Penna k�zbev�tele �s let�tele: 2006. m�rcius 24.
Jogok: Ezennel c�folok minden olyan v�dat, miszerint mindennek b�rmi k�ze lenne a John Kander - Fred Ebb - Fodor �kos - tagad�shoz.

„57884-es sz�m� fogoly. Neve: Luis Alberto Molina, 27 �ves. Szexu�lis zaklat�s, kiskor� megront�sa. Tetten �rt�k. Nyolc �vre �t�lt�k…”

A becs�letes nevem Luis Alberto Molina, de mindenki csak Molin�nak h�v. Kirakatrendez� voltam a Montoy�n�l. Kiv�l�an v�geztem a munk�mat. Egyetlen egy pr�babab�t sem hagytam sz�p �s divatos ruha n�lk�l. J�l ment az �zlet. De nem csak az �zlet…

�gy �reztem, Gabriel gyeng�d �rzelmeket t�pl�l ir�ntam, hogy s�nen vagyok n�la. Sokat besz�lgett�nk. Igaz, legt�bbsz�r csak �n fecsegtem. Pinc�r volt. Mindig kedves hozz�m �s mindig mosolygott. Igen, mosolygott, pont �gy, ahogy az a fi� is…

Nem gondoltam, hogy gyerek m�g. Nem ismertem el�tte. Cs�bosan n�zett fel�m, azt�n bes�t�lt abba a mosd�ba. �n meg ut�na. V�gigsim�tottam a h�t�n, � meg ism�t r�m mosolygott. Nagyon �r�ltem. Nem sokan mosolyognak r�m, ink�bb fintorognak. � meg olyan kedvesen n�zett, �s olyan sz�p cseresznye ajkai voltak… Ki gondolta, hogy ilyen fiatal?

Mire �szbe kaptam, m�r hurcoltak is el a b�rt�nbe. „Kiskor� megront�s�nak v�tke miatt!” - mondt�k. M�g any�t�l sem k�sz�nhettem el. Szeg�ny, szeg�ny mama…

Azt hittem, v�gem van. Hogy p�r nap alatt belehalok a bez�rts�gba. A szob�mban csup�n n�h�ny dolog volt, k�zt�k egy vas�gy, egy mosd�kagyl�, egy ed�ny �s egy k�bli.

Undorodtam nem csak mag�t�l a helyt�l, a rozsd�s r�csokt�l �s a dohszag� k�vekt�l, hanem a szem�lyzett�l is…

Az �r�k n�h�ny napig csak be-ben�ztek a cell�mba. Ilyenkor felkuporodtam az �gyamra �s pr�b�ltam min�l kisebbre �sszeh�zni magamat. Egy napon azt�n az egyik bej�tt, megmarkolta a hajamat, h�trafesz�tette a fejemet �s fenyeget�zni kezdett, hogy nagyon megb�nom, ha nem teszek a kedv�re. Mit tehettem volna? El� t�rdeltem �s csin�ltam, amit mondott.

Hatalmas elkeseredetts�gemben nem tettem m�st, minthogy hagytam magamat. N�ha ketten j�ttek, egyszer m�g h�rman is �s mind ugyanazt akart�k: vagy a sz�mat, vagy a fenekemet. Sz� n�lk�l odatartottam nekik b�rmelyiket, csak ne b�ntsanak.

Hetek teltek el, mire r�d�bbentem, hogy valamelyest jav�thatok a helyzetemen, ha kihaszn�lom a k�pess�geimet.

- H�! Te! Igen, Te!

Az �ppen �gyeletes �r a r�csomhoz s�t�lt.

- Van egy aj�nlatom. Ha hoztok nekem p�r dolgot, amit k�rek… Apr�s�gokr�l van sz�! Sz�val akkor �n �nk�nt is megteszem, amit szeretn�l… vagy amit szeretn�tek. Nem b�nj�tok meg. - el�vettem a legkih�v�bb �nemet, �s aznap szebben sminkeltem ki magamat, mint m�skor. A szeme l�ngolni kezdett a v�gyt�l, �n meg csak el�gedetten mosolyogtam r�. Tudtam, el�rtem a c�lomat.

