Sz�leim f�ktelen �r�mmel �s egy hatalmas kr�mes csokol�d�tort�val fogadtak. Nagyon hi�nyoztam m�r nekik. Mindig im�dtam hazat�rni, hiszen olyankor nincsen helye vit�nak, szomor�s�gnak, vagy d�hnek. Nem mintha a mi csal�dunk olyan z�r�s lett volna, de persze ad�dtak kellemetlen �sszet�r�sek, melyeknek ilyenkor nyoma se volt. Mosolyogva �dv�z�ltem r�g nem l�tott szob�mat, H�d�szt pedig elhelyeztem az asztalon. Furcsa �rz�sek t�rtek r�m, ha v�gign�ztem baglyomon. Folyton Perselus jutott r�la eszembe, b�r val� igaz, egy�bk�nt sem telt el �gy perc, hogy ne furakodott volna az agyamba.

Any��k kital�lt�k, hogy egy ideig m�g maradjunk itthon, azt�n menj�nk csak le a tengerhez. D�jaztam az �tletet, hiszen olyan r�gen voltam m�r odahaza csak �gy, hogy nem teszek semmit. Most viszont ez megt�rt�nhetett v�gre. Naphosszat olvasgattam az �gyamon �lve a nyitott ablak mellett, seg�tettem any�nak a h�zimunk�ban, vagy �ppen elk�s�rtem ap�t a v�rosba. �lveztem az �des semmittev�st. Ugyan t�ny, nem b�rtam volna ezt elviselni hosszabb t�von.

Egy nap any�val �lt�nk a konyhaasztaln�l �s h�moztuk a leveshez val� z�lds�get. Ak�r egyszer� var�zslattal is meg lehetett volna oldani, de a sz�leim szerettek dolgozni. �n m�r kev�sb� rajongtam �rte, viszont a kedv�k�rt megtettem. Anya n�ha r�m sand�tott a karal�b� pucol�sa k�zben. Tudtam, k�rdezni szeretne valamit, csak m�g nem tudja, milyen m�don tegye.

- Remus! - sz�l�tott meg v�g�l a z�lds�gekre n�zve. - Melyik haveroddal t�lt�tted a kar�csonyt?

Elakadt a l�legzetem �s meg�lltam a pucol�sban. Anya m�r az arcomat n�zte, �n azonban a k�semre meredtem.

- Siriusszal tal�n? Amiket mes�lt�l a csal�dj�r�l, nem csod�ln�m. Szeg�ny sr�c…

- Nem, nem Sirius. - feleltem rekedten �s f�l�nken any�ra n�ztem. A kifejez�semet l�tva � is meg�llt a munk�ban �s �rdekl�dve k�mlelte az arcom.

- H�t? - k�rdezte kedvesen.

- Val�j�ban… - �reztem, ha most nem mondom el, akkor soha - …nem a haverom. - furcsa volt ezt a sz�t kimondani, de h�t � is ezt haszn�lta. - Vagyis akkor m�g az volt.

Kez�t az asztalra rakta �s most m�r teljes figyelm�t nekem szentelte. Csendben v�rta a folytat�st.

- �… a kedvesem. Kar�csonykor lett az. - mondtam �rtatlan arccal. Anya meghatottan elmosolyodott.

- Remus! Ez nagyszer�. Igaz�n le�rhattad volna! Persze gondoltuk, hogy fontos Neked az az ember, aki miatt nem j�ssz haza kar�csonykor. De az�rt �gy m�giscsak m�s. - egyre jobban felder�lt. �n meg remegni kezdtem. Nem sok�ig lesz ilyen boldog. - �s? Hogy h�vj�k a kisl�nyt? - k�rdezte sug�rz�an.

- �m… - Kicsi? L�ny? Most hogy mondjam el neki? - Anya… �…

Hatalmasat s�hajtottam. �desany�m vid�man csillog� szemei nem k�nny�tett�k meg a dolgomat.

- Nem l�ny… - b�ktem ki v�gre. Arc�r�l lehervadt a mosoly.

- Tess�k? - k�rdezte elhal�n.

- � fi�… - feleltem egy�rtelm�bben, de ann�l ijedtebben.

