Elj�tt a h�tv�ge �s mindenki a folyos�kon tolongott, hogy els�k�nt �rjen Roxmortsba. M�g indul�s el�tt savany� k�ppel oda�lltam bar�taim el� �s k�z�ltem, hogy nagyon rosszul vagyok, ez�rt ezt a kir�ndul�st most kihagyn�m. El�gg� lelombozta �ket a h�r, de elfogadt�k a d�nt�semet. �sszeszorult a sz�vem, hogy hazudnom kell nekik, viszont tartoztam ennyivel Perselusnak, aki amikor m�r a legt�bben kis�t�ltak az ajt�n odal�pett hozz�m.

- Nos? Megy�nk? - kezeit a h�ta m�g�tt tartotta �s jelent�s�gteljesen k�mlelt engem.

- Persze. Indulhatunk!

A faluba �rve Perselus lelkesen nyugt�zta, hogy az id� egyszer�en pocs�k �s azon kezdett filozof�lni, hogy minek is kellett neki idej�nnie. Csak mosolyogni tudtam rajta, de ezt � szerencs�re nem vette �szre. T�ls�gosan el volt foglalva a duzzog�ssal �s a cinikus megjegyz�sekkel. Ahogy ballagtunk a sz�k kis utc�kon, �s a kirakatokat p�szt�ztuk, �n c�ltudatosan Zonk� Csodabaz�rja fel� tartottam. Meglep�dve vettem �szre, hogy Perselus egy hirtelen kanyart vesz. Meg�lltam �s �sszevissza kapkodtam a fejem. El�sz�r a p�r m�terre l�v� baz�r fel� kacsingattam, majd az ajt�t b�multam, ahova bar�tom olyan hat�rozottan bement. Fejemet f�lemeltem �s elolvastam a bej�rat felett �ll� bet�ket: Roxmorts K�nyvpalota. Sz�jt�tva bambultam befele. Egy k�nyvesbolt? Az ember nem olvasgatni j�n le ide a faluba… Mit volt mit tenni? K�vettem Perselust. Ahogy bel�ptem az �zletbe melegs�g �nt�tt el �s nem csak a t�nyleges h�m�rs�kletv�ltoz�s miatt. Minden polc roskadozott a vadonat�j k�nyvekt�l. Mindig is szerettem a hasonl� helyeket: Tele a helys�g k�tetekkel, amelyek mind egy k�l�n kis vil�got rejtenek. �s r�ad�sul a Roxfort k�nyvt�r�ban csak r�gi vagy agyonolvasott irom�nyokat tal�l az ember.

Perselus mell� l�ptem, aki �ppen egy v�mp�rokr�l sz�l� k�nyv k�pes illusztr�ci�it n�zegette.

- Nem j�rtam m�g itt! - besz�d k�zben fejemet felszegve n�zel�dtem, majd �szrevettem, hogy bar�tom nem reag�l semmit. V�rakozva r�n�ztem. �gy tekintett vissza r�m, mint akit egy idegen sz�l�tott meg.

- Mit csin�lt�l Te, amikor itt volt�l? - l�tszott rajta, hogy szinte megbotr�nkoztattam kijelent�semmel. Teljesen zavarba j�ttem.

- H�t… ment�nk a Csodabaz�rba, meg a H�rom sepr�be, meg a M�zesfal�sba, meg ilyenek…

- Hah, gondolhattam volna! - nevetett fel cinikusan. Sz�gyelltem magamat, mert r�d�bbentem, igaza van. Lefogadom, az alatt a 3 alkalom alatt � t�bbet l�tott a falub�l, mint �n az �sszes kiruccan�somkor. Igaza volt. Nem szabad leragadni csak �gy valahol, mindent meg kell n�zni.

Perselus l�tta rajtam, hogy a reakci�j�t�l egy kicsit elk�mpicsorodtam, �gyhogy elhat�rozta, eltereli a figyelmemet.