M�r m�snap kaptam n�h�ny csodasz�p kend�t. Nagyon feldobta azt a siv�r cell�t. �letemben nem gondoltam volna, hogy n�h�ny vacak rongy ennyi �r�met okozhat.

�gy m�g az �r�kkel t�lt�tt p�sztorpercek is – b�r �r�knak t�ntek – kellemesebbek voltak. Nem �t�ttek meg �s nem is voltak olyan durv�k. Tiszta haszon.

Mikor m�r teljesen nyeregben �reztem magam, el�rkezettnek l�ttam az id�t, hogy nagyobb dolgokat is k�rjek.

- Ha nem olyan nagy gond… K�ne egy nagyobb fajta k�p Auror�r�l. – suttogtam oda a kettessz�m� �rnek a r�csaimat fogva.

- Hogy kir�l?

Hirtelen k�pni-nyelni nem tudtam. L�tezik teh�t a f�ld�n olyasvalaki, aki nem ismeri az elragad�, gy�ny�r� �s csod�s Auror�t? K�ptelens�g. � minden id�k legnagyobb d�v�ja, a moziv�szon koron�zatlan kir�lyn�je.

Elmagyar�ztam ennek a m�veletlen senkih�zinak, kir�l is van sz�. Igaz�b�l szerintem csak annyi jutott el az agy�ig, hogy valami h�res sz�n�szn�csk�r�l k�ne nekem egy k�p. A magasztos szavak az egyik f�l�n be, a m�sikon ki. Nem foglalkoztam vele. A l�nyeg az volt, hogy teljes�lj�n a k�v�ns�gom.

Egy h�t m�lva Aurora m�r az �gyam f�l�tt t�nd�k�lt. Miut�n megkaptam, �r�kon kereszt�l csak n�ztem �t. Nem b�rtam betelni a l�tv�ny�val.

� adott er�t az elk�vetkez� b� k�t �vhez. Olykor beraktak hozz�m valakit cellat�rsnak, de mind egy sz�lig hatalmas barom volt. Az egyik folyton r�m m�szott, �s �jszak�nk�nt a f�lembe lihegett, m�g egy m�siknak az volt a legf�bb mulats�ga, hogy �r�nk�nt lek�p�tt. Szerencse, hogy hamar elvitt�k �ket.

V�gytam ugyan a t�rsas�gra, azonban kor�nt sem ilyenre. Besz�lgettem is n�ha a szomsz�dos cell�k lak�ival, volt k�zt�k n�h�ny norm�lisabb egyed.

Azt�n j�tt �…

„16115-�s sz�m� fogoly. Neve: Valentin Arechipaz, 37 �ves. J�lius 7-�n tart�ztatt�k le egy metr��llom�son. Tetten �rt�k, amint hamis �ti okm�nyokat adott �t politikai menek�lteknek. A gyan�s�tott feltehet�en egy terrorista csoport kulcsfontoss�g� tagja. A foglyot az �llami fegyh�zba sz�ll�tott�k, ahol a korm�ny �t�let�re v�r.”

Bel�kt�k a cell�mba. Cs�ny�n �sszevert�k. Let�r�lgettem a sebeit vizes ruh�val, �s ahogy lassan lemostam a v�rt, l�thattam v�gre az arc�t. Olyan nyugalom �s el�gedetts�g lett rajtam �rr�, amilyet m�r nagyon r�gen �reztem.

