Furcsa volt a hirtelen bek�vetkezett hatalmas csend, ami a kast�lyra �lt. Egy k�l�n�s zaj t�rte csak meg: a gyomrom hangos korg�sa. Testem egy�rtelm� parancs�nak engedelmeskedv�n elindultam a nagyterem fel�, hogy megeb�deljek. Reggelire semmit sem ettem, hiszen eg�sz d�lel�tt t�rsaimat b�cs�ztattam. Bel�ptem az ajt�n �s tekintetem r�gt�n a griffend�lesek asztal�ra t�vedt. Mind�ssze �ten �ltek ott. M�sodikos form�k voltak, de az egyik m�g fiatalabbnak t�nt. A holl�h�t asztal�n�l kilencen, a hugrabug�n�l tizenegyen, a mardek�r�n�l pedig tienn�gyen foglaltak helyet. K�zt�k Perselus. Minden v�gyam volt, hogy le�ljek mell�, de f�ltem a k�vetkezm�nyekt�l. Egy griffend�les tizenn�gy mardek�ros k�zt? Rem�nytelen. Perselus mag�nyosan eszegetett m�terekre a t�bbiekt�l. Elindultam saj�t asztalomhoz �s k�vetve p�ld�j�t, hatalmas t�vols�gra �ltem h�zt�rsaimt�l. A hangulatom melank�likus �s elr�ved� volt, �ppen ez�rt nagyon megr�m�ltem, amikor el�ttem termett a teli t�ny�r. �mulattal f�rk�sztem a terem �nnepi d�szlet�t, s k�zben lassan r�gcs�ltam a p�rolt z�lds�geket. Sz�nd�kosan nem n�ztem r� itt tart�zkod�som val�di ok�ra. De nem k�t�ttek m�r le a kedvesen csillog� kar�csonyi d�szek, amikor f�l�llt a t�lem legt�volabb es� asztalt�l �s �rnyk�nt kezdett k�zeledni fel�m. �sszeh�ztam magam �s megpr�b�ltam nyugodtan tov�bb enni, �m torkom �sszesz�k�lt. Meg�llt mellettem. Lassan f�lemeltem fejemet �s a szem�be n�ztem:

- Serfus! - gyorsan lenyeltem a besz�demet akad�lyoz� s�rgar�p�t �s megk�sz�r�ltem torkomat - Szervusz!

- Szervusz! - tekintete a t�bbi griffend�lesre t�vedt, akik meredten b�multak minket. - Ezeknek meg mi bajuk?

- Szerinted? - k�rdeztem, utalva az egy�rtelm� v�laszra. Perselus �sszeh�zta sz�j�t jelezv�n len�z�s�t t�rsaimmal szemben, akik egyre jobban belemer�ltek a figyel�sbe. Leraktam a vill�mat az asztalra, de olyan hatalmas er�vel, hogy a koppan�sa bezengte a termet. F�lpattantam a padr�l �s Perselusra mosolyogtam.

- Nos? Mi legyen? - k�rdeztem �gy, mintha �ppen a vil�g legboldog�t�bb �tlet�t k�z�ltem volna.

- S�t�ljunk. - sz�lt ujjait �sszef�zve �s karjait lel�gatva maga el�tt. Arcomr�l lefagyott a mosoly, �s ha minden igaz, r�m�lt kifejez�s v�ltotta fel. „S�t�lni? Kettesben Perselusszal?” Egy term�szetellenes vigyort er�ltettem az arcomra �s hat�rozatlanul b�lintottam. � h�tat ford�tott nekem �s elindult kifel�. K�vettem. Ki�rv�n a teremb�l h�ta m�g�tt fonta �ssze kezeit, majd r�m n�zett v�rakozva, ugyanis teljesen megzavarodva k�vettem �t, mintha nem �rten�m, mit akar, pedig egy�rtelm�en lesz�gezte: s�t�lni. Mell� �lltam, � �jra elindult. Lassan �s m�lt�s�gteljesen l�pkedett, tekintet�t rajtam tartotta. �n kitart�an a padl�t k�mleltem �s kezeimet magam mellett l�gattam.

- Mi a bajod? - k�rdezte nem kis felel�ss�gre von�ssal a hangj�ban. A szem�be n�ztem.

- Nincs semmi bajom. De… de mi�rt k�rdezed? - pr�b�ltam hat�rozott lenni... nem ment.

