Anthony chili-cs�l�n becsomagolt aj�nd�k�t nagy nehezen, de kir�ncig�ltam a fa al�l �s hosszas k�szk�d�s ut�n el�h�ztam bel�le n�h�ny v�logatott huncuts�got, melyeket val�sz�n�leg mind a Csodabaz�rb�l szerzett be. Mosolyogva megcs�v�ltam a fejem. A rokonaim is k�ldtek n�h�ny ruhadarabot. Mindent �tkutattam a kar�csonyfa t�v�ben, �s kiss� elszomorodtam, amikor meg�llap�tottam: nem kaptam m�st. Ez persze nem is lett volna baj, �m egy olyan ember aj�nd�ka hi�nyzott onnan, akit�l sz�let�sem �ta mindig kaptam valamit. Hirtelen egy nagy m�ret� r�zsasz�n csomag al�l kikandik�l� hossz� bor�t�kra lettem figyelmes. Az �n nevem �llt rajta. T�relmetlen�l t�ptem fel, ugyanis minden v�gyam volt, hogy Perselus nyom�ba eredhessek v�gre. Kih�ztam bel�le egy levelet: „Kedves Remus! Nagyon Boldog Kar�csonyt K�v�nok! Az aj�nd�kodat a bagolyh�zban tal�lod. Szeretettel: Apa” Megk�nnyebb�lten zsebre dugtam a bor�t�kot �s kirontottam a klubhelyis�gb�l. A folyos�kon s�t�lva jutott eszembe, hogy a tegnapi ruh�im vannak rajtam. V�llat vontam magamnak felelve �s h�bor�tatlanul folytattam az utamat a nagyterem fel�. Ott habos kaka� �s mindenf�le �nycsiklandoz� s�tem�ny fogadott. Nagy �lvezettel fogyasztottam el a finom falatokat �s k�zben a m�g mindig �mulatba ejt� d�szletben gy�ny�rk�dtem. Mikor v�geztem, ism�t kutat� exped�ci�t ind�tottam Perselus ut�n. Kil�pve a nagyteremb�l r�mosolyogtam a falakon t�l elter�l� feh�ren csillog� t�jra �s m�r r� is akadtam… kedvesemre. J�l eml�kszem, kimondtam magamban ezt a sz�t �s a gondolatt�l el�nt�tt ism�t az �r�mteli �ress�g �rzete. Kis�t�ltam h�t a kapun, de kab�t nem volt rajtam. Ez sem igaz�n �rdekelt. Hat�rozottan megindultam Perselus fel�, aki h�ttal �llt nekem fekete f�ldig �r� kab�tj�ban. Mikor oda�rtem hozz�, kezemet a v�ll�ra helyeztem. � �rdekl�dve megfordult. Von�sai ugyanolyan szel�dek voltak, mint amikor elv�ltunk egym�st�l. �vatosan k�rben�zett, majd k�zelebb l�pett hozz�m �s megcs�kolt. Borzalmasan �r�ltem neki, hogy �gy alakultak a dolgok. M�rmint… L�t az ember rengeteg iskol�st, akik fennen hirdetik, hogy j�rnak egym�ssal, de hozz� nem �rn�nek a m�sikhoz. Az ilyenekre mindig d�h�s pillant�sokat vetettem. „�r�lj neki, hogy van valakid �s haszn�ld ki!” - gondoltam magamban. Megesk�dtem, hogyha �n j�rok majd valakivel, akkor az l�tszani fog �s nem lesz sz�ks�g szavakra, hogy kider�lj�n. �gy t�nt, ezt Perselus is t�k�letesen �gy gondolta. Szenved�lyesen harapott az ajkamba saj�tj�val, majd l�gyan tolt el mag�t�l. V�g�l is az udvar nem igaz�n �szrev�tlen hely. B�rki megl�thatott volna minket, r�la pedig soha nem lehetett mondani, hogy el�vigy�zatlan lett volna.

- Apa azt �rta, hogy az aj�nd�kom, amit T�le kapok, a bagolyh�zban van. Elj�ssz velem?

- Persze, m�g miel�tt megfagysz. - besz�d k�zben v�gigm�rte viszonyokhoz k�pest lenge �lt�zetemet �s �n csak ekkor vettem �szre, hogy t�nyleg f�zom. Elment�nk a bagolyh�zba, ahol Perselus le is vette s�lj�t �s kigombolta kab�tj�t. K�rben�ztem a lelkesen huhog� �llatokon. Magam sem tudtam, mit keresek. Hirtelen az egyik kit�rta hatalmas, fekete sz�rnyait �s fel�m tartott. El�sz�r megr�m�ltem, majd reflexszer�en kiny�jtottam a karomat. A gy�ny�r� �jfekete bagoly lesz�llt r�. L�b�ra egy kis darab pergamen volt k�t�zve, rajta n�h�ny hatalmas bet�: „�me!” F�lemeltem a fejemet a pap�rb�l �s farkasszemet n�ztem a mad�rral.

