Penna k�zbev�tele �s let�tele: 2004. m�rcius 14.
Jogok: Ezennel c�folok minden olyan v�dat, miszerint mindennek b�rmi k�ze lenne a Harry Potter - tagad�shoz.
Figyelmeztet�s: Nincsen… el�g kiv�teles alkalom. ;o)
Megjegyz�s: K�sz�net Morgan Le Fay-nak a lektor�l�s�rt �s a c�m�tlet�rt!

Dean, Deany… Den… Ezaz! Denem. N�zz�k csak… N�h�ny ember nekem j�n az utc�n, ahogy a k�nyvemet b�jom menet k�zben. Tudom, nem k�ne ezt csin�lnom, de nem b�rok v�rni, am�g a Black-h�zba �rek.

A Roxfort Boszork�ny- �s Var�zsl�k�pz� Szakiskola Mardek�r h�z�nak… Megtorpanok, majd h�tran�zek �s elmosolyodok sz�rakozotts�gomon. Els�t�ltam a Grimmauld t�r 12. el�tt. Hol is hagytam abba? Rox… igen… h�z�nak… Megjelenik a roskadoz� �p�let k�t m�sik k�z�tt. Testem lassan baktat f�l a l�pcs�n, lelkem elveszve a sorok k�z�tt. A kilincs ut�n ny�lok �s kis id� m�lva r� is akadok. �tl�pem a k�sz�b�t, mik�zben meredten olvasom a k�nyvet. Bev�gom az ajt�t, ett�l kicsit visszat�rek az �letbe. K�rbe n�zek, majd az eb�dl� fel� veszem az ir�nyt. Kihaltnak t�nik a h�z.

Ben�zek az ajt�n. Lupin �l az asztaln�l �s �ppen te�t iszogat, mik�zben egy �js�got tanulm�nyoz. Kisv�rtatva r�m n�z, �s szel�den elmosolyodik. Nem kihalt a h�z, kor�nt sem az.

- J� reggelt, Hermione! - olyan szel�d �s b�rsonyos a hangja. Mindig beleborzongok.

- J� reggelt, Professzor �r!

A legt�bb f�rfi �ntelt �s faragatlan. N�h�nyuk eg�sz udvarias, de benn�k is ott van a t�vols�g. Mintha nem emberek lenn�nek. Furcsa, hogy olyasvalaki a legemberibb, aki val�j�ban f�lig �szt�nl�ny. M�gis… � az igazi f�rfi. Tal�n sokszor gyenge, tal�n beteges �s tal�n sokan emiatt nem is veszik egy kalap al� az er�sebbik nem m�s k�pvisel�ivel. M�gis… Udvarias, intelligens, kedves, szer�ny �s odaad�. N�ha nem is hiszem el, hogy igaz�n l�tezik. �szbe kapok, hogy a k�sz�b�n �llok, kezemben egy rakat k�nyvvel �s nyilv�n nagyon furcsa arcot v�gok. Gyorsan kil�pek �s lerakom olvasm�nyaimat az asztalra. � rajtam tartja vigy�z� �s kedves tekintet�t. Mellette mindig olyan j� �s nyugodt minden.

- Foglalj helyet! - sz�l �s kih�zza a maga mellett l�v� sz�ket. Mintha a felaj�nl�s parancs lett volna, �gy teljes�tem. Zavartan r�mosolygok, � belesz�rcs�l te�j�ba, majd ism�t r�m n�z. Olyan k�zel van. - Csak �n vagyok most itt. Mundungus �s Alastor nemr�g ment el. Egyre t�bb a dolgunk.

�rtatlan arc�n szomor�s�g fut �t. K�zeleg a h�bor�. Mindenki j�l tudja, de senki nem akarja elhinni. Szemem hossz� ujjaira t�ved, melyeket az asztalon nyugtat. Furcsa l�ng gy�l f�l bennem a k�zel�ben. Az a fajta, ami kellemesen csiklandoz. Szinte v�gyakozva n�zem �t, �s lassan elvesztem az �nkontrolomat. Egyed�l vagyunk ebben a nagy h�zban. Csak mi ketten, nem mintha az esetleges t�rsas�g b�rmit is megzavarna.

Ism�t �lmodoz�sb�l ocs�dok. Furcs�n n�z r�m, mint m�g soha. Nyugtat� barna szemei most valahogy m�st sugallnak. Nem is �rtem igaz�n. Istenem! Hogyan n�zhettem r�?

Mozgol�dni kezd, fel�m es� karj�t �tveti sz�ke t�ml�j�n, �s teljesen szembe fordul.

- Hogy vagy, Hermione?

M�s k�r�lm�nyek k�z�tt sik�tan�k egy ilyen k�rd�st�l, de tudom, � nem csak �gy megszok�sb�l k�rdezi, hanem t�nyleg �rdekli. �rzem, hogy milyen k�l�n�sen mosolygok r�, azonban nem megy m�sk�nt.

- �ppen a Nagy�r m�ltj�t tanulm�nyozom. Dumbledore b�zott meg vele �s azt mondta, ha befejezem id�n az iskol�t, a Rend tagja lehetek. Ennek nagyon �r�l�k. - mes�lem b�szk�n.

- Ez t�nyleg remek h�r. - felel �szint�n mosolyogva.

A gyomromban m�r az�ta g�rcs �ll, hogy megl�ttam �t. A leveg�t furcs�n veszem, de olyan kellemes mindez. Nem tudom szab�lyozni testem rezd�l�seit. A francba is! Azt hiszem, �ppen kac�ran mosolygok. Hermione! Legy�l eszedn�l! Most pont olyan vagy, mint az a sok eszetlen liba.

