Sok ideig maradtunk ott a teremben �s mindent j� alaposan �tvizsg�ltunk. Nagyr�szt arr�l vitatkoztunk, hogy milyen s�rk�ny csontv�za l�g lefele a plafonr�l. �n v�ltig �ll�tottam, hogy a kedvenc fajom p�ld�nya, egy magyar mennyd�rg�. Ezt m�r akkor elk�nyveltem magamban, amikor el�sz�r bel�ptem ebbe a terembe �s az�ta sem t�g�tottam t�le.

Miut�n m�r minden zegzug�t ismert�k a helyis�gnek, els�t�ltunk a „szesz�lyes l�pcs�k” ir�ny�ba, ahogy akkoriban nevezt�k �ket. A falakon t�bb sz�z k�p sorakozott, most ezeket vett�k szem�gyre. Perselus igaz�n tudta �rt�kelni az egyszer�, h�tk�znapi dolgok sz�ps�g�t �s ebben nagyon hasonl�tott r�m. H�rom �s f�l �ve j�rtam m�r a Roxfortba �s ekkor j�ttem csak r�, hogy nem is ismerem igaz�n. Hiszen egy f�raszt� iskolanap ut�n az ember m�r csak a klubhelyis�g�be, vagy a puha �gyba v�gyik. Viszont a Perselusszal t�lt�tt id� alatt alkalmam ny�lt r�szletesen tanulm�nyozni az �don kast�lyt. Nem sokszor sz�ltunk egym�shoz, de nem is hi�nyoltam. Egy percig sem �reztem k�nyelmetlennek, vagy zavar�nak a csendet. Ink�bb nyugtat� volt.

Mire v�gezt�nk az �sszes k�p megtekint�s�vel, �jra bes�t�tedett �s…

- Esik a h�! - �llap�tottam meg hangosan. Egy fut� pillant�st vetettem Perselusra, majd hirtelen rohanni kezdtem, k�zben visszan�ztem r� �s m�g odakiab�ltam neki. - Vegy�l kab�tot �s tal�lkozunk a kapun�l! - nem v�rtam v�laszt. Sz�guldottam, mint egy eszel�s. Berontottam a Griffend�l toronyba, ezzel nem kis ijedts�get okozva k�t b�k�sen �ld�g�l� m�sodikosnak. F�lrohantam a h�l�termembe, magamra kaptam barna kab�tomat, s�lamat �s keszty�met �s m�r rohantam is vissza.

A kapuban ott �llt Perselus fekete kab�tban �s s�lban.

- Im�dom a havat! - magyar�ztam meg hirtelens�gemet zih�lva. Nem felelt. Olyan arcot v�gott, amit nem igaz�n �rtettem. Mintha nem hinn� el, amit mondok. - Na? Megy�nk? - k�rdeztem nem titkolt izgalommal.

- Nem, nem �ll sz�nd�komban kimenni. - v�laszolta cinikusan �s k�zben megigaz�totta s�lj�t. R�mosolyogtam �s kil�ptem a szabadba. Egy ideig megk�v�lten n�ztem a h�pelyheket, amelyek p�r perc alatt befedtek mindent. Megsz�llott tekintettel indultam el a park ir�ny�ba. Ki�rv�n a teljesen ny�lt t�rbe el�nt�tt egy fantasztikus �rz�s: a szabads�g. N�h�nyszor megp�rd�ltem saj�t tengelyem k�r�l, ezzel f�lkavarva a hulldog�l� pelyheket, majd a h�vogat�an f�nyl� kast�lyra meredtem, amely szebb volt, mint valaha. Perselus p�r m�terre �llt T�lem �s engem k�mlelt.

- Gy�ny�r�, nem? - k�rdeztem kicsattan� �r�mmel �s �h�tattal.

- Nem rossz. - felelt zsebre dugott k�zzel, majd p�r l�p�ssel m�g t�volabb s�t�lt a kast�lyt�l �s �gy m�r messzebb volt t�le, mint �n. Megfordultam �s ott �llt nekem h�ttal a Tiltott rengeteget n�zve. A f�ldre tekintettem. A h� imm�r n�h�ny centis volt. Leguggoltam, f�lvettem bel�le egy mar�kkal, �s �sszegy�rtam.

