H�t, igen… Negyedikesek lett�nk. A ny�r ism�t elr�ppent �s �n �jra Roxfort falai k�zt tal�ltam magamat. Ez az �v m�r az elej�t�l fogva m�s volt, mint az el�z�ek. Ugyan bar�taim v�ltozatlanul maradtak a r�gi h�ly�l� banda, azonban ez a viccel�d�s m�r m�s volt. Nem volt annyira gyermeki, mint r�gebben. Nem tudn�m ezt pontosan megmagyar�zni. Egyszer�en ezt �reztem.

James a vonaton besz�molt nek�nk a Lily-vel t�lt�tt k�z�s ny�rr�l. A majd 3 h�napb�l 1-et a l�nynak szentelt, aki leutazott a Potter csal�d nyaral�j�ba a tengerhez. Bar�tunk elr�vedve mes�lt r�la, hogyan s�t�ltak alkonyatkor mez�tl�b a homokban.

- Mint valami l�nyreg�ny, de komolyan! - az ilyen mondatokn�l �r�mmel nyugt�ztam, hogy Sirius is t�nyleg a r�gi. Romantikusabb alkat volt �m, mint ahogy mutatta. Jamest�l tudtam meg, hogy ny�ron egy sz�l r�zs�t k�ld�tt bagollyal a hugrabugos Katie Morgannek, akivel sokat tal�lkozott a sz�nid�ben.

Ami Petert illeti: mindig is el�g sz�gyenl�s volt �s enn�l fogva a l�nyok nem igaz�n rajongtak �rte. Az nem lett volna baj, hogy olyan kis t�mzsi gyerek volt, �m ehhez nagy m�rt�k� g�tl�soss�g �s �gyetlens�g is p�rosult. Ett�l f�ggetlen�l a vak�ci� ideje alatt j�rt egy l�nnyal, de nem volt hossz� �let� a kapcsolat.

Persze a feln�tt rokonaim meg �lland�an arr�l tartottak kisel�ad�st, amikor v�letlen�l meghallott�k ezeket a sztorikat, hogy �k ilyen id�s korukban m�g nem a m�sik nemmel voltak elfoglalva �s hogy ez t�l korai. Ilyenkor anyu mindig nyugtat�an n�zett r�m, azt sugallva: ”Ne is t�r�dj Vel�k!” � �s apu valahogy fel tudt�k fogni, hogy v�ltozik a vil�g. Soha nem voltak felh�borodva semmi ilyesmin. Anyunak elmes�ltem a Miranda-�gyet, neki sem eml�tettem Perselust. � csak mosolygott rajtam �s annyit mondott: „Nem baj, kicsim! �rezni fogod, ha elj�n az ideje.” Mindig b�tran fordultam hozz� a k�nosabb t�m�kat illet�en, mert a tan�csai j�k �s megnyugtat�ak voltak. Apunak az ilyen dolgokat nem nagyon mondtam el. Sokat besz�lgettem vele, de m�sr�l. Persze nagy vonalakban ismerte a t�nyeket. Azonban bels�s�gesebben any�val t�rgyaltam ki mindent.

A vonat�t nagy r�sz�t Sirius lelkes besz�mol�i t�lt�tt�k ki, amelyekben elmes�lte mennyi cs�nyt k�vettek el egy Anthony Cygnus nev� sr�ccal, aki nem messze lakott a Black csal�dt�l. Kis�lt, hogy ez a fi�, tal�n nagyobb bajkever�, mint a mi kedves bar�tunk �s, hogy egy oszt�lyba fog j�rni Vel�nk az idei �vt�l kezdve, ugyanis megbukott gy�gyn�v�nytanb�l �s b�jitaltanb�l. Ezen valahogy nem is csod�lkoztunk, mert ezekkel a tant�rgyakkal a legt�bben nem �lltak valami f�nyesen.

Sirius az egyik t�rt�netet olyan lelkesen t�lalta, hogy n�h�ny kisebb s�r�l�st is szenvedett k�zben, ugyanis bemutatta, hogy Anthonyt hogyan tal�lta el egy gurk� az egyik kviddics meccsen, amin r�szt vettek �k �s m�g n�h�ny k�zelben lak� fiatalabb var�zsl�. A sr�cnak az egyik metsz�fog�b�l le is t�rt egy kicsi emiatt. Sirius f�laj�nlotta, hogy visszavar�zsolja azt a darabk�t a hely�re, viszont a s�r�lt nem akart kock�ztatni, �gy ink�bb �gy d�nt�tt, �lete h�tral�v� r�sz�t ezzel a kis hi�nyoss�ggal �li le.

