A Roxfort Expresszen �lve �gy �reztem, mintha csak egy kis id�re hagytam volna ott az iskol�t. Bar�taim mit sem v�ltoztak. V�gan mes�lt�k egym�snak a ny�ri �lm�nyeket. Peter pedig v�letlen�l elsz�lta mag�t:

- �s az mekkora volt, amikor James keze hely�n agancs n�tt… - a f�lk�ben se perc alatt a csend lett az �r, melyet kis id� m�lva �n t�rtem meg:

- Ti tal�lkoztatok a ny�ron? - k�rdeztem elcsukl� hangon. Borzalmas szomor�s�g j�rta �t mindenemet. Tudtam, hogy ez lesz. Megtudj�k, mi vagyok �s h�tat ford�tanak. Nem sok hi�nyzott hozz�, hogy kirohanjak a kabinb�l. M�r kacsingattam is az ajt� fel�, amikor Sirius elkezdett dadogni:

- �hm… sz�val… - k�zben seg�lyk�r�en f�rk�szte a t�bbieket- … Igen, tal�lkoztunk a ny�ron, de nem az�rt nem sz�ltunk Neked, mert esetleg ki akarn�nk k�z�s�teni. - nagyon v�laszt�kosan besz�lt. L�tta rajtam, hogy ez az amit most nem viccelhet el - Val�j�ban meg akartunk lepni T�ged. - ugyan m�g semmi pontosat nem tudtam, viszont ezekt�l a szavakt�l m�ris megk�nnyebb�ltem - Kital�ltunk valamit… �m…. James! Elmondod Te?

- J�… Furcs�n fog hangzani �s k�telkedni fogsz abban, hogy norm�lisak vagyunk e… Azon t�rt�k a fej�nket, mivel tehetn�nk k�nnyebb� a… holdt�lt�ket sz�modra. Rengeteg k�nyvet �tlapoztunk a v�rfarkasokr�l - egyre halkabban besz�lt, nehogy b�rki is meghallja - �s kider�lt, hogy ez az �llat igaz�n csak az emberekre vesz�lyes.

- Igen… �s? - m�r nagyon t�relmetlen voltam.

- �s arra gondoltunk, hogy anim�gusok lesz�nk… - ezt hallva elkerekedett a szemem �s a sz�m is szinte a t�rdemet s�rolta. Nem tudtam igaz�n, mit mondhatn�k erre. V�g�l kib�ktem, ami �ppen �tfutott az agyamon:

- De h�t az nagyon neh�z…

- Lehet, viszont �rdekes �s izgalmas, r�ad�sul m�g hasznos is. Gondoltuk, megpr�b�ljuk…

- �s eddig annyira jutottatok, hogy a kezed aganccs� v�ltozzon. -  mondtam mosolyogva. Erre a kijelent�sre a t�bbiek is fell�legeztek, �s a f�lk�be mintha �jra friss leveg� sz�k�tt volna.

- Na, igen. Az nagyon nagy volt! - ism�telte p�r perccel azel�tti �nmag�t Peter.

- De m�r haladunk! Az�rt ez se semmi! - sz�lt bizakodva Sirius.

- V�rjatok csak! Ez azt jelenti, hogy ki akartok majd j�nni velem akkor a Roxfortb�l?

- Valahogy �gy… - b�logattak egyet�rt�en. Nem utas�thattam vissza. Ugyan szab�lyellenes, amire k�sz�ltek, azonban olyan lelkesek voltak, �n meg teljesen meg voltam hatva �s le voltam k�telezve. Ennyi j�rt nekik.

A t�m�t egyel�re lez�rtnak tekintett�k �s folytattuk tov�bb a vid�mkod�st. A f�lke el�tt gyakran j�rk�ltak a n�pek �s n�ha bek�sz�nt egy-egy ismer�s. Azt�n hirtelen furcsa �rz�s ny�lalt bel�m. A szemem sark�b�l l�ttam, amint egy fekete alak halad el hangtalanul a kabinunk mellett. Semmi k�ts�gem nem volt afel�l, ki lehetett az. Egyszerre m�rhetetlen�l boldog lettem �s valami kellemes bizserg�s j�rta �t mindenemet. Bar�taimnak szerencs�re nem t�nt fel annyira, mert m�r alapb�l is vid�mak voltunk. �gy nem kellett magyar�zkodni.

Hamarosan bel�ptem m�sodik otthonom j�l ismert kapuj�n. Sz�nakozva n�zt�k az els�s�ket, akik most azon izgulnak, melyik h�zba fognak ker�lni. Mi meg �lt�nk sz�pen, nyugodtan az asztalunkn�l �s k�r�rvendve k�mlelt�k a r�m�lt arcokat. Nem tudom, mire voltunk �gy eltelve a magunk m�sodik �v�vel.

Mik�zben t�mt�k magunkba a finom falatokat beugrott nekem egy eml�k. Egy �ve pont ekkor l�ttam el�sz�r Perselust. F�ln�ztem a t�ny�romb�l �s ott volt. � is �ppen engem n�zett. Sz�les mosoly ter�lt el az �br�zatomon. Reflexszer�en f�lemeltem a kezemet �s �dv�zl�sk�ppen intettem neki. � erre bar�ts�gosan biccentett egyet �s mintha egy halv�ny f�lmosoly suhant volna �t az arc�n, majd �jra az el�tte hever� �telekkel kezdett foglalkozni. A vacsora h�tralev� r�sz�ben v�gig �t n�ztem, ahogy eszik, ahogy n�zel�dik… Nem tudtam betelni vele. Sajn�ltam is, amikor v�ge lett az �tkez�snek �s f�lzavartak minket a h�l�termeinkbe.

