Mire �szbe kaptam, m�r ism�t a megszokott padban �ltem az �tv�ltoztat�stan terem kell�s k�zep�n, Sirius pedig, mint mindig, most is a penn�j�val b�kd�s�tt.

- Nem unod m�g? - k�rdeztem mosolyogva. � csak megr�zta a fej�t, �s kidugott nyelvvel folytatta tov�bb �ld�sos tev�kenys�g�t.

L�lekben teljesen m�shol j�rtam. Egyre csak Perselusra gondoltam �s arra, hogy musz�j v�gre tal�lkoznom Vele, ha m�r egyszer eddig nem siker�lt.

- T�nyleg �sszej�tt�l Samantha Adamsszel? - faggatta Peter Siriust a folyos�n s�t�lva.

- Igen, �s akkor mi van? - vont v�llat, majd zsebre dugta kez�t.

- Vehetn�d kicsit komolyabban. - sz�ltam bele mindenf�le rosszindulat n�lk�l.

- Holds�p kedves, Te Neked m�g bar�tn�d sincs, �gyhogy hallgass!

Meg kell, hogy valljam, ezekt�l a megjegyz�sekt�l �lland�an kir�zott a hideg �s meglehet�sen elszomorodtam, de lepleztem, ahogy csak tudtam.

- Att�l m�g igazam van. - jelentettem ki nyugodtan.

- �gasnak is van �m n�je. - terelte el a sz�t Sirius.

- Ez igaz, James? - meredtem szem�veges bar�tomra. K�ptelens�gnek t�nt, hogy b�rki is Lily hely�be l�pjen.

- Igen, de ez mi�rt olyan nagy dolog? - k�rdezte megj�tszott k�z�nnyel.

- Nem nagy dolog, csak j� tudni. - Szerintem hatalmas dolog, de mindegy.

Sz�val miut�n sikeresen kider�tettem, hogy bar�taimnak kedveseik vannak, sz�pen �sszeh�ztam magam. Az egy dolog, hogy Peternek nem volt bar�tn�je, hiszen az m�g nem lett volna baj, hogy nem volt soha egy Adonisz, �m mindehhez hihetetlen�l gyermeki l�lek p�rosult. Azonban az a t�ny, hogy nekem „nincs senkim”, bar�taimnak el�g nagy megr�k�ny�d�st okozott.

- Remus, Te nem akarsz j�rni valakivel? - vetette fel Sirius hirtelen az eb�d k�zben.

- De, persze… - �s j�rok is.

- Akkor mi tart vissza? - �rdekl�d�tt tov�bb teli sz�jjal.

- Semmi. Csak m�g nem tal�ltam meg azt a l�nyt, akivel j�rn�k. - Azt a fi�t viszont ann�l ink�bb.

- J�, h�t, Te tudod… Ezt n�zd! - rikkantotta lelkesen, orr�ba dugva k�t r�p�t. James az asztalra k�pte a s�t�t�klevet �s majd’ megszakadt a nevet�st�l. �n csak vigyorogva r�ztam a fejemet.

Ahogy a folyos�n ballagtunk �s James �ppen Amand�r�l, �j bar�tn�j�r�l besz�lt, megpillantottam a t�volban Perselust. Szemeim felcsillantak, odavetettem bar�taimnak valami b�cs�z�sf�l�t �s elindultam kedvesem fel�, aki viszont egyre t�volodott. Megszapor�ztam l�pteimet. Nem akartam ut�na ki�ltani �s a fut�s is felt�n� lett volna. Az alagsor fel� tartott, �n pedig csak k�vettem. M�r a f�ldszint alatt voltunk, mikor v�gre be�rtem.

Hirtelen megfordult, �n meg majdnem nekimentem. K�sz�ni akartam. Nem hagyta… Mag�hoz h�zott �s cs�kolni kezdett. Ujjaival a hajamba t�rt �s eg�sz test�vel hozz�m simult. �gy hi�nyzott m�r ez, mint hi�nak a dics�ret. Nem voltunk �ppen felt�n�s n�lk�li helyen, de nem foglalkoztunk vele. Csakis egym�ssal t�r�dt�nk.

- Hogy vagy? - k�rdeztem t�le pihegve.

- Volt n�h�ny rossz �jszak�m. - felelte b�dultan f�rk�szve arcomat.

- H�t, most itt vagyok. - mosolyogtam f�l�nyesen.

- Helyes… - b�lintott �s ism�t mag�hoz h�zott. Egy �jabb �rj�t� cs�k ut�n r�m villantotta szemeit �s kinyitott egy k�zeli ajt�t, majd fel� b�k�tt fej�vel. Engedelmeskedtem a n�ma parancsnak �s bes�t�ltam rajta.

