Ny�ron James nagyon sok levelet k�ld�tt nekem. Most m�r nem volt lehet�s�g�k �sszej�nni �s gyakorolni, ez�rt egyed�l, magukban pr�b�lkoztak. Peter olyannyira igyekezett, hogy f�le �llati f�ll� v�ltozott �s nem tudta visszavar�zsolni. A sz�leinek term�szetesen nem mert sz�lni. Sirius �tugrott hozz� titokban �s seg�tett rajta. Meg�g�rtette vele, hogy nem fog tov�bb pr�b�lkozni egyed�l a ny�ron, majd k�z�sen.

Ezeket a t�rt�neteket hallva mindig megfogalmaz�dott bennem egy gondolat, mely szerint nem �rek �n ennyit. Le is �rtam ezt Jamesnek, aki azt v�laszolta: „M�g sz�zszor ennyit is meg�rsz!” Sokszor voltam d�h�s a bar�taimra,  �m az ember hogyan lenne k�pes nem szeretni 3 ilyen sr�cot, akik ennyit f�radoznak �rte, �s akikkel olyan j�l tudja �rezni mag�t?!

M�g annyi id�m se volt, hogy kimondjam, ”Gringotts” �s m�ris �jra a Roxfortban tal�ltam magam.

Ak�rhogy is figyeltem a vacsor�n�l, sehol nem l�ttam Perselust. Siriushoz fordultam:

- Figyelj! L�ttad Pitont?

- Ja, sajnos m�g vacsora el�tt valamikor. - d�nny�gte teli sz�jjal. - M�r? Te?

- Nem, nem… �n nem. - v�laszoltam zavartan.

- Szerencs�s ember! - reag�lt Sirius g�nyosan. - Tal�n f�lsz, hogy nem lesz �st-t�rsad b�jitaltanon?

- Csak �gy k�rdeztem. - feleltem a lehet� leg�tl�tsz�bb v�lasszal.

M�snap a foly�son ballagtunk �tv�ltoztat�stanra.

- Ha a prof megtudn�, milyen j�l haladunk az anim�gi�val… - sz�lt �lmodozva Sirius.

- De rem�lj�k, nem tudja meg! - b�kte ki a v�laszt helyettem James.

Annyira belemer�ltem a gondolataimba, elk�pzelv�n a tan�r arc�t, amint megjelen�nk el�tte �llatalakban, hogy nem is figyeltem magam el� �s neki �tk�ztem egy szembe j�v�nek. Miel�tt f�lm�rhettem volna a helyzetet, m�r halottam is Sirius inger�lt hangj�t:

- Mi a franc�rt nem tudsz jobban figyelni, Drakula?

A szemem addig csukva volt �s a fejemet tapogattam, ugyanis siker�lt rendesen �sszekoccannom - imm�ron vil�goss� v�lt - Perselussal. Igen, � �llt el�ttem �s szint�n az �st�k�t markol�szta, majd f�lt�rt bel�le a heves indulat:

- Fogd be a pof�dat, Black! Nem hallottam, hogy a bar�tod a seg�ts�gedet k�rte volna!

M�g mindig a feje b�bj�t tapogatta. Sirius m�r nyitotta volna a sz�j�t a v�laszra, �m �n megel�ztem:

- Bocs, nem n�ztem magam el�. Sirius! �n is annyira vagyok hib�s, mint �. Ne h�zd fel magad!

Perselus �s Sirius v�ltottak egy sz�r�s pillant�st, majd mindannyian tov�bb �lltunk.

- Mi�rt v�ded? - t�madtak le a bar�taim egy emberk�nt.

- Mert �n is hib�s voltam. Itt senkinek nem volt joga d�h�snek lenni a m�sikra, f�leg nem Neked! - fordultam oda ellens�gesked� pajt�somhoz. Erre � egy len�z� pillant�st vetett r�m, amely kb. annyit jelentett, hogy „Az ilyen alkalmakon kapni kell, amikor v�gre bele lehet k�tni abba a denev�remberbe!”.

Viszont v�gre l�thattam Perselust �s ugyan ez nem volt legf�nyesebb tal�lkoz�sink egyike, de ez a t�nyeken mit sem v�ltoztatott.

