- Sirius! Sirius, ne! - rikoltozott Peter, mikor bar�tunk elkezdte �t letuszkolni a vonat ajtaj�n.

- Akkor tal�n gyors�ts egy kicsit! - ny�gte Tapmancs az el�tte botladoz� h�t�t taszig�lva. Figyeltem egy darabig a jelenetet, majd a peronon �ll� sz�l�k �s hozz�tartoz�k t�meg�t f�rk�sztem. Megpillantottam any�t, aki sz�les mosollyal s�t�lt fel�m, apa k�vette. �r�ltem, persze, hogy �r�ltem. Az igaz szeretet, szeretet, ak�r sz�l�i, ak�r kedvesi. A jelenl�t�k valamelyest bet�lt�tte az ekkor bennem t�tong� �rt, amit Perselus hi�nya okozott. Igaz, p�r �r�val azel�tt v�ltunk csak el, de hogyan!? Anya mes�lni kezdett arr�l, mik t�rt�ntek, am�g �n t�vol voltam. Ez el�gg� lek�t�tt.

Haza�rv�n bekullogtam szob�mba, letettem a csomagomat a f�ldre �s le�ltem az �gyamra. K�rben�ztem �s hatalmasat s�hajtottam. Otthon, �des otthon.

- K�rsz valamit, Remus?

Anya az ajt�ban �llt �s onnan leste a k�v�ns�gomat.

- Inni? Enni?

- Nem, k�sz�n�m. - feleltem egy halav�ny mosoly k�s�ret�ben �s n�h�ny ruh�mat a t�sk�mb�l az �gyra helyeztem.

- Bej�hetek? - k�rdezte egyet beljebb l�pve.

- Persze. - pr�b�ltam olyan lenni, mint b�rmikor m�skor, de egy any�nak nem lehet hazudni. Legal�bbis egy olyannak nem, aki ennyire szereti az embert �s ilyen k�zel �ll hozz�. Nem �gy, mint mondjuk Sirius mam�ja.

- B�nt valami? - helyezkedett el mellettem, minden figyelm�t nekem szentelve.

- Perselus �ppen csak elk�sz�nt t�lem… - hajtottam le fejem, kezemben a s�lamat gy�r�getve.

- T�rt�nt valami? - k�rdezett ism�t l�gyan.

- Megl�tott v�rfarkask�nt. Tudta, hogy az vagyok, de…

- De az�rt megtapasztalni m�gis m�s. - seg�tett ki halkan.

- Igen… F�lek, hogy �r�kre magut�lt. - n�ztem fel r� szomor�an.

- Ugyan… Csak meg kell em�sztenie. Neked pedig ezt meg kell �rtened. - kez�t a v�llamra helyezte.

- B�rmit meg�rtek, csak ne hagyjon el.

Gyenge szavak voltak. Er�tlenek �s megad�ak. Igen, b�rmit megadtam volna �rte, hogy csak egyetlen kedves sz�t halljak T�le ism�t.

- Mondd csak, Remus… - anya kicsit eln�zett r�lam �s t�prengeni kezdett, hogyan fejezze ki mag�t. Volt egy meg�rz�sem, mire akar r�t�rni.

- Igen?

- Mennyire ker�ltetek k�zel… egym�shoz? -nyomta meg utols� szav�t.

- Amennyire csak lehet. - feleltem egy�rtelm�en. Anya m�ly leveg�t vett, b�lintott, majd r�m mosolygott.

- �s minden rendben?

- Igen… �gy igen. - apr�kat b�logattam �s melegs�g �radt sz�t bennem. Ak�rhogy is �lltunk akkor, amik megt�rt�ntek, megt�rt�ntek �s lehetetlen lett volna �ket elfelejteni.

�desany�m b�lintott egyet �s magamra hagyott. Tudtam, hogy m�g sz�ba fog majd ker�lni ez a t�ma, de nem most. Addig meg van id�m kital�lni, mit mondjak �s hogyan.