Lupin mosolya egyszerre elhalv�nyul �s szem�ben megfoghatatlan f�ny csillan. Valamifajta elsz�nts�g. L�ttam m�r olyan helyzetben, amikor nagyon is hat�rozott volt, �m ez most valahogy m�gis m�s. Kicsit el�remozd�tja v�ll�t, �s k�zelebb hajol. Kez�t lecs�sztatja az asztalr�l �s nagyon lassan a l�bam fel� k�zel�ti, de v�gig a szemembe n�z. Uramisten! Most mi t�rt�nik? S�padt ujjai c�lba �rnek, combomon nyugszanak. Egy pillanatra len�zek, majd ism�t f�lkapom fejem. Nem tudom, milyen arcot v�gjak. But�n mosolygok r�.

- Hermione! - sz�l�t meg. Im�dom, ha kimondja a nevem, de most nyugtalan vagyok. Nem tudom, mi folyik itt, nem �rtek semmit. Szil�rdan n�z a szemembe. - Csak mondj ellent, �s nem folytatom!

Micsoda? Istenem… Meghatottan mosolygok r�. H�t, elhihetem? �s mennyire figyelmes. Ha most csak egy kicsit is megr�zn�m a fejem, elt�volodna, mit sem t�r�dve a v�gy�val. Mert ez az, ami a szem�ben �l. Soha nem mondan�k ellent Neked. Soha! T�relmesen v�r. Olyan csod�latos. Olyan j� ember. Mosolyom �that�v� lesz, �s b�ztat�an n�zem �t. L�tom, ahogy egyre jobban megk�nnyebb�l. Ism�t szel�den mosolyog. Kecses ujjaival l�gyan sim�t v�gig l�bamon. �s k�zelebb hajol, k�zben egyre csak figyel, hogyha m�gis meggondolom magam, elh�z�djon. F�lt engem �s nem akar rosszat. Soha nem tudn�l �rtani nekem.

Lehunyja szem�t, k�vetem p�ld�j�t. Megad�an �s remegve s�hajtok, de elnyomja azt ajk�nak �des �rint�se. Minden �rz�kem h�tt�rbe szorul, csak ez marad. Magam el�tt l�tom k�v�natos sz�j�t, �s alig hiszem el, hogy az most engem �rint. Cs�kja egyre hevesebb �s �n �rzem, ahogy elolvadok. A leveg� k�r�l�tt�nk f�lledtt� �s forr�v� kezd v�lni. Hogyan lehet ekkora szenved�ly egy ilyen szel�d l�nyben?

Ny�lik a kinti ajt�. R�m�lten nyitom f�l szemem, rajta nyoma sincs ijedts�gnek. Lassan h�z�dik el, de szem�t m�g nem t�rja fel. Arc�n �r�m �l, �lmodozva mosolyog. V�g�l r�m n�z �s rajtam �rr� lesz a v�gtelen nyugalom.

- �dv! - Mundungus cs�rtet be nagy vid�man. - Szervusz Hermione! R�g v�t�’ m�’ itt.

�ts�t�l a konyh�ba, �s kutatni kezd. Remus szel�sen r�m mosolyog. Szemeivel megk�sz�ni, hogy nem mondtam ellent. �n kom�tos b�lint�ssal felelek neki. M�rhetetlen�l boldog vagyok. Ami�ta megismertem, tervbe vettem, hogy n�la nem adom al�bb. � az a f�rfi, aki a m�rce lesz. Akit kevesebbnek �t�lek, azt f�rfik�nt figyelembe se veszem. B�r tudom, furcsa volt ez az elk�pzel�s, �s szinte lehetetlen. Tal�n soha nem is tudhattam volna senkit magam mellet egy ilyen elhat�roz�ssal, ha � most nem ilyen b�tor.

Meg akarn�m sz�l�tani, de nem tudom, hogyan. Mag�zzam ism�t? Olyan furcsa lenne a keresztnev�n sz�l�tani…

- Lupin pro…

- Remus. - szak�t meg mosolyogva. - M�r r�g meg akartalak k�rni, hogy ne mag�zz. Nem vagyok m�r a tan�rod.

Megk�sz�r�l�m torkom.

- Sz�val… Remus. - Istenem! De j� ezt mondani! - �n ezt nagyon komolyan gondoltam. - sz�lok nyomat�kosan.

- �n nem kev�sb�. - felel �szinte �r�mmel a szem�ben. Csak n�zem �t m�ly �h�tattal. Olyan sz�p. Olyan b�k�s. �s az eny�m. Minden kis porcik�ja ezt sugallja. Mundungus kurjant valami artikul�tlant a konyh�b�l. Remus szel�den r�m nevet �s �n sem b�rom meg�llni. Kacag�sunk t�rgya hatalmas l�ptekkel beballag �s sz�tt�rja karj�t.

- Mi van?

Egyszerre r�zzuk meg a fej�nket Remusszal, majd egyre jobban nevet�nk.

- Mad�rk�im? - k�rdez vissza Remus nevetve.

- Igen, persze. Folyton turb�koltok, mint a galambok. Mi�ta is vagytok egy�tt? - k�rdezi egy kom�dra t�maszkodva. Csod�lkozva mered�nk r�. Remus �sszeh�zza szem�ld�k�t. - J� vanna, nem tudhatok mindent! - legyint egyet, �s az el�szob�ba ballag.

Egym�sra n�z�nk Remusszal �s �gy hiszem, egyre gondolunk… M�r �vek �ta egy�tt voltunk, csak �ppen k�l�n-k�l�n.