A Tiltott rengeteg susog� f�it figyeltem, mik�zben hanyatt fekve hallgattam a parkban James agg�d� szavait:

- Megbukok b�jitaltanb�l! Nekem ez nem megy. - k�nyv�t szorongatta �s �gy meredt a bet�kre, mintha nem tudna olvasni.

- Jajj, ne csin�ld m�r! Minden h�lye �tmegy! M�g Peternek is siker�lni fog. - sz�lt Sirius tark�ra tett kez�n heverve, burkoltan megs�rtett bar�tunkra sand�tva.

- Szerencs�d, hogy ezt most b�knak veszem. - mondta Peter mosolyogva �lt� hely�ben. Oldalra fordultam �s belevigyorogtam fejem al� hajtogatott karomba. Nem sok dolog volt, ami jobban sz�rakoztatott ann�l, mint amikor bar�taim �tletes piszk�l�d�sba kezdtek.

- Nem, nem �s nem! Elegem van! Hogyan tanulhatn�k meg b�rmit is, amikor folyton edz�sem van? - zs�rt�l�d�tt tov�bb James a fej�hez �t�getve a vastag k�tetet.

- H�t, el�g j�l �lc�zod… Nekem �ppen �gy t�nik, hogy itt �cs�r�gsz a park k�zep�n. – sz�lt Sirius has�ra helyezve egyik kez�t. - Vagy az agymegsemmis�t� tr�ningr�l besz�lsz?

Ami azt illeti, bar�tunk t�nyleg olyan er�vel csapkodta mag�hoz a k�nyvet, hogy mindannyian enyh�n agg�dni kezdt�nk. Szerencs�re hamar abbahagyta �s innent�l kezdve sajg� fej�t f�jlalta. Szer�ny szem�lyemet nem igaz�n izgatt�k a k�zeled� vizsg�k. Nem mondhatn�m, hogy tartottam t�l�k. Ann�l is ink�bb Perseluson gondolkoztam �s d�nt� l�p�sre sz�ntam el magamat.

Az �v v�gi kapkod�s �s zavar miatt m�skor nem tal�lkozhattam kedvesemmel, csak is szombaton a Sz�ks�g szob�ban. Viszont legal�bb ez az egy teljesen biztos volt. Nagy vid�man baktattam h�t oda �s l�ptem be. M�g nem volt ott. �gy d�nt�ttem, kipr�b�lok valamit. Arra gondoltam, milyen j� lenne most le�lni valahova. Megfordultam �s a sarokban hirtelen egy teljes �l�garnit�ra t�nt fel. Der�sen lehuppantam le r� �s v�rtam. F�l �ra mult�n �rkezett meg Perselus �s �rdekl�dve m�rte v�gig az eddig �res szoba �jdons�lt berendez�s�t. Zavartan mosolyogtam. Nem sejthette m�g, mi v�r r�. F�lkeltem �s l�gyan megcs�koltam. Eg�sz h�ten, ha csak egy kicsit is egyed�l maradtam, vagy �r�n el�br�ndoztam, erre gondoltam. A puha ajkakra, az �mely�t� szuszog�sra, a simogat� kezekre �s az � mindenn�l �desebb illat�ra. Azt�n, mikor tudatosult bennem, mire k�sz�l�k, torkom �sszesz�k�lt �s gyomrom n�h�ny centivel lejjebb s�llyedt. Szinte rem�nyvesztetten kapaszkodtam k�v�natos tark�j�ba, �m � egyszerre l�gyan eltolt mag�t�l. �szrevette, hogy valami megv�ltozott. Szomor�an n�ztem r�. F�jdalmasan gyorsan v�ltunk sz�t �s �n att�l f�ltem, �letem utols� cs�kja volt ez, amit Vele v�lthattam.

- �lj�nk le, j�? - k�rdeztem remeg� ajkakkal. Csak most fogtam f�l igaz�n, mire k�sz�l�k. Gyanakv�n v�gigm�rt, majd tal�rj�t �gy igaz�tva, hogy ne gy�r�dj�n, helyet foglalt.