Alig vett�k �szre �s m�ris az �llom�s peronj�n toporogtunk a t�megben. Egyszerre eszeveszett ordib�l�sra lett�nk figyelmesek:

- H�jj! Sirius! - egy barna der�kig �r� haj�, el�gg� rendezetlen�l f�l�lt�z�tt sr�c integetett nek�nk �s tartott fel�nk. K�ny�k�t f�jlal� bar�tom viszonozta a gesztust. Az illet� megszapor�zta l�pteit, majd mikor oda�rt hozz�nk, mosolyogva v�gigm�rt minket - Szervusztok! Anthony Cygnus vagyok, Sirius haverja.

�gy m�r teljesen �rthet� volt. Mindannyian bemutatkoztunk �s imm�r �ten tartottunk a hint�k fel�. Ahogy haladtunk �tv�gva a t�bbi di�kon, �szrevettem, hogy �j ismer�s�nk keres valamit a tekintet�vel. R� is k�rdeztem r�gt�n:

- Elvesztett�l valakit? - Anthony nem volt valami magas, �m ez csak ekkor t�nt fel nekem, tal�n az�rt, mert f�rfias von�sai meghazudtolt�k kor�t. Furcsa volt, hogy nem kell �gy feln�zni r�, mint Siriusra. V�laszul odab�lintott nekem, de m�g mindig a t�meget p�szt�zta, majd egyszerre megint f�lki�ltott:

- Rita! - ekkor egy v�r�s haj� l�ny kezdett el fel�nk rohanni. Anthony kit�rta a karj�t, s bar�tn�je heves �lel�s�t�l majdnem eld�lt. Mindketten felnevettek, majd sz�tv�ltak, �s cs�kol�zni kezdtek. �n csak mosolyogtam r�juk. Nagyon sz�p p�r voltak. Anthony hirtelen feleszm�lt:

- Ja! � a bar�tn�m, Rita Lynx, negyedikes hugrabugos. �k pedig itt a haverjaim… - �s sorban bemutatott mindny�junkat. Valahogy melegs�ggel t�lt�tt el, hogy m�ris �gy jellemez benn�nket.

- Hell�sztok! - �dv�z�lt minket mosolyogva a l�ny m�g mindig bar�tj�t �lelgetve.

Nem kellet sok�ig v�rni �s Lily is meg�rkezett. Jamesszel j� ideig nem b�rt�k elengedni egym�st. Sirius, Peter �s �n meg csak �lldog�ltunk ott zavartan a t�megben. Nagyon meglep�dtem, amikor hirtelen egy ismer�s b�rsonyosan ig�z� hang sz�lalt meg mellettem:

- �dv mindenkinek! - Miranda volt az. Engem n�zett �s kedvesen mosolygott r�m. Viszonoztam �s hamar konstat�ltam, hogy ez a l�ny egyre szebb �s elragad�bb lesz.

Teh�t imm�ron nyolcan haladtunk a hint�k fel�, mint a mes�kben, ahol mindig csatlakozik egy �j �tit�rs. A j�rm�vekn�l elv�ltak �tjaink, hiszen ennyien nem f�rt�nk be egy fi�kerbe. Mik�zben haladtunk a hepe-hup�s �ton, az j�rt a fejemben, hogy mennyire j� egy ilyen vid�m t�rsas�g r�szese lenni. Ugyan Anthony-t �s Ritat m�g nem igaz�n ismertem, azonban mindkett�j�k az els� perct�l kezdve szimpatikus volt �s j�l tudtam, nem leszek Vel�k semmi probl�ma. Alig v�rtam, hogy meg�rkezz�nk a Roxfortba, �s �jra pezsegjen az �let. Kellemesen telt a ny�r, viszont t�l nyugodt volt. M�r v�gytam erre az �mely�t� zsivajra k�r�l�ttem.

