Reggel t�relmetlen�l pattantam ki az �gyb�l �s kapkodtam f�l ruh�imat.

- Hm… Micsin�lsz, Holds�p? - ny�sz�r�gte a szemeit d�rzs�lgetve Sirius.

- �m… s�t�lok egyet, majd j�v�k. - vetettem oda �s indultam is.

Alig, hogy kil�ptem az ajt�n, ismer�sbe botlottam.

- Szervusz Miranda! - �dv�z�ltem lelkesen a kir�lyk�k pul�verben �lldog�l� l�nyt. Szel�den mosolygott, mellkasa el�tt n�h�ny k�nyvet szorongatott.

- Szia Remus! Hol vannak a bar�taid? - k�rdezte nyak�t ny�jtogatva.

- �k m�g alszanak.

- �h… �rtem. - zavartan a f�ldre n�zett, mintha csak ott pr�b�lna megfelel� t�m�ra akadni, majd ism�t r�m emelte tekintet�t - Reggelizt�l m�r?

- Nem, m�g nem. Reggeliz�nk egy�tt? - el�ztem meg mosolyogva. Hat�rozottan b�lintott egyet �s elindult. K�vettem p�ld�j�t �s zsebre dugott k�zzel bandukoltam mellette. �t k�zben n�ha zavartan egym�sra mosolyogtunk. Nem besz�lgett�nk. Le�lt�nk a Holl�h�t asztal�hoz �s enni kezdt�nk. Egyszerre furcsa �rz�s ker�tett hatalm�ba. �sszevontam szem�ld�k�met, �gy meredtem a t�ny�rra.

- J�l vagy, Remus? - k�rdezte Miranda k�zelebb hajolva.

- Persze, persze… - f�llentettem reflexszer�en. Azt�n egy megmagyar�zhatatlan, l�thatatlan er� az ajt� fel� ford�totta fejem. Perselus �llt ott �s az asztalokat p�szt�zta. Megakadt rajtam a tekintete. Halv�nyan elmosolyodtam.

- �s? Hogy tervezed a napodat? - �rdekl�d�tt Miranda.

- �… h�t… - nagyon kedveltem ezt a l�nyt, de most ink�bb kedvesem �rdekelt volna, hogyan reag�l arra, hol �l�k. Azt�n lassan felfogtam a k�rd�st �s agyam l�zas munk�ba kezdett. Valami olyan v�laszt kellett ki�tlenem, ami egy�rtelm�en elutas�t�, de semmik�ppen nem b�nt� �s arra is �gyelnem kellett, hogy ne is pr�b�ljon felkeresni a d�lel�tt folyam�n. - Val�sz�n�leg a k�nyvt�rban leszek �s a h�zi dolgozatomat �rom gy�gyn�v�nytanb�l. Szerencs�re ilyenkor kevesen vannak ott, nem b�rom a hangzavart. Oda mindig a bar�taim n�lk�l megyek, mert elvonj�k a figyelmemet. - feleltem nyomat�kosan - �s Te?

- �n �gy tervezem, hogy…

A tov�bbiakra m�r nem figyeltem. A bej�rat fel� fordultam, de Perselus m�r nem volt ott. Mire �jra Mirand�ra n�ztem, m�r teljesen elvesztettem besz�mol�j�nak fonal�t. Az�rt �rdekl�dve b�logattam. Kicsit sz�gyelltem magam, hogy ezt teszem Vele. Nem ezt �rdemelte volna. �s � csak t�rt… Az elmaradt cs�k miatt sem rendezett jelenetet �s az�ta sem tett semmif�le megjegyz�st. Fantasztikus egy l�ny volt.

V�gre nyolcat �t�tt az �ra �s �n m�r rohantam is a k�nyvt�rba. T�nyleg szokatlanul kevesen voltak ott. Perselus az egyik polc el�tt �llt �s oldalra d�nt�tt fejjel olvasta a k�tetek c�meit.

- Itt vagyok. - jelentettem ki vid�man. �gy n�zett vissza r�m, mintha ez eddig sem lett volna m�sk�pp.

- Gyere! - utas�tott �s els�t�lt mellettem ki a k�nyvt�rb�l. N�m�n k�vettem �t hatalmas folyos�kon �t. Egy elhagyatott t�rben azt�n meg�llt �s szembefordult velem.

- Most gondolj arra, hogy kettesben akarsz lenni velem �s k�vess!