- Nos… Szeretn�k Neked elmondani valamit. - kezdtem bele b�tortalanul. Nem terveltem ki rendesen, hogyan folytassam, de �gy gondoltam, a spont�ns�g sokat seg�thet. Kifejez�stelen arccal �lt �s v�rta a tov�bbiakat. - M�r nem egyszer eml�tetted, milyen s�padt szoktam lenni �s k�rdezted, mi bajom van.

B�lintott.

- Mindig azt v�laszoltam: Beteges alkat vagyok, meg nem ettem valami sokat. - soroltam hazugs�gaimat, a v�ghangs�lyokat megemelve, mintha csak egy leck�t mondan�k f�l. - Ezek nem igazak.

Arca el�rulta, hogy � ezt eddig is nagyon j�l tudta.

- �gy �rzem, ha hozz�d nem vagyok �szinte, akkor senkihez ne legyek az! Csak f�lek, hogy megut�lsz, ha elmondom… F�lek, hogy itt hagysz… - �s t�nyleg rettegtem. Kezeim remegni kezdtek. Ahogy besz�ltem, minden egyre vil�gosabb lett. Nem n�ztem m�r kedvesem szem�be, nem akartam l�tni ki�br�ndult tekintet�t. Ink�bb az ablak fel� fordultam. A kinti naps�t�tte, f�nyl� vil�g olyan nyugtat� volt. Tal�n abb�l a h�vogat� vil�goss�gb�l v�rtam a megv�lt�st, b�r tartottam t�le, az m�r soha nem j�n el. Szemeimmel a k�k eget p�szt�ztam �s magamban egy seg�t� k�z�rt foh�szkodtam, amelyik �rtem ny�l �s leveszi lelkemr�l a nyomaszt� terhet. Im�im meghallgat�st nyertek. Az angyal, akit hozz�m k�ldtek, hogy a neh�zs�geken �tvezessen, nem volt m�s, mint maga Perselus. Kez�t az eny�mre helyezte �s m�ly barna szemeinek gondoskod� csillog�s�val szinte feloldozott.

- Tudom… - sz�lt nyugodtan, de ann�l nyomat�kosabban.

„Tess�k? Tudod? Mi az, hogy tudod?” Szemeim elkerekedtek.

- Remus, Te adtad a kezembe a kulcsot… Mindent tudok a v�rfarkasokr�l. V�rtam m�r, mikor �hajtod k�z�lni velem. Persze tartalak annyira, hogy sz�m�tottam r�, elmondod majd nekem. Nem csal�dtam benned. - mondta olyan higgadtan, mintha csak a tan�r�kr�l besz�lgetn�nk. Hatalmasat nyeltem.

- �s… nem f�lsz t�lem? Nem… undorodsz? - k�rdeztem f�lve. Nem b�rtam elhinni, hogy ilyen sima �s egyszer� legyen a dolgom.

- Ugyan, Remus! - r�ncolta �ssze homlok�t - Mi�rt lenn�nek ellen�rz�seim Veled kapcsolatban olyasmi miatt, amir�l nem is tehetsz? �s k�l�nben is, tudhatod j�l, hogy kedvelem a fekete m�gi�t. - ajkai persze egyenesek maradtak, vagy tal�n kicsit lefele is g�rb�lt v�g�k, mint mindig, de szemei cinkosan mosolyogtak r�m. F�lelmem elsz�llt, �s �br�zatomra h�la �lt ki.

- Bocs�ss meg, ami�rt eddig nem mondtam el… csak tudod, m�r �gy is t�bben tudj�k a kellet�n�l. - felsejlett el�ttem egy fekete kutya �s egy dali�s szarvas k�pe.

- Remus! - sz�l�tott meg �gy, mintha eddig nem figyeltem volna.

- Igen? - k�rdeztem �rdekl�dve �s imm�r egyenesen a szem�be n�zve.

- Neked feltett sz�nd�kod, hogy egy olyan dolgot tal�lj, ami�rt d�h�s leszek R�d? - m�g mindig a kezemet fogta.

- Nem… de mi�rt? - szinte gyanakv�an figyeltem az arc�t. Nem �rtettem, mi�rt mondja ezt.

- Csak mert nagyon �gy n�z ki.

M�g mindig nem �llt �ssze a k�p. � hitetlenkedve s�hajtott.

