N�h�ny perc m�lt�n felemelte fej�t �s arcomat kezdte f�rk�szni. �n szel�den simogattam fekete tincseit. Volt egy furcsa gondolatom, amit pr�b�ltam elhessegetni, azonban nem voltam k�pes. Titkolni se b�rtam el�tte.

- Perselus? - sz�l�tottam halkan, arcom kicsit komolyabb� lett. K�rdezve h�zta f�l szem�ld�k�t. - Honnan… �hm… honnan tudtad ilyen j�l, mit kell tenni?

Pr�b�ltam min�l kedvesebben sz�lni, nem c�lozgatva semmire. Ahogy elkomorul� arc�t l�ttam, tudtam, ez nem siker�lt. Kiss� elh�z�dott.

- Volt id�m a ny�ron. - �gy sz�lt, mintha ezzel mindent megmagyar�zna.

- Igen… �s?

- H�t… Ut�na j�rtam a dolgoknak. - szem�ben zavarts�g �lt. - A k�nyvekben nem csak mes�k vannak. - tette egy�rtelm�v�.

- V�rjunk csak… Te ut�na olvast�l, hogyan kell szeretkezni? - hangomban semmi szemreh�ny�s nem volt. Ink�bb �rdekl�d�s �s n�mi h�la. � azonban nem �gy hallotta. Tal�n nem merte �gy hallani. Les�t�tte szem�t �s lassan elh�z�dott t�lem, le�lt mell�m az �gyra.

- Remus, �n… - hangja elcsuklott �s elford�totta fej�t. Mell�kuporodtam. Nem tudtam, mi a baj, de legsz�vesebben magamhoz �leltem volna, hogy megvigasztaljam �s csit�tgassam. Nem tettem. Most neki kellet besz�lnie. - Sajn�lom…

- M�gis micsod�t? - k�rdeztem l�gyan, kicsit k�zelebb hajolva.

- F�ltem… - suttogta a falnak.

Megremegtem. A sz�, melyet kiejtett, �thatotta minden�t. Kezemet meztelen v�ll�ra helyeztem. Folytasd!

- F�ltem, hogy megundorodsz t�lem. Att�l tartottam, hogy csal�dsz majd bennem. Hogy majd f�jdalmat okozok Neked, �s Te ki�br�ndulsz bel�lem. Val�j�ban folyton ett�l f�lek…

M�rhetetlen sajn�lat �s szomor�s�g lett rajtam �rr�.

- A bar�taidt�l �gy is folyton csak a sz�rny�s�geket hallgatod. Meg h�t mindenkit�l. Folyton att�l rettegek, vajon meddig h�zod m�g. Meddig b�rod a megal�ztat�sokat �s a sz�gyent, amit miattam �lsz �t, mert �n… Nem felelek meg az elv�r�soknak.

Milyen elv�r�soknak? Nem is kell, hogy megfelelj! �s valld be: Nem is akarsz.

- Te meg prefektus vagy. Tudtam, hogy az leszel. Eddig is mindenki kedvelt, most meg m�g t�bben ismernek �s szeretnek. Ami nagyon j�, csak… Egyre t�bb emberrel leszel j�ban �s r�j�ssz majd, hogy tele van a vil�g n�lam �rdemesebb emberekkel. Amilyen Te is vagy. �n meg egy… egy senki vagyok.

F�jdalommal hunytam le szemem. Perselus eg�sz test�ben remegett lelk�nek k�nz� f�jdalm�t�l.

- Nem hinn�m, hogy meg�rdemellek… - tette hozz� elhal�n. Lassan fel�m ford�totta arc�t, s�t�t szemeiben m�ly szomor�s�g �lt. M�g k�zelebb hajoltam.

- Ezt ne mondd! - nyomat�kosabban sz�ltam, mint akartam. Komor arc�ra �rtetlens�g �s rem�nyvesztetts�g �lt. �gy t�nt, mintha szemei b�rmelyik percben k�nnyekkel telhetn�nek meg. - Perselus… Ha tiszta sz�vedb�l szeretsz valakit, akkor meg is �rdemled! - biztosabb voltam magamban, mint addig b�rmikor. Sz�ks�ge volt r�m.

