A holdt�lte el�tt mindig vegyes �rzelmek kavarogtak bennem. M�r el�re f�jt mindenem, hacsak az �talakul�sra gondoltam,  viszont az azt megel�z� �lm�nyeket szinte v�rtam. Az a r�sze egy nagy kalandnak t�nt! A s�t�tben v�gighaladni egy titkos alag�ton, ami egy romos h�zhoz vezet. N�ha arra gondoltam, milyen j� lenne elmes�lni James�knek, akik biztosan megpukkadn�nak az irigys�gt�l. De nem lehetett. Meg�g�rtem Dumbledore-nak, hogy senkinek nem besz�lek r�la. Az�ta sem tudtam igaz�n kifejezni a h�l�mat, pedig annyi mindent tett �rtem.

A bar�taimnak persze felt�nt, hogy havonta egyszer elt�n�k valahova. Mindig k�rdez�sk�dtek is, �n meg k�l�nb�z� t�rt�neteket tal�ltam ki pl. hogy a beteg anyuk�mat kell megl�togatnom. Szerencs�re persze nem volt semmi baja. Rossz �rz�s volt hazudni nekik, ellenben nem tehettem m�st.

A m�sodik f�l�vben nem igaz�n sz�ltam Perselushoz. Sokszor megfordult a fejemben, hogy �jra odamegyek hozz�, de amikor l�ttam, mindig a bar�taimmal voltam, akik meg nem d�jazt�k volna a dolgot. Amikor meg egyed�l voltam, soha nem tal�lkoztam Vele. �gy is valami fajta l�thatatlan sz�vets�g k�t�d�tt k�zt�nk. Ha a k�zelben volt, �n nem igaz�n vettem r�szt bar�taim t�rsalg�s�ban. Ink�bb sz�rakozottan n�ztem �t. �s persze ezt mindig �szre is vette �s amikor hirtelen r�m n�zett, mindig elr�ntottam a fejem, majd r�j�ttem, hogy ez mennyire r�hejes �s visszafordultam �s � �ltal�ban ilyenkor m�g mindig engem p�szt�zott. Ilyenkor r�mosolyogtam, �m ilyen nyomat�kos viszonz�st nem kaptam. Nem is kellett. �n �gy is �rtettem, hogy �r�l neki. Az arca egy kis rezd�l�s�b�l meg tudtam -�s a mai napig meg tudom- �llap�tani, hogyan �rzi mag�t. Sz�momra ezek az arckifejez�sek �lesen elk�l�n�ltek.

Hamarosan megkezd�d�tt az els� vizsgaid�szak. �n nem izgattam fel magam emiatt k�l�n�sk�ppen, a bar�taim ann�l ink�bb. Nem is igaz�n �rtettem �ket.

Mikor m�r minden vizsg�t letudtunk, rengeteg id�t t�lt�tt�nk a szabadban a ver�f�nyes naps�t�sben. Egyik ilyen alkalommal, mikor Sirius�k k�vet kacs�ztatni tan�tott�k Petert a tavon, hirtelen James �gy ord�tott r� kiss� �gyetlen bar�tj�ra:

- Mi van? Farkasvaks�gban szenvedsz? - a sz� hallat�n g�rcsbe r�ndult a gyomrom. Sirius Jameshez fordult:

- Nem csod�lom, hogy nem tud koncentr�lni. M�r nekem sem igaz�n megy, mivel farkas �hes vagyok! - az �llat nev�t mindkett�j�k felt�n�en kihangs�lyozta. �n csak �ltem a f�ben �s cs�ndben figyeltem az esem�nyeket. - A farkas�l�f� ehet�? - cifr�zta m�g jobban. Ekkor kezdtem csak kapizsg�lni, mir�l is van sz�. Mind a h�rman mosolyogva n�ztek le r�m…

- Honnan tudj�tok?

- Mi mindent tudunk, pajt�s! - viccel�d�tt Sirius.

- Most komolyan!

- Valahogy kisilabiz�ltuk. - h�zta ki mag�t Peter.

- �s… - nyeltem egyet- … mit sz�ltok?

- Mit sz�ln�nk? Nem lehet k�nny� Neked. Ha seg�ts�gre van sz�ks�ged, r�nk mindig sz�m�thatsz.  -  James szavai hallat�n k�nnybe l�badt a szemem. Erre nem sz�m�tottam, de igaz�n j�l esett. Nagyon halkan csak annyit b�rtam mondani:

- K�sz�n�m!

