Egy puha kanap�n t�rtem magamhoz. Lassan k�rben�ztem, minden�tt k�nyveket l�ttam. Ahogy tudatomra �bredtem, azonnal f�jdalmas gondolat has�tott bel�m. �lmodtam. Perselus nincs itt. Nem l�ttam �t. Csak �lmodtam… R�m j�tt a s�rhatn�k, de nem engedtem neki. Nem j�rja, hogy egy fiatalember ennyit b�gj�n. Egy kicsit legy�l m�r f�rfi, Merlinre!

Egy harmincas �veiben j�r� boszork�ny l�pett a kanap� mell�. Kedvesen lemosolygott r�m �s l�gyan sz�l�tott meg.

- J�l van, dr�ga?

Egy darabig csak figyeltem �t, mik�zben az el�t�rni akar� k�nnyeimmel k�zd�ttem, v�g�l gy�ztem.

- Igen, semmi bajom… Mi t�rt�nt? El�jultam?

- Nos, val�sz�n�. Az �r legal�bbis ezt mondta…

�r? Milyen �r? A h�lgy a k�nyvesbolt egyik szeglete fel� sand�tott, k�vettem a tekintet�t…

Perselus ott �llt az egyik polc el�tt �s n�zegette a k�n�latot. Hitetlen�l mosolyodtam el, azok a sunyi k�nnyek pedig kihaszn�lva a pillanatnyi gyenges�gemet, el�rasztott�k a szememet.

A boszork�ny Perselust n�zve folytatta a t�rt�netet:

- Nagyon er�s egy fiatalember, a karjaiban hozta ide be ma… Mi a baj, kedves? - szak�totta f�lbe a mes�l�st, mikor megl�tta, hogy k�nnyezem.

- Semmi, a vil�gon sem… - feleltem mosolyogva �s fel�ltem.

- Jaj, biztos, hogy ez j� �tlet? - tett fel�m egy gyors k�zmozdulatot a h�lgy, hogy visszanyomhasson a kanap�ra, ha kell.

- Teljesen biztos… - v�laszoltam �tszellem�lt hangon, mik�zben le sem vettem a tekintetemet Perselusr�l. - K�sz�n�k sz�pen mindent…

- Ugyan m�r, ez csak term�szetes…

Az utols� szavait m�r alig hallottam, mik�zben fel�lltam �s nagyon lassan elindultam Perselus fel�. Az j�rt a fejemben, hogy er�snek kell lennem. Ahogy ism�t ott �llt el�ttem, annyi �v ut�n, �s m�r biztos volt, hogy val�s�gos, nagyon meg�rtettem, mi�rt �jultam el az im�nt. Le�rhatatlanul hossz� id�t t�lt�ttem t�vol t�le, �s mennyit, de mennyit gondoltam r�. �s most itt van. Alig b�rtam fel�rni �sszel. �s a karj�n hozott be… Egek. �gy viselkedek, mint valami buta tin�dzserl�ny. �s? Nem �rdekel… M�r csak n�h�ny l�p�s…

Fintorogva tett vissza a polcra egy aranysz�n k�tetet, majd maga el� n�zett, mert �rezte, hogy valaki k�zeledik. Azt�n r�m emelte a tekintet�t. Szeretetteljesen mosolyogtam vissza r�, � kifejez�stelen arccal biccentett. Halkan nevettem egyet, visszafojtva a s�r�st. Legsz�vesebben magamhoz �leltem volna, �s zokogva s�gtam volna a f�l�be, mennyire hi�nyzott �s hogy szeretem.

- M�g mindig ilyen beteges vagy? - sz�lalt meg baritonj�n, ami az �vek folyam�n m�g m�lyebb lett.

- Te is j�l n�zel ki… - feleltem arcomon let�r�lhetetlen mosollyal.

- Pedig ez a mostani holdt�lte nem is volt v�szes… - folytatta gondolatsor�t k�z�ny�s arccal.

- T�nyleg nem. Az nem volt v�szes… - r�ztam meg a fejem leplezetlen�l csod�lva �t �s gy�ny�rk�dve benne.

