�r�: Einon Drakonas
Penna k�zbev�tele �s let�tele: 2003 �sze
Jogok: Ezennel c�folok minden olyan v�dat, miszerint mindennek b�rmi k�ze lenne a Harry Potter - tagad�shoz.
Figyelmeztet�s: Piton-�ltet� �r�s
Megjegyz�s: Ez a legeslegels� fanfiction�m. Val�dib�l �gy ut�lag bevallva: csak egy pr�b�lkoz�s volt �s olyan is lett…

---

 

Az omin�zus b�jital�ra

Harry�k elkeseredetten ballagtak lefele a l�pcs�n. Ron f�j�n s�hajtott:
- Dupla b�jitaltan a mardek�rosokkal! - mormolta k�ts�gbeesetten.
- Ma nagyon �rdekes anyagot vesz�nk. Aszfod�loszhoz fogunk...
- Jajj, ne is keser�ts, Hermione! Legal�bb �lvezz�k ki az utols� p�r boldog percet, am�g nem kell ostoba gazokat beledob�lni abba a h�lye ed�nybe. - Ron egyre jobban kikelt
mag�b�l.
- Ezek nagyon fontos dolgok �s nagyon sok hasznod sz�rmazik
majd bel�le, ha...
- J�! Figyelj!? Ink�bb besz�lgess�nk m�sr�l!
Harry jobbnak l�tta egy sz�t sem sz�lni. Ron az elm�lt id�ben jobban gy�l�lte Pitont, mint b�rmikor. Ugyanis a professzor olyanok�rt vont le 10 pontokat a Griffend�lt�l, hogy � �ppen csak megk�rdezte Hermion�t�l az aznapi d�tumot.
- Ma is lesz edz�sed, Harry? - v�ltott t�m�t Ron.
- �h�m. - sz�lt Harry b�besz�d�en.
Le�rtek a pinc�be. A legt�bb oszt�lyt�rsuk m�r ott volt.
- M�r megint itt! - mondta Ron inger�lten, majd ledobta mag�t a hely�re �s mag�ban duzzogott egy darabig. Nem sokkal k�s�bb Piton szok�s szerint majdnem kit�rte az ajt�t, ahogy a terembe l�pett. Ugyan mindig ezt csin�lta, de Harryt az �sszes alkalommal a sz�vinfarktus k�zel�be kergette. Maga mell� n�zett, ahol Ron foglalt helyet. Bar�tja a kez�t
morzsolgatta, mintha a pofonra k�sz�ten� fel tenyer�t, melyet a tan�rnak sz�n. Piton kiadta a feladatot, majd lassan �s megfontoltan j�rt-kelt a padok k�z�tt arra v�rva, mikor sz�r el valamit az egyik griffend�les. Neville nem is vesztegette az id�t. Nem telt bele p�r perc �s az �stj�ben m�r v�szj�sl�an fortyogott is annak tartalma. Mikor a professzor megl�tta ezt, hat�rozott l�ptekkel kezdett el a r�m�lt fi� fel� k�zeledni, aki ett�l majdnem hanyatt v�g�dott a sz�k�vel.
- Longbottom! Elmondan�, mi a… - Piton elharapta a mondat v�g�t �s helyesb�tett, nyilv�n valami olyat akart mondani, amir�l j�l tudta, hogy baja sz�rmazhat bel�le -… f�szkes fen�t m�velt? – fejezte be inger�lten, k�zben Neville asztal�ra t�maszkodva.
- Ne-ne-ne-nem tudom… - mondta a fi� holtra v�lt arccal. Oszt�lyt�rsai �szinte sajn�lattal n�ztek r�.
- Mit sz�rt el m�r megint? Ahogy �gy eln�zem, Longbottom, ha nem oldja meg a helyzetet, de s�rg�sen, akkor az �gbe rep�ti ezt a termet �s meg�l mindny�junkat. Ezt akarja?
- Ne-ne-nem, tan�r �r! – Neville m�r f�lig az asztal al� cs�szott �s mintha p�r k�nnycsepp is a szem�be sz�k�tt volna annak hallat�n, hogy esetleg �rthat a t�rsainak.
Piton egy laza mozdulattal f�lmarkolt egy keveset az asztalon hever� egyik n�v�nymorzsal�kb�l �s belesz�rta az �stbe, amit�l a f�zet visszanyerte biztat�bb k�lsej�t. Neville alighogy fell�legzett, a professzor m�ris k�zkincs� tette kedvenc mondat�t:
- 20 pont a Griffend�lt�l!