- Oh… - reag�lt kijelent�semre t�m�ren, majd p�tcselekv�s gyan�nt arr�bb rakott n�h�ny krumplit. Kis id� m�lva abbahagyta, �s n�m�n b�logatni kezdett az asztalnak, majd nyugodtan r�m emelte tekintet�t �s legnagyobb megr�k�ny�d�semre, mosolya visszat�rt, ugyan m�r kor�nt sem volt olyan t�nd�kl�. - Erre sz�m�tottam.

D�bbenten n�ztem r�, majd lassan eluralkodott rajtam egyfajta d�h. �gy tizenn�gy �ves fejjel felt�madt f�rfi�i �ntudatom. Sz�m�tott r�? Na de mi�rt? Ennyire l�nyos vagyok, vagy mi? Teljesen kih�ztam magam �s minden izmomat megfesz�tettem. Majd �n megmutatom. Anya t�l j�l ismert. Nyugtat�an a karomra helyezte kez�t �s szel�den mosolygott tov�bb.

- F�lre�rtett�l…

Rem�lem is!

- Tudod, Remus… Amikor megharapott T�ged az a v�rfarkas…

Mi? Hogy j�n ez most ide? Teljesen megzavarodtam, de t�relmesen figyeltem tov�bb.

- … �desap�d �s �n teljesen bele�stuk magunkat a t�m�ba.  F�lkerest�nk hozz��rt�ket, kapcsolatba l�pt�nk m�s betegekkel �s megvett�k a szakirodalmakat. A legt�bb a testi �talakul�sr�l �s b�ntalmakr�l sz�l, a lelki v�ltoz�sokr�l csak n�h�ny. A legjobb, amelyik a betegek �rzelmeivel foglalkozik, az Servius Sanguis: A v�rfarkasok pszichol�gi�ja. Na m�rmost… - k�zelebb h�z�dott �s tenyer�t az asztalra fektette, �gy magyar�zott tov�bb. Ittam minden szav�t. Kedves volt �s nyugtat�. - A v�rfarkasok �talakul�sukkor term�szet f�l�tti, hatalmas er�t birtokolnak. K�nny�szerrel �leteket olthatnak ki. Azonban emberi alakjuk ezzel ford�tott ar�nyban �ll. Gyeng�k. Betegesek…

Ahogy sorolta, a szemeibe k�nnyek sz�ktek, hiszen r�lam besz�lt. Megszakadt a sz�ve egy szem fi��rt. Nyugtat�an megfogtam kez�t, ezzel arra b�ztatva, folytassa.

- A gyeng�knek pedig sz�ks�g�k van valakire, aki megtartja �ket.

Perselus...

- A n�i v�rfarkasokn�l nincs is ezzel gond. Hiszen tal�lnak maguknak egy er�s f�rfit, aki seg�ti �s oltalmazza �ket. Azonban a f�rfi v�rfarkasoknak m�r nehezebb a dolguk. �k nem lehetnek olyan m�rt�kben ir�ny�t�k egy kapcsolatban. Fizikailag semmik�ppen. �ppen ez�rt sokszor a saj�t nem�kb�l v�lasztanak partnert… �rted m�r, mi�rt mondtam, Remus? - anya meg�rt�en �s szeretetteljesen figyelte arcomat, amelyre pr�b�ltam mosolyt er�ltetni, t�bb-kevesebb sikerrel.