K�t nap m�lt�n v�gre kinyitotta a szem�t. Egyszeriben nagyon izgatott lettem, �s neki�lltam csacsogni. Bemutatkoztam neki, majd �rvendeztem egy sort, mennyire klassz, hogy lak�t�rsak lesz�nk. Boldogs�gom hamar lelohadt, mikor felemelte a hangj�t �s csendre intett. Ezut�n m�g halkan pr�b�lkoztam besz�lgetni Vele, de nem hagyta. Befordult a fal fel� �s r�sz�r�l befejezettnek tekintette a t�rsalg�st. �sszeszorult a sz�vem. A fal mell� kucorodtam az �gyamon �s n�m�n figyeltem �t.

Teltek a napok, �n pedig sz�mtalan pr�b�lkoz�st tettem r�, hogy k�zel ker�ljek hozz�. Nem pont testileg. Az is el�g lett volna, ha van egy kedves szava hozz�m. Nem volt…

Mindennek tetej�ben egy hat�rvonalat szabott.

- Az a Te t�rfeled, ez pedig az eny�m!

Megfelezte a cell�t, majd el�gedetten le�lt az �gy�ra. Olyan volt, mintha fojtogatn�nak. De nem adtam fel. Cselhez folyamodtam. El�hozakodtam a mi kis k�z�s k�blinkkel, amit el�g neh�z lenne mind a kett�nknek haszn�lnia ilyen hat�rokkal. Neki is volt azonban s�tnival�ja: k�z�pre helyeztette…

Neki�lltam mes�lni az �n elb�v�l� �s ut�nozhatatlan Auror�mr�l. Gondoltam, a filmek csak �rdeklik. A filmek mindenkit �rdekelnek. K�l�n�sk�ppen, ha ez az Istenn� j�tssza benn�k a f�szerepet. Aurora…

Az a n� maga a t�k�ly. Mindig m�lt�s�gteljes, mindig sz�p, a b�re, mint a b�rsony, a hangja, mint sz�z mad�r. � egyben a nappal �s az �jszaka. Minden.

Persze, tudom �n, hogy ezek mind szerepek. De kell egy ilyen vil�g mindenkinek. Egy kis zug, ahov� mindig elb�jhat. Egy olyan hely, ahol csakis az t�rt�nik, ami sz�v�nk legh�bb v�gya. Egy olyan hely, ahol minden a kedv�nkre val�, m�g a szomor�s�g vagy a szenved�s is. A k�pzelet birodalma, ami csak a mi�nk, amit senki �s semmi nem vehet el t�l�nk. Ha az �let�nk t�nkremegy, ha �gy t�nik, a dolgok v�gleg elromlottak, ez a mentsv�runk.

Az �n vil�gom f�szerepl�je pedig Aurora. Aki hol egy �rj�t� bomb�z�, hol �nnepelt orosz sz�n�szn�, hol pedig… a P�kasszony…

Az egyetlen szerepe, amit nem sz�vesen id�zek fel. Bevallom, f�lek T�le. M�g kicsi voltam, mikor el�sz�r l�ttam. Az a n� maga a Hal�l. Elj�n �rted, elragad az �letb�l egy puszta cs�kkal. R�miszt� az eg�sz. Megborzongok, ha csak az eszembe jut. Olykor felsejlik �lmomban. K�zeledik fel�m, k�r�l�tte a h�l�ja. S�t�t van �s hideg. Hozz�m hajol, �n meg a m�lybe zuhanok…

Err�l persze nem igaz�n besz�ltem Valentinnak r�szletesen, csak egyszer eml�tettem. Nem akartam, hogy m�g pipogy�bb alaknak tartson, mint egy�bk�nt.

Rem�nytelennek t�n� pr�b�lkoz�saimat, amiket a bar�ts�g el�r�s�nek �rdek�ben tettem, olykor megzavarta egy-egy �r, aki esetleg kapott az alkalmon, ha az �n mindig lepcses sz�mon �jfent kics�szott olyasmi, aminek nem kellett volna. M�skor pedig k�tes k�lsej� alakokat vonszoltak Valentin el�…

- Ismered?

- M�g soha nem l�ttam. - felelte mindig, szinte oda se n�zve.

K�rdezgettem n�ha arr�l, mi�rt is van itt pontosan. Nem adott igaz�n b� v�laszokat. Azt�n visszak�rdezett, �s mikor elmes�ltem a t�rt�netemet, csak f�jtatva nevetett rajtam.

- Komolyan nem tudtam, h�ny �ves!

De � csak nevetett �s len�z�en fintorgott.

N�ha komolyan nem �rtettem, mi vonz benne. Mi�rt akarom minden�ron magamhoz l�ncolni.

�jjelente �lmatlanul fek�dtem, �s hol Auror�r�l �lmodoztam, hol hallgattam Valentin szuszog�s�t. Olykor motyogott �lm�ban. N�h�nyszor kivehet� volt egy n�v: Marta. Csak mosolyogtam, ah�nyszor kimondta. Nyilv�n a kedvese. Szerencs�s n�…

Egy napon a b�rt�nigazgat� mag�hoz hivatott. Aj�nlatot tett nekem: ha min�l t�bb inform�ci�t kiszedek Valentinb�l, teljes�tik n�h�ny k�v�ns�gomat. Kaphatok pl. filmes magazinokat.

R�b�lintottam, azonban eszem �g�ban sem volt b�rmit is kiadni r�la.

Sok id� telt el an�lk�l, hogy b�rmi �rdemlegessel szolg�ltam volna. Ezt persze hamar megel�gelt�k. Fogt�k �s a folyos�r�l az �sszes rabot egy cell�ba z�rt�k. Azzal fenyeget�ztek, hogy nem is engednek ki minket. Mindenki j�l tudta, arra v�rnak, hogy Valentin megt�rj�n. Volt, aki rosszul lett, volt, aki m�r nem is �bredt f�l. Valentin azonban hallgatott �s �n sem mondtam ki az egyetlen nevet, amit tudtam.

Mikor r�untak erre a vallat�si m�dszerre, kiengedtek minket.

Az �jabb mer�nylet nem v�ratott mag�ra sok�ig.

Az igazgat� a lelkemre k�t�tte, hogy a k�vetkez� �tkez�sn�l a kisebbik adagot vegyem magamhoz. A m�sik m�rgezett volt.

Nem sok h�ja volt, hogy Valentin kapja. R�j�tt azonban, hogy valami nincsen rendben azzal, hogy nekiadom a nagyobbik adagot. Sz�rnyen f�ltem. Att�l is, hogy esetleg neki lesz baja, de att�l is, hogy nekem. Odanyomta az orrom al� a m�rgezett �telt �s v�rt. Pr�b�ltam csacsog�ssal elterelni a figyelm�t, hi�ba. K�nytelen voltam megenni a m�rgezett �telt.

M�g neki�lltam mes�lni neki egy kicsit az �n Gabrielemr�l, azt�n…

- Fura. Nem �rzem j�l magam. A gyomrom… Azt hiszem, lefekszem egy kicsit.

Nyugodtnak t�nhettem, �m kor�ntsem voltam az. Mik�zben � az els� bar�tn�j�r�l mes�lt, �n az �gyon �sszekuporodva remegtem.

Kisv�rtatva let�rdeltem a f�ldre �sszeg�rnyedve �s k�ny�r�gtem Valentinnak, hogy h�vjon valakit most azonnal. Azt hittem, belehalok a f�jdalomba, ahogyan a hasam csikart…

Fek�dtem a gyeng�lked�n elernyedt testtel. Lassan bel�m folyt a tetemes mennyis�g� narkotikum. Hallucin�lni kezdtem. Mintha m�g az �pol�k is �nekeltek volna. Azt�n hirtelen ott termett… anya.