- Perselus!

Megfordult �s k�rd�en n�zett r�m. Kicsit f�ljebb emeltem a kezemben tartott h�goly�t �s kaj�nul elmosolyodtam. Leesett neki, mire k�sz�l�k:

- Meg ne pr�b�ld! - sz�lt fenyeget�en. M�g jobban �sszegy�rtam, hogy kem�nyebb legyen, �s dob�lni kezdtem egyik kezemb�l a m�sikba. � m�g mindig parancsol�an tartotta rajtam tekintet�t. A m�sodperc t�red�ke alatt t�rt�nt… Teljes er�vel haj�tottam el a h�goly�t, amely eltal�lta Perselus v�ll�t, aki ett�l a hirtelen �rt l�k�st�l elvesztette egyens�ly�t, megcs�szott a fagyos talajon �s hanyatt v�g�dott. Mindenemet �tj�rta az aggodalom. Ott fek�dt h�ttal a f�ld�n �s arc�t kezeibe temette. Odarohantam hozz� �s riadtan sz�longatni kezdtem:

- Perselus!

Nem felelt, csak furcsa hangokat hallatott tenyer�n kereszt�l, ami �gy hangzott, mintha… s�rna. „Nem, az lehetetlen!” - gondoltam magamban. Agg�dva let�rdeltem mell� �s elh�ztam kezeit arca el�l… Perselus nevetett. Sz�vb�l j�v�en, lelket melenget�en nevetett. Hitetlenkedve, de mosolyra h�zott sz�jjal meredtem r�. Szemeit lehunyva tartotta �s csak nevetett. Majd f�lk�ny�k�lt �s kif�jta mag�t. Egy darabig m�g ott motoszk�lt a mosoly az arc�n, majd sz�ja �jra kiegyenesedett, de szemei m�g mindig vid�man csillogtak. Odany�jtottam neki a kezemet �s f�lseg�tettem, de olyan nagy er�vel, hogy mikor f�legyenesedett, kicsit nekem �tk�z�tt �s nem sok hi�nyzott hozz�, hogy h�ttal a h�ba essek, � pedig r�m. A gondolatt�l �br�ndozva elmosolyodtam, � pedig csak n�zett engem �s ekkor vettem �szre, hogy m�g mindig fogjuk egym�s kez�t. Mellkasa majdhogynem az eny�mhez simult, arcunk n�h�ny centire volt a m�sik�t�l. Nem mozdultunk. M�lyen egym�s szem�be n�zve �lltunk a hidegben, de �n egy�ltal�n nem f�ztam. Tekintetem fekete haj�ra t�vedt, amelyet a h�v�s sz�l f�jdog�lt, �s amelyben n�h�ny feh�r h�pihe �lt. Nem �rtettem, mi�rt csin�lja. Mi�rt nem mozdul �s mi�rt nem ereszt el. Azt j�l tudtam, �n mi�rt nem teszem. �jra belen�ztem m�ly barna szemeibe �s pr�b�ltam kivenni bel�l�k valamit. Nem siker�lt. Azt�n tett egy egy�rtelm� mozdulatot, de �n m�g azt se hittem el: a sz�mra pillantott, majd �jra a szemembe. Ebbe a tekintetbe, amivel f�ln�zett, mindenem beleremegett. „Nem! Az nem lehet!” Szem�ben v�gy csillant. K�rlelve meredtem r�. „Ha meg akarsz tenni valamit, h�t tedd meg, vagy engedj el!” Mintha csak meghallotta volna… Mire felocs�dtam ajkaink egym�st �rintett�k. Lehunytam szemeimet �s arcomon �reztem meleg, izzadt kez�t. Lassan mozgatni kezdte sz�j�t �s �n felvettem az �temet. A cs�k egyre forr�bb lett �s mindketten egyre jobban f�lb�torodtunk. Addig r�snyire nyitott sz�mat most jobban kit�rtam, �s moh�n �zlelgettem Perselus nedves ajkait. Perceken �t tartott, �s k�r�l�ttem teljesen megsz�nt a vil�g, mintha soha nem is l�tezett volna. Test�nk teljesen a m�sik�nak fesz�lt �s rend�letlen�l �lltunk az egyre er�s�d� h�f�v�sban. Perselus ajkai m�g egyszer az eny�imbe haraptak, majd elt�volodtak. Nem akartam kinyitni a szemem. Nem akartam f�l�bredni ebb�l a csod�s �lomb�l, majd mikor tudatosult bennem, hogy ez a val�s�g, att�l f�ltem, hogy Perselus ijedt �s megb�n� tekintet�vel tal�lom szembe magam. Vagy m�r nem is lesz ott, mert elrohant… „De a kezei m�g az arcomon vannak.” Kinyitottam a szememet. Az arc�n se r�m�let, se d�h nem �lt. Von�sai szel�dek, kedvesek �s gondoskod�ak voltak. Ugyan�gy nem zavarta az egyre vadabb sz�l, mint engem. Mindenn�l jobban v�gytam r�, hogy mondjon valamit, vagy jelezze egy�rtelm�en, mit �rez most.

