Egy�tt t�lt�tt pillanataink k�z�l ezek voltak tal�n a legszebbek, �s ezek hasonl�tottak legink�bb arra, amilyennek az �let�nket k�pzelt�k. Nem, t�vedek, nem puszt�n hasonl�tottak, pont olyanok voltak. De elm�ltak. T�ls�gosan hamar. Perselus m�snap visszat�rt a Roxfortba, �s folytat�dtak a levelez�seink. N�ha szentiment�lis oldalakat �rtam neki puszt�n arr�l, mennyit jelent nekem. Ezekre v�laszul sokszor csak olyan sorok �rkeztek, mint „El�g t�zel�m van, Remus, de az�rt kedves t�led.” vagy „Mikre nincs Neked id�d?!” �m soha nem s�rt�dtem meg, j�t nevettem rajtuk. Tudtam, hogy sokat jelentenek neki, csak �ppen a vil�g minden kincs��rt nem �ruln� el ezt senkinek, m�g nekem sem.

Boldog voltam. Egyszer�en boldog amiatt, hogy nem telt el nap, hogy ne tudtam volna, mi van vele. Tal�n ez volt a legsz�rny�bb azokban a bizonyos k�l�n t�lt�tt �vekben, hogy fogalmam sem volt, �ppen merre j�r, �s mit csin�l. N�ha napj�n pedig meg is l�togatott. Soha m�g olyan sz�p �r�kat!

K�nyes pontunk volt azonban Sirius Black. J� ideig valamif�le k�sza rem�ny pisl�kolt m�g bennem az �rtatlans�g�val kapcsolatban, de sikeresen lebesz�ltem magam r�la. T�ny, Perselus is sokat seg�tett nekem ebben. Nem hib�ztatom.

Egy nap remek h�rrel hozakodott el�: Dumbledore kinevezte a Mardek�r h�zvezet�j�nek. Alig b�rtam elhinni. Nem az�rt, mert ne b�ztam volna az elt�k�lts�g�ben �s r�termetts�g�ben, csak a legnagyobb sikerek olykor felfoghatatlanok. Mint ez is.

A fekete leves id�szaka Harry iskol�ba menetel�vel k�sz�nt�tt r�nk. Perselus gy�l�lk�dve �rt r�la, �n pedig nem voltam hajland� ezeket a szavakat elviselni. Fesz�lts�g lett �rr� k�zt�nk, ahogyan a r�gi csat�roz�sok szellemei �jra a fej�nk f�l�tt lebegtek. Pr�b�ltam a lelk�re besz�lni leveleimben, hogy ne nehezteljen egy gyermekre az apja hib�i�rt. �gy t�nt, mindez hasztalan. V�gtelen d�h volt benne, nem b�rt felejteni. Sz�vesen tettem volna valamit szeg�ny fi��rt, de nem lehetett. Nem toppanhattam be csak �gy. Megfelel� alkalomra v�rtam. Ez az alkalom pedig k�t �v m�lt�n el is �rkezett. Nem h�tk�znapi tal�lkoz�s volt, annyi szent. Egy dementor mark�b�l menek�tettem ki �t a Roxfort Expresszen. Eml�kszem, ahogy a szem�be n�ztem, azonnal Lily jutott eszembe. Nem b�rtam elk�pzelni, hogy ut�lhatja �t ennyire Perselus…

- Az egy arc�tlan kis f�reg! - �v�lt�tt r�m azon nyomban, ahogy bet�rtem az irod�j�ba meg�rkez�sem ut�n, �s felemlegettem a vonaton t�rt�nteket.

- Ugyan, ne csin�ld! - csit�tgattam szel�den, kezemet a v�ll�ra tettem, � azonban elr�ntotta onnan.

- Mit ne, Lupin? Mit ne? - bosszankodott tov�bb. Ut�na l�ptem, �s a kezeim k�z� fogtam az arc�t.

- Itt vagyok. Megj�ttem. Nem �r�lsz? - k�rdeztem eln�z� mosollyal.

- Igen, de, persze… - felelte sz�j�t elh�zva, kiss� k�z�ny�sen, p�r hossz� pillanatig eln�zett r�lam, majd mag�hoz �lelt, de �reztem rajta, a fesz�lts�ge nem m�lt el. - �s? Kinek nyalt�l be, hogy felvettek ide tan�rnak? - �llt neki igen kedvesen �rdekl�dni, ahogy elengedett, �s els�t�lt az asztala m�g�.

- Senkinek. - v�laszoltam halkan, �s csak mosolyogva r�ztam a fejem. Hogy b�rom �n elviselni ezt az embert?

