Penna k�zbev�tele �s let�tele: 2004. j�lius 15.
Jogok: Ezennel c�folok minden olyan v�dat, miszerint mindennek b�rmi k�ze lenne a Harry Potter - tagad�shoz.
Figyelmeztet�s: NC-17; slash �s er�szak
Megjegyz�s: M�r r�g�ta a fejemben volt ez a t�rt�net, de csak most jutottam el od�ig, hogy ki�rjam magamb�l. A V�rva v�rt nagy kaland c. film ihlette. A c�m �s a m� egy sz�vegr�szlete pedig az Igaz�b�l szerelem c. filmb�l val�.

�lni tov�bb

K�l�n�s, b�d�t� illatok j�rt�k �t a Roxfort alagsor�t azon a f�lledt tavaszi est�n. Perselus Piton professzor �ppen egy �j, a veritas serumn�l er�sebb hat�s� b�jital kifejleszt�s�n dolgozott. Elsz�nt tekintettel hajolt az �st f�l�, nem is sejtve, hogy hamarosan l�togat�ja �rkezik.

Elvett az asztalr�l egy mar�k �mbr�t �s a f�zetbe sz�rta. A szenved�ly f�szer�nek illata azonnal megcsapta, �s nagy pislog�sok k�zepedte koncentr�lt arra, hogy teljesen tudat�n�l maradjon. Ekkor azt�n valami megzavarta. Kopog�st v�lt hallani az ajt� fel�l.

- Ki a fene az? – k�rdezte hitetlenkedve �s inger�lten.

- Csak �n vagyok az, Draco… Professzor �r!

A fi� hangja szokatlanul �s r�miszt�en f�l�nk volt. A f�rfi egy ideig hunyorogva k�mlelte az ajt�t, majd kinyitotta.

- Mit keresel itt ilyen k�s�n? A h�l�k�rletedben lenne a helyed! – sz�lt, majd kiss� elh�zta a sz�j�t a gondolatra, hogy esetlen a saj�t h�z�t�l kelljen levonnia pontokat.

- Igen, teljesen igaza van, Professzor �r, de musz�j volt idej�nn�m. – magyar�zta Draco �s nyelt egy hatalmasat.

- Ez esetben f�radt beljebb! – invit�lta be kegyesen a megszeppent fi�t. Mik�zben az az irod�j�ba l�pett, Perselus v�gigj�ratta rajta tekintet�t. K�sz fiatalember volt. A f�rfi el sem merte hinni, hogy m�r csak egy �ve van h�tra az � sz�rnyai alatt.

- Arr�l lenne sz�, Professzor �r, hogy tan�cstalan vagyok.

A f�rfi hallgatv�n a fi�t, lejjebb h�zta a b�jitalt a t�zr�l, �s mag�ban nyugt�zta, hogy annak min�s�ge nem romlik, ha hagyja �llni egy darabig.

- Tan�cstalan? – fordult h�ta m�g�tt �sszekulcsolt kezekkel Dracohoz, aki kicsit megr�zta fej�t, mikor f�st fel� kezdett sz�llni. – Menj�nk a szob�mba, ha nem b�rod… - sz�lt a f�rfi sz�ntelen hangon, �s elindult, a fi� k�vette. A Professzor a fekete b�rsonykanap�ra mutatott, Draco le�lt r�.

- Nos?

- Nem tudom, mit�v� legyek, Professzor… - folytatta �h�tattal szeml�lve tan�r�t, aki egy ideig felszegett fejjel �llt el�tte, majd helyet foglalt mellette egy kecses mozdulattal megigaz�tva tal�rj�t.

- M�gis mivel kapcsolatban? – h�zta fel szem�ld�k�t Perselus, �s h�t�t a t�ml�nak vetette.

- Nyilv�n tudom�sa van ap�m helyzet�r�l. �t keresi a f�l auror g�rda … Professzor! – tette hozz� gyorsan az izzad� tenyer� mardek�ros.

- Igen, ez t�ny, de nem tehetsz ellene semmit. – felelt a f�rfi nyugodtan.

- Nem is akarok. – v�gta r� Draco, majd �sszerezzent, mikor r�d�bbent, mit is mondott.

- Tess�k? – Perselus �sszevont szem�ld�kkel f�rk�szte a fi�t.