Azt mondta, b�szke r�m. Hogy j� fi� vagyok, �s soha nem hoztam r� sz�gyent. Hogy ne k�nozzam magamat, nincsen mi�rt. Dr�ga anyuk�m… Az �n legeslegjobb bar�tn�m. Megsimogatott �s mosolyogva figyelt. Alakja halv�nyodni kezdett, a szoba s�t�tj�b�l pedig kirajzol�dott valami eg�szen m�s. Feljebb h�z�dtam az �gyon, ahogy k�zeledett fel�m… a P�kasszony. A gyomrom g�rcsbe r�ndult. Ez m�r nem a m�reg hat�sa volt, hanem a f�lelem�. A szememben k�nnyek gy�ltek. � pedig dalra fakadt. Iszonytat�, csod�s dalra. Gy�zk�dni pr�b�lt arr�l, hogy � csak j�t akar nekem. Biztos�tott arr�l, hogy elj�n, ha h�vom �t. �n nem akartam ezt! Ord�tottam, �v�lt�ttem, hogy t�nj�n el. Sz�lt m�g kicsit az a b�d�t� dallam, majd egyre elhalkult, �s ism�t �sszefolyt a vil�g. Teljesen elk�bultam.

Visszat�rtem a cell�mba �s Valentin most valahogy m�s lett. Nem volt velem olyan goromba, m�r nem ord�tott. S�t, mes�lni kezdett, mik�zben egy kis harapnival�n cs�mcsogott. �r�mmel hallgattam ugyan, �m k�zben tartottam t�le, hogy ez az �tel is m�rgezett. K�rtem, hogy egyen lassabban, de � csak besz�lt �s olyan r�szletekhez �rt, amikr�l m�r nem szabadott tudnom. Ha �n tudom, m�s is megtudhatja. Kiszedhetik bel�lem, �n gyenge vagyok, �n nem b�rom a k�nz�st.

M�r �ppen r�sz�ltam volna, hogy hallgasson, amikor tart�sa megg�rnyedt �s eldobta a t�lj�t. Odal�ptem hozz� �s csak figyeltem. Lestem minden rezd�l�s�t, hogy seg�teni tudjak. M�gis siker�lt megm�rgezni�k. Hasmen�se t�madt, gyorsan maga el� r�ngatta a takar�j�t. Tudtam, hogy �gy �gysem maradhat.

- Tiszt�ba teszlek! - aj�nlottam f�l neki. Vonakodott el�sz�r, de t�l gyenge volt ahhoz, hogy igaz�n tiltakozzon. Leh�ztam a nadr�gj�t, hoztam vizet egy ed�nyben, egy rongyot �s lemostam r�la a mocskot.

Nagyon kellemetlen�l �rezte mag�t. Sz�gyennek �rezte, pedig nem volt az. Ugyan, �des Valentin…

- Ti meg mit csin�ltok? - l�pett a r�csaink el� az egyik �r. Felpattantam �s beh�ztam a f�gg�nyt.

- M�gis mit gondolsz? - k�rdeztem vissza.

Motyogott valamit a r�csok m�g�l, majd tov�bb�llt. Azt hitte, szeretkez�nk.

- Nagy vagy, Molina… - n�zett fel r�m mosolyogva Valentin.

- Te is… - vigyorodtam el kaj�nul a nadr�gja fel� pillantva.

F�lseg�tettem az �gyra.

- Kedves emebr vagy Te, Molina… - suttogta h�l�san, majd �lomba szender�lt. Meghatottan takargattam be.

Az jutott eszembe, hogy ha l�ny lenn�k, most biztosan mell� fek�dhetn�k. Ha l�ny lenn�k, tal�n tetszen�k neki. Ha l�ny lenn�k, megh�l�ln� m�g, hogy tiszt�ba tettem. Ha l�ny lenn�k…

L�nynak kell sz�letni. Egy l�nynak csod�s a vil�g. Egy l�nyt k�r�l rajonganak. Sz�p �kszerei vannak. Egy l�nyt vir�g�z�n lep el. F�rd�vize b�j �s k�j…