El�g furcsa volt a parancs, de engedelmeskedtem. Nem volt neh�z teljes�teni, napi program volt, hogy elk�pzeltem Perselust �s magamat egym�s karjaiba fonva. �br�ndozva k�vettem. �rdekesen n�zhett�nk ki. P�r l�p�s ut�n megfordultunk �s ment�nk p�r m�tert arra, ahonnan j�tt�nk, majd m�g egyszer �s m�g egyszer. Azt�n abbahagytuk �s � a falhoz fordult, amiben egy sz�p, m�ves ajt� jelent meg. Haboz�s n�lk�l kinyitotta �s el�z�kenyen el�re engedett, mint mindig. Ebben is a szerepek eloszt�d�s�t v�ltem felfedezni, de �rdekes, hogy egy percig sem �reztem magam l�nynak. Csak egy olyan sr�cnak, aki hagyja vezetni mag�t, �s nem � ir�ny�t. Kiz�kkentem gondolataimb�l, mikor bel�ptem a rejtett helyis�gbe. A l�tv�ny megh�kkent� volt. Egy teljesen �res szoba t�rult el�m feh�r falakkal �s egy hatalmas ablakkal, amin sug�rz�n t�rtek be a tavaszi napsugarak.

- Hol vagyunk, Perselus? - k�rdeztem r�vetegen, neki h�ttal �llva.

- Ez a Sz�ks�g szoba. - hallottam v�lasz�t az ajt� fel�l. �sszeh�zott szem�ld�kkel fordultam fel�.

- Nek�nk egy ilyen… kop�r szob�ra van sz�ks�g�nk? - hitetlenkedtem.

- Kellett egy hely, ahol kettesben lehet�nk… - sz�lt tagoltan, kezeit �gy�ka el�tt �sszekulcsolva.

„Oh, Lupin, csak egyszer tudn�d befogni a sz�dat!” Mindenki folyton az eszemr�l �radozott. Az elm�leteik egy csap�sra �sszed�ltek Perselus k�zel�ben. Agyam ilyenkor valahogy megb�nult �s �tmentem �rtetlenked� f�lesz�be. Tal�n betudhat� volt ez annak, hogy m�g szoktam a p�rkapcsolatot, vagy annak, hogy mellette igaz�n par�nyinak �reztem magam, de csak addig, am�g karjaiba nem z�rt. Nyugtat�an meleg kezeit arcomra helyezte �s l�gyan megcs�kolt. H�t persze… Perselusszal egym�sra van sz�ks�g�nk �s semmi m�sra. Minden itt van ebben a szob�ban, ami csak kellhet. Ezent�l ide b�rmikor elb�jhatunk a zajos �s �rtetlen t�meg el�l. Mosolyogva k�stoltam forr� ajkait �s hagytam, hogy m�v�szi ujjaival hajamba t�rjon. Mindig beleborzongtam abba, mennyire szeretem �t. Mennyire k�v�nom minden pillanatban. N�ha eszembe jutott, milyen rem�nytelennek t�nt mindez n�h�ny h�nappal ezel�tt �s most itt van. Szenved�lyesen cs�kolom �t �s � viszont engem. Olyan hihetetlen �s m�gis igaz. Nem akartam bevallani neki, de f�ltem. T�l sz�p volt az eg�sz ahhoz, hogy igaz legyen. Mindenn�l jobban rettegtem att�l, hogy valami f�jdalmasan hamar v�get vet ennek a kapcsolatnak. N�ha utol�rt ez a sz�rny� gondolat. Azonban r�gvest elhessegettem, de legbel�l mindig nyomasztott egy kicsit. Term�szetesen az � k�zel�ben nem voltam k�pes ilyen iszonyatos elm�lked�sbe bocs�tkozni. Elb�d�tott a v�gy. Nyelve az eny�mhez �rt, mire f�l�sen visszar�ntottam saj�tomat. P�r m�sodperc m�lt�n b�tortalanul ny�jtottam ki ism�t, hogy tal�lkozzon az �v�vel, �s v�gtelen t�ncba kezdjenek. Sz�mat teljesen kit�rtam, hogy nyelvem min�l beljebb hatolhasson. M�r percek teltek el �s mi egyre jobban elveszt�nk egym�sban. �gy tudtam volna maradni ak�r az �letem v�g�ig, ha azok az alantas l�tsz�ks�gletek nem k�nyszer�tenek benn�nket a Mennyekb�l val� id�leges t�voz�sra. Persze �nz�ek se lehett�nk, hiszen ak�rmennyire is szerett�nk volna csakis egym�ssal t�r�dni, �ltek m�g n�h�nyan rajtunk k�v�l a kast�lyban, akiknek sz�m�tottunk �s �k is nek�nk, csak ezt elfeledt�k ilyenkor.