- Pont ez�rt! - sz�lt nyomat�kos hangs�lyt adva utols� szav�nak. - Nem vagy �r�n. �n nem vonok le pontokat, ha valamit rosszul mondasz. F�lsz t�lem?

- Nem! Dehogy! - hirtelen teljesen magabiztos lettem. - Nincsen semmi bajom.

- Nem kell elv�r�soknak megfelelned �s a men�t j�tszanod el�ttem. A bar�taid elmentek. �n nem �k vagyok. - a szem�ben m�ly undor �lt.

- Tudom. - feleltem halkan, de biztosan. Nem �llt sz�nd�komban k�tekedni Vele. J� oka volt r�, hogy �gy besz�ljen a bar�taimr�l. Igaz, kett�n �ll a v�s�r, de n�lam mindig fel� billent a m�rleg. Szavait�l teljesen megk�nnyebb�ltem �s elm�lt a fesz�lyezetts�gem. Kom�tosan s�t�ltunk a hatalmas folyos�kon.

- Nem gond a sz�leidnek, hogy itt maradt�l?

- Nem, nem az. - nem akartam err�l t�bbet besz�lni. F�ltem, hogy lebukok.

Ahogy ballagtunk, Perselus a csal�di kar�csonyokr�l �rdekl�d�tt, meg �gy egy�ltal�n az otthoni k�r�lm�nyeimr�l. �n meg csak mes�ltem �s mes�ltem. Bej�rtuk majd’ az eg�sz �p�letet. Ritk�n tal�lkoztunk szembe b�rkivel is, de minden alkalommal furcs�n n�ztek r�nk. Nem igaz�n �rdekelt. Szinte sz�rnyaltam, ahogy Perselus �rdekl�d�tt r�lam. Tudtam, nem j�tssza meg mag�t, �s nem udvariass�gb�l faggat, hanem t�nyleg �rdekli. �rdeklem �t! Persze ez k�lcs�n�s volt. �n is k�rdezgetni kezdtem, term�szetesen az�rt finomabban, hiszen tudtam, az � �lete kor�nt sem volt olyan der�s, mint az eny�m. M�g akkor is, ha belesz�m�tjuk a v�rfarkass�got. Mindenre v�laszolt, pedig volt, hogy sz�vesen visszavontam volna a sz�mb�l kics�szott szavakat.

Mire �szbe kaptam m�r bes�t�tedett. Mivel v�gig Perselust n�ztem, ahogy besz�l, ahogy l�p, ahogy a kezeit mozgatja… Sz�val mindezek miatt nem figyeltem a k�rnyezet v�ltoz�s�t. Besz�lget� partnerem a kinti feketes�get p�szt�zta.

- Mennyi lehet az id�?

- Fogalmam sincs. - feleltem �szint�n. - Menj�nk be a nagyterembe! Ott biztosan tudja valaki.

L�tszott rajta, hogy nem lelkes�ti az �tlet.

- Mindegy. - sz�lt lemond�an �s k�rben�zett. A hugrabug egyik prefektusa k�zeledett fel�nk.

- H�t Ti? Kilenc �ra van! Azonnal menjetek a klubhelyis�geitekbe!

Micsoda? Kilenc? Az lehetetlen. Nemr�g m�g vil�gos volt... Nemr�g eb�deltem… Nemr�g kezdt�nk csak besz�lgetni… �gy elment az id�.

Perselus g�nyosan biccentett egyet a prefektusnak, majd m�lyen a szemembe n�zett �s suhog� tal�rral elindult. Gyorsan levettem r�la �mul� tekintetemet, b�lintottam egyet besz�lget�s�nk f�lbeszak�t�j�nak �s h�l�termeink fel� vettem az ir�nyt.

Alig b�rtam elaludni �s reggel nagyon kor�n keltem. Les�t�ltam a nagyterembe, ahol egy teremtett l�lek sem volt. Bele�s�tottam az �res �s hatalmas t�rbe, k�rbej�rtam a helyis�get �s csod�lattal k�mleltem a pomp�zatos kar�csonyf�kat, majd a mennyezetet, ami bor�s eget mutatott.

- J� reggelt!

A gyomrom megr�ndult. Megfordultam �s belen�ztem Perselus barna szemeibe. Akaratlanul is elmosolyodtam.

- Neked is j� reggelt!

- Hogyhogy ilyen kor�n? M�g csak 6 �ra van. - furcs�lltam ezt a k�rd�st, hiszen �n is f�ltehettem volna neki.

