Penna k�zbev�tele �s let�tele: 2004. febru�r 21. (Min� jeles d�tum?!)
Jogok: Ezennel c�folok minden olyan v�dat, miszerint mindennek b�rmi k�ze lenne a Harry Potter - tagad�shoz.
Figyelmeztet�s: R; a m� ny�lt er�szakot tartalmaz
Megjegyz�s: Egy percig nem tagadtam, hogy s�t�t lelk� vagyok. Sz�momra ez az igazi sz�ps�g…

N�m�n �llok a domb tetej�n, �s rezzen�stelen arccal szeml�lem a v�lgyet. Hossz�, �ben hajamba belekap a h�v�s szell�. Nem mozdulok. A jelet v�rom. A parancsot. Ahogy a t�bbiek is mellettem. Nem sz�lunk egym�shoz, nincs mir�l besz�ln�nk. K�ldet�st kell teljes�ten�nk.

V�gre megsz�lal a k�rt a t�volb�l.

Lassan, r��r�sen indulok el. L�pteim nem hagynak nyomot, testem s�lytalan. �gy t�nhet, csak suhanok a f�ld felett, mint valami rettent� �rny�k. Fekete tal�rom r�miszt�en lobog az egyre er�s�d� sz�lben. K�zeled�nk az erd�h�z. �n megyek legel�l, t�rsaim k�vetnek. Bevetj�k magunkat a f�k k�z�. Ahogy haladunk, egyre kevesebb f�ny sz�r�dik �t a lombokon. Nem is b�nom. Valamilyen okn�l fogva tasz�t a vil�goss�g. Tal�n sz�letett �letemben a s�t�ts�gben leltem nyugalmat. A telihold f�nye k�l�n�sen kedves a sz�momra.

Nem voltam mindig d�mon, �m egy rejt�lyes eset folyt�n azz� lettem. Szemem bogara elt�nt, �riszem vil�gosk�k sz�nt �lt�tt. Nem �rzem a testem, amelyb�l valamifajta k�l�n�s, s�padt f�ny �rad. Puszta eml�k csup�n, maradv�nya valaha volt emberi l�nyemnek. Testnedveim nincsenek. Nem alszom �s nincs sz�ks�gem �telre, sem italra. D�moni �tertestemet a term�szetf�l�tti er� t�pl�lja.

Mikor emberi �letem megsz�nt, mintha egy furcsa �lomb�l �bredtem volna. Nem igaz�n eml�kszem r�. Csak n�h�ny hom�lyos k�p sejlik fel el�ttem a mai napig. De nem kutakodom ut�na. �rdektelennek tal�lom. Magam is furcs�llom, azonban t�nyleg �gy van. Mintha nem szabadna megtudnom. Hiszen akkor v�ge lenne. Nem lenn�k gravis t�bb�. Pedig ez az �letem. Ez a v�gzetem. A sorsom, melyet be kell teljes�tenem.

Gravisok vagyunk. V�mp�rok, lid�rcek, k�s�rtetek �s d�monok, akiket kivetett mag�b�l a t�rsadalom. Nincs csal�dunk, nincsenek szeretteink. Harcosok vagyunk. Minket f�l a vil�g. A Miniszt�riumnak dolgozunk �jt nappall� t�ve. Amint valahol eluralkodik a k�osz, �s mindenki tehetetlenn� v�lik, minket h�vnak. Akkor azonban m�r nincs helye kegyelemnek, ez k�ztudott.

Egyre k�zeled�nk a lethifold-telep fel�. Egyik�nk meg�ll, h�t a t�bbi is �gy tesz. Furcsa zajok sz�r�dnek a k�zelb�l. Nesztelen�l haladunk tov�bb a hangok ir�ny�ba, s p�r pillanat m�lva egy �rok perem�hez �r�nk, melyben t�bb sz�z p�ld�ny zs�fol�dott �ssze. J�llakottak �s most pihennek. A fekete k�penyhez hasonlatos l�nyek egy �jszaka alatt kiirtottak egy k�zeli falut. Ez volt az utols� lakom�juk.

Nem t�tov�zunk. Megindulunk fel�j�k, a huszonn�gy rettegett gravis. N�h�nyuk megmoccan �szlelv�n a k�zeled� vesz�lyt.

Kegyetlen�l csapunk le, semmit nem k�m�lve. A k�s�rtetek l�knek, �tnek �s tasz�tanak, a lid�rcek fojtanak �s marnak, a v�mp�rok harapnak �s marcangolnak. �n puszta k�zzel t�pek ki szerveket �s roppantok �ssze er�s csontokat. Mindent v�r �ztat, amerre a szem ell�t. Az �ldozatok vis�t�sa dobh�rtyaszaggat�, a b�z, amely a kiontott testekb�l �rad, szinte elviselhetetlen. Nem telik sok id�nkbe �s v�gz�nk az �sszessel. N�h�nyuk mellett m�g meg nem em�sztett emberi testr�szek hevernek.

�tl�pek p�r tetemet �s ism�t tiszta, moh�s f�ldre �rek. Magam v�r�sl�k a lethifoldok t�pl�l�kainak v�r�t�l, s tal�rom saj�t fekete testfolyad�kukt�l csillog. Kifejez�stelen�l figyelem Naudhizt, aki mit sem t�r�dve azzal az �nnal, amely a sz�ja sz�l�n l�g, szint�n a perem fel� tart. N�h�ny l�p�sre t�lem Isa is ki�r a testek k�z�l, s �t�szik egy vastag f�n. Megfordulok, �s magam m�g�tt hagyom sikeres k�ldet�s�nk maradv�nyait. Majd j�nnek a Miniszt�rium emberei �s eltakar�tj�k �ket.

N�h�ny perc gyalogl�s ut�n ism�t a dombon �llok. V�r�ztatta �ben hajamba m�r nem kap bele oly’ k�nnyen a sz�l. A nap �ppen elt�nni k�sz�l a t�voli hegyek m�g�tt.

Egyszerre valaki meg�rinti v�llamat. Megfordulok. Sowilo �ll velem szemben �s egy ez�stl�ncot ny�jt fel�m. N�m�n b�lintok �s �tveszem t�le. Miel�tt visszatenn�m a nyakamba a k�zdelemben elvesztett bil�t�t, r�pillantok. Az azonos�t� r�n�m d�sz�ti, az Eihwaz. �gy sz�l�tanak engem. Emberi nevemre csak egy s�rg�s pap�rra vetett cirkalmas �r�s utal. Az okm�ny a Miniszt�rium z�rolt r�szleg�ben nyugszik egy fi�kban a fontosabb adatokat tartalmazva. Egyszer olvashattam csak el. Ez minden gravist megillet. T�bbsz�r viszont nem l�thatom. Soha nem felejtem el azt a k�t sz�t, amellyel az okiratom kezd�d�tt: