�jra elkezd�d�tt a tan�t�s. M�g tavaly f�lvettem a legend�s l�nyek gondoz�s�t �s a mugliismeretet, ahogy bar�taim is ezeket v�lasztott�k plusz t�rgyaknak. Belevetett�k magunkat a tanul�sba, term�szetesen ez csak a kezdeti lelkesed�s volt, amikor az ember m�g minden �r�ra k�r�lm�nyesen k�sz�l. �s az id� eltelt�vel - eset�nkben ez egy h�t volt - egyre jobban hanyagoltuk a lecke�r�st d�lut�nonk�nt �s ink�bb m�ssal t�lt�tt�k az id�t. A parkban flang�l�shoz m�r h�v�s volt, ez�rt belt�ri sz�rakoz�si lehet�s�gek ut�n n�zt�nk. A legt�bbet azon nevett�nk, ahogy Sirius �s Anthony mindenf�le cs�nyt k�vetett el. Ak�rh�nyszor lement�nk Roxmorts faluba, mindig beszereztek valami �j furm�nyos csecsebecs�t Zonk� Csodabaz�rj�b�l. A legt�bbsz�r James is r�szt vett az ilyen m�k�kban, de ink�bb szellemi k�zrem�k�d�k�nt. Peter �s �n voltunk a fedez�k �s a lelkes k�z�ns�get is mi alkottuk. N�ha csatlakozott hozz�nk Miranda, Lily �s Rita. Am�g mi hangosan r�h�gt�nk, �k halkan kuncogtak. Teh�t remek�l megosztottuk a feladatokat. Persze a tr�fa m�r nem volt olyan vicces, amikor Perselusszal sz�rakoztak. A m�sodik h�ten Sirius�k �ppen egy �jabb cs�nyen t�rt�k a fej�ket, mikor is mardek�ros bar�tom fel�nk kanyarodott a folyos�n. James�k r�gt�n kisz�rt�k ezt, �s lelkesen mutogatni kezdt�k Anthony-nak, hogy � az a sr�c, akir�l mes�ltek, �s akit olyan j�l lehet sz�vatni. M�r el�re agg�dtam, mit akarnak tenni Vele. Azonnal �sszedugt�k a fej�ket. Mindegyik�k sorban h�zta el� zsebeib�l a k�l�n�sebbn�l k�l�n�sebb holmikat �s egy�ltal�n nem nyugodtam meg, mikor Sirius lelkesen felki�ltott:

- Ez az! - tartott valamit a mark�ban, �m nem l�ttam, mi az. Fogalmam sem volt, mit tehetn�k. Csak �lljak ott t�tlen�l mellett�k? K�zelebb l�ptem, viszont miel�tt b�rmit is sz�lhattam volna…

- M�r denev�reket is beengednek ebbe a suliba?! - James sz�l�totta meg Perselust, aki meg�llt, fej�t bar�taim fel� ford�totta �s olyan arcot v�gott, mintha egy besz�l� f�rget l�tna. Sirius nem t�tov�zott. Felemelte karj�t, sz�tnyitotta mark�t �s annak tartalm�t �ldozata arc�ba sz�rta. Perselus pr�szk�lni �s hunyorogni kezdett, majd d�h�dten bar�tom szem�be n�zett �s megsz�lalt:

- Mi a rohadt… - nem folytatta mondand�j�t. Hangja olyan v�konny� v�ltozott, mintha csak egy eg�r cincogott volna. Kez�t sz�ja el� kapta. A k�r�l�tt�nk �ll�k mind hars�nyan felnevettek. Perselus fogta mag�t �s Anthony-t majdnem f�ll�kve fak�pn�l hagyta a t�rsas�got. James�k nem b�rt�k abbahagyni a r�h�g�st. �n meg csak �lltam ott t�tott sz�jjal �s azt a sarkot n�ztem, ahol a megal�zott befordult. Csak n�h�ny perc m�lva tudtam megsz�lalni:

- Mi volt ez sr�cok? - n�ztem �rdekl�dve Anthony-ra.