Hatalmas pelyhekben hullott a h� kar�csony est�j�n. Szok�s szerint megvacsor�ztunk, k�zben pedig apa feltette a lemezj�tsz�ra a Minden id�k legszebb jazz fel�veteleinek �nnepi korongj�t. Meghitt hangulat �lt az eg�sz k�rny�ken. A kar�csonyfa a nappali k�zep�n t�nd�k�lt �s m�zeskal�cs illat j�rta �t a h�zat.

J�llakottan huppantunk le a kanap�ra �s csod�ltuk a hulldog�l�, k�v�r pelyheket, hallgattuk a kandall�ban a t�z ropog�s�t �s a feledhetetlen dallamokat. K�s�re j�rt, mikor aludni t�rtem, azonban az �lom m�g messze elker�lt. A Perselusnak k�ld�tt aj�nd�kon t�prengtem. Vajon tetszeni fog neki? Kibontja egy�ltal�n? D�h�s m�g r�m? Kivel lehet most? Mi van, ha senki nincs Vele? Ez a gondolat borzalmasan elszomor�tott. Ink�bb m�g jobban beleburkol�ztam a takar�mba, �s lelki szemeim el�tt felsejlett a var�zslatos kar�csonyfa k�pe. A p�rn�mba mosolyogva aludtam el… Kin�ztem az ablakon �s megl�ttam Perselust abban a nagy feh�rs�gben, � pedig b�k�sen, szeretettel n�zett vissza r�m…

Hirtelen �bredtem f�l, ezzel megszak�tva �lmomat. El�sz�r csak �s�tottam, ny�jt�zkodtam �s helyezkedtem az �gyamban, majd r�eszm�ltem, milyen nap virradt. Ledobtam magamr�l a paplant, �s pizsam�ban ballagtam kifele a szememet d�rzs�lgetve. A nappaliban anya a lemezeket n�zegette, apa a konyh�ban kaka�t k�sz�tett, a fa alja pedig roskadozott a rengeteg aj�nd�kt�l.

- J� reggelt! - mosolygott r�m anya. - Mit szeretn�l el�bb? Reggelizni, vagy aj�nd�kokat n�zni?

- Aj�nd�kokat n�zni. - b�logattam �lmosan.

- Az�rt k�zben megk�stolhatjuk. - apa behozott egy t�lc�s h�rom b�gre g�z�lg� kaka�val. Le�ltem �s magamhoz vettem egyet, mik�zben felzengett egy kar�csonyi n�ta.

- Id�n �n osztok aj�nd�kot. - jelentette ki �desany�m ellentmond�st nem t�r�en. Nem vitatkoztunk Vele. Let�rdelt �s p�r pillanat m�lva m�r ny�jtott is oda ap�nak egy csomagot. Egy ideig mosolyogva figyeltem a bontogat�st, majd tekintetem a fa al� t�vedt. Egyszerre g�rcsbe �llt a gyomrom. A kupac sz�l�n ott hevert egy kis s�t�t z�ld aj�nd�k, rajta fekete k�rty�val. A sz�vem a torkomban dobogott.

- Azt szeretn�d? - any�ra kaptam a tekintetem �s zavartan b�lintottam neki. � kivette a csomagot �s felolvasta az ez�stsz�n sz�veget. - „Dr�ga Remus! Kellemes Kar�csonyt K�v�nok Neked �s csal�dodnak! Szeretettel �lel, Perselus”

Nem sok hi�nyzott hozz�, hogy k�nnybe l�badjon a szemem. �gy n�ztem any�ra, mint a p�sztorok Gabrielre, mikor az arkangyal elhozta nekik a megv�lt� h�r�t. Mosolyogva �tny�jtotta a csomagot. Apa �rdekl�dve figyelt. K�v�ncsi lettem volna, mi j�r a fej�ben.

