Penna k�zbev�tele �s let�tele: 2004. j�lius 16.
Jogok: Ezennel c�folok minden olyan v�dat, miszerint mindennek b�rmi k�ze lenne a Harry Potter - tagad�shoz.

Figyelmeztet�s: PG-13; slash �s vulgarit�s
Megjegyz�s: Ez a m� egy �jabb kis ujjgyakorlat, melyet Larelind Malfoy �t�lt ki �s n�h�nyan feldolgoztuk a t�m�t; Ayaval mellesleg egyek vagyunk.

V�dirat

Iszonyatosan f�j a csend. �gy �rzem, a n�mas�g �rj�t� zaja k�t oldalr�l has�tja sz�t a fejemet. R�ad�sul a t�volban folyton az � hangj�t hallom…

„Meghalt, Perselus!” N�ha felsejlenek el�ttem azok a k�nnyes szemek, majd ism�t f�sultan n�zek k�rbe �res irod�mban. Gy�jthatn�k gyerty�t, de nem akarok. Mivel tenne jobbat a f�ny? Az csak m�g ink�bb feler�s�ti a kontrasztokat. Jobb a vil�g elmosottan. �gy legal�bb nem fogom fel igaz�n a l�tet. Sz�rakozottan simogattam fotelom karf�j�t �s csak n�ztem ki a semmibe. Tal�n ezer dologra gondoltam, tal�n semmire…

Egy valami biztos csak: hallottam a hangj�t. „Meghalt, Perselus!”

- �cska nyafog�s!

Felkaptam a fejem �s gyilkosan meredtem asztalom el�.

- Mi?

- Black egy sz�nalmas kis senkih�zi volt. Miatta sir�nkozik, m�g Te egyed�l �lsz itt az irod�dban?

- A bar�tja volt. A legjobb bar�tja, meg kell �rtenem.

- A meg�rt�s soha nem volt az er�ss�ged, Piton.

- �rte most megteszem.

- H�h! �s � mit tett valaha is �rted?

- Szeretett. Nem el�g ez?

- Biztosan nagyon meger�ltette mag�t. Legy�l m�r �szn�l �s vedd �szre, ki a fontos neki!

- Tudod mit? Hagyj�l v�gre b�k�n! Minden a Te hib�d!

- Oh, Merlinre, k�rlek, ne legy�l m�r nevets�ges! Az �n hib�m? Ki hagyta annyi �ven �t, hogy a bar�tai k�nozzanak T�ged? Ki az, aki most az egyiket siratja? Azt a var�zsl�vil�g sz�gyen�t…

- �n gy�l�ltem, att�l � m�g szerethette.

- �h! Perselus Piton, a lelkiismeret �s a meg�rt�s bajnoka. Br�v�!

- El�g! Nem t�r�m tov�bb a g�nyos �s �rtelmetlen megjegyz�seidet! Szeretem �t �s k�sz. Nem k�vetett el ellenem semmit.

- Nem-e? A hal�los ellens�gedet gy�szolja! Mi ez, ha nem b�n? M�r r�gen el kellett volna hagynod!

- Nem! Soha! Ilyet ne is mondj! Hallani sem akarok r�la!

- Tal�n az a gond, hogy olyant�l, akit gy�l�lsz, nem sz� a sz�. Mi�rt is gy�l�lsz engem ami�ta az eszedet tudod?

- Nem gy�l�llek, soha nem gy�l�ltelek! Csak az Isten�rt, hagyj m�r nekem v�gre b�k�t, k�rlek!

- Remus Lupin… Heh! Hihetetlen. K�v�natos, az biztos. Szer�ny, odaad�, al�zatos �s egy csettint�sedre ugrik. Nem igaz?

- Nem �rdemlem meg �s ezt Te is j�l tudod. � j� ember, amilyen �n soha nem leszek. Nincsen hozz� jogom, hogy d�h�s legyek r�.

- Jajj, csak ezt ne! Ne sajn�ltasd magad, rohadtul nem �ll j�l Neked!

Ekkor ny�lt az ajt� �s Remus l�pet be rajta karik�s szemekkel, megviselten, nem is sejtv�n, mibe keveredett. �k�lbe szor�tott k�zzel �lltam az asztal m�g�tt.

- Remus…

- Zavarok? Mert nem szeretn�k �s… ha gondolod, el is megyek.

- Kurva j� lenne!

- Befogn�d a pof�dat?

- Perselus… - sz�lt Remus halkan.

- Lupin! Takarodj el innen! Most!

- Ne merj �gy besz�lni Vele! Szeretem �t, ak�r tetszik Neked, ak�r nem! Nem fogok n�h�ny ostoba gyerekkori s�relem�rt neheztelni r�, nem fogok h�tat ford�tani annak az egyetlen embernek, akit igaz�n szeretek a nyomorult �letemben!

Torkom szakadt�b�l �v�lt�ttem. Remus nem sz�lt semmit, csak sietve k�zelebb j�tt �s mag�hoz �lelt. Annyiszor tette m�r ezt, m�gis minden alkalommal nyugtat� borzong�s j�rta v�gig testemet. Szeretetteljesen cs�kolta meg oldalr�l az arcomat, �s arra eszm�ltem, hogy az az otromba fr�ter v�gre elt�nt.

Remus halkan s�rdog�lni kezdett, �n csendben ringattam karjaimban �s elejtettem hal�nt�k�ra egy k�sza cs�kot, f�lre tolva a barna tincseket.

Lassan levetk�ztettem kett�nket �s a szob�mba h�ztam Remust. Az �gyra fektettem. B�d�t�an simult �ssze meztelen test�nk minden kis mozdulatra, a csendet csak j�les� s�hajaink t�rt�k meg. Nem szeretkezt�nk. Most nem erre volt sz�ks�g �s nem is k�v�ntuk, csup�n a m�sik k�zels�g�t. A teste illat�t, a rezd�l�sei hangj�t, a b�re �z�t.

Remus azt�n lassan �lomba mer�lt a karjaimban �s �n virrasztottam mellette. �r�kon �t figyeltem, ahogyan b�k�sen alszik �s nem h�borgatja a vil�g.

- Rem�lem, most el�gedett vagy, Piton!

Feln�ztem �s m�rhetetlen nyugalommal feleltem:

- Igen, teljesen…

Az�ta se hallottam fel�le, b�r n�ha �rzem, hogy sz�vesen eluralkodna rajtam. De nem hagyom. Er�s vagyok, ellen tudok �llni. Borzalmas, mikor az ember elm�j�nek b�rt�n�be m�sodmag�val van bez�rva.