Ahogy lehajtottam a fejemet a p�rn�ra r�gvest �lmodni kezdtem… A vacsor�n�l Perselus le�lt az asztalunkhoz �s James�k nagy �r�mmel fogadt�k �t. Elkezdte mes�lni a ny�ri �lm�nyeit, a t�bbiek �rdekl�dve hallgatt�k. Mindezen k�r�lm�nyeket figyelembe v�ve v�gig tudtam, hogy ez csak egy �lom, �gy �lveztem addig, am�g tartott. �ppen elb�cs�ztam volna Perselust�l, amikor valaki hirtelen meg�t�tte az arcomat. F�lriadtam. Sirius �llt f�l�ttem p�rn�val a kez�ben �s azt ord�totta:

- �breszt�!

- Na, meg�llj, Te szem�t d�g! - �v�lt�ttem magamb�l kikelve. M�rges voltam, mindig is allergi�s voltam r�, ha b�ntottak egy alv� embert. De Siriusra soha nem tudtam igaz�n haragudni, ez�rt f�lkaptam a nagyp�rn�mat �s p�f�ltem, ahol csak �rtem. Ezzel levezettem a d�h�met is �s baj sem lett bel�le. A csata v�g�re, amely d�ntetlen lett, teljesen kimer�ltem. Azonban j�l esett a reggeli mozg�s. Lerogytam m�g egy kicsit pihegni az �gyamra, becsuktam a szememet �s megjelent el�ttem Perselus arca. Eszembe jutott a befejezetlen �lmom. M�s esetben leszidtam volna Siriust, ami�rt f�lbe szak�totta, de nem akartam, hogy megtudja, mik j�rnak a fejemben, ez�rt magamban tartottam.

Belevetett�k magunkat a tanul�sba. Semmivel nem volt nehezebb a dolgunk, mint els�ben. �s nagy �r�m�mre - a t�bbiek b�nat�ra - t�bb k�z�s �r�nk lett a mardek�rosokkal.

A p�nteki dupla b�jitaltanon mindig akkora volt a hangzavar a f�radts�g �s az unatkoz�s miatt, hogy a tan�r egyik nap �gy d�nt�tt, sz�t�lteti a t�rsas�got. Mortis professzor egy kicsi �s sz�v�s boszork�ny volt, �m a fegyelmez�s nem volt igaz�n az er�ss�ge.

- Potter! Maga oda�l Taylor mell�! Black! Maga… - �s sorolta. Igen k�l�n�s „p�rok” j�ttek �gy �ssze. Sirius egy igen unszimpatikus mardek�ros l�ny mell� �lt �s nem tudott erre m�shogy reag�lni, csak fintorgott, �n meg k�r�rvend�en nevettem rajta.

- Lupin! Maga menjen Piton mell�! - a sz�vver�sem meg�llt �s megsz�nt a vil�g k�r�l�ttem. A  f�lem z�gni kezdett �s hom�lyosan l�ttam. Sokkos �llapotomb�l Sirius felt�r� nevet�se z�kkentett ki. A feje v�r�s lett �s alig kapott leveg�t.

- Black! Maradjon cs�ndben! Lupin! Maga meg induljon m�r, mert eltelik ezzel az eg�sz �ra! - lassan, de biztosan f�l�lltam addigi helyemr�l �s �ti c�lom fel� vettem az ir�nyt. Lerogytam a sz�kre, de nem n�ztem a bal oldalamra. Sirius pisszeg�s�re megfordultam. Kb. k�t ember v�lasztott el minket. Sz�j�val alig hallhat� szavakat form�lt:

- Vigy�zz, nehogy megharapjon, mert v�mp�rr� v�ltozol! - k�nyszeredett mosollyal v�laszoltam, majd magam mell� tekintettem. Perselus addig a tan�rn�t n�zte, �m most fel�m fordult.

- Szervusz! - �dv�z�ltem zavartan mosolyogva.

- Nem foglak megharapni. - sz�lt teljes komolys�ggal.

A sz�m el� kellett tennem a kezem megakad�lyozv�n a tantermet bet�lt� hars�ny nevet�semet. Val�sz�n�, hogy �n kb. hasonl� sz�nekben pomp�zhattam ekkor, mint Sirius p�r perccel el�ttem. Mikor m�r kicsit lenyugodtam, �gy feleltem:

- Tudom.

- Mr. Lupin! El kell hogy �ltessem? - sz�lt Mortis professzor.

- Nem! - olyan hirtelen, hangos �s szenved�lyes volt a reakci�m, hogy m�g magam is meglep�dtem �s l�tv�n a t�bbiek megr�k�ny�d�s�t, �sszeh�ztam magam eg�szen picire.

- Akkor maradjon cs�ndben!

B�lintottam. Nem mertem m�sra n�zni, csak Perselusra, aki… alig hittem el… kitart�an mosolygott a t�rd�re. Nem sz�ltam hozz� �s felt�n�s n�lk�l figyeltem tov�bb. Nem akartam kiz�kkenteni titkolt j�kedv�b�l. Tal�n m�g soha nem �llt ki �gy mellette senki.