Penna k�zbev�tele �s let�tele: 2004. febru�r 3.
Jogok: Ezennel c�folok minden olyan v�dat, miszerint mindennek b�rmi k�ze lenne a Harry Potter - tagad�shoz.
Figyelmeztet�s: �rzelmes �s elgondolkodtat� m�.
Megjegyz�s: Snuffles egy novell�ja ihlette, de azt m�r nem tudom, mi m�don.

Kil�pv�n a hatalmas h�zb�l m�ly leveg�t veszek �s elindulok szok�sos s�t�mra. A parkba tartok a zajos v�roson kereszt�l, mint mindig. Az utc�n mit sem sejt� muglik �lik �tlagos h�tk�znapjaikat. N�ha irigylem �ket, de t�nyleg. Kiss� megszapor�zom l�pteimet, hogy min�l el�bb oda�rjek. Az a hely b�k�s �s nyugodt. Nincsen er�szak, nincsenek faragatlan emberek. Csakis olyanok, akik szint�n erre a meghitts�gre v�gynak. Le�l�k a padra �s perceken kereszt�l a susog� f�kat n�zem. Olyan szel�dek �s bar�ts�gosak. Nekem most erre van sz�ks�gem �s… neki is. Kezemet a hasamra helyezem, majd ajkaimat er�sen �sszeszor�tom. �tkozott k�nnycseppek! Hi�ba pr�b�lok nem s�rni, ez lehetetlen. Minden pillanatban �rzem a testemet sz�tfesz�t� �ress�get �s el�g egy eg�szen apr� dolog ahhoz, hogy meginduljon k�nnyeim �rja. Szomor�an n�zek k�rbe. Mintha seg�ts�get v�rn�k. Pedig tudom, hi�ba v�rok. N�h�ny kis gyerek azon igyekszik, hogy fel�rje a kutat �s olthassa szomj�t. Arcom most megv�ltozik. Nem b�rok nem elmosolyodni elsz�nts�gukon. V�g�l siker�l is nekik. Megel�ged�ssel nyugt�zom �s m�s l�tnival� ut�n n�zek. Egy �reg h�zasp�r majszolja szendvicseit a p�r m�terre l�v� padon. Tekintetem tal�lkozik a f�rfi�val. Kedvesen r�m mosolyog teli sz�j�val, �n viszonzom. Kicsit kiny�jtom a nyakamat, �s �gy keresek �jabb esem�nyt, majd magamban nevetek egyet. Nem tudom, mi�rt j�v�k ide, ha egyszer izgalomra, vagy figyelnival�ra v�gyom. Tal�n az�rt, mert nem is az kell nekem. Ez a p�szt�z�s csak egyszer� p�tcselekv�s. Elker�lhetetlen, hogy gondolataimba m�lyedjek, ak�rhogy is pr�b�lok m�sk�ppen tenni. A j�v�n gondolkozom, amelyik olyan kil�t�stalan. K�zeleg a h�bor�, �rzem. �s mi lesz velem akkor? �s mi lesz Vele akkor? Harcoln�k, ha � nem lenne. De j�, hogy van… Legal�bb �. Hossz� barna hajamat a ny�ri szell� arcomba f�jja, de nem t�r�d�k vele. Lehunyom szemet �s hagyom, hogy cir�gasson. Egy tiszt�s k�pe sejlik f�l el�ttem. Nem j�rtam ott soha, csakis a k�pzeletemben. �m nem magamt�l mentem. � vitt el oda. Halkan s�gta a f�lembe, milyen z�ld a f� �s milyen illatosak a n�rciszok. �n pedig ott teremtem az � karjai k�zt egy pokr�con �lve, b�r testi val�mban abban a borzalmas h�zban voltam, ahogy � is. Olyan szeml�letesen �s szenved�lyesen mes�lt, ahogy senki nem tudott.

