Megjegyz�s: ezt a novell�t a Mad�ch Sz�nh�z rendez�asszisztensi p�ly�zat�ra �rtam. Ez m�r a m�sodik fordul�ra k�sz�lt, ugyanis az els� fordul�t holtversenyben nyertem meg egy fiatalemberrel a Molina, a l�k�tt k�cs�g c. alkot�sommal indulva. (ez is hamarosan felker�l!)

Viribus unitis

Ezen els� szavak napl�m lapjaira vetve 1853 augusztus�ban.

M�r r�gen elhat�roztam, hogy napl�t fogok vezetni. Annyi gondolat kavarog a fejemben, hogy m�g �n magam sem tudom k�vetni �ket. A legnagyobb probl�ma pedig az, hogy nem oszthatom meg mindegyiket azokkal, akik k�r�l�ttem �lnek. Nem is tartozik r�juk, �m nem is sz�vesen mondan�m el nekik.

A mai napon a kihallgat�terembe hoztak egy magyar nemesasszonyt. El�bem vonszolt�k, a fia �let��rt k�ny�rg�tt. M�lyen a szem�be n�ztem, ezt nem lett volna szabad. Elutas�tottam a k�r�s�t, nem tehettem m�st. Azonban a tekintet�t soha nem felejtem el. Val�j�ban � az oka annak, hogy ezen a napon tollat ragadtam �s �r�sba kezdtem. Kinek mondhatn�m el, mily f�jdalom volt kimondanom azt az egyetlen sz�t, amellyel egy embert tasz�tottam a hal�lba? Meg kellett tennem, ezt k�v�nta az �llam�rdek. Mit sz�vem dikt�l, meg nem hallhatom.

Egy cs�sz�rnak mindenn�l el�r�bbval� kell, hogy legyen a birodalma. Ha ez az egy nem szenved, tal�n t�bb m�sik szenvedett volna. Annak az any�nak a hal�l volt a szavam, a t�bbi sz�m�ra az �let.

J�l d�nt�ttem. Nem kell, hogy furdaljon a lelkiismeret. Nem k�ne…

* * *

Szerelmes vagyok. Mennyei �rz�s. Elisabeth-nek h�vj�k, Hel�ne mellett a m�sik els� rang� unokatestv�rem.

Ahogy megl�ttam a b�lon, tudtam, hogy nem kell soha senki m�s, csakis �. Igazs�g szerint Hel�ne volt az, akit nekem sz�ntak, �m nem az �giek. Any�ink d�h�sek, nem �gy k�pzelt�k el, a terveik dug�ba d�ltek. A legt�bbsz�r ez a sorsa a j�l kital�lt �s el�re meggy�rtott tervek. F�leg, ha szerelemr�l van sz�. Ez pedig az.

Csak Vele t�ncoltam eg�sz este. Nem b�rtam betelni a sz�ps�g�vel �s m�g most sem b�rok.

Elvonultunk a t�megt�l, �s nekiaj�nd�koztam a l�ncomat a szerelem z�log�ul. �szint�n megvallottam neki az �rz�seimet, mindegyiket. Soha, senki el�tt nem ny�ltam meg m�g �gy.

Tartok t�le, hogy nem mindig �rzi majd j�l mag�t mellettem, hogy a korl�tok majd k�z�nk �llnak.  Ott az a sok �tkos munka, ami sz�ttiporhat minden �lmot. Egy birodalom s�lya nehezedik majd a v�llunkra. Ezt nem mindenki b�rja el. Azt felelte minderre, nem �rdekli semmi m�s, csak �n.

Bolondos egy dolog ez a szerelem. Minden igaz, amit eddig err�l az �rz�sr�l hallottam. Az ember mag�ra sem ismer, ahogyan a m�sik szem�be n�z. Mintha kicser�lt�k volna. Mintha sokkal jobb ember lenne.

Elisabeth-tel akarom le�lni az �letemet. Mindemen az �v�. A v�gyam, az �lmom, a sz�vem.

* * *

Elisabeth �s �n megesk�dt�nk a b�csi Augustinus templomban. Hatalmas felhajt�s volt, ahogyan v�rhat� volt. L�ttam rajta, hogy zavarba j�n t�le. Pr�b�ltam min�l t�bbsz�r elkapni a tekintet�t �s megnyugtatni. Siker�lt.

Ahogy kimondta az igent, sz�vem repesett, lelkem sz�rnyra kapott. Az �n sz�mb�l szinte kiszakadt a sz�, nem b�rtam volna magamban tartani. �m mindek�zben furcsa, balj�s �rz�s lett rajtam �rr�. Nem tudn�m megmondani, mi volt az. Mintha egy rettent� �rny�k sz�llt volna a templomra. Lehet, hogy csak k�pzel�dtem.