Egy ideig n�m�n f�rk�szett, majd von�sai egyre der�sebbek lettek.

- Akkor meg�rdemellek… - sz�lt hat�rozottan. Szemei h�l�t�l csillogtak, ajk�ra apr� b�k�s mosoly sz�k�tt. �r�mt�l telve sim�tottam v�gig karj�t.

- K�sz�n�m… - suttogtam h�l�san.

- M�gis micsod�t? - pislogott megenyh�lve.

- Csod�latos volt, Perselus… - folytattam volna, de nem tudtam. Mag�hoz �lelt �gy, mintha t�bb� nem akarna elengedni. Lefogadtam volna, hogy m�g mindig mosolygott v�llam f�l�tt. Minden�b�l melegs�g �radt. Mindenhogy csod�latos lett volna. Ha nem ny�lazod �t a „szakirodalmakat”… Magamban nevettem egy kicsit. … akkor is. Veled m�smilyen nem lehet. Dr�ga, dr�ga Perselus. Soha nem gondoltam volna, hogy tudsz f�lni. �m m�gis… �s Te nem att�l tartott�l, hogy megs�r�lsz, hogy rossz jegyet szerzel, hogy valaki megt�mad… Nem… Te att�l rettegt�l, hogy elvesz�thetsz engem. Igaz, aki nem f�l semmit�l, az nem szeret semmit. Te viszont szeretsz: engem.

Kedvesen simogatta a h�tamat, arc�t hajamhoz d�rg�lte. Sok�ig �lelt�k egym�st �gy, n�m�n. Hallgattuk a m�sik szuszog�s�t �s felvett�k sz�v�nek ritmus�t. Azt�n kedvesem lassan elh�z�dott �s m�lyen szemembe n�zett.

- A francba is… - lehajtotta fej�t. - Nem akartam elmondani, de egyszer�en nem b�rok hazudni Neked. - bosszankodva h�zta f�l orr�t. - Hagytalak volna abban a hitben, hogy ilyen „t�k�letes” vagyok. Mit gondolsz most r�lam? - k�rdezte �rtatlan tekintettel n�zve fel ism�t.

- Hogy �nzetlen vagy. Figyelmes �s el�re l�t�. - kiss� felszegtem a fejem besz�d k�zben.

- Nem vagyok �n ilyen j� ember, Remus. Nem k�ne �gy �llnod hozz�m… - sz�lt keser�en.

- Kell valaki, aki �gy �ll hozz�d…

Nem engedtem v�lem�nyemb�l. Elmerengve b�lintott egyet igazat adva nekem.

- Ha belegondolsz, nagyon neh�z dolgom van. Nekem kell visszaadnom azt, amit m�sok elvesznek T�led. Nem kev�s… - mosolyogtam kellemes feladatomon.

-Te szeg�ny… - sz�lt cinikusan. Imm�ron teljes nyugalom hatotta �t.

Ekkor tudatosult bennem, mennyire el�gedetlen �nmag�val. Mennyire nem hisz saj�t k�pess�geiben.

Ki gondoln�? Sok�ig visszhangozta a f�lem az elkeseredett szavakat. „…egy senki vagyok.” M�gis mi�rt hiszed ezt? Ugye nem Sirius�k ostoba tr�f�i miatt? Kit �rdekel, mit gondolnak? Nem ismernek T�ged.

- Az�rt �r�lsz, hogy prefektus lettem? - bukott ki bel�lem a k�rd�s.

- Persze. Ez nagy megtiszteltet�s �s Te ki is �rdemelted. - felelt szil�rdan.