- N�zz�tek, ki j�n ott!

M�moros, a Sz�ks�g szob�ban t�lt�tt r�pke �r�csk�r�l val� eml�kez�semb�l James v�szj�sl� felh�v�sa z�kkentett ki a folyos�n �lldog�lva.

- Hoh�… - d�rzs�lte �ssze kez�t Anthony a k�zeled� Perselusra meresztgetve szemeit. Peter is hasonl�k�ppen tett. Mindig �lvezte bar�taim ostoba �s kegyetlen j�t�kait. Siriusra tekintettem, akinek arckifejez�se szint�n nem volt valami megnyugtat�. R�kacsintott Jamesre �s f�ty�lve a plafont kezdte n�zegetni. Nem tudtam, mire k�sz�l, �gy megakad�lyozni sem volt lehet�s�gem.

- Figyeljetek! Szerintem hagyjuk b�k�n… - ennyi tellett t�lem. Nem is �rtem el vele semmit. Mintha nem is sz�ltam volna. Perselus egyre k�zeledett hozz�nk lobog� tal�rj�val �s a kezeiben tartott k�nyveket lapozgatta. L�legzetvisszafojtva v�rtam, mi k�vetkezik �s m�r el�re �sszeszorult a sz�vem. Az eg�sz egy pillanat volt. Sirius kiny�jtotta l�b�t oldalra, kedvesem pedig hatalmas csattan�ssal bukott a f�ldre, �jsz�n tal�rja beter�tette a padl�t, k�nyvei m�tereket cs�sztak a folyos�n. Minden porcik�m fel� h�zott, hogy seg�tsek neki, hogy bel�karoljak, �s talpra �ll�tsam. Nem tettem… Egy gy�va f�regnek �reztem magam, mint ilyen helyzetben mindig. Szerelmem n�h�ny m�sodpercig mozdulatlanul fek�dt a f�ld�n k�sleltetv�n a megal�z� f�lt�p�szkod�st. James hars�nyan nevetett f�l mellettem �s a k�r�l�tt�nk �ll�k k�vett�k p�ld�j�t. Ajkaim megremegtek, mindenem megb�nult. Szemreh�ny�an tekintettem k�rbe, hasztalan. Most mindenki �t figyelte �s k�r�rvendve v�rta, hogyan k�zdi f�l mag�t. Kiny�jtotta karjait, eltolva mellkas�t hideg padl�t�l. F�l t�rdre emelkedett, fekete tincsei arc�ba l�gtak, tal�n nem is b�nta. Jobb karj�val legk�zelebb es� k�nyve fel� ny�lt, ekkor Anthony odal�pett �s egy hatalmasat r�gott a k�tetbe, amely k�vette a t�bbit.

- Mi van, Pipogyusz? Csak nem r�vid a karod? - ord�totta el mag�t Sirius. Megjegyz�s�t mindent bet�lt� r�h�g�s k�vette az �sszegy�lt t�meg r�sz�r�l. Perselus h�tradobta fekete tincseit �s gyilkos tekintet�t Siriusra villantotta, aki ett�l egy pillanatra eln�mult, majd zavartan folytatta az ugat� nevet�st. J�l leplezte, de �n j�l tudtam, mennyire megr�m�lt. Megal�zott kedvesem minden m�lt�s�g�t �sszeszedve, egyenes h�ttal, felszegett fejjel emelkedett k�t l�bra �s indult el �sszeszedni k�nyveit, ker�lve a kacag� di�kok tekintet�t. Nem gondolkoztam… L�kd�s�dve kik�sz�l�dtam Sirius �s James has�t fog� p�rosa k�z�l �s a legmesszebb elcs�szott k�tethez rohantam. F�lkaptam �s odany�jtottam Perselusnak, aki komoran, kifejez�stelen arccal kikapta azt a kezemb�l �s a hal�l f�tyolak�nt suhog� tal�rral indult el abba az ir�nyba, ahov� eredetileg is tartott. A vigad� t�meg nem kock�ztatott �s ink�bb utat engedett neki, majd h�ta m�g�tt mutogatva nevettek rajta tov�bb. Megt�rten �lltam ott mozdulatlanul, m�g bar�taim oda nem j�ttek �s r�ncig�ltak el k�vetkez� �r�nkra. Eg�sz nap, s�t, eg�sz h�ten lehengerl� tr�f�jukon cs�mcsogtak. Ha kik�rt�k a v�lem�nyemet, �gy n�ztem r�juk, mintha nem is k�rdeztek volna semmit, �s m�ssal kezdtem foglalkozni. �gy t�nt, nem vett�k �szre, hogy odasiettem Perselus egyik k�nyv��rt. Legal�bbis soha nem eml�tett�k. Ism�t borzalmasan �reztem magam, �s est�nk�nt �lmatlanul h�nykol�dtam. Azon t�rtem a fejemet, hogyan mondhatn�m f�l kett�s �letemet. Megold�st azonban nem tal�ltam. Folytatnom kellett ezt a k�ptelen �rl�d�st szerelmem �s bar�taim k�zt. Nem egyszer pr�b�ltam hatni r�juk sz�p sz�val, �m �k lehurrogtak �s elmondt�k kedvesemet mindenf�le senkih�zinak, aki csak azt kapja, amit meg�rdemel.