A b�l kifejezetten kellemetlen volt. Ha nincs ott Elisabeth, sz� n�lk�l kis�t�lok a teremb�l. A nemes urak �s h�lgyek �gy m�regettek minket, mintha port�k�k lenn�nk, amelyeket megvenni k�sz�lnek. Sokan �sszes�gtak a legyez�ik m�g�tt, k�zben nem �tallottak minket b�mulni. R�mes egy n�ps�g.

Ahogy t�ncoltam hitvesemmel, hirtelen t�rt�nt valami. Ism�t valami megfoghatatlan, tal�n csak egy egyszer� k�pzelg�s. A pillanat egy t�red�k�re �gy �reztem, Elisabeth-et valami l�thatatlan er� elragadja t�lem. Pedig a karomban tartottam, �s egy szempillant�sra sem engedtem el. M�gis erre a szinte nincs is id�re m�rf�ldek v�lasztottak el t�le. Nem tudom, puszt�n �n vet�tettem-e ki r� az �rz�seimet, mindenesetre a szem�ben a saj�t �rtetlens�gemet �s f�lelmemet l�ttam. Gy�va voltam r�k�rdezni.

Tal�n a n�sz�jszak�nkat is mindezek befoly�solt�k. F�k�nt a b�m�szkod� n�ps�g. Elisabeth �t�lelt ugyan, de nem teljes odaad�ssal. Szinte alig.

Mikor teljesen magunkra maradtunk, azt hittem, m�r minden rendben lesz. Nem �gy t�rt�nt. Most Vele k�ne lennem, �n azonban megk�m�ltem �t a n�szt�l. Hogyan tehettem volna meg, mikor l�ttam, hogy f�l? Nem, ez nem egyszer� f�lelem volt. Meg�rtem �t. Az embert ilyesmire k�nyszer�teni nem lehet, m�rpedig �k ezt tett�k. Lefogadom, holnap sz�mon k�rik majd, beteljes�lt-e a n�sz. Hiszen ez felt�tele a tr�n�r�k�s sz�let�s�nek.

J�l cselekedtem. B�n lett volna �t olyasmire k�nyszer�tenem, ami rosszul esik neki. Ilyen k�r�lm�nyek k�zt am�gy sem term�keny�lt volna meg, ebben biztos vagyok.

Ink�bb elj�ttem �s megk�rtem, pihenje ki mag�t, hogy friss legyen holnapra. Most �n is aludni t�rek.

* * *

Ostoba vagyok. M�g alig telt el egy nap a h�zass�gunkb�l �s �n m�ris magamra harag�tottam.

El�rultam any�mnak ma reggel, hogy nem teljes�lt be a n�szunk. � nem sz�lt erre semmit, �gy t�nt, nem �rdekli, majd fel�bresztette Elisabeth-et �s a szem�re h�nyta, �m nem csak ezt, hanem minden m�st is. Nem tartja �t m�lt�nak hozz�m. Arra t�rekszik, hogy beleverje Sissibe az etikettet, hogy igazi �ri h�lgy legyen. Igaza van, hiszen egy cs�sz�rn�nak p�ld�t kell adnia.

A feles�gem �gy �rzi, cserbenhagytam. Sz�vem szerint mell� �lln�k, �m az eszem azt s�gja, any�mra kell hallgatnom. Lehet, hogy n�h�ny �v t�vlat�ban kedvez�bb lenne a feles�gem p�rtj�t fogni �s nem hagyni, hogy any�m parancsoljon neki, azonban �gy v�lem, egyszer m�g h�l�sak lesz�nk neki mindez�rt.

Kem�ny asszony �s hat�rozott a st�lusa, csak meg kell szokni, ennyi az eg�sz. Nekem m�r siker�lt.

* * *

Sz�rnyen kev�s az id�, amit Sissivel t�lthetek. Ritk�n t�rek csak haza, ilyenkor forr�n �t�lel, �n pedig azt k�v�nom, b�r soha t�bb� ne k�ne elmennem. Mintha ezekben a pillanatokban halmoz�dna fel minden k�l�n t�lt�tt perc… �ra… nap…

K�teless�gem a n�pemet szolg�lni, �s titkolni az �rz�seimet. Csak ez a toll �s ezek a lapok mes�lhetn�nek r�luk. �m nem teszik, h� �s igaz bar�tok, k�sz�net �rte!