- �rdekes l�nyek ezek a v�mp�rok. Nem is baj, hogy az �rtelmi fogyat�kos bar�tod annak nevez. Ez dics�s�g! - nem b�rtam nem elmosolyodni ezeken a szavakon �s t�nyleg jobban lettem. L�ttam, hogy Perselus nagyon belem�lyedt az olvasgat�sba, ez�rt elkezdtem t�zetesebben �tvizsg�lni a polcok tartalm�t. Egy sorral arr�bb hevertek a mugli �rok m�vei. A versesk�tetek fel� vettem az ir�nyt �s hirtelen beugrott valami. Olvastam valahol, hogy ha az ember a kez�be vesz egy megfelel� irom�nyt, majd er�sen koncentr�l valamire, amire v�laszt szeretne kapni, majd hirtelen kinyitja a k�nyvet, akkor a szeme el�tt lesz a megold�s. �gy d�nt�ttem, kipr�b�lom. Tal�lomra levettem az egyik k�tetet a polcr�l �s er�sen Perselusra gondoltam. Meg akartam tudni, mi ez az eg�sz. Mi vonz hozz� ennyire, hogy m�g a bar�taimnak is hazudok �rte. Mikor m�r �gy �reztem, elj�tt az id�, kinyitottam a kis k�nyvecsk�t �s olvasni kezdtem magamban az el�ttem �ll� sorokat:

„Az vagy nekem, mi testnek a keny�r

s tavaszi z�por f�szere a f�ldnek;

lelkem miattad �r�k harcban �l,

mint a f�sv�ny, kit p�nze gondja �l meg.”

Szemeim elkerekedtek �s sz�m r�snyire kiny�lt. Sz�vem l�zasan dobogni kezdett �s a gyomrom g�rcsbe r�ndult. Tov�bb olvastam:

„Csupa f�ny �s boldogs�g b�szke elm�m,

majd f�l: az Id� ellop, eltemet;

csak az eny�m l�gy - n�ha azt szeretn�m,

majd hogy a vil�g l�ssa kincsemet;

arcod var�zsa csordultig bet�lt,

s egy pillant�sod�rt is sorvadok;

nincs m�s, nem is akarok m�s gy�ny�rt,

csak amit t�led kaptam �s m�g kapok.

Koldus-szeg�ny kir�lyi gazdagon:

r�szeg vagyok �s mindig szomjazom.”

Fejemet f�lemeltem a k�nyvb�l �s �szrevettem, hogy zih�lok. Csak b�multam magam el� �s a vil�g megsz�nt k�r�l�ttem. Gondolataim egym�st kergett�k, de olyan �r�lten, hogy sem szavakk�, sem mondatokk� nem �lltak �ssze. Csak felvillan� k�pek voltak �s mindegyik Perselust �br�zolta. Nem igaz�n mertem elhinni az eg�szet… �gy gondoltam, biztosra kell mennem. Miel�tt levettem volna egy �jabb k�nyvet, megn�ztem ennek bor�t�j�t „Shakespeare: Szonettek” Ezt l�tv�n cinikusan f�lnevettem. „Ebb�l nem neh�z egy ilyen versre r�b�kni!” Gondoltam magamban, persze �n sem hittem el igaz�n, hiszen mag�t a kis k�tetet is v�letlenszer�en v�lasztottam ki. Teh�t egy �jabb k�nyv ut�n ny�ltam, de most egy nagyobb �s vastagabb p�ld�nyt szemeltem ki. Ez�ttal direkt megn�ztem, milyen alkot�sr�l van sz� „Eur�pai muglik k�ltem�nyei” �gy v�ltem, ez megfelel a c�lnak, hiszen ebben nyilv�n vegyesen van mindenf�le alkot�s. Megint er�sen koncentr�ltam, �m m�r kor�nt sem voltam olyan nyugodt, mint az els� alkalommal. Kinyitottam a k�nyvet, majd �jra olvasni kezdtem:

"Szeretlek, mint anyj�t a gyermek,
mint m�ly�ket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a f�nyt a termek,
mint l�ngot a l�lek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint �lni szeretnek
haland�k, am�g meg nem halnak."

Egy J�zsef Attila nev� var�zstalan f�rfi �rta a sorokat… �r�lt tekintettel b�multam a lapot… Tudtam, ez m�r nem egyszer� v�letlen… Ak�rmilyen lehetetlennek is t�nik… igaz…

- „Sz�rny� szemmel �l a Holl�, alv� d�monhoz hasonl�…” - Perselus �llt mellettem, addig �szre sem vettem. Egy k�nyvet tartott a kez�ben, abb�l olvasott f�l hangosan. - Nem is rosszak ezek a mugli k�lt�k. - megr�k�ny�dve �lltam mellette �s csak n�ztem �t. Ahogy csod�lattal f�rk�szi a fekete bet�ket, ahogy a kez�vel �gy tartja azt a mihaszna k�nyvet, mintha egy t�r�keny krist�ly volna. - „M�g a l�mpa r�ja oml� f�ny�n roppant �rnya sz�ll, s lelkem itt e lomha �rnyb�l, mely padl�m el�ntve sz�ll, fel nem r�ppen, - soha m�r!” - olvasta tov�bb b�rsonyos hangj�n. �s ekkor meg�rtettem, azonban az eszem m�g mindig nem b�rta teljesen felfogni…

Ajkaim hangtalan szavakat form�ltak:

- Szerelmes vagyok bel�… - Perselus �szrevette, hogy mozog a sz�m.