Valami szert�r lehetett, azonban nem sok id�m volt k�rben�zni. Perselus becsukta maga m�g�tt az ajt�t �s a falhoz tolt. Ajkai ism�t az eny�mek ut�n kaptak, kezei pedig az oldalamat simogatt�k. A szemembe n�zett, majd t�rdre ereszkedett. �gy�kom l�ktetni kezdett a felismer�st�l, hogy mire k�sz�l. Nem t�vedtem…

Mesterien oldott ki nadr�gom szor�t�s�b�l, �n pedig egy halk ny�g�ssel adtam tudt�ra, hogy eg�szen nyugodtan folytathatja tov�bb. Nem mintha abba akarta volna hagyni. Odaad�ssal k�nyeztetett. El�sz�r csak l�gyan �s kedveskedve, nyelv�vel �zlelgetve, v�g�l vadul �s �rj�t�en. Szinte megfog�dztam fekete haj�ban. Pr�b�ltam len�zni r�, azonban eg�sz testem �vbe fesz�lt egy-egy mozdulat�ra. Ny�g�seim egyre hangosabb� �s elny�jtottabb� lettek. Perselus kez�vel megragadta cs�p�met, s ekkor eln�multam. Le�rhatatlan volt. Mindenem megremegett, ahogy �tj�rt a gy�ny�r. H�tamat a falnak t�masztottam �s le�ltem a padl�ra. Perselus a l�baim k�zt t�rdelt, lehajolt �s megcs�kolt, mik�zben kez�t az �gy�komra helyezte, mintegy pr�b�lv�n nyugtatni annak heves l�ktet�s�t. Zih�lva n�ztem perceken �t azokat a s�t�t szemeket, abban a s�t�t helyis�gben �s nem tudtam, hogy hogyan fejezhetn�m ki a h�l�mat az�rt, hogy van nekem.

Az RBF vizsg�k v�szesen k�zeledtek, �n pedig v�szesen nem foglalkoztam vel�k, ahogyan bar�taim sem. Naphosszat csak s�t�lgattunk, besz�lgett�nk, �s h�ly�skedt�nk. Vagyis f�leg James �s Sirus h�ly�skedett, mi pedig �lvezt�k Peterrel. �n meg azt k�l�n�sen, hogy �gy t�nt, bar�taim v�gre lesz�lltak Perselusr�l. A l�tszat persze n�ha csal…

- Mi az a kezedben? - �rdekl�dtem gyanakv�an Siriust�l, aki egy apr� dobozzal j�tszadozott.

- M�g nem is mondtam? - k�rdezte azzal a hangs�llyal, ami valami k�l�n�s okn�l fogva mindig balj�s �rz�sekkel t�lt�tt el. - Emberek!

Ahogy Tapmancs el�v�lt�tte mag�t, az eg�sz klubhelyis�g figyelme r� szegez�d�tt.

- Egy r�gi k�nyvben tal�ltam egy k�l�nleges tiszt�t�var�zst, amely az elt�vol�tott koszt tetsz�leges helyre juttatja.

- Te szokt�l olvasni? - �muldozott David, az egyik oszt�lyt�rsunk.

- Haha, nagyon vicces! Sz�val… Ki ismeri Pipogyuszt? A gyeng�bbek kedv��rt: - itt undorod� hangnemre v�ltott - Perselus Pitont…?

Rem�nyvesztetten hunytam le a szememet. N�h�nyan b�lintottak.

- Az � haj�n pr�b�ltam ki! - kurjantott Sirius �s kinyitotta a dobozk�t, amelyben nem volt m�s, mint t�m�ny zs�r. A szob�ban jelenl�v�k egy emberk�nt nevettek fel. - Sz�val, aki nem ismern�: ha l�ttok egy zs�ros haj�, g�rbe orr� mardek�rost, h�t az �!

Aki pedig m�gsem j�tt r�, hogy kir�l is volt sz�, annak t�rsaim k�szs�gesen seg�tettek �s olykor meg�lltak a folyos� k�zep�n, hogy megmutass�k �t a tudatlanoknak. Kedvesem persze nem �rtette, mi�rt n�zi �t �s nevet rajta minden griffend�les.

- Sirius ostoba vicce volt. Szerzett valahonnan egy doboz zs�rt �s azt �ll�totta, hogy a Te fejedr�l van. - magyar�ztam Perselusnak a Sz�ks�g szob�ban.

- Igaz�n szellemes… - sziszegte undorodva �s a szemk�zti falra f�ggesztette tekintet�t.