- Menj�nk be! - sz�lt halkan �s megragadta a kezemet, majd elindult. M�g mindig nem t�rtem magamhoz a k�bulatb�l. K�zen fogva s�t�ltunk a kast�ly fel� �s �n v�gig az arc�t f�rk�sztem, ami v�gtelen elt�k�lts�get t�kr�z�tt. Tudtam, l�tja, hogy �t b�mulom �s cs�ng�k az ajkain, h�tha egy sz�t sz�l, de nem tette. Kinyitotta a kaput �s el�re engedett. Bel�ptem a meleg folyos�ra �s a f�leim r�gt�n �gni kezdtek. Perselus becsukta az ajt�t �s r�m n�zett. Minden porcik�m neki k�ny�rg�tt. „Magyar�zd meg, mi volt ez! Ne �ltassam magam a semmi�rt!” K�zelebb l�pett �s egy apr� cs�kot nyomott a sz�mra, majd m�lyen a szemembe n�zett. Megk�v�lten �lltam. Nem mertem elhinni. F�ltem t�le, hogy fogja mag�t �s elmegy a klubhelyis�g�be, engem meg itt hagy k�ts�gek k�zt �rl�dni. �lmomban sem hittem volna, hogy ilyen gondolatokkal lesz teli a fejem, miut�n Perselus megcs�kol. Mondjuk, azt sem felt�teleztem, hogy ilyen valaha is megt�rt�nik. Megpr�b�ltam �sszeszedni �sszes griffend�les b�tors�gomat, vettem egy nagy leveg�t �s megsz�laltam:

- Felj�ssz a Griffend�l toronyba?

Hitetlenkedve meredt r�m �s tal�n mag�ban az �pelm�j�s�gemet is megk�rd�jelezte.

- Ezt komolyan k�rdezed?

- Igen… �gy volt, hogy egy�tt t�ltj�k az �nnepet, nem? - mindenk�ppen el akartam terelni a t�m�t. Nem akartam a cs�kr�l besz�lni, h�tha negat�v ir�nyba tol�dik el a t�rsalg�s �s egy�ltal�n, minden. Ha izgultam, soha nem tudtam leplezni val�s �rzelmeimet. Arcomra most k�ts�gbees�s �lt. Perselus n�h�ny m�sodpercre lehunyta szem�t, majd az arcomhoz ny�lt �s megsimogatott. Minden szomor�s�g kisz�llt bel�lem. M�r csak a hitetlens�g maradt, de az sem volt olyan �get�, mint eddig. Most �n ragadtam meg a kez�t �s eg�szen a portr�nkig h�ztam magammal.

- Cikesz. - sz�ltam fennhangon �s a festm�ny utat engedett.

- Lelem�nyes. - motyogta Perselus mag�ban a jelszavunkra utalva.