Elkeseredtem. Este �lmatlanul h�nykol�dtam az �gyamban. Egy ostoba k�nyv meg�rja, mi�rt �rzek �gy, ahogy? Ilyen nincsen! �n csak egy megfejthet� rejtv�ny vagyok? Egy kisz�m�that� gyenge selejt? Azonban volt valami, ami m�g jobban nyomasztott. Ez�rt szeretem Perselust? Szeretem egy�ltal�n? Vagy csak az�rt akarok Vele lenni, mert er�s �s „megtart”? Nem! Szerelmes vagyok bel�… Tudom, hogy szeretem! K�ts�gbe voltam esve. Anya meg�rt� volt �s kedves. Tudtam, elmondja ap�nak, amit�l szint�n megk�nnyebb�ltem… �m volt m�s, ami aggaszthatott. Meginogtam. Az �rz�seim �sszekusz�l�dtak �s bizonytalan voltam benn�k. Nyugtalanul forgol�dtam, majd idegesen ledobtam magamr�l a takar�mat. F�lpattantam �s m�g jobban kit�rtam az ablakomat. A leveg� meg se moccant. Nagyon j�l esett volna egy kis kellemes ny�ri szell�, de hi�ba v�rtam. Cs�ggedten ledobtam magam hanyatt fekve az �gyra. Hirtelen Perselus arca jelent meg el�ttem. Kellemesen megborzongtam �s felid�ztem magamban cs�kj�nak �z�t �s ujjainak �rint�s�t. Lassan megnyugodtam, de egy �j �rz�s lett �rr� rajtam. A v�gy. Az ajt�mra sand�tottam �s f�leltem. Meghallottam apa �temes horkol�s�t. N�m�n b�lintottam magamnak. Enyh�n megnyaltam sz�m sz�l�t �s kezeimet lassan a nadr�gomra cs�sztattam. Ugyan a mennyezetre meredtem, m�gis kedvesemet l�ttam. Ahogy fel�m j�n, ahogy fekete tal�rja lobog a nagy siets�gben, ahogy m�lyen a szemembe n�z, ahogy megsimogatja az arcomat. Kezem, ruh�m al� siklott, ujjaim �rz�keny helyet �rintettek. Megremegtem, �s �gy �reztem, ha nem folytatom, v�gem. Nem tagadtam h�t meg az �r�m�t. Finoman k�nyeztetni kezdtem magam. Egy�bk�nt is melegem volt, lassan izzadni kezdtem. Nehezen fojtottam vissza k�jes s�hajaimat. Szabad kezemmel h�traszegett fejemhez kaptam �s belet�rtam hajamba. Mikor oldalra n�ztem �s megpillantottam a b�k�sen alv� H�d�szt, kiss� zavarba j�ttem, �gy ink�bb elkaptam tekintetem �s a plafon fel� fordultam. K�pek villantak be… Perselus besz�l, Perselus karba teszi kezeit, Perselus olvas, Perselus eszik, Perselus szem�ben v�gy csillan, Perselus elragad, Perselus megcs�kol, Perselus simogat…

- Perselus… - s�hajtottam bele a semmibe halkan, mikor a gy�ny�r sz�t�radt testemben. Mellkasom szapor�n j�rt f�l �s al�, kezeimet magam mell� helyeztem. Kellemes f�radts�g lett �rr� rajtam. Arcomr�l cseppek hullottak al�, pizsam�m teljesen �t�zott az izzadts�gt�l, �gy�kom t�j�k�nak nedvess�g�r�l m�r nem is besz�lve. Levettem az �jjeliszekr�nyr�l n�h�ny pap�r zsebkend�t �s rendbe szedtem magam. F�l�ltem �s k�rben�ztem. Baglyom �desen szund�tott. R�mosolyogtam fekete tollaira, majd az ablakhoz l�ptem. H�v�s szell� kapott a hajamba. Egyszerre m�rhetetlen �r�m vette �t a kuszas�g hely�t. Szeretem Perselust. Tudom, hogy szeretem. Imm�ron nem k�telkedtem saj�t �rz�seimben. R��ltem az ablakp�rk�nyra �s h�tamat a keretnek t�masztottam. B�dulva csod�ltam a l�gyan lengedez� f�kat. �tfutott a fejemen egy k�sza gondolat �s �gy d�nt�ttem, engedelmeskedek neki. Levettem az asztalomr�l egy pergament, tint�t �s penn�t. A t�jra n�ztem ihletet mer�tv�n, majd lehunytam szememet �s elmosolyodtam. A gy�ny�r eml�ke m�g mindig �gy�komon �lt. Hatalmas leveg�t vettem �s k�rm�lni kezdtem. A lev�l c�mzettje term�szetesen kedvesem volt, aki ekkor a t�volban tal�n m�r aludt. Sz�lsebesen �rtam, csak �gy d�ltek bel�lem a szavak. Mindent pap�rra vetettem, ami csak eszembe jutott. Hogy mivel t�lt�ttem a napjaimat, hogy elmondtam any�nak, hogy hogyan reag�lt r� �s... Ekkor meg�lltam. Hirtelen le akartam �rni az im�nt t�rt�nteket, azonban r�j�ttem, hogy tal�n ezt meg k�ne fontolni. V�g�l megnyaltam fels�ajkam �s �gy hat�roztam, megteszem. L�zasan mozgott a penna.