- Kaptam egy baglyot! - sz�ltam az �mulatt�l hull�mz� hangon �s megfordultam, hogy szembe ker�lhessek Perselusszal.

- Sz�p �llat. Mi lesz a neve? - k�rdezte a kez�ben tartott s�lat maga mellett l�gatva. R�n�ztem a bagolyra �s gy�ny�r�, fekete k�lsej�r�l egy sz�momra igen kedves n�v jutott eszembe. De h�t csak nem nevezhetem a madaramat Perselusnak! Mit sz�ln�nak hozz� a bar�taim �s egy�ltal�n?

- Mi legyen a neve? - gondoltam, ha egyszer nem r�la nevezem el, akkor nevezze el �.

- �n H�d�sznak h�vn�m. - felelte hat�rozottan, egy percig sem gondolkodva.

- Az Alvil�g istene? - k�rdeztem mosolyogva. Valami ilyesmit v�rtam T�le.

- Pontosan! -b�lintott kiss� t�relmetlen�l, de elismer�ssel hangj�ban. Beleegyez�en biccentettem. A mad�r visszarep�lt a hely�re, mi pedig szok�sos hely�nket vett�k c�lba, a k�nyvt�rat. Le�lt�nk egym�s mell� a j�l ismert asztalhoz �s b�ng�szni kezdt�nk. Kicsit �sszerezzentem, mikor meg�reztem Perselus kez�t a l�bamon. Nem mozgatta, csak combomon nyugtatta hossz�, kecses ujjait. Oldalra pillantottam, � f�ln�zett �s szemeivel a fel�l �rdekl�d�tt, hogy esetleg van-e valami probl�m�m ezzel. N�ma pillant�ssal feleltem neki �s tov�bb tanulm�nyoztam a S�rk�nyok a vil�gban c�m� k�nyvet. Perselus keze azt�n n�ha felfedez��tra indult l�bamon �s simogatta azt. Nekem ilyenkor �jra kellett olvasnom az ek�zben v�gigfutott sorokat, mert gondolataim egy�ltal�n nem a n�st�ny �llatok jellemz�i k�r�l keringtek.

- Unod? - k�rdezte hirtelen Perselus f�legyenesedve a sz�k�n, m�lyen a szemembe n�zve. Nem igaz�n �rtettem, mir�l besz�l, hiszen teljesen j�l elvoltam, f�leg ilyen t�rsas�ggal. �rtetlen�l meredtem r� �s magyar�zatot v�rtam. - Tudom, hogy a bar�taiddal mindig csin�ltok mindenf�le… - l�tszott, hogy a m�g ki nem ejtett sz� k�zkinccs� t�tele nagy er�fesz�t�s�be ker�l - izgalmas dolgokat. - a jelz�t kiss� fintorogva mondta.

Kaj�nul elmosolyodtam.

-  Szerintem mi is csin�lunk… - kim�rt �s jelent�s�gteljes hangnemre v�ltottam �s a jelz�t ugyan�gy megnyomtam, mint � - izgalmas dolgokat.

Perselus szemeiben pajkos f�ny csillant �s tekintet�vel a sz�mat m�regette, majd odahajolt, tark�n ragadott �s ism�t forr�n megcs�kolt. Most a m�sik kez�t tartotta a l�bamon �s olyan er�teljesen simogatott vele, hogy az m�r massz�roz�snak illett be. L�bak kopog�s�ra lettem figyelmes, addig csukott szemeim kipattantak, gyorsan sz�tv�ltunk egym�st�l �s k�nyveink f�l� g�rnyedt�nk. Az apr� Flitwick professzor haladt el mellett�nk. Nyak�t ny�jtogatva v�gigm�rte p�rosunkat �s tov�bb ballagott. Egyszerre mozdultunk meg ism�t egym�s fel� �s ajkaink �gy folytatt�k szenved�lyes t�ncukat, mintha sz�t se v�ltak volna.

�gy telt el a sz�net. Olvasgattunk, az �let �ltal�nos dolgair�l besz�lgett�nk, s�t�lgattunk, �s titkon szerett�k egym�st. Nem egyszer kapott el minket �gy a v�gy, hogy v�szes k�zels�gbe ker�lt�nk a lebuk�shoz. De szerencs�re nagy volt a kast�ly, az emberek sz�ma benne viszont eleny�sz�. Nem kellett f�lrees� helyis�gekbe vonulnunk, vagy titkos helyeket keresg�ln�nk. Ha besz�det, vagy l�bdobog�st hallottunk, elszakadtunk egym�st�l �s nagyon elfoglaltuk magunkat valamivel.

