Hamar bek�sz�nt�tt a tavasz. �n sajn�ltam egy kicsit, a t�bbiek ann�l kev�sb�. James viszont �gy �jra mehetett kviddicsezni, de meg�g�rte, hogy t�bb id�t fog nek�nk szentelni.

Egy szerdai napon eb�dre bors�f�zel�ket adtak, azonban iszonyatosan els�zt�k a h�ziman�k, �ppen ez�rt annyi s�t�t�klevet ittam, amennyi bel�m f�rt. Meg is lett a hat�sa. Alig, hogy kil�pt�nk a Nagyteremb�l, �gy sz�ltam bar�taimhoz:

- Sr�cok! �n elmegyek a mosd�ba, j�? Majd megyek ut�natok!

- Most ez a divat, hogy mindig csak h�rman mehet�nk egy�tt valahova? - k�rdezte viccel�dve Sirius. Odavetettem egy mosolyt �s rohantam, ahogy a l�bam b�rta. Ahogy futottam, hallottam magam m�g�tt a bar�taim t�volod� hangj�t:

- Fuss, Remus, fuss! - k�rusban �v�lt�ttek. Nevet�s k�zben az�rt el�g neh�z volt gyorsan haladnom.

Berontottam a mosd�ba �s kis id� m�lva m�r meg is k�nnyebb�ltem. �gy �reztem, sz�rnyakat kaptam. Elindultam a mosd�kagyl� fel� �nel�g�lt �br�zatommal, �s Perselusszal tal�ltam szemben magamat.

- Szervusz! - �dv�z�ltem zavartan.

- Minek �r�lsz ennyire? - k�rdezte k�zben kez�t mosva. Csatlakoztam mell�.

- Sok s�t�t�klevet ittam �s h�t… ha nem sietek ide… ki tudja?

- �rtelek. �s m�r minden rendben? - megt�r�lte a kez�t.

- Mire gondolsz? - nem igaz�n �rtettem, mire c�loz. Annyi bajom volt m�r, hogy nem tudtam, most melyikre k�rdez r�.

- Rosszul lett�l a folyos�n m�g 1-2 h�napja.  - karjait �sszekulcsolta mellkasa el�tt �s v�rta a v�laszomat.

- Ja, igen, eml�kszem. - az agyam l�zasan dolgozni kezdett azon, mit mondjak neki. Ugyanazt, mint a t�bbieknek? Hogy csak nem ettem semmit �s att�l estem �ssze? Gondolkod�s k�zben az als�ajkamat harapd�ltam. Perselus k�rd�en n�zett r�m, v�rta, hogy feleljek neki. Hirtelen �szrevettem, hogy valami nem stimmel. Nem tudtam eld�nteni, mi az... Nem Perselus, nem is a mosd�…

- Mi van? - k�rdezte �s tiszt�n l�tszott rajta, hogy nem �rti teljesen az arckifejez�semet.

- Olyan furcsa �rz�sem van. - mondtam rejt�lyesen.

- Mire gondolsz?

- Nem tudom. El�bb, mintha valami m�s lett volna. Nem igaz�n tudom…

- Csend lett. - sz�lt teljes nyugodts�ggal. Igen, ez volt az, csend lett… De h�t akkor…

- M�r elkezd�d�tt az �ra! - ki�ltottam f�l r�m�lten.

Perselus �gy n�zett r�m, mintha nem �rten�, mi bajom van �s a vil�g legterm�szetesebb dolga lenne az, hogy mi ott �llunk a mosd�ban, mik�zben m�sok m�r a padokban �lnek.

- Akkor nem k�ne menn�nk? - k�rdeztem hat�rozatlanul.

- De. - felelte k�z�mb�sen �s megvonta v�llait, mintha neki teljesen mindegy lenne.

�sszeh�ztam a szem�ld�k�met jelezv�n, nem �rtem a nyugodts�g ok�t.

- Te soha nem l�gt�l m�g? - k�rd�s�ben benne volt a felaj�nl�s.

- Nem. Mi�rt? L�gjunk? - zavart voltam �s �rtetlenked�.

