Eg�sz nap �gy j�rk�ltam, mint egy �l�halott.

- Mi van, Remus? Azt hittem, szereted a csoki pudingot… - n�zett v�gig rajtam Sirius a vacsora k�zben nagyteremben �lve.

- Nem vagyok �hes… - n�ztem a szem�be egy pillanatra, majd ism�t lehajtottam a fejemet.

M�sok azt hihett�k, a gondolataimban vagyok �gy elmer�lve, de t�vedtek. Ami bennem zajlott, azt nem lehet annak nevezni. N�ha k�pek t�ntek el� bennem Perselusr�l, k�l�n�sk�ppen arr�l az utols� tekintetr�l, amit r�m vetett. K�zben pedig z�gott a fejem a terem zsivaj�t�l �s m�g bar�taim nevet�se is zavart.

Aznap este egy szemhuny�snyit sem aludtam. Fek�dtem az �gyamban, teljesen magamra h�zva a takar�mat, pedig borzalmasan meleg volt. Izzadtam is rendesen. A szob�ban mindenki j�les�en szuszogott a legm�lyebb �lomban. Ez a fajta csend �s nyugalom megtette j�t�kony hat�s�t �s az agyamban cik�z� �r�letes kavalk�d v�gre lecsitult. Egy darabig �r�ltem ennek, �m hamar megb�ntam…

Tiszt�n l�tni kezdtem, mi is t�rt�nik. Perselus hozz�m int�zett utols� szavai ott csengtek a f�lemben, a sz�vem pedig egyre jobban �sszeszorult, �s m�g jobban begub�ztam a paplanomba.

Gondolatban �jra �t�ltem az els� cs�kunkat, felsejlett n�h�ny elm�ly�lt besz�lget�s, kedvesem arca, amikor �n csak nevettem bele a nagyvil�gba a puszta �r�mt�l, � meg eln�z�en figyelt engem. Beleborzongtam az els� szerelmesked�s�nk eml�k�be, majd sorban az �sszes t�bbibe kiemelve egy-egy pillanatot. Ism�t l�ttam a sz�leim arc�t, ahogyan Perselusra n�znek �s elfogadj�k �t. �reztem a sz�mon az � puha ajkait, �gy furakodott a gondolataimba az utols� cs�kunk… Utols�? A legutols�? Azt�n mintegy vill�mcsap�s, �jra felvil�glott el�ttem az a tekintet… „Felejts el!”…

Arcomat a p�rn�ba f�rtam �s zokog�sban t�rtem ki. Belehalok, ha t�nyleg v�ge. Ez egyszer�en lehetetlen. �n azt gondoltam, hogy mi mindig egy�tt lesz�nk. Hogy Vele �lem le az �letemet. �s �n ezt m�g mindig �gy gondolom. Nem akarok senki m�st. Ez az eg�sz lehetetlen. Nem lehet… nem lehet…

Agyam ism�t ki�r�lt. Nem gondoltam semmire, csak b�multam a s�t�ts�get, majd az egyre vil�gosabb szob�t, ahogy bek�sz�nt�tt a reggel.

Az elk�vetkezend� napokban olykor-olykor l�tni v�ltem �t, ahogy elsuhan a folyos�n. Tal�n Perselus volt az, tal�n nem…

Sirius�k tov�bb �k�rk�dtek, James volt az egyed�li, aki n�ha �szrevette, hogy nincsen velem minden rendben.

- Remus… Mi a baj?

Nem feleltem neki, csak megr�ztam a fejemet. Persze j�lesett, hogy t�r�dik velem. Az pedig t�nyleg egy pici f�nyt csalt az �letbe, hogy ism�t igaz�n boldognak l�ttam Lily-t �s �t.

- El�g ebb�l! Ne nyalj�tok-falj�tok m�r egym�st! - ripakodott r�juk olykor Sirius.

- Figyelj! Ha Neked lesz valaha n�d, b�r k�tlem… Minden esetre akkor Te is ezt csin�lod majd. - mosolygott r� f�l�nyesen James, mik�zben Lily az arc�t puszilgatta.

V�szesen k�zeledett az �v v�ge, ami egyben a Roxfortban t�lt�tt �veink v�g�t is jelentette. Minden nap, ahogy v�gigs�t�ltam a folyos�n, a s�r�s ker�lgettet. Nem akartam elmenni innen, egyetlen porcik�m sem k�v�nta.

- Te nem tudod, miben s�ntik�lnak? - hajolt oda Sirius Peterhez a folyos�n n�h�ny �sszegy�lt mardek�rost n�zve.

- M�gis honnan tudn�m? - sip�tott F�regfark szemreh�ny�an.

- �s Te, Remus? - fordult oda hozz�m Tapmancs.

- Nem tudom, de mib�l gondolod, hogy b�rmiben is s�ntik�ln�nak? - pillantottam vissza r� �rdekl�dve.