- Szabad? - egy �lt�ny�s f�rfi z�kkent ki az elr�ved�sb�l �s a padra mutat. Nem igaz�n lelkes�t, hogy ide �lj�n mell�m, m�gis udvariasan b�lintok. Helyet foglal �s el�vesz egy f�zetet. K�rm�lni kezd valamit. Elford�tom fejemet a lengedez� f�k ir�ny�ba, �s ism�t lehunyom a szemem. Nem l�tom a tiszt�st, �s ez nagyon megrend�t. Ism�t k�nnyezni kezdek. A s�s cseppek utat t�rnek szemh�jam alatt �s leg�rd�lnek arcomon.

- Minden rendben? - k�rdezi a f�rfi agg�dva. B�lintok �s megt�rl�m a szemem. Kedves t�le, hogy figyel r�m, azonban �n most nem szeretn�k udvarias cseveg�sbe kezdeni vele. Mosolyt er�ltetek arcomra, lassan f�l�llok, elk�sz�n�k �s a f�k fel� indulok. Meg�llok egy tereb�lyes p�ld�ny el�tt, �s a f�ldre rogyok. H�tamat a t�rzsnek t�masztom, fejemet h�traszegem �s f�ln�zek a lombra. A k�nnyek most oldalt folynak le arcomon. Kezemet ism�t hasamra helyezem, �s f�jdalmasan ny�g�k egyet, de csak halkan, hogy ne hallja m�s, csak ez a hatalmas t�lgy. �gy �rzem, lassan kisz�ll bel�lem minden er�, pedig musz�j lenne helyt�llnom. Borzalmasan �nz� vagyok. A szenved�ssel nem seg�tek senkin, ha viszont �sszeszedem magamat, akkor Nekik is jobb lesz. Hiszen, ha itt lenne, � is arra b�ztatna, hogy �lljak a sarkamra �s tegyem meg, amit tennem kell �rte… �rt�k. Mert mindkett�j�k�rt kell tennem, ami telik t�lem. Folytatnom kell az �letemet. Nincs mese! M�r sok ideje em�sztem magam. Ez �gy nem mehet tov�bb. Ha teszek valamit, �gy legal�bb tal�n nem gondolok majd egyfolyt�ban �r�. Meg kell pr�b�lnom mindenk�ppen! Van is egy fontos elint�znival�m. A fa t�rzs�be kapaszkodok �s f�lt�p�szkodom. Elindulok lassan, �s c�lba veszem a M�gia�gyi Miniszt�riumot. Ez nem t�r halaszt�st! Ahogy az utc�n s�t�lok minden olyan rideg, sz�rke �s bar�ts�gtalan. B�natomat csak tet�zi az, hogy folyton �t l�tom. Ahogy befordul az egyik sarkon, vagy ahogy egy kirakatot n�zeget. Az �ress�g pedig nem sz�nik meg bennem. A kopott f�lk�hez �rek. A hang k�rdez, �n v�laszolok, �s m�r haladok is lefel�. Nem volt k�nny� r�sz�nni magam, hogy idej�jjek… pont ide. Besz�llok a liftbe, �s feszengve n�zek k�rbe. Ezt persze a mellettem �ll�k �szreveszik �s n�ha lopva r�m sand�tanak. Megk�nnyebb�lten s�hajtok, mik�zben elhagyom a liftet, mintha eddig nem vehettem volna leveg�t. Az �gyeletes boszork�ny kedvesen mosolyog r�m, �s b�josan k�rdezi:

- Miben seg�thetek, h�lgyem?

V�rok egy keveset, �sszeszedem minden nyugalmamat �s felelek.

- Arr�l szeretn�k �rdekl�dni, hogy a sz�letend� gyermekem felt�tlen�l k�teles-e az �n vezet�knevemet viselni, ha nem vagyok h�zas �s nem is leszek? Szeretn�m a n�hai �desapja ut�n elnevezni.

- Term�szetesen nem k�teles, asszonyom! - egy pap�rt vesz el� �s penn�j�t a tint�ba m�rtja. - Hogy h�vj�k?

- Emmeline Vance.

- Nemesis. - felelem ridegen.

R�m�lten tekint f�l r�m, �gy t�nik m�velt n�. Hivatalosan k�hint, �s tov�bb k�rdez.

- A k�v�nt vezet�kn�v?

- Black…