Persze, mindenki azt k�rdezi, mi�rt akar n� lenni, aki f�rfinak sz�letett. Ezt csak az �rtheti, aki f�lresz�letett. Aki kapott egy testet, amit nem �rez mag��nak. Egy testet, amibe be van z�rva, beskatuly�zt�k �s nincsen ki�t. Hiszen, ha az adott testhez szabott felt�teleknek nem felel meg, akkor furcsa lesz �s k�l�nc. Ilyen vagyok �n is. Nem akarn�k �n felt�n� lenni, kir�v�. Csak l�ny. De nem lehetek…

Az �r�k m�gis el akart�k vinni Valentint, de egy kis hazugs�ggal elsim�tottam a dolgokat.

A dr�ga pedig lassan rendbej�tt �s olyan kedves volt velem, mint m�g soha. Azt�n egyszer arra k�rt, mes�ljek neki az egyik filmemr�l.

Kit�rult el�ttem a vil�g �s sz�rnyra kaptam. El�adtam neki a Szentp�terv�r l�ngjait. Kicsit pajkosan, kicsit m�k�san. Tetszett neki, nagyon tetszett. A k�pzeletemben Aurora mellett, aki most Tatjanat, az orosz d�v�t alak�totta, �n voltam a szolgal�ny, Valentin pedig a h�sszerelmes. Mennyire j�l �llt neki ez a szerep, Istenem!?

Valentin is mes�lt. Az � filmje kor�nt sem volt olyan romantikus, �s olyan sz�p, mint az eny�m. Az rideg volt �s siv�r. Az �lete… A gyermekkora �s a forradalom, amiben annyira hitt.

Az igazgat� ism�t mag�hoz hivatott. Odavezettetett egy telefonhoz, �s azt mondta, felh�vhatom az �desany�mat. Kapva kaptam az alkalmon, m�r t�rcs�ztam is. Mikor meghallottam a mama hangj�t, mindenem beleremegett a boldogs�gba. Halk volt, �reztem a hangj�n, hogy f�radt. Ink�bb besz�ltem �n. Meg�g�rtem neki, hogy olyan hamar megl�togatom, amilyen hamar csak tehetem. F�jdalmas volt elk�sz�nni t�le, �m az id�m lej�rt. Az igazgat� odal�pett hozz�m �s azt mondta, holnap m�r otthon is lehetek, elengednek a j� magaviseletem�rt, csak neveket k�r cser�be…

Az agyam l�zas munk�ba kezdett… Hazudhatok. Tal�lhatok ki n�h�ny nevet. Hamisakat. �n is szabad leszek �s Valentinnak sem esik b�nt�d�sa. �s l�thatom any�t. �s v�gre elszabadulhatok err�l az iszonyatos helyr�l, ami m�r annyi ideje szolg�l lakhelyem�l.

Megegyezt�nk h�t, �n meg vonultam is vissza a cell�mba a j� h�rrel egy�tt.

Valentin �rtes�lv�n szabadul�somr�l, k�zelebb l�pett hozz�m �s arra k�rt, tegyek meg neki valamit odakint.

- Nem! Nem! �n nem akarok belekeveredni ebbe! – visszakoztam.

Arra hivatkoztam, hogy engem nem �rdekelnek ezek a forradalm�r dolgok, ez nem az �n asztalom. �gy t�nt, siker�l �t elt�ntor�tanom.

N�h�ny hossz� m�sodpercig csak n�m�n n�ztem. B�rmit fel�ldozn�k �rte. De tudom, nem lehet az eny�m. Ha csak egy kicsit lehetne… Mindent megadn�k.

M�g k�zelebb h�z�dott �s… azt mondta, le akar fek�dni velem. M�g miel�tt elmegyek.

Az egyik r�szem l�ngolt �s borzongott, m�g a m�sik megr�m�lt. V�g�l ez ut�bbi kerekedett fel�l. Kijelentettem, ha mindezt sz�nalomb�l teszi, abb�l nem k�rek. Bizonygatta, hogy t�nyleg akarja.