�vatosan bel�ptem a klubhelyis�g�nkbe �s k�r�ln�ztem. Minden s�t�t volt. A mellettem �ll� bozontos valamire n�ztem, amir�l egy kis hunyorg�s ut�n kider�lt, hogy az a kivil�g�tatlan kar�csonyfa. Egy teremtett l�lek sem volt ott �s mivel m�sodikosok maradtak csak az �nnepre, �r�mmel nyugt�ztam, hogy nem is lesz. Azok ilyenkor m�r nem j�nnek le. Perselusra f�ggesztettem tekintetemet, aki k�vetve p�ld�mat, letette kab�tj�t, �s �rdekl�dve pislogott k�rbe. �n az ablak el� �lltam �s mosolyogva n�ztem a vid�man t�ncol� h�pelyheket. Kicsit megr�m�ltem, mikor k�t kezet �reztem a derekamon. Perselus egy gyeng�d r�nt�ssal mag�hoz h�zott, �gy mellkasa a h�tamhoz simult. Beleszuszogott a f�lembe, majd cs�kolni kezdte a nyakamat. Lehunytam a szemem �s kiss� h�trahajtottam a fejemet. �reztem az illat�t, teste az eny�mhez simult �s az ajka �sszes �rint�s�t�l kellemes borzong�s futott rajtam v�gig. Csukott szememben k�nnyek gy�ltek v�gyaim beteljes�l�s�nek �r�m�t�l. Mozdulatlan ajkaival azt�n az arcomat kezdte cir�gatni. Lassan tolt egyet a derekamon �s �n felfogv�n a n�ma utas�t�st fel� fordultam. Kezei m�g mindig a cs�p�m t�j�k�n pihentek, majd lejjebb cs�sztak �s ott meg is �llapodtak, azt�n bel�m markoltak, amit�l hirtelen l�bujjhegyre �lltam �s sz�m kaj�n f�lmosolyra g�rb�lt. Perselus elt�k�lten k�mlelt engem, majd jobban mag�hoz h�zott �s kezeivel fenekembe kapaszkodva megcs�kolt. �t�leltem �s a h�t�t massz�roztam ujjaimmal. Ajkaink v�get nem �r� versenybe kezdtek, hogy melyik kerekedik fel�l a m�sikon. Kezeim azt�n f�ljebb cs�sztak �s belet�rtam fekete haj�ba, ami miatt bar�taim olyan sokszor lesz�lt�k, hogy milyen zs�ros �s �polatlan. �n puh�nak �s selymesnek �reztem. T�rdeim egy picit megrogytak �s �szrevettem, hogy mindk�t l�bam sajog, mivel eg�sz nap m�szk�ltam �s testem is elhagyta mag�t Perselus karjai k�zt. Minden er�met �sszeszedtem �s tov�bb cs�koltam. Percek m�lt�n, mikor m�r �reztem, hogy � is f�rad �s m�r magam sem b�rok meg�llni a l�bamon, lassan elv�ltam T�le �s m�lyen a szem�be n�ztem, kezeimet tark�j�n tartva.

- �lj�nk le! - sz�ltam rekedten k�t gyors leveg�v�tel k�zt. � lehunyta egy pillanatra a szem�t a beleegyez�sre utalv�n �s levette r�lam a kez�t. Tettem p�r l�p�st �s f�radtan rogytam le a nagy kanap�ra. � a mellettem l�v� egyszem�lyes fotelban foglalt helyet �s k�zben tal�rj�t igazgatta. El�re hajoltam, k�ny�k�met a t�rdemre helyeztem �s egym�snak t�masztott ujjaimat k�mleltem. A szemem sark�b�l l�ttam, hogy Perselus kitart�an figyel engem. Nem b�rtam tov�bb. F�lkaptam a fejem �s tekintetem az �v�be f�rtam. �gy �reztem, ha ezek a pillanatok nem lesznek �szint�k, h�t, melyek lenn�nek azok?!

- Te komolyan gondolod ezt? - az utols� sz�t megnyomtam �s fejemmel oldalra biccentettem, mintha csak azt a helyet mutatn�m, ahol nemr�g m�g vadul cs�kol�ztunk.

- Vicceltem �n valaha? - sz�lt teljes komolys�ggal az arc�n, kezeit a fotel karf�j�n nyugtatva.