Utols� mag�nyos napunkon meg�g�rtem Perselusnak, mindent megteszek az�rt, hogy min�l gyakrabban tal�lkozhassunk a tan�v sor�n. Nem reag�lt erre. R�m hagyta, mintha nem is igaz�n �rdekeln�, �m t�l j�l ismertem �t ahhoz, mintsem hogy ezt elhiggyem.

Sokszor j�tt r�m a k�nz� lelkiismeret-furdal�s amiatt, hogy nem v�gyom bar�taim miel�bbi �rkez�s�re. Ez a nap m�gis elj�tt �s f�j�an hamar. Tal�n pont ez volt a b�ntet�sem.

M�gsem kellett megj�tszanom a nagy �r�m�t, mellyel az �rkez�ket fogadtam �s azt a h�l�t sem, amivel az aj�nd�kok�rt tartoztam nekik. K�l�n�s �s kicsit riaszt� volt a kast�ly hirtelen ben�pes�l�se. Annyira magam�nak �reztem a Roxfortot a sz�net alatt, hogy szinte betolakod�nak tartottam a be�raml� di�kokat. El�sz�r zavart t�rsaim �lland�, v�get nem �r� t�rsalg�sa. Kellett hozz� n�h�ny �ra, am�g �jra beler�z�dtam a k�z�ss�gi �letbe.

- Mit tudt�l csin�lni itt teljesen egyed�l? - k�rdezte Sirius nem kis megr�k�ny�d�ssel a hangj�ban, mikor az �j �v els� �tv�ltoztat�stan �r�j�ra tartottunk. �n meg besz�moltam nekik mindenr�l, ami a kast�lyban t�rt�nt, viszont Perselust kihagytam a t�rt�netb�l. Mindezek szerint hallgatag mag�nyomban r�ttam az �don �p�let folyos�it, n�ha pedig a k�nyvt�rban b�jtam a k�teteket.

- Minden bizonnyal nagyon izgalmas lehetett. - fejtette ki James v�lem�ny�t mindenf�le h�ts� utal�s vagy mell�kz�nge n�lk�l. �n csak megvontam a v�llam �s k�z�ltem, hogy j�l elvoltam. „De m�g milyen j�l?!” - tettem hozz� magamban. Mosolyogva s�t�ltam a hossz� fekete haj�t igazgat� Sirius mellett, aki �ppen Peterrel vitatkozott az egyik kviddics csapat profis�g�t illet�en, amikor egy ismer�s hang �t�tte meg a f�lemet. Miranda fel� k�zeledt�nk. Bar�taim elballagtak mellette �s holl�h�tas t�rsai mellett, �n viszont meg�lltam �s k�sz�nt�ttem r�g nem l�tott kedves ismer�s�met.

- Szervusz Miranda!

A l�ny r�m villantotta k�k szemeit �s boldog mosollyal �dv�z�lt.

- Remus! Szia! Hogy vagy?

Borzalmasan r�g besz�ltem vele. Pedig bizony�ra sokszor ment�nk el egym�s mellett a folyos�n, vagy �ppen n�zt�nk el a m�sik mellett egy teremben.

�tbesz�lgett�k a sz�netet, majd mikor megsz�lalt a cseng�, sietve elk�sz�ntem �s rohantam bar�taim ut�n, akik miut�n elmes�ltem nekik, milyen j�t besz�lgettem a l�nnyal, teljesen fellelkes�ltek:

- Nem pr�b�lj�tok meg �jra? - k�rdezte Peter rem�nykedve.

- Ez az, Remus! Szerintem t�k�letes p�r lenn�tek. - rikkantotta el mag�t Sirius mag�ra terelve a tan�rn� figyelm�t. - Bocs�nat! - int�zte el a dolgot �s ism�t r�m meresztette izgalomt�l l�ngol� szemeit.

Elhat�roztam, hogy ellent�mad�sba lend�l�k.

- Te ink�bb foglalkozz Nancy Parkerrel, Sirius! - csipkel�dtem vigyorogva.

- Ha az olyan egyszer� lenne! Az a csaj nem olyan k�nny�v�r�, mint amilyennek l�tszik…

Sikeresen el�rtem, hogy a t�ma teljesen elterel�dj�n �s a v�g�n m�r mindenki Sirius szerelmi �let�vel foglalkozzon. Az �ra befejezte el�tt p�r perccel a n�h�ny paddal arr�bb �l� Anthony �gy elkurjantotta mag�t („Ne legy�l m�r ilyen ny�mnyila, s�t�tfej�!”), hogy McGalagony azonnal levont a Griffend�lt�l n�h�ny pontot a hangos k�zbesz�l�s�rt. Eg�sz nap szeg�ny Siriust ugrattuk. � nem egyszer megpr�b�lta k�z�lni vel�nk, hogy teljesen elt�rt�nk az eredeti t�m�t�l, azonban mi mit se t�r�dt�nk ezzel. Bar�taim is j�l tudt�k, hogy �lvezetesebb �t cikizni, mert ellen �ll �s t�mad, nem �gy, mint �n.