- Gy�l�l�m az ap�mat, �s meg�rdemli, amit kapni fog! – t�rtek ki Dracob�l gondolatai. A Professzor n�m�n �s megh�kkenve hallgatta. – Viszont �gy most m�r nincsen csal�dom. Any�m egy �l�halott! K�sz idegroncs. Csont �s b�r az eg�sz n�, �s f�l l�bbal a s�rban van. Mondjuk soha nem volt j� anya… most m�g csak embernek sem nevezhet�. Az eg�sz napj�t keserg�ssel t�lti, b�r most legal�bb m�r van r� oka. A rokonaimat meg nem ismerem. Olyanok, mint az idegenek. Teljesen egyed�l vagyok. – magyar�zta a fi� szinte zih�lva. A Professzor r�m�lten figyelte az arc�t. Soha nem l�tta m�g ilyen indulatosnak �s elkeseredettnek, �s soha nem is akarta �gy l�tni. Draco szemeiben k�nnyek gy�ltek, azonban hangja nem volt s�r�.

- Val�j�ban… - nyitotta sz�j�t ism�t sz�ra, majd tekintete a f�rfi ajkaira siklott �s eln�mult. Habozott, folytassa-e. V�g�l �gy d�nt�tt, ha egyszer m�r neki kezdett, be is kell fejeznie. – Val�j�ban m�r csak maga van nekem…

M�lyen Perselus szem�be n�zett, akinek von�sai imm�ron teljesen megenyh�ltek. A fi� nem tudta, hogyan tekintsen vissza r�. Egy ideig zavartan f�rk�szte a f�rfi megfejthetetlen kifejez�s�t, majd valami fesz�teni kezdte bel�lr�l �s minden �ron ki akart t�rni. �rezte, ez nem az a pillanat, mikor k�pes lenne visszafogni mag�t. Draco elgyeng�lten borult a Professzor v�ll�ra �s �lelte �t. Nem �rdekelte semmi. Keserves s�r�sba kezdett, k�nnyei beleiv�dtak a fekete tal�rba.

Perselus id�r�l id�re f�lemelte a kezeit, hogy a fi� h�t�ra tegye azokat, majd bosszankodva visszaejtette �ket maga mell�. Soha nem volt m�g ilyen helyzetben. A fi� k�ts�gbeesetten kapaszkodott bel� �s v�gre �gy �rezte, j� helyen van, biztons�gban. Perselus lehunyta szemeit, m�ly leveg�t vett �s �t�lelte Dracot, aki felny�g�tt az �r�m jelenk�nt.

A f�rfi egyre ink�bb �lomban �rezte mag�t, valahol a l�t �s a nem l�t k�z�tt. Az otthagyott f�zet illata besz�r�d�tt a szob�ba, �s a v�gy eszenci�ja, melynek forr�sa lassan csitult a t�z f�l�tt, teljesen mag��v� tette Perselust, szemei olykor fennakadtak.

Draco remegve szipogott n�ha. Kezeinek szor�t�sa enyh�lt, lejjebb engedte azokat, s az egyik �vatlanul tiltott helyre t�vedt. � ezt nem vette �szre, azonban a f�rfi szemei felvillantak, �s egy g�t �tszakadt benne. T�bb� nem azt a fi�t tartotta karjaiban, akit titkon mag�hoz akart venni, �s fel akart nevelni, hanem egy k�v�natos, fiatal �s �leter�s testet, mely csak arra v�r, hogy �t mag�ba fogadja.

Kezei Draco v�ll�ra cs�sztak �s lenyomta �t, hogy elfek�dj�n a kanap�n. A fi� felkapta fej�t �s �rtetlen�l n�zett bele a b�dult, s�t�t szemp�rba.

- Mit csin�l, Professzor? – k�rdezte gyanakv�n.

- Vedd le a nadr�god! – sziszegte halkan a f�rfi. Draco l�legzete elakadt �s seg�lyk�r�en n�zett k�rbe a szob�ban. K�nnyei elapadtak, eg�sz teste mozdulatlann� lett. Tan�ra ism�t suttogva sz�lt:

- Vagy levegyem �n?

A fi� m�r nem l�tott a vil�gban semmi �sszer�t. Minden a feje tetej�re �llt. De a Professzor �haja sz�m�ra parancs. Nem fog ellenkezni, nem fog hadakozni. � az egyetlen ember, akire m�g sz�m�that, �s az egyetlen, akit igaz�n tisztel. Ha megtagadja mag�t�l, v�ge az �let�nek.