- Akkor mi volt v�szes? - szegte fel kicsit a fej�t �s �sszevonta s�t�t szem�ld�k�t.

- T�ged �jra l�tni… Neh�z �lm�ny. - feleltem utols� szavaimat halk nevet�ssel �tsz�ve.

- Nekem sem k�nny�… M�rmint nem magamat l�tni, hanem T�ged…

Eg�sz testem megr�zk�dott, mikor kit�rt bel�lem a nevet�s �s hossz� �vek fesz�lts�ge. Tudtam, mennyire hi�nyzik nekem Perselus, de hogy ennyire?!...

Kider�lt, hogy egyik�nk sem siet, �gy elhat�roztuk, hogy be�l�nk valahov�. �gy s�t�ltunk egym�s mellett az utc�n, mint k�t r�gi bar�t. Igen, �gy t�nhett�nk a j�r�kel�k szem�ben, csak az �n tekintetem �rulhatott el olykor valami m�st, valami t�bbet.

Vajs�rt �s forr�csokit kortyolgatva �lt�nk egym�ssal szemben az egyik kis k�v�z�ban. Perceken �t nem sz�ltunk egym�shoz. Perselus �gy viselkedett, mintha a n�mas�g a vil�g legterm�szetesebb dolga lenne �s �gy t�nt, nem is �hajtja ezt holmi alantas locsog�ssal megszak�tani. �n szerettem volna besz�lni, csak valahogy nem j�tt sz�. El�g volt a rengeteg k�pi inger, nem akartam m�g ezzel tet�zni. A fekete ingj�t csod�ltam, a megf�rfiasodott von�sait �s a s�t�t szemeit. N�ha r�m pillantott, n�ha a k�r�l�tt�nk l�v�ket figyelte. Ember legyen a talp�n, aki meg tudta volna �llap�tani, mi j�rt a fej�ben. V�g�l azt�n megt�rtem a csendet.

- Nagyon hi�nyozt�l… - suttogtam kicsit el�r�bb d�lve.

R�m emelte tekintet�t �s az arcomat f�rk�szve sz�lt szint�n halkan.

- Tiszt�ban vagy vele, mit csin�ltam �vekig?

- Igen… Mindent tudok, Perselus. - b�lintottam szel�den.

- �s nem undorodsz t�lem? Nem k�v�nod a vesztemet? Azok k�z�l val� vagyok, akik v�geztek a bar�taiddal… - hajolt � is k�zelebb komor, elt�k�lt arccal. �gy t�nt, most szeretne t�l lenni mindenen. Mindent r�m bor�t, �s ha m�g ezek ut�n is ugyanazt gondolom, akkor minden rendben. H�t, legyen minden rendben…

- Szeretlek, Perselus… - feleltem egyszer�en �s l�nyegre t�r�en, m�lyen a szem�be n�zve. Egy darabig elk�pedve k�mlelt, majd eln�zett r�lam. Tal�n nem b�rta elhinni, hogy ennyi az eg�sz. Hogy ez ilyen egyszer�.

- Csal�dokat tettem t�nkre. Iszonyatos k�rokat okoztam az eg�sz var�zsl�t�rsadalomnak. Elk�pzelni sem tudod, milyen sz�rny�s�geket m�veltem… - r�zta meg nagyon lassan a fej�t nyomat�kot adva szavainak.

- �s b�nod �ket? - k�rdeztem �t figyelve.

- Igen… - v�laszolta hat�rozottan, a szemembe n�zve.

- Akkor j�…

Elmosolyodtam �s �tny�ltam az asztalon, hogy megfogjam a kez�t. L�tszott rajta, hogy t�pel�dik, nem tudja, j�-e ez �gy. Mikor azonban hozz��rtem, pontosan tudta, hogy a v�lasz: igen. M�lyet l�legeztem, ahogy kez�t a kezemben tartottam. �h�tattal f�rk�sztem az arc�t, ahogy � is az eny�met �s v�gre ism�t �gy �reztem, hogy j�l vagyok. Hogy igaz�n j�l vagyok.