Itt fekszem a f�ld�n g�zsba k�tve, mit sem t�r�dve a k�r�l�ttem zajl� esem�nyekkel. A bar�tom �s a szerelmem l�ngol� szemmel n�znek egym�sra �s nekem csak a be nem tartott �g�retem j�r a fejemben.

- Ugye t�bb� nem b�zol benne? �n mindig is tudtam, hogy milyen egy… - a mondat v�g�t elnyelte az az ember, akit csak �n �rtettem �s szerettem, �s aki egy �g�retet pr�b�lt kicsikarni bel�lem.

- Mondom, hogy m�r �n is r�j�ttem r�g. Ne csin�ld ezt, k�rlek!

- L�tod? Nem hitt�l nekem!

- Szerintem z�rjuk le ezt a t�bb �ves vit�t! Neked volt igazad �s itt v�ge. Neh�z elfogadni azt, hogy egy olyan ember, aki ennyire k�zel �llt hozz�d… Nem �rtheted! - mondtam lemond�an.

- Persze, hogy nem, igaz? Hiszen hozz�m senki nem �llt k�zel soha! - l�tszott rajta, hogy sz�tfesz�ti a d�h, de val�j�ban nem is r�m m�rges, hanem saj�t maga az, akivel nem tud kib�k�lni.

- Tudod, hogy nem �gy �rtettem! - ekkor r�m villantotta barna szemeit, majd elhagyta a szob�t. Egyed�l maradtam. Azon t�prengtem, hogy mi�rt kellett nekem ilyen neh�z embert v�lasztani, azt�n r�j�ttem, hogy m�g a makacss�g�t is im�dom benne. Minden�t szeretem �gy, ahogy van.

M�snap n�m�n elhaladt mellettem a folyos�n. Tekintet�t r�m se vetette �s �gy siklott tova az �don �p�let falai k�zt. Ut�na n�ztem. Fekete tal�rja �gy lobogott, mintha maga az �jszaka �lt�tt volna testet. Belemosolyogtam a hatalmas t�rbe „Nem is � lenne az, ha nem �gy viselkedne.”

Eb�dn�l le�ltem mell�. �gy t�mte mag�ba az �telt, mintha az �lete f�ggne minden egyes falatt�l. Elm�l�zva n�ztem… m�g ezt is szeretem benne… Neki persze f�lt�nt, hogy n�h�ny centir�l az arc�ba b�mulok �s tudom, ez nem kellemes �rz�s, de nem zavartattam magam. Hirtelen a keze meg�llt a t�l f�l�tt, �ppen egy keny�rdarab�rt ny�lt volna. Mozdulatlann� merevedett, majd lassan fel�m ford�totta fej�t �s a szemembe n�zett. Kiegyenesedett, ugyanis addig az asztal f�l� g�rnyedt. Vagy egy percig sz�tlanul n�zt�k egym�st, majd � teli sz�jjal, artikul�tlanul �gy sz�lt:

- Mi van? - ezt a k�rd�st v�rtam T�le. �gy ismerem, mint a tenyeremet. Jobban ismerem �t, mint b�rki ezen a F�ld�n.

- M�r �vek �ta nem tartom a bar�tomnak. Neh�z elfogadnom, de tudom, hogy ezt kell tennem. Megnyugodhatsz!

- J�! - vetette oda �s �jra a t�l f�l� hajolt. L�tszott rajta, hogy nem vesz valami komolyan �s milyen igaza volt.

Este teljesen egyed�l �ld�g�ltem a szob�mban �s pap�rokat b�ng�sztem. T�lz�s lenne azt �ll�tani, hogy olvastam. �sszeraktam a bet�ket a fejemben, de nem kaptak �rtelmet. Rosszul �reztem magam egyed�l. A barna szemekre gondoltam �s a vill�ml� tekintetre, mely’ tud gondoskod� �s kedves is lenni. P�r perc mult�n t�rtem csak magamhoz az �lmodoz�sb�l. A lapokat b�multam, majd tekintetem az �r�asztalom fi�kj�ra v�ndorol, �m nem tudatosan. Hirtelen beugrott, mi van benne… Kih�ztam �s kivettem bel�le a pergament. Sz�ttekertem �s a l�legzetem elakadt… „Ez lehetetlen!” Nem is gondolkoztam. Ledobtam a tekercset az asztalra �s rohantam is, ahogy a l�bam b�rta. Kint meleg volt a leveg�, �m ink�bb fullaszt�, mint kellemes. A f�k v�szj�sl�an lengett�k �gaikat a ny�ri sz�lben. Mikor f�lvettem a f�ldr�l egy �gat, �gy �reztem, valaki figyel. Nem t�r�dtem vele �s �sszeh�ztam magam, hogy bef�rjek a r�sen. A s�t�t alag�t, melyen ezut�n v�gighaladtam, dohos volt, nehezen kaptam leveg�t. Bel�ptem a h�zba �s a zajok ir�ny�ba mentem. Egy var�zsig�vel felnyitottam az ajt�t, ami m�g�tt a ricsajok okoz�it v�ltem. K�rben�ztem a szob�ban: Egy sebes�lt, egy r�m�lt l�ny, egy bossz�ra �hes gyermek �s… r�g nem l�tott bar�tom a f�ld�n heverve…

Most �n foglalom el a hely�t, �s fesz�lt figyelemmel v�rom, mit tesz a f�rfi, akit el�rultam. Musz�j volt megtennem, azonban � ezt nem tudja felfogni. �rj�ng a d�ht�l, amit nem is csod�lok. �n vagyok az egyetlen, akiben megb�zott �s �n is el�rultam. Mindegy, hogy mi�rt, ezt tettem. Perselus mindig is gy�l�lte Siriust, �s most, hogy �n mell� �lltam, m�g er�sebb lett benne az �rz�s. K�pes r� �s meg is �li… vagy ami m�g rosszabb: f�ladja a dementoroknak.  K�ny�rg�m, ne tedd ezt, Perselus! Ha b�zn�l bennem…

Ma holdt�lte van. Ha nem sietnek megoldani a helyzetet, hamarosan v�get vetek ennek a k�ptelen szitu�ci�nak, azonban akkor m�r nem agg�dik majd Hermione, nem f�jlalja a l�b�t Ron, nem n�z �rtetlenkedve Harry, nem csillog halv�nyan Sirius szeme �s Perselus d�he is �r�kk� elcsitul…