- Itt vagyok m�r n�h�ny �ve, de valahogy nekem nem b�rt�k odaadni a S�t�t Var�zslatok Kiv�d�s�t. - fejezte ki nem tetsz�s�t, mik�zben leereszkedett fekete karossz�k�be.

Felelet�l csak mosolyogva felh�ztam a v�llaimat. Nem �n tehettem minderr�l, �gy hozz�sz�lni sem tudtam. Nekem egyszer�en csak �rt egy levelet Dumbledore, hogy meg�resedett a poszt, �s mivel tudta, hogy rendelkezem tan�ri k�pzetts�ggel, a s�t�t var�zslatokat pedig testk�zelb�l ismerem, r�m gondolt. Kapva kaptam h�t az alkalmon, hogy ism�t m�sodik otthonomban lehessek, Perselus mellett. � l�that�an nem v�gadott �gy. T�bb okb�l kifoly�lag sem.

- Black megsz�k�tt. - vetette fel a t�m�t egyik nap az �r�k ut�n, irod�mba l�pve.

- Igen, m�r egy ideje szabadon k�sz�l. - b�lintottam neki nyugodtan, p�r k�nyvet rendezgetve. � csak �sszeszor�totta ajkait, �s egyik szem�ld�k�t felemelve kezdett mas�rozni a szob�mban.

- Szerinted voltak cinkosai? - feszegette tov�bb, pedig nekem vajmi kev�s kedvem volt ilyenekr�l t�rsalogni. Sirius Black ekkorra sz�momra m�r halott volt. Az ember, akit �n ismertem, m�r r�gen nem �lt.

- Fogalmam sincs, Perselus. - r�ztam meg a fejem az utols� k�tetet is a polcomra t�ve.

- Sz�val nem tudod? - folytatta borzalmas k�rd�seinek sor�t. �sszevont szem�ld�kkel emeltem r� a tekintetem.

- Nem, nem tudom. - ejtettem ki szavaimat nagy nyomat�kkal.

- �s ha nem hiszem el? - tette fel �j k�rd�s�t kegyetlen ridegs�ggel, fej�t felfel� szegve. Elk�pedve b�multam r�.

- V�rjunk csak, te azt hiszed, hogy…? - kezdtem neki a tapogat�z�snak, mikor el�ttem termett.

- Egy t�meggyilkost seg�tesz. - sziszegte bele az arcomba. Nem b�rtam elhinni, hogy ezt csin�lja. Hogy k�pes ilyesmiket felt�telezni.

- Ha �gy gondolod, nincs mir�l besz�ln�nk. - sz�ltam olyan hidegen, hogy m�g magam is meglep�dtem.

- �n is �gy l�tom. - biccentett �riasan, majd r�ntott egyet tal�rj�n, �s kisuhant a szob�b�l. Er�tlen�l roskadtam le egy kis zs�molyra a k�nyvespolcaim el�tt. Most �rtettem csak meg, mi�rt volt ilyen velem mindeddig. Mi�rt eshetett meg, hogy egy kast�lyban laktunk, m�gis ritk�n l�togatott, �s egyetlen alkalommal �lelt mag�hoz a jelenl�tem �ta, azt is k�nyszerb�l. Azt hittem, csak old�dnia kell, megem�szteni a jelenl�tem. H�t nem. Ut�lat j�rta �t �ll�t�lagos viselt dolgaim miatt, melyekr�l esk�d�zhettem volna, hogy rosszul gondolja �ket, nem hitt volna nekem.

�gy teltek h�t az �j roxforti napok, az el�zetes rem�nyekhez k�pest meghitt pillanatok �s szerelmes �jszak�k n�lk�l. B�natomat azonban nem hagyhattam eluralkodni. �lt m�g bennem a hit, hogy ez megv�ltozik, hogy az �n szerelmem megenyh�l majd. Igen, afel�l egy percig sem volt soha k�ts�gem, hogy szeretem �t, �s afel�l sem, hogy viszont szeret. De n�zetelt�r�sek akadnak. Ilyen nagyok is.

Elfoglaltam magam. Ott volt az a t�m�rdek di�k, akik v�gyt�k a tud�st magukba sz�vni, �s ebben �n lehettem seg�ts�g�kre. �s persze ott volt Harry. Kik�p�tt apja. Mikor el�rultam neki, hogy ismertem, s�t, bar�tja voltam Jamesnek… nos, azt a f�nyt a szem�ben sosem felejtem el.

Azonban lelkesed�semet a gyerek ir�nt elnyomta Perselus egyre f�kezhetetlenebb �ld�z�si m�ni�ja. Egy �zben, mikor kimaradtam a tan�t�sb�l a holdt�lte miatt, a v�rfarkasokr�l adott fel leck�t a di�koknak.