M�r minden �r�nknak v�ge lett, mikor elhat�roztuk, hogy lemegy�nk a kviddics p�ly�ra egy kicsit. �ppen James sz�molt be leg�jabb cikesz elfog�si rekordjair�l, mikor valaki megragadta a karomat. Meg�lltam �s oldalra kaptam a fejem. Perselus nem engem n�zett, hanem a folyos� egy a h�tam m�g�tt l�v� t�voli pontj�t k�mlelte �s halkan �gy suttogott:

- Gyere a mosd�ba! - utas�tott �s elindult a nekem ellenkez� ir�nyba.

- Mi van Remus? - Sirius �llt sz�tt�rt karokkal n�h�ny m�terrel el�ttem - Nem j�ssz?

- De… dehogynem, csak el�bb elmegyek a mosd�ba. - feleltem �s elt�ntem a di�kok t�meg�ben egyre t�volodva hoppon maradt bar�tomt�l. Benyitottam a fi�k WC-j�be, becsuktam magam m�g�tt az ajt�t �s v�gigp�szt�ztam a helyis�get, de az teljesen �resnek t�nt. „Hacsak…” Megfordultam. Perselus ott �llt az ajt� mellett a falhoz simulva �s engem figyelt. Megindult fel�m, els�t�lt mellettem, odal�pett az egyik f�lk�hez, kinyitotta az ajtaj�t, �s �gy lend�tette meg a karj�t, mintha egy b�lterembe invit�lna be. Szapor�n k�vettem n�ma utas�t�s�t �s pillanatok m�lva ott �lltunk egym�ssal szemben a kis helyis�gben, csukott ajt� m�g�tt. Kedvesem mag�hoz ragadott �s hevesen cs�kolni kezdett. �gy tartotta fejemet, mintha att�l f�lne, az h�tra hanyatlik a nagy szenved�lyt�l. Olyan t�relmetlen�l �s er�teljesen k�stolta ajkaimat, mint aki �vek �ta nem �rinthetett. Kezeimet magam mellett l�gattam, �s teljesen r�b�ztam mindent.

- Vigy�zz! - �v�lt�tte Peter a kviddics p�ly�n n�h�ny perc m�lva, amikor egy gurk� rep�lt fel�m. A stadion f�v�n �lldog�ltam �s sz�rakozottan meredtem az egyik karik�ra, mik�zben bar�taim j�tszottak. Elr�ved�semb�l az elszabadult labda z�kkentet ki. Arr�bb ugrottam, a gurk� pedig visszapattant a f�ldr�l. Pr�b�ltam �jra megkeresni gondolataim elvesztett fonal�t. „Anya azt mondta, hogy szerinte minden kapcsolatban, kiv�tel n�lk�l, megosztoznak a f�rfi �s a n�i szerepek �s a heteroszexu�lis p�rok eset�ben nem egyszer felcser�l�dnek. N�lunk nagyon �gy n�z ki, hogy mindketten bet�ltj�k mindk�t posztot. Lelkileg mindenk�ppen �n vagyok a vezet�. Az, aki r�k�rdez a fontosabb megbesz�lnival�kra, �s m�rlegre teszi a v�laszokat. Aki legt�bbsz�r szervez, �s ment�lisan kezdem�nyez. Testileg viszont egy�rtelm�en Perselus a f�rfi. Az, aki elragad, megtart �s ir�ny�t.” Ilyen �s ehhez hasonl� gondolatok keringtek a fejemben, mint a labd�k a hatalmas stadionban. Agyam egy kicsi elrejtett sark�ban azonban megb�vott a felismer�s, hogy bar�taim mit sem sejtenek az eg�szb�l �s ez n�ha k�gy�k�nt el�k�szott rejtekhely�r�l, hogy felsz�nre t�rj�n, �s foglalkoztatni kezdjen, elmondjam-e nekik. A v�lasz mindig egy hat�rozott �s er�s „Nem!” volt. „Ut�lj�k �t �s felt�telezn�k, hogy megfenyegetett engem, vagy valamilyen b�b�jt v�gzett el rajtam. Nem hinn�k el, hogy szeretem… Ez�rt nem teszem, nem tehetem… Most m�g semmik�ppen, tal�n majd ha nagyobbak lesz�nk.” Egy�bk�nt sem �rtett�k volna, mit szeretek benne. Ha megmondtam volna az igazat: „Mindent!” Akkor v�gk�pp azt gondolt�k volna, hogy var�zslattal hatott r�m. Pedig ez az igazs�g… Minden�t szerettem �s szeretem, �gy, ahogy van…