Hat�rozottan b�logatni kezdett, mire a tudattalan f�rfi er�szakosan ler�ngatta r�la nadr�gj�t, majd saj�t �v�t kezdte kicsatolni.

Draco eln�zett az ajt� fel�. Z�rva volt. Ett�l megk�nnyebb�lt kiss�. �gy nem �rheti sz�gyen a Professzort, gondolta.

A f�rfi sietve h�zta fel a fi� l�bait, hogy min�l hamarabb hozz�f�rjen. Draco nemsok�ra meg�rezte tan�ra mereved� f�rfiass�g�t, amely megpr�b�lt bel�hatolni, azonban a fiatal �s tapasztalatlan test ellen�llt. A fi� az �jul�s sz�l�re ker�lt mind a durva �rint�sekt�l, mind a t�m�ny illatt�l, mind att�l, hogy csal�d�st okoz. Att�l, hogy m�g erre se j�. V�g�l teste nem b�rta tov�bb �llni a kegyetlen ostromot, megfesz�lt izmai elernyedtek, �s a f�rfi a fi�ba tolta mag�t. Draco r�m�lt s�hajt hallatott, �s elkerekedett szemekkel meredt a szoba m�sik v�g�ben �ll� polcra. Perselus hangosan ny�g�tt �s mordult fel minden heves mozdulat�ra, m�g a fi� hangtalanul t�rt. A f�rfi azt�n eg�sz test�ben megfesz�lt, Draco ekkor r�f�ggesztette tekintet�t. A Professzor bel�ontotta forr� magj�t, majd zih�lva borult a remeg� fi� mell�.

Draco lassan leeresztette l�bait, s percekig mozdulatlanul fek�dt tan�ra mellett, aki egy id� ut�n egyenletesen szuszogott bele a semmibe. A fi� fel�lt, �s �gy h�zta mag�ra ler�ngatott ruh�it, mintha most �bredt volna. F�l�llt, �s visszan�zett az alv� Professzorra, majd tekintete megakadt annak fedetlen f�rfiass�g�n. Az �gyhoz s�t�lt �s az arr�l elvett paplannal gondosan betakarta �t. N�zte m�g egy darabig, azt�n elindult a h�l�k�rlet�be.

Nem haragudott r�, nem b�rta megtenni. Azonban �rr� lett rajta egy borzalmas, nyomaszt� �rz�s. Most fordult f�l csak igaz�n az �lete �s tudta, t�bb� m�r semmi nem lesz ugyanaz. Soha semmi.

M�snap hajnalban Perselus ugyan kinyitotta szem�t, de nem �bred f�l igaz�n. K�rben�zett szob�j�ban, �s eg�sz lassan fel�lt, a takar�ja lecs�szott a derek�ig. Idegesen �s �rtetlen�l ler�ngatta mag�r�l. Meztelen �gy�k�nak l�tv�ny�t�l �les f�jdalom has�tott a fej�be, mikor az este eml�kei egyszerre torl�dtak elm�j�be.

- Mit tettem? – suttogta r�m�lten a n�ma falaknak. Belekapaszkodott a karf�ba, de az nem tartotta meg. Nem �ll�thatta meg semmi, hogy el ne s�llyedjen a hat�rtalan sz�gyenben, amit ekkor �rzett. – Mit tettem? – ism�telte k�ts�gbeesetten a szavakat �s ugyanolyan seg�lyk�r�en n�zett k�rbe, mint a fi�, akit nemr�g meggyal�zott.

Felpattant, rendbe szedte mag�t, kis�t�lt az irod�j�ba, �s egy id�re lek�t�tte figyelm�t az ott felejtett f�zet, amely ezt a f�rtelmet okozta.

Igen, az okozta. Az befoly�solta �t r�ms�ges tett�ben, de j�l tudta, ez nem ments�g. Erre nincsen ments�g. Annyi hal�los b�nt k�vetett m�r el �let�ben, azonban mind k�z�l ez volt a legf�jdalmasabb. T�prengeni kezdett, �rdemes-e folytatni az �letet tudv�n, hogy a dolgok mindig csak rosszabbak lesznek.

