Hetek teltek el Perselus n�lk�l. Ha b�jital �ra volt, vagy v�letlen�l �sszetal�lkoztunk a folyos�n, �n csak r�mosolyogtam, � pedig biccentett egyet. �s ezt minden alkalommal elj�tszottuk. Mindig akkor jelent meg, amikor bar�taim is a k�zelben voltak. A levelez�s �tlet�t elvetettem, mert nem jutott eszembe semmi �rtelmes dolog, amit �r�sban k�z�lhettem volna Vele. A verb�lis kommunik�ci�ra pedig nem sok sanszunk volt. El�gg� ideges�tett ez a t�ny �s sokat feszengtem az id� t�jt. Bar�taim l�tt�k rajtam, hogy valami nyomaszt, de azt is konstat�lt�k, hogy nem akarok besz�lni r�la. Ez�rt szimpl�n, mindenf�le inform�ci� n�lk�l megpr�b�ltak felvid�tani. Mindig a kedvemben j�rtak valami kis apr�s�ggal �s ett�l t�nyleg jobban lettem. De Perselus v�ltozatlanul nagyon hi�nyzott. Nem telt el �gy perc, hogy ne jutott volna eszembe, �s ne �br�ndoztam volna el arr�l, hogy kib�k�l a bar�taimmal, �s annyi id�t t�lthetek Vele, amennyit akarok. Term�szetesen mer�szebb �lmodoz�saim is voltak, amelyeken mondhatn�m, hogy m�g magam is meglep�dtem, de akkor hazudn�k.

December elej�re teljesen megel�geltem v�gyaim t�rgy�nak hi�ny�t, ez�rt egy k�sz�n�s k�s�ret�ben fak�pn�l hagytam bar�taimat �s elindultam, hogy megkeressen. Az els� utam most a k�nyvt�rba vezetett, ahol legut�bbi exped�ci�m alkalm�val r�akadtam. Rem�lni sem mertem volna, hogy ilyen hamar megtal�lom �t. Ugyanott �lt, mint akkor. De most egy m�sik k�nyvet lapozgatott, egy kis k�tetet bord� bor�t�val. L�zasan dobog� sz�vvel l�ptem oda mell�.

- Szia Perselus!

F�ln�zett r�m:

- Szervusz!

Kih�ztam a mellette l�v� sz�ket, �s fel� fordulva le�ltem r�. Nem b�rtam abbahagyni a mosolyg�st. Nagyon boldog voltam, hogy �jra ilyen k�zel lehetek hozz�. � v�rakozva n�zett r�m, ujjait a k�nyv 78. oldal�n nyugtatva.

- R�gen tal�lkoztunk. Elment�l v�g�l is abba az �rdekes boltba?

Perselus arca n�mi inger�lts�gr�l �rulkodott.

- Mi�rt k�rdezed, ha �gyis tudod a v�laszt? - �gy besz�lt, mintha a fut�f�rgek lenn�nek a t�ma. �sszeszorult a torkom. H�t, �szrevett… - L�ttalak T�ged, meg a s�t�t haverodat befele leskel�dni.

- Csak elmentem a bolt el�tt �s beugrott, hogy err�l besz�lt�l �s gondoltam, megn�zem magamnak. Azt�n Sirius meg elh�vott onnan. - magyar�zkodtam r�gvest cs�ppet sem felt�n� fesz�jezetts�ggel. Szerintem l�tta rajtam, hogy nem vagyok teljesen �szinte, de nem forsz�rozta tov�bb a t�m�t. �jra a k�nyvre n�zett, majd ism�t r�m. �n mindek�zben l�zasan kutattam valami �rtelmes dolog ut�n, amit sz�ba hozhatn�k.

- Te is v�rod m�r a kar�csonyt? Ugye itt t�lt�d a Roxfortban? - sz�lesen mosolyogtam �s borzalmasan kedvesen besz�ltem. El�g nagy t�lz�sokba estem.

- Aha. - v�laszolta kurt�n.