- Vinnyog� por Zonk� baz�rj�b�l. Nagyon nagy tal�lm�ny! - lelkendezett, azonban �n kor�nt sem voltam annyira feldobva. - De p�r perc m�lva elm�lik a hat�sa…. Sajnos… - ekkor oldalba b�kte Siriust �s r�kacsintott, mire az f�lemelte a kez�t, amibe Anthony belecsapott. Valahogy nem tudtam Vel�k �r�lni. Nem sz�ltam egy sz�t sem �s �gy hagytam ott �ket. J�l tudtam, hogy Perselus tal�n m�r h�t hat�ron t�l j�r, azonban elt�k�lt sz�nd�kom volt, hogy megkeressem. V�gigj�rtam az eg�sz Roxfortot, de � sehol. Arra gondoltam, biztosan a klubhelys�g�be ment. Mik�zben elm�lkedtem, kin�ztem az ablakon �s ott volt. Kint �llt a parkban teljesen egyed�l. Rohanni kezdtem, ahogy csak b�rtam. Ahhoz k�pest, hogy nemr�g lett v�ge a ny�rnak, nagyon hideg volt az id�. Amikor kil�ptem a kapun, megcsapott a jeges leveg�, de nem t�r�dtem vele. Hat�rozottan tartottam Perselus fel�, aki a Tiltott rengeteg f�it k�mlelte. Odal�ptem mell�. Fel�m fordult �s undorodva megsz�lalt:

- Nagyon elegem van a sz�nalmas bar�taidb�l. - nem tudtam megc�folni a Sirius�kra aggatott jelz�t, �m jelen helyzetben nem is akartam.

- Meg�rtelek. - les�t�ttem a szemem - �s bocs�ss meg, hogy nem l�ptem k�zbe... - motyogtam a l�bamnak.

- Nem tehetsz r�la, �s k�l�nben sem a Te feladatod, hogy megv�dj. Megkeser�lik m�g ezt… - szem�ben bossz�v�gy csillant. Megpr�b�ltam magamat a hely�be k�pzelni: Adott vagyok �n, akinek nincsenek bar�tai, �s akkor m�g j�n n�h�ny bek�pzelt h�lyegyerek, akik naponta azon t�rik magukat, hogy megal�zzanak �s el is �rik a c�ljukat. Sajn�lkozva n�ztem Perselusra.

- Ne t�r�dj Vel�k! N�ha nagyon h�ly�k. Ne �rdekeljen a v�lem�ny�k, hiszen… kik �k Neked?

- Nagyon nem �rdekel, mit gondolnak, de sz�lljanak le r�lam v�gre. - inger�lts�g csend�lt -imm�ron ism�t- b�rsonyos bariton hangj�ban.

- Figyelj! Szerintem be k�ne menn�nk. El�g h�v�s van itt kint. - kezeimmel karjaimat d�rzs�lgettem �s a kast�ly fel� biccentettem. Perselus az �don �p�letre tekintett, majd b�lintott egyet �s elindult. K�vettem �t. V�gig a h�ta m�g�tt mentem �s megbabon�zva n�ztem lobog� tal�rj�t, amelyet �gy hordott, mintha csak abban sz�letett volna. Be�rv�n a kast�lyba a kellemes meleg �tj�rta a testemet. Perselus a szemembe n�zett, majd a folyos� v�ge fel� ford�totta fej�t, majd p�r m�sodperc m�lva elindult �s elt�nt a di�kok t�meg�ben. Sz�rakozottan n�ztem ut�na, azt�n felocs�dtam, hogy a bar�taim m�r biztosan keresnek. �gy h�t felkutattam �ket. Persze k�rdezt�k, hova t�ntem, �n csak annyit feleltem:

- Valahova. - meg is lep�dtek nem �ppen kedves v�laszomon, de nem �rdekl�dtek tov�bb.

M�snap d�lut�n bar�taim k�r�m �lltak a klubhelys�gben �s mosolyogva n�ztek engem, aki �ppen a s�t�t var�zslatok kiv�d�se k�nyvemet b�jtam egy karossz�kben �lve. F�ln�ztem r�juk �s k�rd�en felvontam szem�ld�k�met.

- Bejelenteni val�nk van. - Peter d�l�ng�lt besz�d k�zben. L�tszott rajta, hogy nagyon izgatott.

- Hallgatlak Titeket. - k�nyvemet leraktam az asztalra, kezemet �sszekulcsoltam �s figyeltem.

- K�szen vagyunk. - jelentette ki James.- Kezd�dhet a kaland.