H�t, b�szke vagy r�m! Mosolyogva cs�koltam meg. Sok id� kellett hozz�, m�g hajland� voltam elengedni. Fel�lt�zt�nk �s ment�nk a dolgunkra. Nem b�rtam igaz�n visszat�rni az addigi ker�kv�g�sba, tal�n nem is akartam. Furcsa volt �gy j�rni a bar�taim k�zt, akiknek az eddigi �sszes �lm�ny�t meghallgattam a l�nyokkal kapcsolatban. Minden apr� kis rezd�l�sr�l tudtam �s egyik�k sem jutott m�g el od�ig, mint �n. M�gsem tudtak r�la �s jobb is volt �gy. Nem hiszem, hogy tetszett volna nekik. Ink�bb a holdt�lt�vel voltak elfoglalva �s Peter beavat�s�val, amely v�g�l remek�l siker�lt. A teljes l�tsz�m� Tekerg� g�rda pedig imm�ron k�szen �llt minden cs�nyre, amit csak egy ilyen csapat elk�vethet. Hosszas tervez�sbe kezdt�nk. Sirius m�teres list�t �rt azokr�l a dolgokr�l, amiket felt�tlen�l v�gre akartunk hajtani Roxfortos �veink alatt.

A k�vetkez� h�t k�zepe t�j�k�n egyed�l s�t�ltam a hatalmas kast�lyban, mikor is megl�ttam Perselust a folyos�n az ablakok mellett �lldog�lni. Mosolyogva mentem oda hozz�.

- Szia Perselus! - k�sz�nt�ttem szel�den.

- Szia Remus… - kor�ntsem �dv�z�lt olyan �that� �r�mmel, mint �n �t. �n m�gis boldog voltam, hogy ilyen k�zel lehetek hozz�.

- Hogy vagy? - kezdtem �rdekl�dni.

- T�rhet�en… Csak v�szesen keveset tal�lkozunk… - sz�lt komoran n�zve szemeimbe. Kicsit lehajtottam fejemet sajn�lkozva, majd egy pillanatra oldalra n�ztem �s ekkor megl�ttam a folyos� m�sik v�g�n �ll� bar�taimat, akik �ppen minket m�ricsk�ltek. Nem igaz�n gondolkoztam, testem mag�t�l mozdult. Kil�ptem �s se sz�, se besz�d, mag�ra hagytam Perselust a mondand�ja k�zep�n. Persze, ilyenek ut�n mindig bocs�natot k�rtem T�le, de ami megt�rt�nt, azt nem lehet visszacsin�lni. Lehet megbocs�tani, lehet sajn�lni, azonban semmiss� tenni soha. �s minden ilyen apr� rezd�l�sem �jabb t�vis volt kedvesem test�ben. N�ha halkan felszisszent a kis sz�r�sok miatt, �m tudtam, mikor majd f�jdalma m�r elviselhetetlen lesz, ord�tani fog.

Nem kellett sok� v�rnom egy f�ls�ket�t� ki�lt�sra, viszont ez kor�nt sem a k�nokt�l hagyta el ajkait. B�r, n�ha a k�j is lehet k�n… Ha �gy n�zz�k, minden mozdulat az volt a legk�zelebbi alkalommal a Sz�ks�g szob�ban. Ism�t �sszeolvadt test�nk �s Perseluson �reztem, m�r nem a t�k�letess�gre megy. Nem korl�tozza mag�t a gy�ny�rben az �n kiel�g�t�semen f�radozva. V�gre r�j�tt, nekem nem abban van �r�m�m. Ez a k�vetkez� egy�ttl�t m�g szebb volt, mint az els�. Perselus vel�t r�z� ord�t�sa ut�n szinte elal�ltam, a vil�gb�l nem sokat �szleltem. A gy�ny�rt�l mindenem megremegett, testem elernyedt �s er�tlen�l fek�dtem ott az �gyon. � mell�m heveredett a h�t�ra �s szint�n zih�lt. P�r perc piheg�s ut�n megt�masztottam fejemet �s fel� fordultam.

- Bocs�ss meg, hogy a m�ltkor csak �gy ott hagytalak…

- Meg�rtem. - felelt fej�t oldalra ford�tva.