Beh�zta a f�gg�nyt, �s v�gigsim�tott az arcomon. Mindenemet neki aj�nlottam �s � �lt is mindenemmel. Az �r�m�m hat�rtalan volt, ahogy a b�dults�gom is. Ahogy egym�shoz simultunk, nem �rdekeltek a r�csok, sem a mamlasz �r�k. Csak �, az �n Valentinom. Izzadt, forr� test�nk l�ktetett a v�gyt�l, a csendet csak k�jes szuszog�sunk zavarta meg. Boldog voltam… Igaz�n boldog.

�t �lelve aludtam el, az � illat�t sz�vva magamba. V�gre megtal�ltam a helyemet. V�gre biztons�gban voltam. Az � karjaiban… �des Valentinom…

M�snap reggel, amint felkeltem, neki�lltam csomagolni. Magamra kaptam egy a k�lvil�g sz�m�ra is valamelyest elfogadhat� ruh�t, azt�n Valentinra n�ztem. Mondani akart valamit. V�rt egy kicsit �s l�gyan sz�lt.

- Szeretn�m, ha �tadn�l egy �zenetet…

- Nem, nem…

Utas�tottam vissza ism�t. Tov�bb pr�b�lkozott, mintha meg se hallotta volna a szavaimat.

- Hagyj b�k�n, mert el�rullak! – ord�tottam r� v�g�l magamb�l kikelve.

K�nos csend �lt a cell�ra. Nem mertem a szem�be n�zni. Arra v�rtam, hogy � l�pjen valamit.

- Akkor csak azt �g�rd meg, t�bb� nem hagyod, hogy megal�zzanak…

Alig hittem a f�lemnek. Odafordultam hozz�. Ajkaink l�gyan tal�lkoztak… Ez�rt az egyetlen cs�k�rt odaadtam volna a lelkemet is. �letem tal�n legszebb pillanata volt.

- Mondd azt az �zenetet! – adtam meg magamat v�g�l.

Valentin a f�lemhez hajolt �s beles�gta. Olyan egyszer�nek t�nt az eg�sz. N�h�ny sz� vir�gnyelven. Mi sem egyszer�bb, mint ezt �tadni?

Elb�cs�ztam T�le, majd a kij�ratn�l odany�jtottam egy fecnit az igazgat�nak n�h�ny hamis n�vvel.

El�gedett s�t�ltam ki a Fal m�g�. El�gedett… Ez er�s kifejez�s. Boldog voltam, hogy �jra kint lehetek, �m fojtogatott a tudat, hogy Valentint tal�n m�r soha nem l�tom. Azonban azt ism�telgettem magamban, hogy �gy kellett lennie. �gy volt ez sz�p �s var�zslatos.

Az els� utam haza vezetett, any�hoz. Semmit sem v�ltozott. �lelgetett �s cs�kolgatott, a sz�vemet pedig melegs�g j�rta �t. M�gsem volt minden rendj�n.

Felkerestem a r�gi munkahelyemet, a Montoy�t. M�s lett a st�lus n�mileg, a kolleg�k viszont ugyanazok voltak. Ism�t munk�ba �llhattam volna, de nem b�rtam koncentr�lni.

V�gs� mentsv�rk�nt Gabrielhez rohantam, aki viszont ridegen visszautas�tott. Nem r�zott meg annyira, mint gondoltam.

Az egyetlen rem�nysug�r, amibe m�g kapaszkodhattam, az �zenet volt, amelyet Valentin r�m b�zott. Elmondtam mindent any�nak �s megk�rtem, hadd menjek le az utca m�sik fel�n �ll� f�lk�hez. Tiltakozott, azt mondta, nem akar megint elvesz�teni. V�g�l azt�n r�b�lintott. Magamhoz �leltem �s m�r rohantam is el.