�vatosan nyitottam ki az aj�nd�kot, hogy gy�ny�r� z�ld pap�rnak baja ne ess�k. A csomagol�s egy kis �vegcs�t rejtett, melyben �tl�tsz� folyad�k f�nylett.

- Mi ez? - k�rdezte apa �sszevont szem�ld�kkel.

- M�g �n sem tudom, de biztosan � k�sz�tette.

Kih�ztam a dug�t, hogy megszagoljam. Kellemes, b�d�t� illat csapta meg az orromat.

- N�zd! - anya az �vegre mutatott, amire ekkor bev�sett bet�k rajzol�dtak ki: Remus

- �gy n�z ki, mint valami parf�m. - morfond�rozott apa.

- Igen… ez… - arcomra �h�tatos mosoly �lt ki. - Ez az �n illatom. M�rmint az az illat, ami a legjobban illik hozz�m. Ami szerinte �n vagyok… vagyis… �rtitek, nem?

- Ez csod�latos aj�nd�k. - sz�lt anya halkan �s maga is megszagolta az �vegcse tartalm�t.

� maga is az…- gondoltam �br�ndos kifejez�ssel arcomon.

M�g aznap penn�t ragadtam �s levelet �rtam Perselusnak arr�l, mennyire �r�l�k az aj�nd�k�nak �s meg�rdekl�dtem benne, hogy van. T�relmetlen�l v�rtam a v�lasz�t. M�snap �rkezett meg. Felelt minden feltett �s elhallgatott k�rd�sre is. Dumbledore-ral t�lt�tte a kar�csonyt �s bocs�natot k�rt az�rt, hogy �gy elt�volodott T�lem. Le�rta, hogy egyszer�en csak megr�m�lt. Sz�rny� volt neki v�dtelen�l szemben �llni egy ilyen �d�z fenevaddal tudv�n, hogy az a kedvese. A t�rt�ntek ut�n pedig ak�rh�nyszor megl�tott, mindig esz�be jutott az az �jszaka. Megk�rdeztem, hogy minek j�tt oda, ha egyszer j�l tudta, mit tal�l ott. Azt v�laszolta, hogy nem erre sz�m�tott. Azt gondolta, hogy be vagyok z�rva valahova �s csak azt akarta tudni, az�rt megfelel� k�r�lm�nyek k�z�tt tartanak-e. Arra viszont egy percig sem gondolt, hogy csak benyit egy szob�ba, �s szembe tal�lja mag�t velem. Szeg�ny, szeg�ny Perselus

Meg�rtettem, �s nem is volt mit megbocs�tanom. M�r nem is tudtam elk�pzelni, hogyan gondolhattam, hogy el fog hagyni. Pedig egyszer� az eg�sz, de a szavait olvasv�n m�r t�nyleg felfoghatatlan volt sz�momra.

Szilveszterkor any��kkal a r�gi antik fali�r�nk el�tt �lltunk egy-egy poh�r pezsg�vel a kez�nkben �s mikor az el�t�tte az �jfelet, hangosan k�v�ntunk egym�snak boldog �j �vet, koccintottunk, majd megragadtuk az el�z� nap beszerzett D�b�rg� Dud�kat �s kirohantunk a h�ba, hogy hatalmas zajjal k�sz�nts�k az el�rkezett esztend�t. Mikor m�r kifogytam a szuszb�l, leengedtem kezemet. A t�volban hatalmas durrog�sok k�zepette pet�rd�k sz�nezt�k be az eget. Minden kis robban�s kirajzolt valamilyen alakzatot. Ahogy �mulattal figyeltem a felsz�k� f�nyeket, az egyikben egy lombikra ismertem, amelyb�l n�h�ny kis csillag pattogott el�, mintha csak a benne l�v� f�zet forrna. Sz�lesen elmosolyodtam �s el�v�lt�ttem magam:

- Boldog �j �vet, Perselus!