- Elmondtad a v�rfarkass�got, azt mondtam rendben. Most j�ssz azzal, hogy eddig mi�rt nem mondtad el… Mi lesz a k�vetkez�? Hogy bocs�ssak meg, ami�rt megharapott a d�g? - hangj�t a felh�borod�s hatotta �t, de olyan, ami szel�d mosolyra k�sztetett.

- Remus! - sz�l�tott meg l�gyan ism�t. Im�dtam, ahogy b�rsonyos hangj�n kiejtette a nevemet. K�zelebb hajolt �s kezeimet saj�tjai k�z� z�rta, mintegy �vv�n azokat. - Minden a legnagyobb rendben. Ne aggodalmaskodj �s ne p�nikolj, mert az p�ld�ul egy olyan dolog, amit t�nyleg nem b�rok elviselni!

Halv�ny mosolyom �that�v� lett. Nem b�rtam tov�bb �s ism�t megcs�koltam. Ajkaim sz�rnyakat kaptak, ha az �v�ihez �rtek �s �gy kezdtek mozogni, ahogy azt tanulni nem lehet. �gy, ahogy az b�rkinek sz�ve legm�ly�b�l fakad, ha a szenved�ly dikt�lja a ritmust.

�br�ndos mosollyal az arcomon l�pkedtem lefele a l�pcs�k�n. N�ha r�m j�n egy megmagyar�zhatatlan �rz�s, vagy �r�mt�l, vagy �ppen b�natt�l, ami fut�sra k�sztet �s ez akkor is �gy esett. Nekiiramodtam, �s sz�lsebes rohan�sba kezdtem a cs�sz�s folyos�kon. N�h�ny kanyarban el�g furcs�n f�keztem �s nem sok h�ja volt, hogy hatalmasat essek. A kviddics p�ly�hoz �rv�n zih�lva meg�lltam �s kif�jtam magam. Bar�taim m�r lelkesen �zt�k az �lltaluk olyannyira kedvelt sportot, amit �n mindig csak a kil�t�kb�l, vagy a stadion f�v�r�l n�ztem. Szerettem rep�lni, de a j�t�k maga nekem nagyon durva �s vesz�lyes volt. N�zni sokkal jobban esett.

- Szia! - k�sz�nt r�m mosolyogva Miranda. Olyan j� kedvemben voltam, majdnem meg�leltem, de id�ben �szbe kaptam, hogy azt minden bizonnyal f�lre�rten�. Egy�tt n�zt�k tov�bb a sz�guld� sepr�ket. Kis id� m�lva mell�nk szeg�d�tt Lily �s elkezdett besz�lgetni bar�tn�j�vel. Szomor�an vettem tudom�sul, hogy nem k�sz�nt nekem �s azt is, hogy ak�rh�nyszor Jamesre v�ndorolt tekintete, kedves arc�n cs�f�t� ut�lat jelent meg. Ez lett h�t azzal a sz�p kapcsolattal. V�letlen�l azt�n r�m n�zett. J�mboran r�mosolyogtam, �s legnagyobb meglep�d�semre viszonozta.

- Hogy vagy, Remus? - l�pett oda hozz�m, mintha most vett volna csak �szre. Meglehet, az �n r�szemr�l v�rta a kezdem�nyez�st. L�tv�n csod�lkoz� arcomat, f�lemelte kez�t �s megsimogatta karomat. - Az�rt mert a bar�toddal szak�tottam, att�l m�g lehetek Veled j�ban.

Egyet�rt�en b�lintottam. Nagyon �r�ltem, hogy �gy gondolja.