- H�t… - p�lda ut�n kutattam - Ma a s�t�t var�zslatok kiv�d�se teremben.

- Szerinted az vicc volt? Amint lehet�s�gem ny�lna r�, levonn�m azt az 500 pontot. - mindek�zben az arca meg se rezzent. �n viszont elmosolyodtam, �s �gy n�ztem tov�bb.

- Teh�t komolyan gondolod!

- Igen, teljesen… - nyugodt volt. Nagyon nyugodt. Ami engem illett: remegett a l�bam �s folyton arra koncentr�ltam, hogy ne kezdjem el m�g r�zni is �ket, ezzel s�lyosb�tva a helyzetet.

- �s mi�ta tudod?

- Mit? - k�rdezte �sszeh�zott szem�ld�kkel.

- Hogy kellek Neked… - v�rakozva meredtem r� �s k�zben azon mosolyogtam, mennyire �szinte vagyok. Nem mintha m�ni�kus hazudoz� lenn�k, de most teljesen megny�ltam.

- Mindig is tudtam.

Mosolyom egyre sz�lesebb lett �s meghatotts�g �lt ki az arcomra. „Mint �n. Pont, mint �n…” Szerintem l�tta rajtam, hogy velem is ez a helyzet, nem is k�rdez�sk�d�tt. Azt�n hirtelen �gy t�nt, mintha megr�zn� mag�t.

- Mi a baj? - k�rdeztem �rdekl�dve.

- Csak kir�zott a hideg.

Ezt hallv�n ugyanazt a mozdulatot tettem, mint �. T�nyleg h�v�s volt. F�lpattantam, a kandall�hoz l�ptem �s leguggoltam mell�:

- Prioinito! - sz�ltam, p�lc�m v�g�t a t�zif�khoz tartva. Egy darabig n�ztem az egyre vid�mabban lobog� l�ngokat, majd f�legyenesedtem �s Perselusra pillantottam, aki… elaludt. Ott, egy �lt� hely�ben. Felt�tlen reflexk�nt h�z�dott a sz�m sz�les mosolyra. Kezei m�g mindig a karf�kon voltak, fej�t enyh�n h�trad�nt�tte �s lehunyt szemmel szuszogott. Egy percig sem t�tov�ztam. F�ls�t�ltam a h�l�term�nkbe, magammal hoztam k�t paplant �s egy p�rn�t. Az egyik takar�val �vatosan �s gondosan betakartam �t, majd f�ln�ztem. Arca nagyon k�zel volt az eny�mhez. Egy apr� cs�kot nyomtam r�, amire � olyan mozdulatot tett, mintha l�gy sz�llt volna az orr�ra. Felegyenesedtem, le�ltem a kanap�ra, levettem a cip�met, elhelyeztem a p�rn�mat, r�hajtottam fejemet �s magamra h�ztam paplanomat. F�ln�ztem �s j� n�h�ny percen kereszt�l a nyugodtan alv� Perselust figyeltem. Ahogy f�l-le mozog a mellkasa, ahogy sz�pen, lassan veszi a leveg�t, ahogy n�ha �sszer�ncolja homlok�t, ahogy r�snyire nyitva van a sz�ja… Mikor m�r teljesen elg�mberedtem, helyezkedtem egy darabig, majd mintha szemh�jaimra apr� s�lyokat tettek volna, m�ly �lomba mer�ltem.

Reggel sok�ig egyik oldalamr�l a m�sikra fordultam �s csukva tartottam a szemeimet, majd mikor r�j�ttem, hogy hol is vagyok �s kivel, azok azonnal kipattantak. Egy t�nd�kl� kar�csonyfa t�rult el�m, az alja tele aj�nd�kokkal. Az ablak fel� n�ztem, kint m�g s�t�t volt. Tekintetem Perselusra v�ndorolt, aki �sszesz�k�lt szemmel, nyakig betakar�zva �s kicsit bozontos hajjal k�mlelte a f�t. �szrevette, hogy mozgol�dok, ez�rt r�m n�zett.

- J� reggelt! - sz�lt szinte alig kinyitva sz�j�t. Hangja l�gy �s nyugtat� volt.