Eg�sz h�ten azon drukkoltam, hogy Mortis professzor ne v�ltoztassa meg az �l�srendet, �s im�im meghallgattattak. Szok�sos hely �s szok�sos t�rsas�g.

- F�j m�g a fejed? Mert nekem igen. Nagyon b�na voltam. M�g egyszer bocs�nat! - kezdtem bele a besz�lget�sbe.

- Nem, �n m�r j�l vagyok. Egy�bk�nt semmi gond! �n se figyeltem el�gg� az �tra. M�shol j�rtak a gondolataim. - felelt �s k�zben moszatokat dob�lt a f�zet�nkbe. Sz�vesen megk�rdeztem volna, hol j�rt az agya, de nem mertem megtenni. - S�t�t bar�tod nincsen egy kicsit elsz�llva mag�t�l? - l�tszott Perseluson, hogy ez a „s�t�t” sz� nem Sirius haja sz�n�t �s nem is a nev�t jellemezte.

- Vannak h�lye dolgai, viszont alapj�ban v�ve j� lelk� sr�c. Szerintem m�g kedveln�d is, ha jobban megismern�d.

Perselus arc�ra ennek hallat�n olyan fintor �lt, mintha egy tr�gyagr�n�tot robbantottak volna f�l az orra el�tt:

- K�tlem.

James egyre kevesebb id�t t�lt�tt vel�nk. Elkezd�dtek a kviddics edz�sei. Remek fog� volt! Ennek folyt�n k�s� d�lut�n szinte soha nem l�ttuk �s volt m�g valami, ami sokat elvett az egy�tt t�lt�tt id�nkb�l… helyesebben valaki… Lily Evans. Ez a v�r�ses haj�, z�ld szem� l�ny az oszt�lyt�rsunk volt �s mindenki nagyon szerette. Kedves volt �s rendk�v�l okos is. Az �v eleje �ta figyelt�k bar�taimmal, hogy a l�nyok olyan furcs�k lettek. Felt�telezt�k pl. azt, hogy valamif�le j�rv�ny s�p�rt v�gig rajtuk, ami f�leg a szemet t�madja meg, ugyanis �lland�an kacsingattak r�nk. Mi meg persze nem igaz�n �rtett�k, mi�rt. Azt�n eljutott a tudatunkig: neki�lltak kamaszodni. Lily is napr�l napra n�tt �s egyre szebb lett, de � nem vette f�l a t�bbiek k�l�n�s szok�sait. �s ett�l lett a legvonz�bb, hogy nem akart minden �ron az lenni. Teh�t James �s az Evens l�ny egyre t�bb id�t volt egy�tt �s ugyan mi sokszor hi�nyoltuk bar�tunkat, �m Lily-t�l nem sajn�ltuk.

Be kell, hogy valljam, nekem is tetszett a term�szetess�ge, meg �gy egy�ltal�n… ahogy mindenki m�snak is. Azonban � Jamest v�lasztotta, nem volt mit tenni, nem is baj…

Teh�t �ltal�ban h�rman r�ttuk a folyos�kat, �s ha v�letlen�l �sszeakadtunk Perselusszal, �n r�gt�n elkezdtem valami olyan dologr�l besz�lni, ami r�m vonja Sirius figyelm�t. Ilyen volt pl. a kviddics vagy a v�l�k. Im�dta ezeket a l�nyeket! Egy id�ben szinte a m�ni�j�v� v�ltak �s az �sszes k�nyvet elolvasta r�luk. Ny�ron tal�lkozott eggyel, �s az�ta sem hagyt�k nyugodni ezek a gy�ny�r� teremtm�nyek.

November k�zepe fele j�rhattunk. �ppen ezekr�l a l�nyekr�l tartott Peternek �s nekem kisel�ad�st a folyos�n, mikor �n hirtelen rosszul lettem. A kast�ly falai t�ncolni kezdtek �s Sirius hangja is egyre ink�bb olyann� v�lt, mintha eg�sz t�volr�l besz�lne hozz�m. Elvesztettem az egyens�lyomat, �sszeestem �s els�t�t�lt a vil�g. Mikor f�l�bredtem, mindenki k�r�l�ttem �llt. Azt hittem m�r a gyeng�lked�n vagyok. T�vedtem.  M�g mindig a f�ld�n fek�dtem. Sirius elkezdett integetni az orrom el�tt:

- H�! �regem! Egyben vagy?

