem tal�lkozhatom majd Vel�k, �m az enyh�t� k�r�lm�ny sem volt �ppen mell�kes…