- �n sem csin�ltam m�g ilyet, nem is akartam, de m�r mindegy. Most valahogy nem v�gyom Dumbledore sz�noklataira. - v�laszolt fecsegve.

- Akkor m�g jobban leszid, ha egy teljes �r�n nem veszel r�szt! - mondtam okoskodva.

- �s? Legal�bb nem most teszi.

- Ja! Hogy az id�ponton van a hangs�ly! - �rtettem meg v�gre.

- Igen, pontosan.

- Vil�gos. �s akkor mit csin�ljunk? - vetettem f�l a k�rd�st.

Perselus elgondolkodva n�zett r�m, majd a padl�t kezdte el f�rk�szni. Kis id� m�lva �jra tal�lkozott a tekintet�nk:

- Besz�lgess�nk. - b�kte ki a brili�ns �tletet. Azonban nekem t�nyleg tetszett a gondolat.

- Rendben.

Sz�val neki�lltunk besz�lgetni. Egy ideig a mosd�n�l �csorogva tett�k ezt, majd kicsit arr�bb ment�nk. A falnak t�maszkodtunk, �s �gy folytattuk. F�leg a tant�rgyakr�l �s a tan�rokr�l volt sz�. A legt�bb dologban teljesen egyet �rett�nk. Sz�vesen besz�lgettem volna vele m�sr�l is, viszont nem volt merszem kezdem�nyezni. Jobban �rdekelt volna az � �lete, amit m�g egy�ltal�n nem ismertem. A tant�rgyakr�l �s a tan�rokr�l �n is tudtam azokat, amiket elmondtunk. Nem akartam sz�lni. M�r annak is �r�ltem, hogy ennyi ideig besz�lgethetek Vele mindenf�le zavar� k�r�lm�ny n�lk�l.

Nagyon gyorsan elrep�lt az a n�h�ny perc. Alig kaptunk �szbe �s m�ris �jra hatalmas hangzavar t�madt kint. Nem igaz�n tal�ltam a szavakat:

- H�t… �hm… Akkor majd tal�lkozunk.

- Igen. - nem tudtam, hogy Perselus t�nyleg ilyen nyugodt e vagy csak j�l leplezi zavar�t. Hirtelen berontott egy �t�dikes hugrabuggos. �gy megr�m�ltem, hogy az eg�sz testem beler�ndult. Perselus meg se rezzent. Zavartan r�n�ztem �s b�cs�ztam:

- Akkor…�dv!

- Szervusz! - m�g mindig a falnak t�maszkodott �s nem �gy t�nt, mintha nagyon sietne. �n viszont kiviharzottam a mosd�b�l �s elindultam az �tv�ltoztat�stan terem fel�. Bar�taim m�r ott voltak:

- Remus! Te meg, hova a csud�ba t�nt�l? - k�rdezte szemreh�ny�an Sirius, amikor megpillantott az ajt�ban. - Ennyi s�t�t�klevet az�rt csak nem ihatt�l!?

- Beszorultam a WC-be. - jobb kifog�s nem jutott eszembe. James�k hangosan f�lnevettek �s ezzel le is tudt�k a t�m�t. Persze megkaptam az igazolatlan �r�mat, �m ez nem k�l�n�sebben aggasztott.

�prilisban az egyik h�tv�g�n lement�nk Roxmortsba. M�r voltunk ott azel�tt is, �m ez a kiruccan�s kiv�teles volt. Ugyan ezt akkor �n m�g nem tudtam, amikor meg�rkezt�nk a faluba. Bar�taimmal �s Lily-vel be�lt�nk a H�rom sepr�be. �ppen a Hugrabug-Mardek�r kviddics m�rk�z�st elemezt�k, ami el�z� nap zajlott le, mikor csapatunk egyetlen h�lgy tagja �gy ki�ltott:

- Miranda! - az ajt� fel� integetett, ahol egy hossz� barna haj�, tengerk�k szem�, teltkarcs� l�ny �llt. Odamosolygott �s elkezdett asztalunk fel� k�zeledni. Lily f�l�llt �s bemutatta nek�nk. - Sr�cok! � Miranda Smith. A Holl�h�tba j�r. - Mindannyian k�sz�nt�nk neki.- � meg itt James, a bar�tom �s �k pedig a haverjai, Peter, Sirius �s Remus. - egy b�lint�ssal �dv�z�lt minket. �n f�lpattantam a helyemr�l �s a szomsz�d asztalt�l elhoztam egy sz�ket. Magam mell� tettem �s hellyel k�n�ltam Mirand�t.