Sz�les mosollyal k�sz�nt�ttem a h�napok �ta nem l�tott Nagytermet. Helyet foglaltunk bar�taimmal �s Lilyvel, majd n�ma cs�ndben hallgattuk meg az igazgat� besz�d�t. Egy�tt�rz�en n�zt�k a kis els�s�ket. Bel�m nyilallt a felismer�s, hogy m�r 3 �ve annak, hogy �n �lltam ugyan�gy itt. Mikor v�get �rt a cerem�nia, neki�lltunk az ev�snek. Siriusnak persze m�g ilyenkor sem �llt be a sz�ja, de nem is b�ntuk. �ppen egy csibecombot majszolgattam, amikor egy furcsa �rz�s ker�tett hatalm�ba. Egyre lassabban r�gtam �s f�lemeltem a fejemet. A terem m�sik v�ge fel� tekintettem, ahol a mardek�rosok asztala �llt. P�szt�zni kezdtem a t�meget �s ott volt… Perselus is valami h�sf�l�t eszegetett �s teljes nyugodts�ggal a szemembe n�zett. M�r megint meg�rezte, hogy n�zem…Vagy � m�r eddig is l�tott engem, csak n�ha le-lehajtotta a fej�t, azt�n �jra r�m tekintett? Nem hinn�m. Sok�ig n�zt�k egym�st. Arcunk kifejez�stelen maradt. Elr�ved�sem megszak�t�ja egy k�z volt, ami megveregette a v�llamat. Anthony �lt le k�z�nk �s v�gan hallgatta ny�ri kalandjait Sirius tolm�csol�s�ban. Mikor visszan�ztem a mardek�rosok asztala fel�, Perselus m�r az �tel�t�t f�rk�szte, nem engem. A k�r�l�tte �l�ket kezdtem k�mlelni. Mindenki v�gan besz�lgetett t�rsaival, azonban hozz� senki sem sz�lt. M�r nem voltam r� d�h�s. R�j�ttem, hogy h�lyes�g volt az eg�sz. �t hib�ztatni az�rt, mert �n gy�va vagyok? Nevets�ges! R�m t�rt a v�gy, hogy odamenjek hozz� �s megk�rdezzem T�le, mit csin�lt a ny�ron. De nem tehettem… A bar�taim sem vett�k volna j� n�ven �s az � oszt�lyt�rsai sem repestek volna az �r�mt�l, ha egy griffend�les keveredett volna az asztalukhoz. �gyhogy maradtam a fenekem �s n�ztem �t. V�logat�s n�lk�l t�mte mag�ba az �teleket �s nagyon nem �rdekelte, mit gondolhatnak r�la m�sok. Ahogy n�ztem, arra gondoltam, hogy � m�r biztos belet�r�d�tt a mag�nyba �s ett�l �sszeszorult a sz�vem. Elhat�roztam, hogy nem fogom hagyni, hogy egyed�l legyen! Magamban szinte megesk�dtem r�, hogy t�r�dni fogok Vele. M�r nem voltam olyan felh�tlen�l boldog, mint az im�nt, amikor bel�ptem az iskola j�l ismert kapuin. Hamar r�j�ttem, hogy azzal senkinek sem teszek j�t, ha itt szomorkodom, ez�rt besz�lltam a t�rsalg�sba �s pr�b�ltam nem Perselusra koncentr�lni. Lassan bar�taim elterelt�k a gondolataimat. Csak besz�lgett�nk �s nevetg�lt�nk, am�g fel nem sz�l�tottak minket, hogy f�radjunk a h�l�termeinkbe. Nem kellett k�tszer mondani, mindenki ki volt mer�lve. Anthony vill�mgyorsas�ggal elt�nt mell�lem, hogy m�g elb�cs�zzon Ritat�l �jszak�ra, azt�n hamar visszaj�tt. Ahogy haladtunk kifele a Nagyteremb�l a di�kok t�meg�ben, �szrevettem a magam mellett lassan s�t�l� Perselust, akin l�tszott, hogy legsz�vesebben az �sszes el�tte tipeg� embert f�ll�kn�. Nem b�rtam g�tat vetni kit�r� lelkesed�semnek �s hangosan �dv�z�ltem:

- Szia Perselus!

Lassan fel�m ford�totta fej�t, a szemembe n�zett �s rezd�l�stelen arccal �gy sz�lt:

- Szia Remus! - hirtelen r�d�bbent, hogy mardek�ros t�rsai m�r messze j�rnak. Biccentett egyet �s megpr�b�lta utol�rni �ket, s k�zben f�lretasz�tott az �tj�b�l n�h�ny tesze-tosza m�sod�vest. Nem szaladt �m, csak megszapor�zta l�pteit. Mert � ugyan nem fog rohanni senki ut�n! Ez a gondolat, �lmodoz� f�lmosolyt csalt az arcomra. James�k ebb�l a k�zj�t�kb�l nem �szleltek semmit, mivel otthagytak engem. Akkor se t�nt volna f�l nekik a jelenet, ha mellettem �llnak, hiszen nem el�g, hogy f�radtak voltak, mindezt j�l is leplezt�k az �lland� besz�d�kkel. Ut�nuk futottam.

�jra be�jultam baldachinos �gyamba, mint ezen az est�n eddig mindig. �s megint cik�zni kezdtek a fejemben azok a bizonyos eml�kk�pek… Meg�ll a vonat, Anthony k�rben�z, Rita megcs�kolja �t, Lily Jameshez l�p, Miranda r�m mosolyog, z�tyk�l�dik a hint�nk, Perselus a szemembe n�z, majd k�veti t�rsait…

Azt �reztem, hogy ez az �v k�l�nleges lesz. M�s, mint az eddigiek… izgalmasabb… jobb… T�bb figyelmet szentelek majd Perselusnak… �s James�k ugyan nem eml�tett�k, hogyan �llnak az anim�gi�val, azonban n�h�ny kis megjegyz�s�kb�l �gy vettem ki, hogy m�r nem kell sokat v�rnom. Kellemesen megborzongtam ett�l a gondolatt�l, miel�tt elnyomott volna az �lom.