El�g lassan fogtam f�l, mit k�rdez, de amint el�rt az agyamig, v�laszoltam:

- Aha, aszem… J�l vagyok.

Peter odany�jtotta a kez�t �s f�lseg�tett. M�g mindig kicsit imbolyogtam, viszont m�s bajom nem volt. Bar�taim az�rt f�lkaroltak �s �gy t�mogattak �t az �sszegy�lt t�megen, k�zben mindenkit biztos�tottak r�la, hogy semmi bajom, csak nem ettem ma m�g semmit, ett�l lettem rosszul. El�g kellemetlen�l �reztem magam, imm�ron nem csak fizikailag. Addig a padl�t k�mleltem, figyelve minden egyes l�ptemre, azonban egyszerre f�ln�ztem �s megl�ttam Perselust a folyos� v�g�n a fal mellett. A szem�ben aggodalom csillant. �n b�ztat�lag r�mosolyogtam, jelezv�n: nincsen semmi bajom. Persze ez �gy el�g hihetetlen t�nt, mik�zben ketten t�mogattak. Szerencs�re Sirius teljes m�rt�kben velem volt elfoglalva, �szre sem vette - v�lem�nye szerint - �d�z ellens�g�t.

P�r perc m�lva m�r ott �lt�nk a Griffend�l toronyban �s csokit ett�nk. Peter odahajolt hozz�m:

- Ez az �talakul�st�l volt, mi? - hangja halk volt �s agg�d�.

- Igen…. - mondtam �s egy nagyot s�hajtottam.

Ugyan azok a bizonyos holdt�lt�k mindig keservesek voltak, viszont legal�bb kev�s ideig tartottak. Az ut�hat�suk (gyenges�g, s�padts�g, f�rad�konys�g, sz�d�l�s stb.) nem volt olyan iszonyatos, azonban sokkal tov�bb tartott �s ett�l elviselhetetlenebb lett. N�ha elhom�lyosult el�ttem a vil�g �s �gy kiestek f�l �r�k az �letemb�l. Volt, hogy le is vontak pontokat a Griffend�lt�l a tan�rok, mert r�k�rdeztek valamire, amit tal�n 5 perce mondtak, �n persze nem tudtam a v�laszt. Ezek a dolgok jobban megkeser�tett�k az �letemet, mint a havi egyszeri szenved�sek. Nehezebben viseltem, ha nem csak magamnak �rtottam, hanem a t�rsaimnak is.

Hazamentem kar�csonyra, ahogy addig mindig. Ak�rmilyen j�l �reztem magamat a Roxfortban, az ilyen rosszull�tek alkalm�val folyton �desany�m ut�n v�gyakoztam. Hogy megfogja a kezemet, megsimogassa a homlokomat, �s mellettem legyen. Mikor hazamentem, term�szetesen bep�toltam mindent besz�lget�s �s �lelget�s ter�n a sz�leimen. Mindig nagyon k�zel �lltam hozz�juk �s soha nem �reztem �ket „ciki”-nek, mint ahogy azt sokan m�sok teszik.

Visszamentem az iskol�ba �s James �jra Vel�nk volt, - m�rmint akkor, amikor nem Lily-vel r�fr�lt �ppen valahol - ugyanis a kviddics edz�sei elmaradtak az id�re val� tekintettel. Iszonyatos h�viharok voltak, de �n im�dtam n�zni ezt az �d�z csat�t, ami a h�pelyhek k�z�tt zajlott. �ltem a klubhelys�gben a kandall� mellett, forr� kaka�t kortyoltam �s b�multam kifele az ablakon. Az ilyen alkalmakkor mindig megfogalmaz�dott bennem egy mondat, amit az ember sokszor �rezhet,  �m amikor m�r ki is mondja mag�ban, az a leger�sebb fokozat. Ez pedig �gy hangzik: ”Ilyenkor �rzem azt igaz�n, hogy �rdemes �lni!”