- �s? H�nyan maradnak itt az oszt�lyodb�l? - legbel�l �reztem, hogy ezek a k�rd�sek sz�razak �s er�ltetettek, de mindenk�ppen sz�val akartam tartani, csak az�rt, hogy t�bb id�t t�lthessek Vele.

- Senki… de az se �rdekelne, ha maradn�nak…

Hirtelen olyan �rz�s lett rajtam �rr�, mintha elt�ntek volna a bels� szerveim. R�d�bbentem, hogy Perselusnak nincsen csal�dja, Perselusnak nincsenek bar�tai, teh�t Perselus… egyed�l t�lti a kar�csonyt. �s val�sz�n�leg eddig is mindig mag�nyosan �nnepelt. �sszeszorult a sz�vem a k�pt�l, ahogy ott �cs�r�g a klubhelys�g�ben �s nincs mellette senki azon az est�n, ami �ll�t�lag a szeretetr�l sz�l. Vill�mgyorsan suhant �t a gondolat a fejemen �s egyb�l ki is akartam mondani:

- Perselus! �n… - meg�lltam. R�j�ttem, hogy ez nem ilyen egyszer�, de m�r nem volt vissza�t. Perselus v�rakozva n�zett r�m �s f�ltem, ha nem folytatom a mondatot, azzal tal�n magamra harag�tom. - �n… lehet, hogy �n is itt maradok kar�csonyra. - na persze ez nem volt igaz.

�sszer�ncolta homlok�t �s �rtetlen�l meredt r�m:

- De h�t Te haza szokt�l menni a sz�leidhez, nem? - a k�rd�s teljesen jogos volt.

- Igen, �gy szokott lenni… de most lehet, hogy kiv�telt teszek, k�v�ncsi vagyok, milyen itt a Roxfortban. - csak rem�nykedtem benne, hogy nem olyan �tl�tsz� ez, mint amilyen t�nylegesen volt. - Az �n oszt�lyomb�l sem marad senki, s�t, azt hiszem a h�zb�l sem sokan. - csak �gy d�ltek bel�lem a szavak �s mindegyiket megb�ntam, ahogy kiejtettem azokat. � meg csak v�rakozva n�zett r�m, tal�n k�v�ncsi volt, mit hozok ki ebb�l. - Mit sz�ln�l, ha… - „Na, ez m�r sok! �llj le, Remus!” �gy is tettem �s hirtelen becsuktam a sz�mat, mintha valami olyan lenne benne, amit sz�gyellek.

- Rendben! - v�laszolt hat�rozottan Perselus a be nem fejezett k�rd�sre.

- Tess�k? - �rtetlenkedtem.

- �n benne vagyok. - felelt ism�t higgadtan.

Most m�r egy�rtelm�v� v�lt sz�momra, hogy meg�rtette sz�nd�kaimat. Sug�rz� arccal b�cs�ztam el T�le �s nem �rdekelt, mit gondolhat r�lam. F�lrohantam a klubhelys�gbe, fogtam egy pergament �s �rni kezdtem. Nagyon f�l voltam p�r�gve.

Dr�ga anya �s apa!

Egy nagyon nagy sz�vess�get akarok k�rni T�letek, aminek nem fogtok �r�lni… Szeretn�m az idei kar�csonyt a Roxfortban t�lteni! Az egyik bar�tom teljesen egyed�l maradna itt. Sz�ks�ge van r�m!

Rem�lem, meg�rtitek!

Puszi, Remus

Levelem t�m�r �s l�nyegre t�r� volt. Akkor ez tellett t�lem. Lesz�guldottam a bagolyh�zba, fogtam egy b�ztat� p�ld�nyt �s a l�b�ra k�t�ttem a pergament.

Zih�lva �rkeztem meg ism�t a Griffend�l toronyba. Sirius �s James meredten b�multak engem, majd �sszen�ztek, �s n�m�n f�ltett�k egym�snak a k�rd�st: ”Szerinted norm�lis?” Ekkor d�bbentem r�, hogy tal�n akkor is itt voltak, amikor a levelet �rtam.