K�l�n�s �rz�s volt kil�pni a di�kok k�z�. Egyik�k sem sejtette, mit tett b�jitaltan tan�ruk az el�z� este. Azaz m�gis, egyetlen egy. �s � ott �llt a folyos� v�g�n, falnak vetve h�t�t, megg�rnyedve, mag�t �sszeh�zva, les�t�tt szemmel. A Professzor m�r t�volr�l �szrevette. A csicserg� �s nevet� di�kok k�zt Draco most nem j�rt felszegett f�vel. Nem rajongta �t k�r�l �lland� serege, �s � nem n�zett v�gig f�l�nyesen a tanul�k t�meg�n. A fi� mag�ba roskadt �s elz�rk�zott az eg�sz vil�g el�l. Ebben a pillanatban legal�bbis ezt sugallta.

Perselus sarkon fordult �s rohanni kezdett �tj�b�l f�lres�p�rve n�h�ny di�kot. Bel�kte a fi� WC ajtaj�t �s �klendezve g�rnyedt az egyik mosd�kagyl� f�l�, majd szemben�zett saj�t t�k�rk�p�vel. Sz�nalommal �s megvet�ssel m�rte v�gig �nn�n mag�t.

Egyszerre  becs�ngettek �s bel�has�tott a sz�rny� felismer�s, hogy els� �r�ja a mardek�ros �s griffend�les hatodik �vfolyammal lesz. Rem�ny vesztve hunyta le szem�t, hatalmas leveg�t vett �s a tanterem fel� indult.

Mindent �gy tett, mint m�skor. Elmondta az �ra anyag�t, a teend�ket, s�t�lt a padok k�zt �s levont n�h�ny pontot a Griffend�lt�l a legpar�nyibb dolgok�rt. Dracora azonban most egy pillanatra sem vetette tekintet�t. Nem volt ezzel egyed�l. A fi� �gy megh�zta mag�t, hogy mindenki �tn�zett rajta.

- Rendben, m�ra befejezt�k. Draco! Veled �ra ut�n szeretn�k besz�lni. – sz�lt a pulpituson �llva Perselus p�r perccel kics�nget�s el�tt. A fi� kurt�n b�lintott �s csendben pakolni kezdett, ak�rcsak b�rki m�s.

- Nem semmi, Malfoy!

Draco feln�zett t�sk�j�r�l �s Ron Weasley szepl�s arc�val tal�lta szemben mag�t.

- Mi van? – pislogott �rtetlen�l a fi�.

- Randid lesz Pitonnal? – vigyorgott vissza r� f�l�nyesen a griffend�les �s t�rsai, akik hallot�k a megjegyz�st, halkan kuncogni kezdtek. Draco nem gondolkozott. Keze meglend�lt �s Ron h�traesett a sz�kkel.

- Mi folyik ott? – f�rmedt r�juk Perselus, azt�n kiss� visszah�k�lt, mikor megl�tta, kikhez int�zte szavait.

- Meg�t�tt! – ny�sz�rg�tt az orr�t fogva felt�p�szkod� Ron.

- Nem ok n�lk�l. – sziszegte Draco r�mesen eml�keztetve valakire…

- Csak vicc volt. – v�dekezett a griffend�les a tan�rhoz fordulva.

- Ha ennyire akarod, Weasley, h�t legyen: 20 pont a Griffend�lt�l! Draco, Veled meg besz�dem van! – sz�lt inger�lten Perselus, szemeit a k�t di�k k�zt ing�ztatva. Ron mozdulatlann� merevedett a megr�k�ny�d�st�l, a mardek�ros fi� pedig b�lintott �s folytatta a pakol�st.

A Professzor beviharzott a tanteremb�l ny�l� szert�rba �s nem kellett sok� v�rnia Draco �rkezt�re. Kinyitotta az ajt�t �s beengedte rajta a g�rnyedt tart�s� fi�t. N�zte �t egy darabig, majd l�gyan sz�lt.

- �n nem is tudom, hol kezdjem. – v�gott neki T�le szokatlanul zavartan.

- Mondja csak b�tran, Professzor! – tekintett fel Draco szel�den.