Bar�taimat persze nagyon �rdekelte, hova is megyek pontosan, amikor elt�n�k, meg hogy milyen �rz�s az �talakul�s. V�gre mes�lhettem! M�r nagyon kik�v�nkozott.

Roppant h�l�s voltam nekik. Nem is arr�l volt sz�, hogy nem fogt�k f�l, hogy a bar�tjuk egy v�rfarkas. �k t�nyleg �gy reag�ltak. Nem f�ltek �s nem fordultak el T�lem, s�t…

Persze megk�rdezt�k, mi�rt nem mondtam el. �n meg besz�moltam nekik az �g�retemr�l.

Azt�n r�j�tt�nk, hogy koncentr�lni k�ne a vizsg�kra, de term�szetesen egyik�nk sem bukott meg egyik t�rgyb�l sem. �s mi nyert�k meg a h�zkup�t!

Elj�tt az utols� nap. Nagy volt a zsivaj a Roxfortban �s mindenki a folyos�kon tolongott, hogy � �rjen els�k�nt az expresszhez. Ahogy �tv�gtunk a t�megen, valaki v�letlen�l nekiment a v�llamnak, majd meg�llt. M�r fordultam h�tra �s nyitottam volna a sz�mat a bocs�natk�r�sre, azonban a meglepet�st�l elakadt a szavam. Perselus n�zett vissza r�m. Kicsit k�sve b�r, de eln�z�st k�rtem. �lltunk ott egy darabig, majd James odakiab�lt nekem, hogy j�jjek m�r. �gy �r�ltem annak, hogy a vak�ci� el�tt tal�lkozhattam m�g egyszer Perselusszal, hogy hirtelen nem tudtam, mit mondjak. H�t, kib�ktem az els� dolgot, ami eszembe jutott:

- Kellemes nyaral�st, Perselus! - im�dtam kimondani a nev�t.

- Neked is. - sz�lt kim�rten. H�tat ford�tott �s elment. Csak p�r m�sodperc m�lva t�nt fel, hogy szembe megy a t�meggel. Nyitott sz�jjal n�ztem ut�na, k�zben t�bben is nekem j�ttek.

- Remus! - ord�tott �jra James m�r kiss� inger�lten. Megr�ztam magam �s indultam. A bar�taim szerencs�re nem vett�k �szre, mi�rt maradtam le, �gyhogy csak annyit mondtam nekik, hogy m�g elk�sz�ntem valakit�l. Nem faggattak tov�bb.

London fel� haladva egyfolyt�ban csak nevett�nk �s meg�llapodtunk, hogy augusztus v�g�n egy�tt vessz�k majd meg a sz�ks�ges kell�keket.

A p�lyaudvaron anya �s apa m�r v�rtak r�m. Nagyon j� volt �ket �jra l�tni. �s ugyan f�j� sz�vvel b�cs�ztam el bar�taimt�l, de el�re �r�ltem neki, mennyi mindent mes�lhetek majd a sz�leimnek �s mi tagad�s, el�gg� hi�nyoztak m�r.

Elutaztunk a tengerpartra �s ott t�lt�tt�k szinte az eg�sz sz�nid�t. A ny�r alatt be nem �llt a sz�m, azonban ezt �k nagyon �lvezt�k. Boldogok voltak, hogy ilyen �lettel teli vagyok.

Hamar eltelt a vak�ci�. De nem b�ntam. Igazs�g szerint mindig annak �r�l�k, ami van. Anyu�k egyfolyt�ban mondt�k, hogy ez mennyire j� tulajdons�g. Akkor �ppen az�rt voltam f�ldobva, hogy �jra tal�lkozhatom a bar�taimmal. Nagyon k�v�ncsi voltam, mi t�rt�nt vel�k a 2 �s f�l h�nap alatt.

Tal�lkoztunk az Abszol �ton �s rendesen bev�s�roltunk, m�r amennyire a p�nz�nkb�l tellett. �jra egy�tt volt a csapat! Viszont �n l�ttam a bar�taimon, hogy van valami, amib�l kihagynak engem. N�ha cinkosan �sszen�ztek. Nagyon izgatott, mi lehet az, de nem mertem r�k�rdezni…