- Neked is, Perselus! - viszonoztam az �dv�zl�st mosolyogva, majd f�l�ltem �s megpr�b�ltam lelap�tani sz�t�ll� hajamat. Nem j�rtam sikerrel, ez�rt le is mondtam r�la. Odas�t�ltam a f�hoz �s let�rdeltem mell�, majd f�ln�ztem Perselusra. - Boldog Kar�csonyt!

- Neked is Boldog Kar�csonyt! - sz�lt kim�rten, majd a csomagokra n�zett.

- Nos? Kibontjuk �ket? - k�rdeztem izgatottan.

- Az eny�im a Mardek�r klubhelyis�g�ben lenn�nek, ha egy�ltal�n kapn�k aj�nd�kot b�rkit�l is. De Te bontsd nyugodtan! - felelte egykedv�en. Egy sajn�lkoz� pillant�st vetettem r�, majd visszakaptam a tekintetem a csomagokra. Sz�les mosollyal �dv�z�ltem az egyik p�ld�nyt �s arcomra huncut mosoly �lt ki, melyet megpr�b�ltam leplezni, ennek �rdek�ben nagy komolyan k�hintetem egyet. Megragadtam a legk�zelebbi aj�nd�kot �s hangosan olvasni kezdtem a mell�kelt kis lapot:

- Kedves Remus! Nagyon Boldog Kar�csonyt K�v�nok! Anya

T�relmetlen�l t�ptem fel a pap�rt. Egy drapp, k�t�tt garb� pul�ver volt benne. R�gt�n magamra kaptam �s Perselus fel� fordultam.

- J�l �ll. - felelt n�ma k�rd�semre.

Nem b�rtam nem elmosolyodni, amikor n�ha r�pillantottam, ahogy ott �lt begub�dzva az este r�tett takar�ba. Gy�ny�r� volt…

Miut�n kibontottam m�g n�h�ny csomagot, amelyek csokol�d�t �s penn�kat rejtettek Petert�l �s egy k�nyvet Siriust�l, a n�h�ny perce kiszemelt aj�nd�kra vetettem magam, ami z�ld pap�rba volt burkolva �s ez�st szalaggal volt �tk�tve. Felolvastam a kis pergament:

- Kedves Perselus! - szemem sark�b�l l�ttam, hogy egy hirtelen mozdulatot tesz - Nagyon Kellemes Kar�csonyi �nnepeket K�v�nok! �dv�zlettel, Albus Dumbledore

F�l�lltam �s odavittem hozz�. Kiszabad�totta kez�t a feh�r paplan al�l �s �tvette az aj�nd�kot. Le�ltem mell� a kanap�ra �s �rdekl�dve figyeltem. Mesteri k�zmozdulatokkal bontotta f�l, majd kivette bel�le tartalm�t. Az els� t�rgy egy fekete, ujjatlan keszty� volt. A m�sodik egy k�nyv.

- Antoan Dolor: Az �szaki erd�. - olvasta f�l a c�met - L�ttam a K�nyvpalot�ban, de a k�nyvt�rban nem volt meg. Mondtam is Dumbledore-nak, hogy egy ilyen m�vet v�tek kihagyni. Belelapoztam csak, de nagyon megfogott. Most v�gre elolvashatom.

- Ilyen j�ban vagy Dumbledore-ral? - k�rdeztem �rdekl�dve.

- Sokat besz�l�nk. - felelte b�besz�d�en.

- Ez kedves T�le. - mondtam a k�nyvre �s a keszty�re mutatva. - �s mindkett� nagyon illik hozz�d. Eltal�lta.

- Igen. - sz�lt egyet�rt�en, m�g mindig aj�nd�kait vizsg�lgatva.

Visszat�rdeltem a fa mell� �s megint neki�lltam kutatni. Jamest�l kaptam egy �rdekes dobozt, amit ha kinyitottam, zen�lni kezdett. Az alj�ban egy lap volt, rajta kar�csonyi dalc�mek, �s ha belesuttogtam az egyiket, azt j�tszotta. Kiraktam az asztalra �s hagytam, had’ menjen. Vetettem az�rt egy fut�pillant�st Perselusra, de �gy l�ttam, egy�ltal�n nem zavarja. Kezembe akadt egy kisebb fekete csomag. Nem volt r��rva semmi.