- �! K�sz�n�m sz�pen! - h�l�lkodott mosolyogva. Nem tudtam betelni a szemei l�tv�ny�t�l. �gy ragyogtak, mint a csillagok.

A meccs elemz�se folytat�dott tov�bb. Kis id� m�lva �gy d�nt�tt�nk, s�t�lunk egyet �s eln�z�nk n�h�ny �zletbe. A csapat h�rom r�szre tagol�dott: James �s Lily k�zen fogva ballagtak, Peter �s Sirius nevetg�lve k�vett�k �ket, Miranda �s �n legh�tul besz�lgett�nk. Az eg�sz kiruccan�s alatt ez volt a fel�ll�s. Gyorsan eltelt az id�. Egyszerre �szbe kaptunk, hogy gy�lekez� van, �s indulni kell vissza Roxfortba. Persze ez ut�n a nap ut�n egyfolyt�ban azt hallgattam a bar�taimt�l, hogy:

- �s? Mi lesz majd a neve? Miranda Lupin, vagy meg akarja tartani a le�nykori nev�t? Esetleg Miranda Lupin-Smith lesz? - Siriusnak a v�g�re m�r teljesen elmebeteg n�vp�ros�t�sai akadtak. Nem tudtam igaz�n v�dekezni, ugyanis ak�rh�nyszor kiejtett�k a l�ny nev�t, az arcom egy mikul�svir�g sz�n�t �lt�tte mag�ra.

P�r nap m�lva James eszeveszetten rohant fel�m a folyos�n, majd zih�lva �llt el�m:

- Tudod…. mit…. hallottam? - minden egyes sz� k�zt nagy leveg�t vett.

- Mit?

- Miranda Smith …

- Mrs. Lupinra gondolsz? - fojtotta bel� a sz�t Sirius.

- Had’ mondja m�r el! - t�relmetlenkedtem.

- … aszonta Lily-nek, hogy nagyon tetszel neki �s m�g soha nem tal�lkozott ilyen kedves sr�ccal.

Ennek hallat�ra Peter �s Sirius neki�lltak sz�n�szkedni �s el�adt�k Miranda �s az �n majdani p�rbesz�demet:

- Oh, Remus, dr�g�m! �gy tetszel nekem! Olyan kedves �s udvarias vagy! - Peter f�ls�ket�t�en v�kony hangon besz�lt.

- Be kell vallanom, �desem, Te is nagyon tetszel nekem! Hozz�m j�ssz feles�g�l? - Sirius let�rdelt Peter el�tt, aki l�nyos zavarts�got sz�nlelt.

- J�, nagyon m�k�sak vagytok, j�t nevett�nk, de most m�r el�g! - vetettem v�get a remek el�ad�snak. Bar�taim nevetni kezdtek, majd j�ttek az elker�lhetetlen j� tan�csok:

- Ez t�k j�! Menj oda hozz� �s mondd meg, hogy azt hallottad, tetszel neki �s Te is hasonl�an �rzel. - v�ltott �t Sirius romantikusra.

- Mib�l gondolod, hogy bej�n nekem? - k�rdeztem �tl�tsz�an.