- Ugyan, ne foglalkozz Vele! - ny�ltam oda kedvesem arc�hoz, hogy megsimogassam.

- Ne �rj hozz�m! - f�rmedt r�m fenyeget�en �s h�tr�lt egy l�p�st.

- Sajn�lom, hogy b�ntanak T�ged, Perselus… - sz�ltam l�gyan.

- Engem Te csak ne sajn�lj! Semmit nem �rek vele! - r�zta meg a fej�t bossz�san.

Igaza volt. T�nyleg igaza volt, de nem volt mit tennem. Mindannyijukat szerettem �s nem akartam elvesz�teni egyikk�j�ket sem. Perselus ott �llt el�ttem �s csak duzzogott, nekem pedig megtiltotta, hogy hozz��rjek. Neh�z volt meg�llnom. A szikr�k, amelyeket a szemei sz�rtak ilyenkor, igaz�n megb�v�ltek.

- Nem akarsz megrohadni, Black?

… azonban ezek a szikr�k m�r nem nyert�k el annyira a tetsz�semet. Perselus a folyos� k�zep�n �llt Siriusszal szemben �s m�lys�ges gy�l�lettel f�rk�szte arc�t.

- Nem, most nem, de k�sz�n�m, hogy megk�rdezted! - felelte vigyorogva bar�tom, p�ran kuncogtak m�g�tte.

- Pedig meg fogsz. Kezeskedem r�la… - szegte fel fej�t kedvesem �s vill�mgyorsan kapta el� p�lc�j�t. - Precepticus viperatus!

Sirius r�m�lten ugrott h�tra, ahogyan Perselus p�lc�j�b�l egy vipera rep�lt ki egyenesen az � l�ba el�. Ha nem mozdul el, a nyak�ra ment volna.

- Te elmebeteg �llat! - ord�totta bar�tom remegve. Fogalmam sem volt, mi t�v� legyek �s senki m�s sem tudta a megold�st. A folyos�n l�v�k mind holtra v�ltan figyelt�k, mi k�vetkezik. Kiv�ve Perselust, akinek arc�ra s�t�ni mosoly sz�k�tt.

- K�ny�r�gj, Black! - sz�lt halkan, leengedve p�lc�j�t. A k�gy� sziszegett �s tekerg�z�tt, mintha csak a megfelel� pillanatra v�rna, hogy hal�los mar�st ejtsen Siriuson.

- Ok�… K�rlek, Pipogyi, h�vd vissza! - adta meg mag�t Tapmancs.

- Kihez besz�lsz, Black? - hajolt kicsit el�re kedvesem, mintha nem �rtette volna pontosan. A vipera kit�rta sz�j�t �s el�t�ntek hegyes fogai.

- Perselus, k�ny�rg�m! - �v�lt�tte Sirius, mire kedvesem meglend�tette p�lc�j�t, �s a k�gy� k�dd� v�lt. A di�kok fell�legeztek, Samantha Adams el�jult.

- Te nem vagy norm�lis… - sz�lt elhal�n James bar�tja mellett �llva.

- Viszont sz�nalmas sem. Nem �gy, mint egyesek… - Perselus vetett egy les�jt� pillant�st Siriusra, majd megfordult �s tovasuhant a megszeppent tekintetekt�l k�s�rve.

- �n ezt egyszer meg�l�m. - suttogta Tapmancs elkerekedett szemekkel, majd �szrev�v�n a f�ld�n fekv� bar�tn�j�t, lehajolt hozz� �s �bresztgetni kezdte.

K�rben�ztem. Mindenkin d�bbenet �s hitetlens�g lett �rr�. Tudtam, ez m�g csak a kezdet volt. Ez t�rt�nik akkor, ha az ut�lat mit sem v�ltozik, az emberek viszont n�nek. Megmarad a gyermeki gy�l�let, de az eszk�z�k komolyodnak �s a vesz�ly is egyre nagyobb lesz.

- Ez egy �r�lt. - zs�rt�l�d�tt Peter m�snap eb�d k�zben. Ez volt a legk�zelebbi alkalom, mikor k�pesek voltunk besz�lni r�la. �jszaka is n�m�n t�rt�nk aludni. Mindenki em�sztette a nap esem�nyeit.

- T�nyleg k�zvesz�lyes. - r�zta meg a fej�t James a t�ny�rj�n tologatva pir�t�s�t.

- De ha � �gy, mi is �gy! - sz�lt elsz�ntan Sirius.

- Csak nem akarod folytatni? - k�rdeztem T�le rem�nyvesztettem.