- Nem b�rtam aludni. Gondoltam, lej�v�k kicsit n�zel�dni. �s Te?

- Mindig kor�n kelek. Rossz alv� vagyok. - cs�ppet sem csod�lkoztam a v�laszon. - Nem �l�nk le?

- De! Persze! - �sszer�ncoltam szem�ld�k�met. - Hova?

- Rengeteg a hely. - felelte, mintha most j�rna itt el�sz�r, �s nem lenne tiszt�ban azzal, hogy minden asztalhoz m�s h�z tanul�i �lnek. - Mondjuk ide!

�tvetette l�bait a padon, kezeivel tal�rj�t megemelve, majd v�rakozva n�zett r�m. Megdermedve �lltam ott. „Le�l a griffend�lesek asztal�hoz? Perselus Piton, a Mardek�r h�z jeles k�pvisel�je ilyenre vetemedik?” Val�sz�n�leg gondolataim teljesen ki�ltek az arcomra.

- Az asztal, csak asztal. Nem t�k�letesen mindegy?

Dehogynem! T�k�letesen.

- Persze, mindegy…

Le�ltem mell� �s r�gvest felbukkantak t�ny�rjaink. Nekil�tott enni. Megbabon�zva figyeltem, ahogy mag�hoz veszi a kenyeret, �s beleharap. Persze �n is neki kezdtem az �tkez�snek, de nem egyszer az orromba pr�b�ltam belegy�m�sz�lni a paradicsomot. V�gig �t n�ztem.

Miut�n lenyeltem az utols� falatot �s � is v�gzett, f�ltettem a szok�sos k�rd�st:

- Mi legyen?

- Most mondd meg Te! - sz�lt parancsol�an.

- Hm… Menj�nk a k�nyvt�rba. - az j�rt a fejemben, hogy mindenk�ppen olyan dolgot mondjak, aminek �r�l.

- Rendben. - v�gta r� hat�rozottan �s m�r f�l is pattant a padr�l, mint aki egy percet sem akar elvesztegetni. K�vettem, mint mindig.

A k�nyvt�ros n� mindenf�le g�tl�s n�lk�l m�rte v�gig furcsa p�rosunkat, ahogy bel�pt�nk az �ri�si terembe. Perselus odas�t�lt kedvenc r�szleg�hez, ahol mindig r�bukkantam, kivett egy k�nyvet �s le�lt. K�rben�ztem azon a polcon. Minden ott volt, amit csak a fekete m�gi�r�l tudni �rdemes. Levettem egy s�t�t var�zsl�kr�l sz�l� k�tetet, helyet foglaltam Perselus mellett �s olvasni kezdtem. Az eg�sz napot �gy t�lt�tt�k, m�g eb�delni sem ment�nk el. Kiolvastam h�rom k�nyvet. Perselus kez�ben vagy 20 k�tet fordult meg. Gondolom m�r mindegyiket olvasta, most csak ism�t �ttanulm�nyozta �ket. Nem igaz�n sz�ltunk egym�shoz, csak n�ha �sszen�zt�nk, de nekem ez mindenn�l t�bbet mondott.

A nap v�g�re m�r tele volt a fejem a t�m�rdek inform�ci�val �s kicsit sajgott is, de nem b�ntam. Ez b�ven meg�rte. Nagyon j�l �reztem magam a sok �rdekes k�nyv �s Perselus t�rsas�g�ban. �jra r�nk esteledett �s a dundi k�nyvt�ros h�lgy kitess�kelt minket a teremb�l. Perselus nehezen t�ri, ha parancsolgatnak neki. Persze nem adott ennek soha hangot, de d�h�dt arckifejez�se mindent el�rult.

- Szerintem menj�nk aludni, miel�tt m�g j�n az az �lszent b�jg�n�r! - egy�rtelm� volt, hogy a hugrabugos prefektusra c�loz.

- Rendben. J� �jt, Perselus! - sarkon fordultam �s elindultam. �gy d�nt�ttem, most �n z�rom le a t�rsalg�st. Ahogy a folyos�kon haladtam, bel�m ny�lalt a felismer�s, hogy m�snap este m�r kar�csony lesz. Megk�nnyebb�l�ssel nyugt�ztam, hogy mindenkinek vettem valami aj�nd�kot �s nincsen elint�zetlen dolgom. Befek�dtem az �gyamba �s lehunytam a szemem. Bet�k t�mkelege jelent meg el�ttem, azt�n felbukkant Perselus arca. El�re �r�ltem a k�vetkez� napnak �s annak, hogy � a k�zelemben lesz. M�g nem tudtam pontosan, hogyan fog zajlani, de nem is �rdekelt. �gy �reztem, semmi nem vethet g�tat felh�tlen boldogs�gomat.