Harry egy hirtelen mozdulatot tett Ron fel�, aki p�r centire f�lemelkedett a sz�kr�l �s szem�ben egy �d�z f�ny csillant, amivel szinte t�ncra h�vta a tan�rt. Piton persze �szrevette a fi� d�h�t �s �gy sz�lt:
- Van valami gondja, Weasley? – Harry Ron karj�ra tette a kez�t, jelezve “Ne kock�ztass!”. Hatott a fizikai tan�cs. Ron �jra elhelyezkedett a sz�ken �s kim�rten felelt:
- Semmi gond, professzor �r! – az�rt m�g mindig rezgett a l�c, hiszen a l�ngol� szem� �s hasonl� haj� fi� szemei a v�lasz k�zben is szikr�kat sz�rtak. Hermione olyan izgatottan figyelte az esem�nyeket, hogy k�zben als� ajk�t harapd�lta. Piton szerencs�re elsiklott a furcsa hangnem� mondat mellett �s tov�bb j�rk�lt a padok k�zt. Kis id� m�lva ir�nyt v�ltoztatott, az asztala m�g� s�t�lt �s elkezdte lapozgatni az azon l�v� k�nyvet. Harry sz�rakozottan n�zte �t, ugyanis b�jital�t most hagynia kellett forrni. A professzor arca azt�n hirtelen megv�ltozott. Mintha megijedt volna. Egyszerre megg�rnyedt �s az asztalra t�maszkodott, erre m�r mindenki felfigyelt. Harry a tan�r jobb kez�t n�zte, amit �gy mozgatott, mintha legal�bbis az �let�be pr�b�lna megkapaszkodni. Malfoy f�lpattant a sz�k�r�l �s r�m�lten �gy sz�lt:
- Professzor! H�vjunk seg�ts�get?
Piton g�rcs�sen merev kez�vel intett egyet, jelezve, hogy arra nincsen sz�ks�ge. Feje �gy el�rehajolt, hogy eg�sz haja az arc�ban volt. Hangot nem adott mag�b�l, de hirtelen feln�zett �s Harry �szrevette, hogy nyitogatja a sz�j�t, mintha sz�lni akarna, de nem tudna. Kiss� f�legyenesedett �s tett p�r l�p�st, majd az asztala mellett t�rdre rogyott �s a b�tor sz�l�be kapaszkodott. Draco nem volt hajland� tov�bb v�rni �s kirohant az oszt�lyteremb�l, de el�tte odavetette a szenved� tan�rnak:
- H�vom Madam Pomfrey-t!
Piton erre m�r nem reag�lt. Nem igaz�n ezzel volt elfoglalta. �gy t�nt, az �let��rt k�zd. M�g Ron arc�n is a f�lt�s t�kr�z�d�tt. Mindenki agg�dva n�zte. Harry sz�rnyen �rezte mag�t, hogy olyan tehetetlen�l �ll ott. Egyszerre a professzor test�b�l kisz�k�tt a merevs�g, ekkor f�j�n felny�g�tt, arc�n megk�nnyebb�l�s futott �t, majd karj�val f�lh�zta mag�t �s b�r nem olyan szil�rdan, de �jra k�t l�bon �llt a f�ld�n. Madam Pomfrey szinte kit�rte az ajt�t, olyan lend�lettel l�pett be a terembe.
- Professzor! Mi t�rt�nt mag�val? J�jj�n, �lj�n le! – a javasasszony t�mogat�an megfogta a tan�r karj�t. Harry azt v�rta, hogy Piton kir�ntja mag�t seg�t�je f�lt� kezei k�z�l, hogy � nem k�r a sajn�latb�l, de nem ez t�rt�nt. K�szs�ges volt �s engedelmeskedett, ahogy az egy j� beteghez illik. F�radtan lerogyott a sz�kre. Madam Pomfrey faggatni kezdte:
- Draco azt mondta, hogy �nnek rohama van. Mit �rzett pontosan?
A professzor a “roham” sz� hallat�n egy d�h�s pillant�st vetett Malfoyra, de v�laszolt a k�rd�sre:
- Hirtelen k�nz� f�jdalom j�tt r�m… hasonlatos a Cruciatus hat�s�hoz.
- Mi�rt? �n �t�lte valaha azt az �tkot, professzor? – k�rdezte az iskolaorvos igencsak meglepetten �s hitetlenkedve.
- Igen… - Piton nyelt egyet, de �gy, mintha a torka �ssze lenne sz�k�lve - … nem is egyszer.
Madam Pomfrey ez ut�n a kijelent�s ut�n �gy n�zett a tan�rra, mintha az �ppen haldokolna, majd f�lve folytatta a vallat�st:
- Na de ki tette ezt mag�val?