- Nem hagyhatjuk annyiban! - m�ltatlankodott tov�bb megsz�gyen�tett bar�tom.

- De, igen, annyiban hagyhatjuk v�gre! Sz�lljatok m�r le r�la, k�ny�rg�m! - esedeztem nekik, azonban mind hi�ba. Mintha a leveg�nek besz�ltem volna.

- Kital�lok valami j�t. - b�logatott Sirius a t�ny�rj�nak, mintha meg se hallott volna.

- Nekem van egy remek �tletem. - sz�ltam nyugodtan.

- Micsoda? - fordult hozz�m James �rdekl�dve, Peter�k is hasonl�an tettek.

- Hagyj�tok b�k�n! - ord�tottam bele Sirius arc�ba, lecsaptam a szalv�t�mat az asztalra, �s ott hagytam �ket.

Kis�t�ltam a parkba, ahol m�r mindent �tj�rt a tavasz �de illata. Meg�lltam a t� partj�n �s le�ltem a f�be. Sz�rakozottan dob�ltam a v�zbe a k�veket �r�kon �t �s csak t�prengtem. Meg�g�rt�tek, hogy b�k�n hagyj�tok. Meg�g�rt�tek, hogy nem b�ntj�tok t�bb�. M�r elfelejtett�tek? T�nyleg ennyire feledhet� lenne? Sz�pen �llunk, mondhatom. �ll�t�lag a bar�taim vagytok. A mindenit neki, tudom, hogy a bar�taim vagytok. � meg a kedvesem. J�, nem mondtam el Nektek. Akkor azt�n m�g rosszabb lenne. Remegve s�hajtottam �s n�ztem fel a b�k�s t�jra.

A v�llamra egy k�z s�lya nehezedett.

- A v�g�n m�g megf�zol. - nem kellett feln�znem, hogy tudjam, � az, m�g miel�tt megsz�lalt volna. Lassan le�lt mell�m �s kez�t a t�rdemre helyezte. - Ha beteg leszel, �n is az leszek.

- Elvetetted a sulykot. - n�ztem bele Perselus szem�be gondterhelten.

- Csak az�rt b�nom az eg�szet, mert T�ged elszomor�tottalak. - hossz� ujjai v�gigsim�tottak a combomon.

- Akkor legk�zelebb miattam pr�b�lj meg k�m�letesebb lenni! Nem azt mondom, hogy hagyd magad, de ne feledd el, hogy a bar�taim! - arcom komoly volt, �m von�saim l�gyak. Nem tudtam r� d�h�sen n�zni.

- Mindig �gy teszek. Most is ezerszer k�m�letesebb voltam ann�l, mint amit sz�vem szerint tettem volna. - vonta meg v�ll�t nyugodtan.

Odahajoltam �s megcs�koltam. Nem volt s�t�t �s mi nem voltunk rejtett helyen. Ak�r az ablakon kin�zve is b�rki megpillanthatott miket. Nem baj…

Nem b�rtam r� haragudni. Ha belegondolok, azokhoz k�pest, amiket meg b�r tenni, ez t�nyleg semmis�g volt. Baj v�g�l is nem lett bel�le.

Meg tudtam �rteni, hogy mennyire ideges�tik a bar�taim, �s hogy megkeser�tik az �let�t. �n pedig hagytam, hogy ezt tegy�k. Ezek ut�n nem vonhattam �t felel�ss�gre, mikor egyed�l v�gott vissza nekik.

Ekkor d�nt�ttem el, hogy r�juk hagyom. �lj�k meg egym�st �gy, ahogy akarj�k, teljesen hi�ba besz�lek. Nem az�rt, mert nem szeretnek, hanem mert makacsok �s �nfej�ek, egyt�l egyig. Nem tehetnek r�la �s �n nem is hib�ztatom �ket. Meg kellett b�k�ln�m ezzel. Perselusn�l jobb �nb�k�t�t pedig nem is tal�lhattam volna…

Kez�vel m�g mindig a l�bamat simogatta, ajkaink szerelmesen �rintgett�k egym�st, tal�rjaink halkan, susog�n s�rol�dtak egym�shoz, ahogy test�nk a m�sik�hoz simult. A csod�latos perceket l�ptek zaja szak�totta meg.

- Remus!

Felkaptam fejemet. P�r m�terre T�l�nk Lily mosolygott r�m �s integetett lelkesen, de m�r nem sok�ig. Ahogy megl�tta, kit �leltem �s cs�koltam ilyen szenved�llyel, l�legzete elakadt �s t�tott sz�jjal meredt p�rosunkra…