�s mindig meg�rtett… Az �sszes szem�ts�gemet, aljass�gomat, k�tsz�n�s�gemet - mert ne sz�p�ts�k, ezek azok voltak - megbocs�totta �s elfogadta. �n pedig a v�gletekig kihaszn�ltam azt, mennyire ragaszkodik hozz�m, mennyire szeret �s milyen sz�rnyen f�l att�l, hogy elhagyom. Gy�l�ltem magam a biztos helyzetem�rt �s az �szt�neim szolg�ltatta vissza�l�s�rt. Sokszor �tkoztam magam ezek miatt, azt�n ha j�tt egy k�vetkez� alkalom, ism�t „megragadtam”. Ilyenkor azt k�v�ntam, b�rcsak holtan esn�k �ssze. Majd gyorsan visszavontam, mert tudtam, abba � is belehalna. Az pedig mindenn�l sz�rny�bb lett volna.

- �rtam egy verset Pitonhoz! - �js�golta egyik nap Sirius az �vegh�zak fel� menet. Az �szint�t megvallva, nem igaz�n voltam r� k�v�ncsi. �m ezzel egyed�l maradtam.

- Halljuk! Halljuk! - kurjantott James. Sirius megk�sz�r�lte tork�t �s nagy komolyan Peterre n�zett.

- „S�t�t haja zs�rt�l �zik, s�t�t lelke j�l r�nk f�zik. S�t�t tal�r nyeszlett testen, s�t�t agy a s�padt fejben. S�t�t, mint az �jszaka, ez versemnek v�gszava.” - z�rta le sorait �s m�lyen meghajolt. �gas �s F�regfark �r�lt tapsol�sban, „Br�v�!”-z�sban �s „Hogy volt?!”-oz�sban t�rt ki. �n meg lehajtottam fejem �s szomor�an pislogtam f�l r�juk.

- Nem tetszett, Holds�p? - k�rdezte k�lt�i v�n�val meg�ldott bar�tom.

- Nem, k�pzeld, nem! - feleltem halkan. - Igaz�n b�k�n hagyhatn�tok v�gre!

- Ne rontsd m�r el az �r�m�nket! - t�rta sz�t a karj�t James.

- Oh, ha Nektek ez �r�m… - azzal sarkon fordultam �s d�ng� l�ptekkel ott hagytam �ket. Csak min�l messzebb! Mire a d�h fekete felh�i elsz�lltak szemem el�l �s v�gre l�tni engedtek, arra eszm�ltem, hogy cs�ngetnek �s �n m�g csak a k�zel�ben sem vagyok az �vegh�zaknak. Rohanni kezdtem, ahogy a l�bam b�rta. �t folyos�kon, el ablakok mellett. Egyre jobban sz�rt az oldalam, a leveg�t nehezen vettem �s egyszerre s�t�t lett minden. �gy �reztem, a m�lybe zuhanok…

M�r este volt, mikor magamhoz t�rtem a gyeng�lked�n. Bar�taim szomor�an �lldog�ltak k�r�l�ttem �s megl�tv�n nyitott szemeimet k�zelebb hajoltak:

- J�l vagy, pajt�s? - k�rdezte Sirius f�lmosolyogva.

- H�t… furcs�n. - feleltem rekedten.

- Nyilv�n a holdt�lte az oka. Ilyenkor nem k�ne meger�ltetned magad. - sz�lt halkan Peter.

- Remus. Ha t�ged ennyire zavar, hogy folyton szidjuk azt a… sz�val Pipogyuszt…

- Perselusnak h�vj�k. - v�gtam er�tlen�l James szav�ba.

- Perselust… Akkor visszafogjuk magunkat, �g�rj�k! - nagyon �szint�nek hangzott.

- Azt viszont ne v�rd el, hogy szeress�k, �s ne v�gjunk vissza neki, ha szek�l! - tette hozz� s�rg�sen Tapmancs.

- Csak arra k�rlek Titeket, hogy amikor t�mad egy �jabb ostoba �tletetek, ink�bb keressetek m�s elfoglalts�got, rendben? - sz�ltam k�rlelve. �k egy�ntet�en b�lintottak.