Kellemes az id�. �ppen az ablakomban �l�k, �s r�lad �br�ndozom. Az el�bb meg is lett ennek az eredm�nye. Hogy is mondjam? Miattad

Ism�t meg�lltam, de mosolyom �that� lett. Most hogyan �rjam le? Ahogy eszembe jut! Hiszen � mondta, hogy ne j�tsszam meg magam!

jutottam  el az el�bb a cs�csra. Rem�lem, �rted...

F�lnevettem, sz�lesen mosolyogtam tov�bb �s folytattam a levelet olyan term�szetess�ggel, mintha az el�bb a z�lds�gpucol�sr�l �rtam volna.

Mire �szbe kaptam m�r vil�gosodott. Az �r�mra pillantottam. H�rom is elm�lt. Befejeztem a nyolc oldalasra sikeredett irom�nyt �s H�d�szra n�ztem. Aludt m�g. Betekertem a pergameneket �s a kalitk�ja mell� helyeztem, majd egy hatalmasat �s�tottam �s led�ltem az �gyra. Azonnal �lomba mer�ltem.

Mikor lomh�n kinyitottam szememet, a vekkere tizenegy �r�t mutatott. Neh�zkes volt az �bred�s. H�d�sz m�r nem volt a ketrec�ben. Ezt �r�mmel nyugt�ztam. Kiballagtam az eb�dl�asztalhoz, ahol sz�leim besz�lgettek.

- J� reggelt, sz�vem! - �dv�z�lt anya mosolyogva �s f�lpattant, hogy hozza nekem a tejesk�v�mat. Le�ltem apa mell�, aki �ppen a Reggeli Pr�f�t�t tanulm�nyozta.

- J�t aludt�l? - k�rdezte hirtelen, szel�den v�gigm�rve. Lassan b�logattam, azt�n megdermedtem. Vajon tudja m�r? Ugyan semmi nyoma nem volt annak, hogy �gy lenne. Mondjuk nem igaz�n �rtettem, mit v�rok. Hogy azt mondja: �n is sz�m�tottam r�! Vagy: Akkor is a fiam vagy! ? Nem, egyik sem illett volna hozz�. Egyre ink�bb az a gyan�m kerekedett fel�l azonban, hogy tud r�la.

- Majd �n elmosogatok! - sz�lt be apa a konyh�ba, meghallv�n az ed�nycs�r�mp�l�st. Anya kij�tt, kez�ben a b�gr�mmel �s h�l�san r�mosolygott f�rj�re, majd le�lt mell�m. Megv�rtam, m�g apa kinyitja a csapot.

- Anyu? - sz�ltam halkan, mik�zben �tvettem az italt. � k�rd�en n�zett r�m. - Elmondtad neki?

- Igen. - felelt b�besz�d�en.

- �s? Mit mondott? M�rges? - k�rdezgettem t�relmetlen�l.

- Dehogy. Mi�rt lenne az? Hisz ismered, hogyan gondolkodik az… ilyen dolgokr�l. Pont, ahogy Te vagy �n.

V�rtam. Sz�val? Mit gondol? Anya k�zelebb hajolt �s megfogta a kezemet.

- Ha k�t ember szereti egym�st, azzal a vil�gon semmi baj nincs. - tolm�csolta apa v�lasz�t.

Nem adtam igaz�n a tudt�ra, azonban magamban nagyon meghat�dtam. Voltak �sszet�z�sek a sz�leimmel, viszont m�g azok k�zben sem feledtem, mennyire szerencs�s vagyok. Kedvesek, meg�rt�ek, ny�ltak �s enged�kenyek. Kell t�bb egy gyereknek?

Perselus �s �n naponta v�ltottuk egym�ssal a t�bb oldalas leveleket. Mindenr�l r�szletesen t�j�koztattuk a m�sikat. �s kedvesem v�gre igaz�n megny�lt. Az apr� utal�som p�ld�ul nagyon elnyerte a tetsz�s�t. �gy t�nt az irom�nyaiban, hogy � is mindent pap�rra vet, ami csak esz�be jut. Hossz� filozof�lgat�sokba kezdt�nk korunkat meghazudtol� m�don. Az �let legf�bb t�m�i mind felmer�ltek. Szeretet, csal�d, term�szet, iskola, fekete �s feh�r m�gia, hal�l, �letc�l... Minden. A leg�rdekesebb az volt, hogy szinte az �sszesben egyet�rtett�nk. Na, ennyit a Mardek�r �s a Griffend�l k�l�nbs�g�r�l!