Most m�r h�rman besz�lgett�nk �s Lily azt�n furcsam�d �tkeveredett Miranda m�sik oldal�ra, �gy �n a holl�h�tos l�ny mell� ker�ltem. Az is el�g �rdekes volt, hogy James ex-kedvese id�r�l id�re megl�kte a mellette �ll�t, amit�l az vagy megt�ntorodott �s nekem �tk�z�tt, vagy kir�v� esetekben a karjaimban v�gezte, majd pirosl� arccal k�rt bocs�natot �s sz�r�s pillant�sokat vetett bar�tn�j�re, aki csak cinkosan vigyorgott �s nevetg�lt ezen. El�g az hozz�, hogy az eg�sz vil�g Vele akart engem �sszehozni. N�ha ez m�r kezdett kicsit ideges�t�v� v�lni. Ism�t nagyon sokszor l�gtam egy�tt Mirand�val �s persze erre az ismer�seink is mozgol�dni kezdtek. Naponta kaptam a j� tan�csokat. Mindig t�relmesen v�gighallgattam azokat, majd eltereltem a sz�t. Nagyon is �rtettem, mi�rt csin�lj�k. �n is �gy gondoltam, hogy Mirand�val remek�l megvagyunk, de �n meg�llapodtam a bar�ts�gn�l. Hiszen volt nekem m�r kedvesem �s nem is ak�rmilyen. Senkire nem cser�ltem volna le a vil�g minden kincs��rt sem. Persze � nem igen felelt meg bar�taim elv�r�sainak, amikr�l pedig nem lehetett mondani, hogy t�l nagyok lettek volna. De h�t ez van. �n m�r csak ilyen botr�nyos ember vagyok…

A tan�v utols� napjaiban �rr� lett rajtam egy sejt�s, ami hamar be is igazol�dott. Amikor n�ha �sszefutottam Perselusszal �s v�ltottam Vele p�r sz�t, mindig olyan furcsa volt. Azonban tudtam: Ha baja van, elmondja…

- Ki az a l�ny? - k�rdezte �gy, mintha m�r r�g�ta besz�ln�nk, �s � nem tudn�, kir�l van sz�. Pedig �ppen hogy k�sz�ntem neki. Kicsit meg is zavarodtam a k�rd�st�l, ami az �dv�zl�st helyettes�tette most.

- �m… Kire gondolsz?

- Akivel mindig egy�tt vagy. - felelt higgadtan, de a szem�ben furcsa f�ny csillogott.

 Elmosolyodtam… „Perselus Piton f�lt�keny.” Sz�m�tottam erre. Szem�ld�k �sszeh�zva v�rta v�laszom.

- Miranda Smithnek h�vj�k. - �s hirtelen beugrott a k�p, ahogy a l�ny fel� k�zel�tek ajkaimmal �s egy s�t�t alak megzavar. Ugyan kellemetlen volt az eml�k, mosolyom egyre sz�lesebb lett. K�rben�ztem a folyos�n, ahol �tletszer�en megsz�l�tottam kedvesem, majd �gy d�nt�ttem, mes�lek. Elmondtam neki, hogyan hi�s�totta meg �letem els� cs�kj�t. L�ttam rajta, hogy ezt nagyon �lvezi. M�rmint persze nem azt, hogy ilyen helyzetbe hozott, hanem hogy a vil�gon semmi agg�dnival�ja nincsen a l�nnyal kapcsolatban, mert m�r akkor sem b�rtam megcs�kolni, amikor m�g nem is j�rtam Vele.

Hamar elj�tt az utols� h�t. Perselusszal megbesz�ltem, hogy m�g a vonatindul�s el�tt tal�lkozunk a Sz�ks�g szob�ban. �gy is t�rt�nt. K�z t�rdelve v�rtam r�. Nagyon szomor� lettem a gondolatt�l, hogy val�sz�n�leg nem l�tom vagy h�rom h�napig. Azt�n v�gre meg�rkezett. El�m l�pett. Olyan l�gyan �s kedvesen cs�kolt meg, mint addig soha. �gy �reztem, mindj�rt elolvadok forr� ajkait�l. Ujjaival kedvesen belet�rt hajamba. Az �n kezeim lejjebb cs�sztak �s meg�llapodtak a dereka t�j�k�n. Mindig f�lizgatott a gondolat, hogy ha p�r centivel arr�bb siklan�nak, akkor az �gy�k�t �rinten�k. �m nem mertem megtenni. Tudtam, ha � megfelel�nek l�tja az id�t, akkor l�pni fog. Am�g meg nem l�tja annak, addig nekem sem �rdemes pr�b�lkoznom. B�r elk�pzelhetetlennek tartottam, hogy � ne akarna enn�l is k�zelebb ker�lni hozz�m. Tal�n az tartotta vissza, mint engem… bizonytalan volt. Nem abban, hogy szeret-e, de nem is abban, hogy k�v�n-e, hanem a tettekben. Hogy hogyan is kell ezt… Arr�l ugyanis nem nagyon volt fogalmunk, pontosan mit kezd egym�ssal k�t sr�c. Term�szetesen elk�pzel�seink mindkett�nknek voltak, de a helyzet nem lett volna szok�sos �s olyan, amilyenr�l naponta hallunk, ami persze nem baj, de a bizonytalans�g ann�l ink�bb. Ezerszer elk�pzeltem, hogyan cs�sztatom le Perselus tal�rj�t, �s miket teszek ez ut�n. Mindig f�lve n�ztem k�rbe az ilyen alkalmakat k�vet�en, mintha csak att�l tartan�k, valaki a gondolataimba l�t… Sz�val v�rtam. Arra, hogy � kezdem�nyezzen, ha m�r egyszer mag�ra v�llalta az ir�ny�t� szerepet. Lassan elengedett �s megsimogatta hajamat.