- Tess�k?

Borzalmas zavarba j�ttem, �s dadogni kezdtem.

- Se… se… semmi… - becsuktam a m�g mindig g�rcs�sen kezemben tartott verses k�nyvet. Idegesen visszaraktam a polcra �s otthagytam Perselust. P�r sorral arr�bb mentem. H�tamat egy polcnak t�masztottam. Fejemet h�traszegtem, szememet becsuktam �s egy hatalmasat nyeltem. Vagy egy percig nem mozdultam.

- Minden rendben? - szemeim kipattantak, fejemet a hang ir�ny�ba ford�tottam. Perselus n�zett r�m agg�dva p�r l�p�s t�vols�gb�l. Zavartan b�lintottam, majd sz�ra nyitottam a sz�mat:

- Nem iszunk valamit a H�rom sepr�ben? - ez volt az els� dolog, ami hirtelen eszembe jutott.

Lelkem �sszekusz�l�ja hat�rozottan b�lintott �s egy „Mi�rt ne?”-t rebegett.

Ahogy egym�s mellett s�t�ltunk az utc�n m�g mindig nem voltam teljesen magamn�l. Minden olyan �lomszer�nek t�nt. N�ha el�fordul az emberrel, hogy �gy belemer�l a gondolataiba, hogy kiesik az id�, �s hirtelen tal�lja ott mag�t valahol. Egy ismer�s helyen meg�lltam �s borzalmasan meglep�dtem, amikor konstat�ltam, hogy Perselus nincs mellettem. „Akkor ez�rt �lltam meg?” H�tra fordultam �s ott v�rt r�m, ugyanis �n eszetlen sz�pen elballagtam a H�rom sepr� mellett. Teljesen elv�r�s�dtem �s lassan elindultam fel�. Kinyitotta a kocsma ajtaj�t �s engem el�re engedett. Sokan voltak bent. Alaposan k�r�ln�ztem, hogy bar�taim nincsenek-e ott. �s ekkor d�bbentem r�, hogy eddig milyen �vatlan voltam. Tal�ltunk egy �res asztalt �s helyet is foglaltunk. Hamarosan meg�rkezett Madam Rosmerta, aki sz�les vigyorral k�sz�nt�tt engem.

- Szia Remus! - majd tekintete Perselusra siklott �s arc�ra n�mi megr�k�ny�d�s �lt ki, hogy az � t�rsas�g�ban l�t engem. Neki is biccentett az�rt egyet �dv�zl�s�l. - Mit k�rtek?

- �n egy vajs�rt. - feleltem hat�rozottan.

- �n is. - sz�lt zavarts�gom okoz�ja a t�le megszokott kim�rts�ggel.

- Teh�t akkor kett� vajs�rt. - er�s�tettem meg a rendel�st. Elk�pzeltem magunkat k�v�lr�l, �s mosolyogva nyugt�ztam, hogy el�g furcsa kis p�ros vagyunk.

Perselus egyszer csak fels�hajtott �s teljes nyugodts�ggal �gy sz�lt:

- Nem k�ne a mosd�ba menned? - szemeim elkerekedtek. Nagyon furcs�lltam a k�rd�st. Perselus l�tv�n megr�k�ny�d�semet az ajt� fel� sand�tott, ahol �ppen akkor l�pett be Sirius, Peter, James, Lily, Anthony �s Rita. Meg�llt a sz�vem, viszont legal�bb m�r �rtettem a c�lz�st: b�jjak el. Fel�lltam az asztalt�l �s a mosd� fel� vettem az ir�nyt. Hirtelen r�j�ttem, hogyha egyed�l hagyom elm�m megbolygat�j�t, akkor bar�taim biztosan r�sz�llnak. Visszan�ztem r�, � meg egy ideges biccent�ssel jelezte, hogy toljam be v�gre a fenekemet abba a rohadt mosd�ba. �ppen csak bel�ptem az ajt�n �s hallgat�zni kezdtem. Nem sokra mentem vele. Tudtam, hogy kock�zatos, de fejemet f�lig kidugtam az ajt�n, hogy �ppen csak l�ssak valamit. Nem is csal�dtam Siriusban. R�gt�n lecsapott Perselusra.