Reggel az izgalomt�l remeg� l�bbal ballagtam le a nagyterembe. Hatalmas leveg�ket vettem, h�tha akkor elm�lik az �ress�g, amit bel�l �reztem. Perselus ott �lt szok�sos elk�l�n�tett hely�n �s �ppen befejezte a reggelit. Nem voltam �hes, ez�rt nekid�ltem az ajt�f�lf�nak �s v�rtam. Megt�r�lte a sz�j�t, f�l�llt �s elindult fel�m, de csak p�r m�ter megt�tele ut�n vett �szre. Menet k�zben �sszekulcsolta karjait mellkasa el�tt �s kisv�rtatva m�r ott is �llt el�ttem a maga m�lt�s�gteljes val�j�ban.

- Nem eszel? - k�rdezte p�r m�sodperc n�ma csend ut�n.

- Nem vagyok �hes. - feleltem nyugodtan, b�r l�baim m�g mindig remegtek.

B�lintott, hogy tudom�sul vette, majd v�rakozva n�zett r�m. Az agyam l�zasan dolgozni kezdett, hogy mit is mondjak neki. Majd eszembe jutott, amit arr�l mondott, hogy engedjem el magamat, �s ne feszengjek. Megpr�b�ltam eleget tenni, hiszen ez nem egy nagy k�r�s �s csak is az �n javamat szolg�lja. �gy h�t elengedtem magamat, �s nyugodtan r�mosolyogtam. Viccesen n�zhet�nk ki, amint ott �lldog�ltunk teljesen n�m�n �s egym�sra meredt�nk. Mintha csak versenyezt�nk volna, hogy ki b�rja ki tov�bb an�lk�l, hogy megsz�lalna. Ahogy ismertem kett�nket, a v�gtelens�gig j�tszhattuk volna ezt, ez�rt v�llaltam a veres�get.

- Milyenek lehetnek a tantermek teljesen �resen? - k�rdeztem cinkosan. Perselus f�lh�zta egyik szem�ld�k�t �s els�t�lt mellettem. �gy ut�lag m�r nem vagyok biztos benne, de akkor az �letemet tettem volna r�, hogy egy halv�ny mosoly suhant �t az arc�n. Ism�t k�vettem, mint egy tan�tv�ny a b�lcs vezet�t. Oda�rt�nk a s�t�t var�zslatok kiv�d�se terem el�.

- Mib�l gondolod, hogy nyitva van? - k�rdezte nagy komolyan.

- Nem gondolok semmit. N�zz�k meg! - �s m�r ny�ltam is a kilincs ut�n. Az ajt� sim�n kiny�lt �s �n bementem rajta, � k�vetett. Furcsa volt a nagy csend �s az �res t�r, ahol m�skor fecseg� di�kok t�mkelege csitult el a tan�r egy szav�ra. Perselus odal�pett a tan�ri asztal m�g�, kih�zta mag�t �s kezeit a b�torra helyezte. Le�ltem az egyik padba, �sszef�ztem rajta ujjaimat �s figyeltem.

- Nos! - sz�lt fennhangon �s j�rk�lni kezdett a padok k�zt - A mai �r�n a sik�t� szellemekr�l fogunk tanulni. - n�ha jelent�s�gteljesen r�m villantotta szemeit, �s ilyenkor megnyomta az �pp kiejtett sz�t, majd tov�bb s�t�lt, mintha k�r�ln�zne a teremben. Egyszerre meg�llt �s fel�m mutatott p�lc�j�val. - Lupin! Mit tud ezekr�l a l�nyekr�l?

- �… h�t…. �… iz�… - teljes zavarts�got sz�nleltem �s mocorogni kezdtem a sz�ken. - A…. h�t… tal�n…

- J�l van, Lupin! 500 pont a Griffend�lt�l! - sz�lt diadalittasan �s a tan�ri asztal m�g� l�pett. F�lnevettem �s odas�t�ltam hozz�.

- Gondolom, j�l esett ezt kimondani! - sz�ltam sz�les mosollyal.

- Term�szetesen! - felelt, arc�n v�res komolys�ggal.