- �n… - m�lyen a fi� szem�be n�zett �s m�rhetetlen f�jdalom lett raja �rr�. Hogyan tehette ezt? Hogyan volt r� k�pes? Az lenne a legjobb, ha holtan esne �ssze. - �n annyira sajn�lom. Az a b�jital, amit tegnap k�sz�tettem, teljesen… - egy ideig a szavakat kereste -  megr�szeg�tett… de ellen kellett volna �llnom. Ez nem oldoz fel az al�l, amit elk�vettem ellened. K�ny�rg�m, hogy bocs�ss meg nekem! Ha megteszed, �gy m�rhetetlen�l h�l�s leszek. Ha nem, �gy fejet hajtok d�nt�sed el�tt…

Draco arc�r�l e pillanatban k�ptelens�g lett volna b�rmit is leolvasni, pedig Perselus pr�b�lta. Mind hi�ba. Tudta, v�rnia kell, m�g a fi� megsz�lal. �veknek t�nt az a p�r pillanat.

- �n azt hittem, hogy az�rt hivat mag�hoz, mert el�gedetlen volt velem. Azzal, ahogyan tegnap teljes�tettem. Hiszen sehogy nem b�rtam magam elengedni �s tudtam, hogy ezzel csal�d�st okozok. Pedig �n meg akarok felelni �nnek. Tal�n �n az egyetlen, Professzor �r. – Draco �h�tattal n�zte tan�ra hitetlenked� kifejez�s�t.

- Uramisten, Draco… Amit tegnap Veled tettem, az nagyobb b�n, mint b�rmi, amit eddig elk�vettem. Az m�g csak s�lyosb�tja a helyzetet, hogy Te seg�ts�g�rt fordult�l hozz�m, �n pedig sz�rnyen kihaszn�ltam azt, hogy eszedben sincsen ellen�llni. Legal�bb, ha megpr�b�lt�l volna v�dekezni, de nem, mert ennyire megb�zt�l bennem…

- Nem hi�ba, Professzor! – v�gott k�zbe Draco halkan.

- Micsoda? – meredt r� Perselus hitetlen�l. – Te nem tudod, mit besz�lsz.

- De, tudom, higgye el, Professzor! �n nem akarok m�st, csak azt, hogy… hogy… - dadogta a fi�.

- B�rmit is akarsz, �gy lesz! – helyezte Perselus kez�t Draco v�ll�ra a feloldoz�s rem�ny�t l�tva.

- Csak azt akarom, hogy szeressen. – sz�lt elhal�n. A f�rfi k�ts�gbeesetten n�zett vissza r�. Azt gondolta, enn�l jobban m�r nem gy�l�lheti mag�t. De m�gis… Hogyan volt k�pes megtenni ezt ezzel a gyerekkel, aki m�sra sem v�gyik, csak arra, hogy � mellette �lljon? Legsz�vesebben otthagyott volna mindent, �s elbujdosott volna sz�gyen�ben, de j�l tudta, most m�s dolga van. Egy sz�m�ra igen sz�v�lyes feladat, melyet meg sem �rdemel: szeretnie kell Dracot �s apja helyett apja lenni…

- �n sem akarok m�st, ezt elhiheted. – sz�lt v�g�l halkan. A fi� h�l�san tekintett vissza r�, sz�rke szemeiben apr� �r�m csillant. Soha m�g csak hasonl�t sem mondott neki senki. Kiv�ltk�pp az apja nem.

- Nem is tudom, mit mondjak, Professzor. – suttogta, mik�zben sz�j�n egy mosoly bujk�lt, �s a tegnap borzalmas eml�kei egyre halv�nyodtak.

- Nem kell semmit mondanod. Tudom, hogy ami tegnap t�rt�nt, az nem marad benned nyom n�lk�l, de azon leszek, hogy kijav�tsam a hib�t, amit elk�vettem, b�r f�lek, ezt nem lehet semmiss� tenni. – n�zett v�gig Perselus a fi�n agg�dva.

Draco sz�vesen rebegte volna el h�l�j�t ekkor a f�rfinek �s mondta volna el neki, hogy ezen szavai k�rp�tolj�k �t �lete minden borzalm��rt. �gy d�nt�tt, mag�ban tartja ink�bb �s hagyja, hogy tekintete �ruljon el mindent.

- Egy�tt megoldjuk, rendben, Draco? – f�rk�szte Perselus rem�nykedve a fi� arc�t.

- Igen, Professzor… Egy�tt…