- H�t Te? Minek foglalsz el egy eg�sz asztalt egyed�l, he? L�tod, hogy t�meg van. Ez nagy pof�tlans�g.

Mag�nyosan �ld�g�l� kiszemeltj�k m�ly undorral a kekecked�re n�zett �s r�gvest reag�lt is:

- Szerintem Neked pont nem k�ne arr�l pr�dik�lni, mi pof�tlans�g �s mi nem az. - Perselus �gy n�zett kis t�rsas�gomra, mintha mindegyik�j�ket csak sz�nni lehetne. Ekkor �rkezett meg Madam Rosmerta a 2 vajs�rrel. Persze Anthony r�gvest kapott az alkalmon.

- Ilyen szomjas vagy, vagy szimpl�n csak skizofr�n? - a t�bbiek mind kuncogni kezdtek. A n�iesen telt kocsm�ros asszony furcs�n m�regette meg�resedett sz�kemet, �m hely�n volt az esze. Sz�ra nyitotta a sz�j�t, de r�j�tt, semmi k�ze az �gyh�z, �gyhogy lerakta az asztalra a k�t kors�t �s tov�bb�llt. Perselus m�ly sz�nalommal k�mlelte Anthonyt, majd kim�rten v�laszolt:

- �n meg�rtem, t�rpe, ha irigykedsz, hogy van, aki ennyit iszik, �s nem folyik r�gt�n ki bel�le minden, mert esetleg van benne annyi hely, hogy v�gigj�rja benne a folyad�k a term�szetes utat.

Anthony ekkor m�r nem nevetett, sz�ja most a m�sik ir�nyba g�rb�lt. Ez a der�kig �r� haj� sr�c semmit nem gy�l�lt ann�l jobban, ha a testmagass�g�n �rcel�dtek. Arca d�h�s vicsorg�sra torzult �s m�r �ppen r�vetette volna mag�t a teljesen nyugodtan �s m�lt�s�gteljesen �ld�g�l�re, amikor Rita megfogta a karj�t �s halkan odasz�lt neki:

- Hagyd, Anthony! Nem �ri meg. Ink�bb keress�nk egy szabad asztalt! - a s�rtett keze m�g mindig �k�lbe volt szor�tva, azonban egy gyilkos pillant�s ut�n, melyet Perselusra vetett, megfordult �s elindult. A t�bbiek k�vett�k. Mag�nyos bar�tom belekortyolt a vajs�r�be, majd a mosd� fel� tekintett �s megr�k�ny�dve n�zte kikandik�l� fejemet. F�l�llt a hely�r�l, majd levette kab�tj�t, hogy azzal jelezze, a hely foglalt. Fel�m k�zeledett. �n gyorsan becsuktam az ajt�t �s h�ttal a mosd� fal�nak t�maszkodtam. Hallottam kintr�l Sirius ki�lt�sait: „Siess, b�reg�r, nehogy baj legyen!” N�h�ny pillanat m�lva benyitott Perselus �s r�m n�zett szok�sosan komoly tekintet�vel. �n meg csak �lltam ott �s nem tudtam megsz�lalni. Majdnem sz�vrohamot kaptam, amikor egy k�pc�s f�rfi l�pett be, majd kisv�rtatva elt�nt az egyik f�lk�ben. �jra Perselusra n�ztem tan�cstalanul. � t�rte meg a k�nos csendet:

- El�g paraszt haverjaid vannak, nem is igaz�n �rtelek.

- N�ha �n sem magamat. - ez a v�lasz jutott eszembe hirtelen. Olyan �llapotban voltam, hogy nehezemre esett rendesen v�giggondolni a szavaimat. Zavartan r�mosolyogtam Perselusra, amit � nem is igaz�n tudott mire v�lni.

- Most mi legyen? - karjait �sszekulcsolta mellkasa el�tt. Valahonnan ismer�s volt a helyzet �s ez�rt egyre jobban mosolyogtam.

- Esetleg l�gjunk? - k�rdeztem vissza viccel�dve. �s ami ezut�n k�vetkezett, azon nagyon meglep�dtem: Perselus is elmosolyodott… Persze nem nagyon, csak �ppen hogy, azonban ez nekem t�k�letesen el�g volt.

- Meddig szoktak itt lenni?

Hirtelen nem tudtam, mire gondol, azt�n r�j�ttem, hogy James�kr�l besz�l.