- Minden rendben, Remus? - k�rdezte kiss� agg�d� hanggal Peter, aki -mint ekkor �szrevettem- szint�n ott �lt. Vadul b�logatni kezdtem, amit�l �k nem lettek sokkal nyugodtabbak.

- Csak anyu�knak �rtam egy levelet. Ennyi! - mondtam teljesen nyugodtan, de m�g mindig szapor�n v�ve a leveg�t.

- �s ez�rt kellett ennyire sietni? - k�rdezte �sszeh�zott szem�ld�kkel James.

- Igen. - feleltem kurt�n �s eltereltem a t�m�t.

Teltek a napok �s �n v�rtam a v�laszlevelet. Ennyi id� alatt b�ven volt r� lehet�s�gem, hogy �tgondoljam a cirka f�l �ra alatt lezajlott esem�nyeket. Csak fogtam a fejem, hogy milyen hirtelen voltam, de szerencs�re �gy ut�lag nem b�ntam meg semmit, amit tettem.

M�r eltelt egy h�t �s m�g mindig nem j�tt v�lasz. Magamban folyamatosan a madarat �tkoztam, amivel elk�ldtem a levelemet.

Nem akartam addig Perselus el� �llni, am�g nem tudtam biztosat. J�l eml�kszem, cs�t�rt�k�n �ppen a nagyteremben reggelizt�nk �s a rengeteg bagoly k�zt f�lbukkant az �n kiv�lasztott post�som. Eln�z� pillant�somt�l k�s�rve ledobta a levelet a pir�t�som mell� �s tov�bb rep�lt. T�relmetlen�l bontottam ki a k�ldem�nyt.

Dr�ga kisfiam!

�gy d�nt�tt�nk, hogy a Roxfortban maradhatsz kar�csonyra, ha ennyire szeretn�l. Id�n tal�n jobb is lesz Neked ott. Az anyagi helyzet�nk el�g kil�t�stalan �s nem tudn�nk azt ny�jtani Neked, amit az iskol�dban tudnak.

Nagyon hi�nyzol, nyugodtan sz�lj, ha meggondoln�d magad!

Puszi, Anya �s Apa

Majd kiugrottam a b�r�mb�l. Mindig is tudtam, hogy a sz�leim mennyire enged�kenyek �s ny�ltak, viszont erre akkor sem sz�m�tottam. F�ln�ztem a pap�rb�l, Jamesszel akadt �ssze a tekintetem.

- Anyu�k �rtak. J�l vannak meg minden. - sz�ltam cseveg� hangon. Bar�taim b�lintottak.

D�lut�n �ppen az udvarra tartottam legend�s l�nyek gondoz�sa �r�ra, mikor Perselusba botlottam. Egy szobor mellett �llt �s a jegyzeteit n�zegette. Hat�rozottan odal�ptem el�, � meg f�ln�zett pap�rjaib�l:

- �dv!

- Szervusz! �rtam a sz�leimnek, hogy szeretn�k maradni kar�csonyra, �s �k beleegyeztek. - hadartam le lelkesen �s v�rtam a reakci�t.

- Remek. - fejtette ki v�lem�ny�t egy hossz� k�rmondatban. R�j�ttem, hogy nemsok�ra cs�ngetnek. Sietve elk�sz�ntem �s m�r indultam is tov�bb.

Egy�ltal�n nem figyeltem az �r�n. Azt sem tudtam, milyen �llatokkal foglalkoztunk. Tal�n furk�szok lehettek, �m ezt is csak bar�taim k�s�bbi eszmecser�je alapj�n sejtettem. Meg persze ezek hat�s�ra beugrott n�h�ny k�p az elm�lt percekr�l.

Azon t�rtem a fejem, hogy Perselus �r�l-e annak, hogy velem fogja t�lteni az �nnepet. Hiszen r�gt�n beleegyezett, de most nem t�nt valami lelkesnek. Tal�n meggondolta mag�t? � soha nem mutatja ki olyan m�rt�kben az �rzelmeit. Most viszont egy�ltal�n nem l�ttam semmit az arc�n. Tal�n direkt csin�lta?