- Bontsd ki! - utas�tott Perselus. �gy is tettem. Egy penna volt benne, meg egy �veg tinta. - Csak pap�ron fog, �gy nem maszatolod �ssze vele a kezedet �s m�st sem.

H�l�san meredtem imm�r csak f�lig beburkol�dzott aj�nd�koz�mra.

- K�sz�n�m! - sz�ltam szel�den �s leraktam magam mell� az igen hasznos szerzem�nyeket, majd beny�ltam a fa al� �s kih�ztam al�la egy hatalmas csomagot. F�l�lltam �s odavittem Perselusnak, aki meglepetten �tvette azt, �s fennhangon olvasni kezdte a mell�kelt k�rty�t:

- Kedves Perselus! Nagyon Boldog Kar�csonyt K�v�nok! Szeretettel: Remus - �rdekl�dve n�zett f�l r�m, mint aki azt hiszi, hogy v�letlen�l �rtam oda a nev�t a lapra. Leguggoltam mell�, a karf�j�ra t�maszkodtam �s v�rtam. T�tov�n neki�llt a kicsomagol�snak, majd szemei elkerekedtek �s �gy k�mlelte aj�nd�k�t, mintha a vil�g legnagyobb kincs�t tartan� a kez�ben:

- A fekete m�gia nagyk�nyve… - olvasta m�g mindig �multan m�regetve a k�nyvet. - Ez fantasztikus, Remus! Ez a legjobb k�nyv, amit ebben a t�m�ban olvastam. De f�lbe kellett hagynom, mert valami vadbarom megrong�lta a k�nyvt�rban �s kidobt�k, azt�n nem vettek �jat helyette. Nekem meg nem volt id�m kiolvasni.

Len�zett r�m, �vatosan maga mell� helyezte a k�nyvet a padl�ra, majd megfogta az arcomat, lehajolt hozz�m �s szenved�lyesen megcs�kolt. A v�ll�ba kapaszkodtam, hogy ne d�ljek el. �jra elfogott az a kellemes, mindent �tj�r� borzong�s, ami el�z� este. Lassan elengedett �s egyik kez�vel elsim�totta az arcomba cs�szott tincset. Centikr�l n�zt�nk egym�s szem�be. Megfogtam a fej�t k�t kezemmel, f�legyenesedtem, majd lehajoltam hozz� �s egy cs�kot nyomtam a homlok�ra. � ek�zben lehunyta a szem�t, majd f�l�llt �s mag�hoz �lelt, k�zben a paplan a f�ldre cs�szott. Szorosan egym�shoz simultunk, fej�nk a m�sik v�ll�n pihent.

- K�sz�n�m! - suttogta Perselus �s megragadta a tark�mat, majd simogatni kezdte.

- �n is. - feleltem a f�ra mosolyogva.

Gyeng�den eltolt mag�t�l.

- Lassan f�lkel a t�bbi griffend�les. Jobb, ha megyek.

Borzalmasan sajn�ltam, hogy megint igaza van.

- Rendben. - feleltem halv�nyan mosolyogva. Egy apr� cs�kot adott, majd �sszeszedte holmij�t. Mikor mindene megvolt, bele�rtve kab�tj�t is, vetett r�m egy utols� pillant�st, �n r�mosolyogtam, � pedig kil�pett a helyis�gb�l. Hatalmasat s�hajtottam �s lehuppantam a kanap�ra, majd r�nevettem a f�ld�n hever� takar�ra. Alig mertem elhinni az eg�szet, de most m�r teljesen biztos voltam mindkett�nkben. Sz�vb�l j�v� mosollyal n�ztem a kedvesen f�nyl� kar�csonyf�t �s magamban meg�llap�tottam, hogy m�g rejt p�r aj�nd�kot az alja. Miel�tt azonban �jra felfedez��tra indultam volna, vettem egy hatalmas leveg�t �s felid�ztem magamban a Perselusszal t�lt�tt csod�latos �r�kat.