Ny�r k�zep�n lement�nk a tengerhez. Naphosszat a v�zben voltunk. A kis visk�, ami a nyaral�nkat jelentette, a parton roskadozott. De �n im�dtam. Olyan vadreg�nyes volt �s kedves.

A holdt�lt�t egy t�volabb es� partszakaszon t�lt�ttem, amerre nem j�rtak emberek. Persze a biztons�g kedv��rt apu �p�tett egy ker�t�st, hogy ne tudjak kisz�kni. Ez �gy tal�n kegyetlennek hangzik, azonban sz�ks�ges volt.

Egyik este a teraszon k�rty�ztunk. Diadalmas kacaj k�s�ret�ben dobtam le utols� lapomat.

- Ez hihetetlen! Ha �gy folytatod, nem kapsz reggelit! - fenyeget�z�tt apu viccel�dve, majd mag�hoz vette a k�rty�kat �s megkeverte a paklit. Anya visszat�rt a konyh�b�l egy kis ropogtatnival�val. Apa szemreh�ny�an n�zett r�, hogy m�ris �gy romba d�nti a feny�t�s�t.

- Remus? - sz�l�tott meg anyu, mik�zben helyet foglalt. - Nem akarsz mes�lni nek�nk err�l a Te kedvesedr�l?

Elakadt a l�legzetem.

- Dehogynem! - kurjantottam lelkesen. V�gre valakinek besz�lhetek r�la. Sz�leim t�relmesen n�ztek r�m. Apa le�llt a kever�sben �s csipegetni kezdett a t�l tartalm�b�l.

- H�t... A Mardek�rba j�r. - kiss� f�lve n�ztem r�juk, teljesen feleslegesen. Mosolyogva b�lintottak �s k�sz. Nekik se voltak el��t�leteik.

- � igaz�n okos. Sokat olvas, meg minden. - nagyon izgatott voltam - De nem valami besz�des. �gy gondolja, hogy a legt�bb ember feleslegesen fecseg �ssze-vissza.

Elismer�en b�logattak. Apura mosolyogtam, aki szint�n nem volt valami b�besz�d�.

- �s miket olvas? Mi �rdekli? - v�gott k�zbe anya. L�tta, hogy kiss� zavarban vagyok �s kell a seg�ts�g.

- �m… H�t… El�gg� vonzz�k a s�t�t var�zslatok.

- Mint minden rendes mardek�rost. - sz�lalt meg apu mosolyogva, miel�tt r�harapott egy s�s rudacsk�ra. Az �lam kis h�j�n a f�ldet s�rolta ezen mondat hallat�n. Furcsa melegs�g j�rta �t mindenem, hiszen j�l eml�kszem r�, hogy Perselus egyszer pont ugyanezt mondta nekem. Meghatottan n�ztem t�relmesen figyel� sz�leimre �s folytattam.

- Nincs valami sok bar�tja. Az igazat megvallva… nincsenek is bar�tai.

Sajn�lkozva meredtek r�m.

- De � �gy �rzi j�l mag�t �s v�g�l is �n ott vagyok neki. - tettem hozz� sietve. V�laszul elismer� pillant�sokat kaptam. - Nagyon feln�ttes �s nem sokat mosolyog. Ami nem azt jelenti, hogy nem boldog, csak nem mutatja ki. � ilyen…

Ilyen csod�latos… Ahogy Perselusr�l besz�ltem, egy kis ideig �gy �reztem, hogy a k�zelemben van. �ppen ez�rt egyre jobban megeredt a nyelvem. Sok�ig mes�ltem r�la. Mire felocs�dtunk, m�r m�snap volt �s a ropogtatnival� is elfogyott. Sz�leim �lmosan aludni t�rtek, �n viszont teljesen f�l�ledtem. Ki�ltem h�t a tengerpartra a homokba �s a hull�mok �rnyait figyeltem. Ahogy a s�t�t v�z fodroz�dott, mintha csak az � tal�rja lett volna. J�les�en beles�hajtottam az �jszak�ba, majd a h�tamra fek�dtem �s az � arca volt az, amit utolj�ra l�ttam, miel�tt a tenger kedves hull�mainak nyugtat� hangja �lomba nem ringatott.