- A rohadt hal�lfal�k... – a professzor ekkor olyan undorral f�rk�szte az asztalt, mintha az tele lenne tekerg�z� f�rgekkel.
- De mi�rt tett�k ezt? – k�rdezte a javasasszony fokoz�d� egy�tt�rz�ssel �s izgalommal.
- Mert el�rultam �ket.- magyar�zta Piton az asztalnak- Valaha �n is hal�lfal� voltam, de azt�n megel�geltem a sz�nalmas viselked�s�ket, az �lland� parancsolgat�st �s az ostoba eszm�iket. �t�lltam a j� oldalra �s megegyeztem a M�gia�gyi Miniszt�riummal, miszerint ha k�mkedek nekik �s a kez�kre j�tszok n�h�ny fekete m�gust, akkor… eln�zik viselt dolgaimat. – a professzor arc�ra olyan kifejez�s �lt, amit Harry m�g soha nem l�tott rajta… a megb�n�s�. – J� n�h�ny gy�l�s volt, amelyen f�lker�lt a nevem az �rul�k list�j�ra, ugyanis v�szesen sokan ker�ltek akkort�jt Azkabanba. Minden alkalommal kivallattak az �tok seg�ts�g�vel, de �n tagadtam.
Piton csak p�r m�sodperc mult�n n�zett a t�tott sz�jjal �ll� Madam Pomfrey szem�be, v�rva a reakci�t. De a doktorn� h�en hivat�s�hoz csakis a betegs�ggel t�r�d�tt.
- �gy m�r eg�szen �rthet�. Ugyan m�g soha nem kezeltem olyan embert, aki ilyen sokszor �lte �t a Cruciatus �tkot, de olvastam r�la, hogy az ilyen szem�lyekn�l jelentkeznek t�netek �vekkel k�s�bb. El kell, hogy keser�tsem, de lehet, hogy nem ez volt az utols� roham. Ez ellen nem igaz�n tudok mit tenni, sajn�lom… - Madam Pomfrey szakszer�en �s tagoltan besz�lt, de l�tszott rajta, hogy n�mik�pp megrend�tik a hallottak.
- Rendben, t�l�lem valahogy… - mondta Piton olyan nyugodtan, mintha �ppen csak egy t�sszent�sen lenne t�l. A javasasszony biccentett egyet, jelezv�n elv�gezte dolg�t �s menne. A professzor viszonozta a mozdulatot. Egy darabig m�g n�m�n �lt a sz�k�ben �s nem igaz�n lehetett kivenni, mire gondolhat �ppen, majd kis id� m�lva �gy sz�lt:
- Hol is tartottunk?
Az �ra sz�pen megszokottan folytat�dott tov�bb, de a di�kok nem igaz�n a f�ztj�kkel voltak elfoglalva, ann�l is ink�bb Piton professzorral, akit most valahogy eg�sz m�sk�pp l�ttak. J�l tudt�k, milyen a Cruciatus �tok, hiszen R�mszem Mordon megmutatta nekik azon a p�kon �s �k m�r att�l is nagyon megr�m�ltek. De tan�ruk itt van �s ett�l a rohamt�l eltekintve semmi komoly baja nincsen.
- Az�rt ez nem semmi. Irt� er�s Piton. Lelkileg, meg mindenhogy! �n tutira belehaltam volna… - a folyos�n haladva a Griffend�l torony fel� Ron most valahogy m�s hangnemben besz�lt a professzorr�l. Nem len�z�en �s gy�l�lk�dve, hanem elismer�en. – J�, n�ha t�lleg el�g igazs�gtalan, meg ilyenek, de az�rt el�g b�tor dolog �gy ki�llni a j� oldal�rt �s el�rulni a hal�lfal�kat �s val�s�ggal szembek�pni a S�t�t Nagyurat.
- Ezt �n sem fogalmazhattam volna meg jobban! – mondta Hermione kiss� megk�nnyebb�lten, ugyanis borzalmasan megijedt, amikor tan�ruk �sszeg�rnyedt. Most az�rt felszabadultabb volt, de l�tszott rajta, hogy m�g mindig kicsit nyomasztja a dolog.
M�snapra m�r az eg�sz iskol�t k�r�lj�rta a h�r Piton professzor h�si tetteir�l �s �nfel�ldoz�s�r�l egy j� �gy �rdek�ben. Persze a b�jitalok mestere modor�ban �s tan�t�si m�dszereiben mit sem v�ltozott, de �gy m�gis m�sk�ppen �ltek be a di�kok a tan�r �r�ira �s ezent�l a professzorra - b�rmit is tett - ink�bb tisztelettel n�ztek, mintsem haraggal.