- Ezt m�gis hogyan gondoltad? - rontottam be hozz� az alagsori irod�ba akkori legyeng�lt �llapotomat meghazudtol�an.

- Tudod, a kopog�s… - �llt volna neki a len�z� kioktat�snak, de nem hagytam befejezni.

- Hallgass, Perselus! Merlinre, hallgass! - kiab�ltam r� elgy�t�rt hangon. Nem is sz�laltam meg t�bbet. Szemreh�ny�an �s v�gtelen�l szomor�an meredtem r�. L�ttam rajta, hogy ett�l zavarba j�n. Hogy a szemembe n�zni m�r nem olyan k�nny� neki. Csak megr�ztam a fejem, egyszer v�gigm�rtem, majd ott se voltam. Sajgott a sz�vem ebbe, de nem tehettem m�st. Nem hagyhattam, amit csin�lt velem. B�rmennyire szeretem, ekkor azt akartam, � is �rezze rosszul mag�t csak egy eg�szen kicsit. Sz�vesen megvigasztaltam volna v�g�l. De nem j�tt hozz�m a v�llamra hajtani a fej�t. Egy�ltal�n nem j�tt. M�g Kar�csonykor sem. Hazautaztam az �nnepre a sz�leimhez. Keser�des �rz�s volt.

Harry egy kora tavaszi napon k�l�n�s k�r�ssel fordult hozz�m. Szerette volna, ha megtan�tom neki a patr�nus b�b�jt, hogy a dementorok ne tudj�k ilyen k�nny� szerrel legy�zni. Haboz�s n�lk�l igent mondtam, �s hozz� is l�ttunk a korrepet�l�shoz. Szabad idej�ben mindig hozz�m j�rt, lelkesed�s�nek nem volt g�tja. Pr�b�lkoz�sait pedig v�g�l siker koron�zta. Nagyon b�szke voltam r�, atyai �rz�sek �nt�ttek el, ahogy a v�ll�t lapogattam a patr�nus megid�z�se ut�n.

Mindek�zben �jabb �s �jabb fejlem�nyek l�ttak napvil�got Sirius holl�te �gy�ben. K�zel volt hozz�nk. B�rmilyen hihetetlen, olykor bent a kast�lyban. K�l�n�s �rz�s volt tudni, hogy erre j�r, �s m�gsem �rdekelt. Harry-t viszont f�ltettem t�le. A keresztapj�t�l, egykori legjobb bar�tomt�l. Ekkoriban mindenn�l nagyobb sz�ks�gem lett volna a szerelmemre, �t azonban csak is a gy�l�let foglalkoztatta.

Nem sokat besz�ltem Perselusszal. Csak amennyi sz�ks�ges volt. �gy volt ez azon az �jszak�n is, mikor a folyos�kat r�ttam, �s �sszeakadtam vele �s Harry-vel, akit �ll�t�lag �ppen f�l�n cs�pett egy fekete m�gi�val kapcsolatos t�rgyat kobozv�n el t�le. Ugrott egyet a sz�vem, ahogy kezembe kaptam a Tekerg�k T�rp�k�t. Pr�b�ltam rendezni a von�saimat, mert tudtam, kedvesem k�nnyen �tl�that rajtam. K�z�ny�sen �lltam h�t az �gyh�z, �s a t�rk�pet mindenf�le baz�ri j�t�knak mondtam el, ezzel kimenek�tv�n Harry-t a szorult helyzetb�l. Szeg�ny j� Perselust pedig rendesen el�nt�tte az epe, �s tudtam, a helyzet�nk ezzel a kis incidenssel csak romlott. Elvonultam a kedvesem karmaib�l kimentett fi�val, aki olyasmit osztott meg velem, amire �lmomban nem sz�m�tottam volna. Hitetlen voltam a k�rd�sben. Azt �ll�totta, Petert l�tta a t�rk�pen. Halott bar�tomat. Magamhoz vettem h�t bar�taimmal k�sz�tett r�gi tal�lm�nyunkat a biztons�g kedv��rt.

El�rkeztek a vizsg�k. Teljes m�rt�kben lefoglalt a munka, �s �n lefoglaltam magam vele. Kellett, hogy a gondolataim ne m�shol j�rjanak. Azonban a sors ism�t rendelkezett vel�nk, �s az ezut�n elk�vetkezett esem�nyek - az �jabb vit�m Perselusszal �s Peter felt�n�se a t�rk�pen - egyenesen vezettek ide...

Hajnal van. Valami furcsa �z �l a sz�mban… v�r. Minden porcik�m f�j. Ideje er�t vennem magamon, felkelnem, �s megtudnom, mi t�rt�nt a t�bbiekkel.