Alig hittem a f�lemnek. Pontosan tudtam, mir�l besz�lnek… Anim�gusok lettek… M�rmint „csak” James �s Sirius. Peternek m�g tanulnia kellet, azonban �gy sem b�rtam megsz�lalni az �r�mt�l…

A k�vetkez� holdt�ltekor teh�t h�rman kerekedt�nk f�l este. Persze nem akartunk kock�ztatni, hiszen nem egyszer volt m�r r� p�lda, hogy �sszeakadtam az egyik tan�rral, ahogy a park fel� tartottam. Viszont volt nek�nk egy titkos fegyver�nk: James l�thatatlann� t�v� k�penye. Bar�taim j�l �sszeh�zt�k magukat, hogy bef�rjenek al�. Ahogy a f�riaf�z fel� haladtam, m�r hallottam k�vet�im �mul� moraj�t a h�tam m�g�tt. Akaratlanul is kih�ztam magamat, mert most �n �lltam a k�z�ppontban �s �n voltam az, aki j�l ismertem ezt a terepet. F�lkaptam egy �gat a f�ldr�l �s megnyomtam vele a fa azon g�cs�rtj�t, amivel ki lehetett nyitni az alag�t bej�rat�t, �s egyben csillap�tani lehetett a harcias n�v�ny k�zdeni akar�s�t. Egyenk�nt lem�sztunk a s�t�t od�ba �s elindultunk. A Szellemsz�ll�sra �rve bar�taim nem jutottak sz�hoz a csod�latt�l. Sz�tt�rtam karjaimat �s megp�rd�ltem tengelyem k�r�l.

- �me! - mondtam b�szk�n. Sirius�k �gy n�ztek k�rbe, mintha egy csod�s palot�ban j�rn�nak, pedig ez a roskadoz� visk� nem volt �ppen sz�pnek mondhat�. R�ad�sul �talakul�saim alkalm�val sokszor hozz�j�rultam annak t�pett k�lsej�hez. �pphogy elkezdt�k volna �lvezni a vadreg�nyes �p�let var�zs�t, mikor is k�nszenved�sem kezdet�t vette. Amint bar�taim feleszm�ltek, hogy mi t�rt�nik, �tv�ltoztak k�t k�l�nb�z� �llatt�: James szarvass�, Sirius pedig fekete kuty�v�. Mikor v�get �rt a sz�rny� tort�ra, agyamat elbor�totta a szok�sos hom�ly. K�rben�ztem, majd vicsorogni kezdtem a k�t betolakod�ra. A t�bbire nem igaz�n eml�kszem, �m val�sz�n�, hogy hamar megnyugodtam. Ugyanis a v�rfarkasok nincsenek teljesen tudatukn�l az �talakul�sok alkalm�val. Ha nyugodtak, akkor kb. annyit �rz�kelnek a vil�gb�l, mintha r�szegek lenn�nek. Ha viszont felb�sz�tik �ket, �gy eluralkodnak rajtuk az �szt�n�k, hogy teljesen elvesztik az esz�ket �s nem fognak f�l igaz�n semmit a k�r�l�tt�k zajl� esem�nyekb�l.

Teh�t kis id� m�lva m�r b�k�sen ballagtunk egy k�zeli erd�ben… Az els� ilyen kir�ndul�sunkb�l csak halv�ny eml�kfoszl�nyok maradtak meg, viszont az id� eltelt�vel egyre jobban tudatomn�l voltam v�rfarkas k�p�ben is.

M�snap alig gy�zt�k mes�lni Peternek �s nekem, hogy hogyan zajlott eg�szen pontosan az este. N�ha �gy kellett r�juk ripakodnom, hogy tal�n egy kicsit halkabban k�ne besz�lni�k err�l.

Sz�val minden s�nen volt… Majdnem minden… Perselusszal v�ltozatlanul sz�rakoztak, �s �n nem tudtam, hogyan vethetn�k v�get ennek.

M�r �sz k�zepe fele j�rtunk, mikor eszembe jutott egy remek �tlet, ami ugyan a sr�cokat nem t�ntor�totta att�l, hogy tov�bb szek�lj�k mardek�ros „pajt�sukat”, �m �gy gondoltam, �r�met szerezhetek vele Perselusnak. Csak m�g azt nem tudtam, hogyan fogom megval�s�tani. Azonban  ez egyenl�re nem igaz�n aggasztott. Ami�ta nem volt k�z�s b�jital�r�nk a mardek�rosokkal, egyre kevesebbet tal�lkoztam Perselusszal, viszont most elhat�roztam, hogy megkeresem. D�lut�n bej�rtam az eg�sz �p�letet. Nem tudtam fel�rni �sszel, hogyan lehet �gy elt�nni. Az utols� hely, amit megn�ztem, a k�nyvt�r volt. Ott tal�ltam r�. Az egyik asztaln�l �lt �s egy nagy k�nyvet lapozgatott. Teljesen belemer�lt az olvas�sba. Csak rem�lni mertem, hogy nem lesz r�m d�h�s, ha kiz�kkentem.

- Szia Perselus!