- Mi lesz a ny�ron? - k�rdezte �gy, mintha tervezt�nk volna valamit, ami meghi�sulni ekkor l�tszott.

- H�t… nagyr�szt a sz�leimmel leszek, azt�n lehet, hogy tal�lkozok Sirius�kkal. De ezt m�g nem besz�lt�k meg konkr�tan. - a tark�mat kezdtem simogatni. Agyam l�zasan dolgozott azon, hogyan l�thatn�m �t a ny�ron.

Szomor�an b�lintott �s lehajtotta fej�t. Val�sz�n�leg arra sz�m�tott, hogy kital�lok valamit. Tal�n pont �gy volt ezzel, mint �n a „k�zelebb ker�l�ssel”.

- Figyelj! Levelez�nk majd, j�? �s megtervezz�k, mi legyen. - mondtam a homlok�nak. Azt�n v�gre r�m emelte tekintet�t.

- Rendben van. Egy�bk�nt a Roxfortban leszek. Dumbledore elint�zte, hogy itt maradhassak.

- Na! Ez nagyon j�! - kurjantottam lelkesen, hogy kicsit felvid�tsam. - �s mit fogsz itt csin�lni?

- Majd gondolom, lemegyek Roxmortsba. K�rbe j�rom. - sz�lt v�ll�t megvonva. �szinte �r�mmel n�ztem r�. Ez a hely sz�zszor jobb, mint az az ostoba int�zet.

Meg�leltem �s perceken �t tartottam a karjaimban. Magamba v�stem az �rz�st, ahogy test�nk �gy simul a m�sik�hoz, ahogyan az csak lehets�ges ruh�n kereszt�l. Bele�gettem az elm�mbe ezt, hogy m�g ha ne adj Isten nem is tal�lkozn�nk, magammal vigyem a vak�ci�ra. Meg term�szetesen ezt is… Eltoltam kicsit �s megcs�koltam. �gy d�nt�ttem, addig nem engedem el, am�g nem musz�j. Az a negyed �ra pedig v�szesen gyorsan telt le. Szomor�an v�ltam el T�le. Vetettem m�g r� egy pillant�st �s meg�r�k�tettem magamban, majd kil�ptem az ajt�n.

Sokkal nehezebb volt elszakadni T�le, mint gondoltam. Mardosott a hi�nya m�r az els� n�lk�le t�lt�tt perct�l kezdve. Bar�taim h�ly�l�se a vonaton n�mik�pp enyh�tett a f�jdalmon, de feledni nem tudtam, persze nem is akartam. Hatalmasat s�hajtottam a t�jat k�mlelve, am�g Peter megpr�b�lt f�lkelni az �l�sr�l, ahov� Anthony ragasztotta egy var�zzsal. Elm�l�zva n�ztem az elsuhan� f�kat �s �rr� lett rajtam egyfajta szomork�s �r�m. Nincsen Velem ugyan Perselus, �m imm�r lelkem felszabadult, hogy elmondhattam neki a titkomat. T�volodom a Roxfortt�l, de hazafel� tartok a csal�domhoz, akik m�r annyira hi�nyoztak, �s akiknek sok mindent kell mes�lnem.