- Jajj, ne h�ly�skedj m�r, Remus! Ezt m�g a vak is l�tja! - mondta Peter hat�rozottan. Teljesen igaza volt. S�hajtottam egy nagyot �s tan�cstalanul k�rben�ztem:

- �n nem merek csak �gy odamenni. - nagyon zavarban voltam. M�g soha nem �lltam ilyen k�zel ahhoz, hogy j�rjak valakivel, tal�n �ppen ez�rt nem akartam elsz�rni. Voltak l�nyok, akik tetszettek �s ugyan m�g csak 13 �ves voltam, viszont m�r nagyon v�gytam r�, hogy valakit a kedvesemnek sz�l�thassak. Mindig csak �mulattal figyeltem a k�r�l�ttem egym�sra tal�l� p�rokat �s nem igaz�n �rtettem, hogyan alakulnak ki ezek a kapcsolatok. Csak rem�ltem, hogy egyszer ilyen biztos lehetek a dolgomban, mint akkor, m�gis f�ltem.

- Figyelj! 100%, hogy nem fog visszautas�tani! M�g rizik� sincs a dologba. - nyugtatgatott James.

�jra s�hajtottam �s a szemeim ide-oda mozogtak a semmit k�mlelve.

- Nem vesz�thetsz, mag�nyos farkas! - csipkel�d�tt Sirius. Gondterhelten a szem�be n�ztem.

- Ok�. M�g ma odamegyek hozz�… - ezen kijelent�semre bar�taim ujjongani kezdtek, �s a v�llamat veregett�k.

Eg�sz nap a tark�mat simogattam. Ha zavarban vagyok, mindig ezt csin�lom. Mindenkinek van egy beidegz�d�tt tev�kenys�ge, ha ideges. Nekem ez az. �s nem tettem m�sk�nt akkor sem, amikor az utols� �r�m ut�n megl�ttam Mirand�t a folyos�n. Hat�rozott l�ptekkel elindultam fel�, fak�pn�l hagyva bar�taimat. Megsz�l�tottam:

- Miranda!? - mikor a szemembe n�zett �s r�m mosolygott, r�gt�n a nyakamhoz kaptam a jobb kezemet. - �hm… sz�val… Mit csin�lsz most? �gy �rtem… R��rsz egy kicsit? - a k�r�l�tte �ll� holl�h�tas l�nyok mind kuncogni kezdtek, ami egy�ltal�n nem tett kev�sb� idegess�. Miranda elpirulva mosolygott r�m, �m kor�ntsem volt olyan zavart, mint �n. Kis id� m�lva felelt:

- Persze, Remus!

Nagyon megk�nnyebb�ltem.

- Kimegy�nk s�t�lni a parkba?

- Igen, ez nagyon j� �tlet. - hangja sz�v�lyes �s b�rsonyos volt.

A sz�vem hevesen kalap�lt. Ahogy kifele tartottunk, mes�lni kezdett az im�nti �r�j�r�l. Egyszer� dolgokat mondott, azonban �gy tudta cifr�zni, hogy ittam minden egyes szav�t, �s k�zben sz�rakozottan n�ztem �t. A barna haj�t, mely ha a f�ny j� sz�gben �ri, v�r�ses sz�nt �lt�tt, a szem�t, ami a nyugodt �s h�bor�tatlan tengert jutatta eszembe, ahol a csal�dommal annyi id�t t�lt�tt�nk. Soha nem vonzott azel�tt m�g ennyire egy l�ny sem…

Ki�rt�nk a parkba. Oda�lltunk a t� partj�ra �s �n nekikezdtem a mondand�mnak:

- Sz�val… �m… - am�g s�t�ltunk, a kezeimet a h�tam m�g�tt fogtam �ssze, de most �jra a tark�mat kezdtem tapogatni, �s �gy l�ttam, ez nagyon sz�rakoztatja Mirand�t. �lvezte a helyzetet, l�tta, mennyire zavarban vagyok. - James mondott valamit… Azt mondta, hogy… �m… Tetszem Neked… - v�gre kimondtam, �s nagyon megk�nnyebb�ltem. A l�ny pajkosan vigyorgott r�m �s l�gyan �gy sz�lt:

- Ez �gy van. - m�r el�re �r�lt annak, amit erre reag�ltam.