- Ja! H�t, �gy f�l �r�t…

- Remek! - jegyezte meg cinikusan, majd folytatta a duzzog�st - Lej�v�k Roxmortsba �s egy WC-ben mulatom az id�t.

Nem b�rtam tov�bb �s elnevettem magam. � meg csak n�zet engem, de nem volt m�rges. Ink�bb meg�rt�en f�rk�szett, majd tett egy l�p�st h�tra �s kikandik�lt az ajt�n. Ezut�n �jra r�m n�zett �s �gy sz�lt:

- Van egy �tletem. - alig v�rtam, hogy megossza velem. K�rd�en n�ztem r�. - Lefoglalom a cs�k�tt bar�taidat, Te meg addig kisurransz.

Kiss� agg�dva pislogtam r�:

- Ez biztosan j� �tlet? - gy�l�ltem, ha piszk�lt�k �t.

- Igen. Mi�rt? Tudsz jobbat?

- Nem… - �sszeszedtem minden er�met, vettem egy nagy leveg�t - V�gjunk bele!

Perselus hat�rozottan kinyitotta az ajt�t �s elindult, �n meg ism�t kilestem. Fedez�m oda�llt a c�lszem�lyek asztal�hoz �s m�r l�ttam is a t�ncra h�v� arcokat a sr�cok �s az agg�d� tekinteteket a l�nyok r�sz�r�l. Gyorsan kil�ptem a mosd�b�l, odafutottam az asztalunkhoz �s megfogtam a 2 vajs�rt. Nem akartam elpazarolni a finom italt. Magamhoz vettem Perselus kab�tj�t is, majd sietve odas�gtam Madam Rosmert�nak, hogy k�lcs�nveszem a kors�it, � erre csak biccentett egyet. Kis t�rsas�gom fel� sand�tottam, majd l�tv�n, mennyire lefoglalja �ket ez a zseni�lis Perselus, sebesen kirohantam a kocsm�b�l. N�h�ny percig kint �lldog�ltam �s a k�zeli kirakatokat n�zegettem. Egyszer csak valaki kivette a kezemb�l a fekete kab�tot. Szerencs�re a tulajdonosa volt az.

- Nos? Nagyon elb�ntak Veled? - k�rdeztem f�lve.

- Dehogy! Leal�ztam �ket. - �r�ltem a v�lasznak. �rdekes volt, hogy a bar�taim ellen drukkoltam, azonban ezt adta a helyzet. L�tszott, hogy Perselus nagyon b�szke mag�ra, b�r ez nem volt �jdons�g. Ak�rmi t�rt�nt vele, � felszegett fejjel szembe n�zett vele. Ezt mindig is csod�ltam benne… Persze nem csak ezt… Mindent. Az eg�sz szem�ly�t �s minden�t…

Hamar �szrevette, hogy a k�t kors� a kezemben van. R�gt�n mag�hoz vette a saj�tj�t, amelyikb�l m�r hi�nyzott egy kev�s vajs�r. Lassan andalogtunk a kirakatok el�tt �s kortyolgattuk a meleg italt.

Nem sokkal k�s�bb megkezd�d�tt a gy�lekez�. Tudtam, hogy Sirius�k mindig az utols�k k�zt ver�dnek a t�meghez, ez�rt Perselusszal hamar odament�nk �s kisv�rtatva m�r sz�lltunk is be a hint�kba, amik a kast�lyig sz�ll�tottak minket. Eg�sz �ton kifele n�ztem az ablakon, �lemben nyugtattam a kors�mat, �s �br�ndoztam. Perselus karja n�ha-n�ha az eny�mhez �rt, ahogy a fi�ker r�zk�dott. Ilyenkor a t�jra mosolyogtam. Nemsok�ra Roxfortba �rt�nk. Meg�lltunk a folyos�n �s b�cs�zkodni kezdt�nk.

- H�t, akkor szervusz… - mondtam zavartan.

- Szervusz �s k�sz�n�m, hogy elh�vt�l. - Perselus ezut�n hirtelen megfordult �s suhog� tal�rral elindult klubhelys�ge fel�. �n meg csak �lltam a kors�val a kezemben �s sz�rakozottan n�ztem �t, am�g csak lehetett. S�hajtottam egy nagyot, majd mosolyogni kezdtem, az im�nt elhangzott h�l�s szavakra �s azok kiejt�j�re gondolva. �jra az elm�mbe furakodott a gondolat: Szerelmes vagyok bel�. Beleszerettem egy mardek�ros sr�cba… Az volt a legk�l�n�sebb az eg�szben, hogy teljesen term�szetesnek �reztem.