F�ln�zett r�m �s b�lintott egyet. Egy darabig csak b�mult r�m, kez�t a lapokon nyugtatta. R�j�ttem, arra v�r, hogy mit szeretn�k. L�tta rajtam, hogy ez nem egy fut� k�sz�n�s volt.

- �hm… Le�lhetek mell�d?

B�lintott �s kih�zta a maga mellett l�v� sz�ket. Helyet foglaltam. R�pillantott a k�nyvre, majd �jra a szemembe n�zett. Tekintetem a kacif�ntos bet�kre t�vedt.

- Mit olvasol?

Jobb kez�re r�csukta a k�nyvet, hogy tudja, melyik oldalon tartott �s megmutatta a c�mlapot. „Vincent Vurpecula: A fekete m�gia fejl�d�se �s jelenkora” Miut�n ezt elolvastam, Perselusra n�ztem:

- �rdekelnek a s�t�t var�zslatok? - hangomban semmi rosszindulat nem volt. Egyszer�en csak �rdekl�dtem.

- Mint minden rendes mardek�rost. - felelt cinikusan, majd �jra kinyitotta a k�nyvet. Elhat�roztam, most m�r r�t�rek a t�rgya. Megk�sz�r�ltem a torkomat.

- Perselus?! - �rdekl�dve n�zett r�m - Te le szokt�l menni Roxmortsba?

- Nem s�r�n. - felelt egykedv�en - Voltam m�r ott, de nem sokszor. Maximum h�romszor.

- �s most h�tv�g�n lej�ssz? - nagyon drukkoltam, hogy pozit�v legyen a v�lasza.

- Nem terveztem. - ezzel a felelettel t�k�letesen meg voltam el�gedve. Nem volt valami lelkes reakci�, viszont teljesen negat�v sem.

- Csak mert arra gondoltam, hogy… sz�val… Sz�vesen tartan�k Veled… - v�gre kiny�gtem.

- Ezt hogy �rted? - h�zta f�l szem�ld�k�t Perselus. Nem igaz�n tudtam eld�nteni, mit nem �rt ebb�l.

- Amikor lemegy�nk Roxmortsba… sz�vesen csatangoln�k Veled a faluban. K�rben�zn�nk, inn�nk valamit a H�rom sepr�ben… Ennyi… - el�gg� zavarban voltam. Perselus m�g mindig nem igaz�n tudta, mire v�lje ezt. Egy darabig az arcomat f�rk�szte, majd kib�kte, mi nem vil�gos sz�m�ra:

- Nem a bar�taiddal szokt�l ilyenkor lenni?

- De, igen… �s akkor m�r mindig vel�k kell lennem? - m�g �n magam is meglep�dtem a szemreh�ny� hangnememen. - Khm… �n egy�bk�nt T�ged is a bar�tomnak tartalak, m�g ha sokszor nem is viselkedek ehhez m�lt�an. - ezeket a szavakat m�r les�t�tt szemmel motyogtam. Majd kis id� m�lva f�lve Perselusra n�ztem. Arcvon�sai megenyh�ltek. Kinyitotta a sz�j�t, azonban egyel�re nem sz�lalt meg, csak n�zett engem. Kezemet vill�mgyorsan a tark�mhoz kaptam. Amikor tekintet�t csakis r�m szegezte, �s j�l tudtam, abban a pillanatban �n vagyok az egyetlen, akivel t�r�dik, ereimben megfagyott a v�r �s sz�vem l�zasan l�ktetni kezdett. V�g�l sz�j�n n�h�ny sz� pr�sel�d�tt ki:

- Sz�vesen megyek Veled Roxmortsba. - gyomrom ekkor teljesen �sszesz�k�lt. Sz�m sz�les mosolyra h�z�dott. Kezemet reflexszer�en Perselus v�ll�ra tettem. Bel�m ny�lalt, hogy ezt tal�n nem k�ne, nem adta semmi jel�t annak, hogy gondja lenne a mozdulattal.

- Akkor ezt megbesz�lt�k! - f�lpattantam a sz�kr�l - Tov�bbi j� olvas�st! - intettem neki egyet �s sz�lsebesen t�voztam. Ahogy haladtam a folyos�n nem is mentem, ink�bb sz�kelltem. Azt�n azon kezdtem gondolkozni, mit�l vagyok ilyen boldog. „V�g�l is csak megh�vtam egy sr�cot Roxmortsba. Ez nem olyan nagy dolog.” Se perc alatt elhessegettem ezt a hangulatrombol� gondolatot, �s sz�rnyalva folytattam utam a klubhelys�g�nk fel�.