Remegve �rt a szombat d�lel�tt. Torkomban hatalmas gomb�ccal indultam a Sz�ks�g szoba fel�. Elmentem a fal el�tt h�romszor �s k�zben Perselusra gondoltam. H�ttal �llt nekem a kinti vil�got f�rk�szve, majd lassan megfordult. K�rlelve figyeltem �t. Megsz�lalni nem b�rtam. P�r hat�rozott l�p�ssel el�m �llt �s m�lyen a szemembe n�zett.

- Remus!

„Hallgatlak! Mondj b�rmit, megteszem, �g�rem!”

- Ne pr�b�lj meg seg�teni legk�zelebb!

„Mi? Miket besz�lsz?”

- Ha nem �llsz mell�m teljesen, h�t ne �llj�l sehogy! - hangja higgadt volt. �gy besz�lt hozz�m, mint b�lcs mester a zsenge tan�tv�nyhoz. - A cs�k�tt bar�taiddal ellent�tben �n el tudok fogadni olyan dolgokat, amelyek sz�ges ellent�tben �llnak az �n elk�pzel�seimmel.

„Sajn�lom, de nem �rtem, Perselus…”

- K�t�dsz hozz�juk. �gy t�nik, ezt nem oldja f�l semmi. Ha magadra harag�tod �ket, azzal rajtam nem seg�tesz. Nem is szorulok senki t�mogat�s�ra. Ha t�nyleg… �rzel ir�ntam b�rmit is, b�ven el�g Neked az, ha szenvedni l�tsz, nem kell m�g tet�zned holmi felel�ss�g�rzett�l vez�relt �nnyugtat� p�tcselekv�ssel.

„Mi az, hogy �rzek ir�ntad b�rmit? Nem ezt akartad mondani…”

- Szeretlek… - s�gom olyan halkan, mintha csak a sz�l susogna. Nem merted kimondani ezt a sz�t, kimondom h�t �n helyetted. Arcod megenyh�l, �m szinte r�m�lten n�zel r�m. Ezt nem v�rtad volna. Bennem tudatosul a kimondott sz� ereje. M�r �rtem, mi�rt ilyen fontos kimondani ezt. Nem v�rok viszont vallom�s. J�l tudom, Te is �gy �rzel. Csak cs�kolj meg �s az el�g. Meg is teszed…

H�l�san kapaszkodtak Perselus ajkai az eny�mekbe, �s b�r olyan k�zel voltak, ahogy az csak lehets�ges, �gy t�nt, � azon f�radozik, hogy egybe olvadjanak. Hogy ne k�t k�l�n r�sz legyenek, melyek egym�shoz simulnak, hanem legyenek egyek �s pecs�telj�k meg l�thatatlan szerz�d�s�nket, melyet azon a naps�t�tte d�lel�tt�n k�t�tt�nk. Lassan t�volodott el, majd elsim�tott arcomb�l egy k�sza tincset. Lehunyta szemeit �s ism�t k�zeledve hozz�m, sz�j�t f�lemhez nyomta.

- �n is szeretlek, Remus… - lehelte halkan a szavakat, melyekt�l testem minden kis tagja egyszerre borzongott meg. �t�leltem �t…

„Ha nem mondod ki, akkor is tudom… De kimondtad. Annyira szeretlek… annyira… annyira…” - k�nt�ltam magamban meghatottan, s d�l�ng�lve szor�tottam magamhoz �t, mintha �letemben utolj�ra tehetn�m. Kezeim k�ts�gbeesetten markol�szt�k h�t�t, arcomat �ben haj�hoz nyomtam �s besz�vtam magamba ismer�s illat�t. Teljesen elvesztettem id��rz�kemet, ennek k�sz�nhet�en a d�lel�tt telt el �gy, szerelmemet tartva h�l�t�l remeg� kezeim k�zt.