- M�r napok �ta figyelem �ket. Eddig nem dugt�k �gy �ssze a fej�ket ilyen kis csoportokban �s n�zd meg, hogy p�szt�zz�k a k�rny�ket! Mellesleg pedig nagyon eml�keztetnek magamra, miel�tt k�sz�l�k valamire…

Siriusnak igaza volt. Nagyon gyan�san viselkedtek. Kicsit k�zelebb s�t�ltunk hozz�juk, h�tha elkapunk egy besz�lget�sfoszl�nyt. Ez a pr�b�lkoz�sunk kudarcba fulladt, �m a puszta mozdulatok is sok mindenr�l �rulkodtak.

- Van valami a karj�n? - k�rdezte Sirius �sszevont szem�ld�kkel az egyik id�sebb sr�cot n�zve.

- Nem… Csak mutogat valamit. - r�ztam meg a fejemet, majd �sszeszorult a torkom, ahogy a kis csoport k�zel�ben felbukkant kedvesem.

- Nah, meg�rkezett Pipogyi is… - vigyorgott Sirius kih�zva mag�t.

Nem hittem a szememnek, ahogy az egyik l�ny a t�rsas�gukba invit�lta Perselust, akinek a fi�, aki az im�nt a karj�t mutogatta, halkan magyar�zni kezdett. Most lett volna csak igaz�n �rdekes a dolog, �m pech�nkre az egyik�k kisz�rt minket. Jobbnak l�ttuk tov�bb�llni.

- Ki kell der�ten�nk ezt! - b�logatott James Siriusnak, mikor az elmes�lte neki a l�tottakat.

- Figyeljetek, szerintem nem sok k�z�nk van hozz� �s nem ezzel kellene t�lteni az utols� napjainkat a Roxfortban… - sz�ltam halkan.

- Igazad van! - b�lintott Peter.

Sirius�k nagyon h�zt�k a sz�jukat, ez�rt addig magyar�ztam nekik, am�g �gy nem gondolt�k, t�nyleg nem nagy dolog az eg�sz, �s komolyan nincs �rtelme foglalkozni vele.

Elj�tt az utols� nap…

�melyegve keltem ki az �gyb�l az esti csod�s vacsora ut�n, azzal a tudattal, hogy ez az utols� �bred�sem ebben a szob�ban. M�r nem b�rtam visszatartani a k�nnyeimet.

- Jaj, Remus… Ne csin�ld m�r! - n�zett r�m mosolyogva Sirius, ahogy �szrevette.

Hevesen t�r�lgetni kezdtem az arcomat, mind hi�ba. Sirius sz�tt�rta karjait, odas�t�lt hozz�m �s �t�lelt. Belekapaszkodtam �s megengedtem magamnak m�g egy pici s�r�st. Nemsok�ra James �s Peter is csatlakozott. Ott �lltunk a mi kis szob�nk k�zep�n n�gyen egym�st �lelgetve. �r�kre �gy akartam maradni. �gy m�g Perselus hi�nya is t�rhet� volt…

Indul�s el�tt m�g k�rbej�rtuk az eg�sz �p�letet. Sirius hangosan kacagva rohang�lt �ssze-vissza �s a kast�ly minden kis centim�ter�t�l elk�sz�nt.

- Minden j�t koszos ablak! Minden j�t p�k a sarokban! Minden j�t fura szobor! Minden j�t… - �s csak mondta �s mondta, mi pedig nem b�rtuk abbahagyni a sz�les vigyorg�st.

A di�kok lassan megindultak a csomagjaikkal a kij�rat fel�. �szt�n�sen kerestem Perselust a t�megben tekintetemmel. Bar�taim l�kd�stek kifel�, nem k�nny�tett�k meg a helyzetet…

Azt�n v�gre megl�ttam �t. Felszegett fejjel ballagott kifel� nem sokkal mellettem. Nagyot dobbant a sz�vem, mikor egyenesen a szemembe n�zett. Olyan bamba k�pet v�gtam, mint m�g �letemben soha. Erre v�rtam m�r mi�ta, most pedig ott �lltam t�tlen�l. Hossz� m�sodpercekig k�mlelte az arcomat, majd lehunyta a szem�t, elford�totta fej�t, �s nem is n�zett r�m t�bbet. Csakis egyenesen el�re.

James�k meg�ll�s n�lk�l fecsegtek mellettem, �n viszont nagyon keveset fogtam fel bel�le.

A vonat�tra �sszeszedtem magamat �s eg�sz j� t�rsas�g voltam. Ki�r�tettem a fejemb�l minden olyan gondolatot, ami Perselusszal kapcsolatos. �gy tudtam nevetni bar�taim �k�rk�d�sein, �s �lveztem az utols� vonat utat.

Nagy volt a b�cs�zkod�s, mikor meg�rkezt�nk a King’s Crossra. Mindenki puszilgatott �s �lelgetett mindenkit. R�pk�dtek az �g�retek a tal�lk�kr�l, meg a ny�ri programokr�l, majd ki-ki ment a maga �tj�ra.

Ahogy megl�ttam ap��kat, nem tudtam nem Perselusra gondolni. Meg�leltem any�t �s m�lyeket l�legeztem, hogy ne b�gjem el magam.

Az ezut�n k�vetkez� napok teljes letargi�ban teltek. Sz�leim nem k�rdez�sk�dtek, tudt�k, hogy �gyis mes�lek, ha akarok. �n azonban m�g magamnak sem mertem elmondani, hogy Perselus m�r nem a kedvesem…