Felh�vtam Martat. A hangja nem volt kellemesnek, vagy sz�v�lyesnek mondhat�, �n m�gis tolm�csoltam neki Valentin szavait, melyet Sas �ln�ven �zent: „Felt�madt Krisztus.” Marta k�sz�net helyett azt hajtogatta, nem �rti, mir�l besz�lek.

- �l, szereti mag�t! – t�rt ki bel�lem.

- Hagyjon b�k�n, �n ebbe nem akarok belekeveredni! – f�rmedt r�m.

- �n sem akartam.

Lecsaptam a kagyl�t �s elrohantam. L�ttam, hogy az utca t�loldal�r�l figyelnek. Nem voltam el�g gyors. Elkaptak, er�szakosan r�ngatni kezdtek, �s a fejemre h�ztak egy zs�kot.

K�l�n�s. Nem volt f�lelem bennem. Teljesen tiszta fejjel azon t�prengtem, hogyan tov�bb. Eg�szen mostan�ig…

Lekapj�k a fejemr�l a zs�kot �s elhangzik a megszokott mondat:

- Ismered?

- M�g soha sem… - v�laszoln� Valentin a r�cshoz bilincselve, �m �szreveszi, kir�l van sz�. Ahogy a szemembe n�z, m�r nem �rdekel semmi. M�r nem f�j semmi. Nyugodt vagyok.

Az igazgat� fenyeget, hogy meg�l, ha nem besz�lek. Valentin azt mondja, tegyem, amit mondd! B�rmit. Elmosolyodom, �s fecsegni kezdek. Megk�rem Valentint, hogy �rjon majd any�nak �s Gabrielnek. �s arra is, hogy ne vegye le r�lam a szem�t. Valentin szinte m�r k�ny�r�g, hogy mondjak valami �rdemlegeset, amivel megmentem az �letemet, �t pedig t�nkreteszem.

- H�t, nem lenne vicces, ha mindez igaz volna? – t�rom sz�t a karomat sz�lesen mosolyogva. Hiszen ez az eg�sz csak egy tragikus v�g� romantikus film. A nagyf�n�k egyre idegesebb. �v�lt, hogy „sz�t�l�vi ezt a szaros buzit, ha nem besz�l”.

- Szeretlek… - sz�lok �h�tattal figyelve Valentint. Tudom, ez az utols� szavam.

Hatalmas durran�s �s teljes s�t�ts�g…

Egyszerre azt�n f�ny �s csillog�s. Csodasz�p, h�feh�r, eleg�ns ruh�ban s�t�lok be egy sz�npadra. A k�z�ns�gben ott �l anya, Gabriel, a b�rt�nigazgat�, az �r�k, az �n Valentinom… Mindenki. Tapsviharral k�sz�ntenek, �n pedig t�ncra perd�l�k, �s dalolni kezdek.

A filmekr�l, az �letemr�l… Arr�l, ki voltam egykor �s kiv� lettem, mikor megismertem �t, Valentint. Aki csod�latosabb a legszebb filmn�l is, m�gis val�s�gos. Nem csak egy sz�p �lomk�p. � t�nyleg l�tezik. �n pedig ismerhettem. Ismerhetem �t.

Odal�p hozz�m �s elj�tsszuk a Szentp�terv�r l�ngjait. Most azonban �n vagyok az, akit a karjaiban tart. Valentin, az �n h�sszerelmesem. Annyira boldog vagyok…

M�r szinte el is felejtem, hogy l�tezik, mikor el�m �ll… a P�kasszony. Lass� t�ncba kezd�nk. M�lyen a szem�be n�zek, a f�lelmemnek nyoma sincs. Felszegett fejjel, egyenes tart�ssal l�pek el�. Odahajolok hozz� �s megcs�kolom. Ezzel a filmemnek v�ge. Hallom, ahogy a k�z�ns�g egy emberk�nt �nekli:

�gy h�vt�k, Molina...