Arra jutottam, hogy teljesen �rtelmetlen ilyesmiken t�prengetni, hiszen a v�laszt csak egy ember tudhatja �s az nem �n vagyok.

R�szletes tervet dolgoztam ki r�, mit fogok mondani a bar�taimnak. Pont kap�ra j�tt, amit anya �rt arr�l, hogy nem �llnak valami j�l p�nz�gyileg. Bevetettem h�t ezt:

- Sr�cok! Id�n itt maradok kar�csonyozni.

- Egyed�l? �n itt maradok Veled, ha akarod! - sz�m�tottam Sirius felaj�nl�s�ra. Mindig leste a lehet�s�geket, hogyan maradhatna t�vol otthon�t�l. Nem volt felh�tlen a viszony a csal�dj�val, mert teljesen m�shogy l�tt�k a vil�got.

- Nem, menj haza! Nagy botr�nyt csapna �desany�d, Te is tudod.

Sirius kedveszegetten b�lintott. Elmes�ltem Roxfortban marad�som ok�t, majd v�rakozva n�ztem k�rbe. Volt m�g p�r elk�pzel�s a tarsolyomban, hogy m�sik k�t bar�tom mivel rukkolhat el�. De egyikkel sem pr�b�lt�k -akaratuk ellen�re- meghi�s�tani terveimet. Mind�ssze csak sajn�lkoztak.

- Biztosan megleszel itt egymagadban? - k�rdezte szel�den Peter.

- Persze. �s nem leszek teljesen egyed�l. Maradnak itt m�g m�sok is. Nagyon k�v�ncsi vagyok, milyen a Roxfort �gy �resen. K�pzelj�tek csak el!

- J�, hogy m�g a legk�ts�gbeejt�bb dolgokat is �gy tudod t�lalni, hogy az embernek szinte megj�n hozz� a kedve. - sz�lesen elmosolyodtam James megjegyz�s�n, de ott motoszk�lt bennem a kis�rd�g, nehogy komolyan gondolja. Minden izgalmam f�l�slegesnek bizonyult, sim�n ment az eg�sz. P�r perc m�lva m�r t�m�t is v�ltottunk.

El�rkezett a nagy nap. Bar�taim levonszolt�k b�r�ndjeiket a bej�rat el�, �s nagyokat nevettek Anthony-n, akinek kiny�lt a poggy�sza �s ki�ml�tt bel�le az �sszes holmija. Vill�mgyorsan dob�lta vissza a padl�n hever� m�k�s t�rgyak t�mkeleg�t, amiknek nagy r�sz�t val�sz�n�leg az elm�lt h�napokban szerezte be. Arca egy griffend�les kviddicsmez sz�neiben kezdett pomp�zni, mikor f�lkapott a f�ldr�l egy csipk�s n�i als�nem�t �s t�sk�j�ba gy�m�sz�lte. Mindannyian Rit�ra f�ggesztett�k tekintet�nket, aki p�r m�terre �llt T�l�nk hugrabugos oszt�lyt�rsaival. Kit�rt bel�l�nk a folyos�kat bet�lt� hangos nevet�s. A  legt�bben az�rt n�ztek r�nk furcs�n, mert nem �rtett�k, mi bajunk, Anthony az�rt, mert teljesen zavarba j�tt, kedvese pedig az�rt, mert kis h�j�n a k�p�be r�h�gt�nk.

Bar�taim v�gtelen b�cs�zkod�sba kezdtek, s ak�rmennyire is szeretem �ket, nagyon v�gytam r�, hogy v�gre elmenjenek. Nem �reztem emiatt lelkiismeret furdal�st, hiszen m�rlegre t�ve mindent, igaz�n sok id�t t�lt�ttem vel�k �s n�lk�l�z�s�k nem kellett, hogy szomor�s�got �bresszen bennem. Lassan elsodr�dtak a t�meggel, �s azon kaptam magam, hogy ott �llok az �res folyos�n. Elmentek a bar�taim, de maradt valaki a Roxfortban, aki miatt ezt a percet v�rtam…