- H�t… Te is tetszel nekem. - zavart voltam, de egyre felszabadultabb. Miranda jobban mosolygott, mint eddig b�rmikor, amikor l�ttam. Lehunyta a szem�t, m�lyet l�legzett �s arc�t elkezdte fel�m k�zel�teni. Tudtam, hogy mi k�vetkezik, azonban egy�ltal�n nem b�ntam… S�t! �r�ltem, hogy ilyen egy�rtelm� jelz�st kapok arra vonatkoz�lag, hogy szeretn�, hogy megcs�koljam. Gondolom, neki nem ez lett volna az els� alkalom… �n is el�r�bb toltam teh�t a fejemet �s m�r csuktam volna be a szemem, amikor egy fekete alakot pillantottam meg Miranda m�g�tt. Megdermedtem… Perselus s�t�lt fel�nk. A l�ny �szrevette, hogy m�r r�g tal�lkoznia kellett volna az ajkainknak. Kinyitotta a szem�t �s zavartan pislogott r�m, majd megsz�lalt:

- Mi a baj? - a hangja ink�bb r�m�lt volt, mint d�h�s. Ekkor Perselus elment mellett�nk, lobog� tal�rja s�rolta a kezemet. Ut�na n�ztem, majd vissza Mirand�ra, aki imm�r semmit nem �rtett. Nem volt egyed�l ezzel. B�nb�n�an k�mleltem �gsz�nk�k szemeit, majd h�tra l�ptem egyet �s �gy sz�ltam:

- Bocs�ss meg, �n nem is tudom… Nem megy… Nem tudn�m megmagyar�zni… - nem lep�dtem volna meg, ha ezek ut�n k�pen t�r�lt volna, �m nem ez t�rt�nt. Kiss� csal�dottan, de meg�rt�en r�m mosolygott �s bal kez�vel megsimogatta az arcomat:

- Semmi baj, Remus. El�fordul az ilyesmi. Most viszont mennem kell, majd tal�lkozunk. Szia! -fejezte be a besz�lget�st �s egy puszit nyomott az arcomra. R�m mosolygott �s a kast�ly fel� vette az ir�nyt. Nagy k� esett le a sz�vemr�l, hogy ilyen k�nnyed�n vette. J� darabig �lltam m�g ott a t� partj�n. Furcsa �rz�sek kavarogtak bennem… Szomor� voltam, ami�rt nem siker�lt, viszont boldog, ami�rt nem haragudott meg r�m. �m egy indulat is vegy�lt a k�t �rzelemmel… D�h�t �reztem Perselus ir�nt. Ugyan semmi rosszat nem tett, legal�bbis nem tudatosan, m�gis m�rges voltam, de pontosan azt sem tudtam, mi�rt.

A tan�v h�tral�v� r�sz�ben nem sz�ltam Perselushoz, aki nem is nagyon �rtette, mi ez a hirtelen v�ltoz�s. Nem mondta, hogy zavarn�, azonban �reztem rajta. A b�jitaltan �r�k k�nos csendben teltek. Csak annyit besz�lt�nk, amennyit musz�j volt.

Bar�taimnak ugyan elmes�ltem, mi t�rt�nt a parkban, viszont azt kihagytam bel�le, hogy pontosan mi�rt fagytam le. Csak rem�lni mertem, hogy Miranda nem mondja el nekik, hogy egy fekete haj� mardek�ros fi� terelte el a figyelmemet. Nem is tette. Lily volt az egyetlen, akinek mes�lt arr�l a d�lut�nr�l. Ezt Mirand�t�l tudom. Var�zslatos volt az a l�ny! B�r nagy csal�d�st okoztam neki, �m � ahelyett, hogy neheztelt volna r�m, �s ker�lt volna, egyre t�bbet besz�lt velem. Nem is kellett mondanom, hogy nem akarom feszegetni a j�r�s t�m�t, � a szavaim bar�ti hangs�ly�b�l meg�rtette, hogy m�r valahogy m�shogy �rzek. Magam sem tudtam igaz�n, mit gondolok. Ugyan�gy tetszett Miranda, mint amikor el�sz�r megl�ttam, de valami visszatartott att�l, hogy �sszej�jjek Vele… vagy ink�bb valaki…