* * *

Gyermek�nk lesz. Ha csak r�gondolok, m�ris minden k�nnyebb. Persze, m�g t�bb h�nap van a vil�gra j�tt�ig, de j�l tudom, milyen gyorsan pereg az id�. Alig kapok majd �szbe, �s m�r a karomban tartom.

* * *

Megsz�letett Sophie. �desany�mr�l kapta a nev�t. Gy�ny�r� kisl�ny.

Sissinek nem tetszik, hogy az any�m gondoskodik a neveltet�s�r�l. Pedig pr�m�n b�nik a gyermekekkel, �n nyugodt sz�vvel r�b�zom. Egy�bk�nt is f�l�slegesnek tartom a harcot a mam�val. Van �gy is el�g gond. Elisabeth nem k�pes r�, hogy a j�zan esz�re hallgasson. B�r n�ha �gy t�nik, neki az esze sem azt dikt�lja, amit k�ne. T�l szabad.

Nem tudom, meddig b�rom m�g elviselni a folytonos harcot, ami any�m �s Elisabeth k�zt zajlik. Term�szetesen mindkett� elv�rja, hogy mell� �lljak, �m egyik�k sem gondol bele egy percig sem, mennyire neh�z ez. Hogyan v�laszthatn�k a n� k�z�tt, aki az �letemet adta �s a n� k�z�tt, aki �ltet?

* * *

Elisabeth ism�t v�rand�s. V�gre megint boldognak l�tom. Az �llapota pedig m�g szebb� teszi. Egyszer�en vir�gzik. �s oly k�nny�, hogy �gy mellettem �ll.

* * *

R�gen �rtam m�r. Ezer volt a dolgom, �s m�g t�bb a mondanival�m, csak az �rkez�sem az elmond�sukra kev�s.

Megsz�letett a m�sodik le�nyom, az els� pedig halott…

K�rleltem Sissit, hogy j�jj�n el velem Bud�ra, mert j�l tudtam, mennyire szeretik �t a magyarok. �gy gondoltam, j�t tesz majd a politik�nak. Kijelentette, hogy csak akkor hajland� velem tartani, ha vissz�k a gyerekeket is. Beleegyeztem, ezzel �letem egyik legnagyobb hib�j�t elk�vetve.

Megbetegedtek, Sophienak nagyon magas l�za volt, nem is �lte t�l.

M�g most sem b�rom elhinni. Elisabeth sem. Napok �ta �gy j�r-kel, mint aki csak f�lig �l. Nem tudom, mikor lesz k�pes t�ltenni mag�t rajta.

Nekem legal�bb ott van az ezer teend�. Elfoglalom magam, nincsen id�m a gy�szra, nem mer�lhetek el benne. Az iszonytat� �rz�s viszont mindig bennem d�b�r�g, �s ism�t f�l�nk n�tt az a bizonyos �rny�k…

Nyugodj b�k�ben, �des Sophie!

* * *

Sissi terhes, de nem boldog. N�ha �gy t�nik, mintha rejtegetn� az egyre n�vekv� has�t. Tal�n f�l t�le, hogy megint elvesz�thet egy kicsit. Szeg�ny dr�g�m…

Borzalmas a helyzet. �gy �rzem, minden egyes l�p�sem hib�s. �s nem csak �n gondolom �gy. Folyton visszahallom, nem csak az udvarban, minden�tt ezt besz�lik. Nem tudok eleget tenni a k�teless�geimnek, �s ahogyan ez a gondolat nyomaszt, �jabb hib�kat k�vetek el. Rem�nykedem az�rt m�g valamilyen csod�ban…

* * *

Fiam sz�letett, Rudolfnak h�vj�k. Nem volt k�nny� a sz�l�s, Sissi hallucin�lt k�zben. L�zad�sr�l besz�lt, v�r�s z�szl�kr�l, �s a fiunkr�l. A k�s�bbiekben nem faggattam err�l, tal�n nem is eml�kszik m�r r�.

�desany�m Rudolfot is gondjaiba vette. J� nevel�st fog kapni, m�g ha Elisabeth k�telkedik is ebben.

* * *

Az im�nt felkerestem a feles�gemet. J� lett volna a f�raszt� nap ut�n a karjaiban �lomba szender�lni.

Bekopogtam hozz�, �s m�r szinte k�ny�r�gtem, hogy nyisson ajt�t, �leljen mag�hoz �s vigy�zzon r�m. Hossz� percek mult�n kikiab�lt, hogy menjek az any�mhoz, ha olyan fontos nekem. Ha fontosabb n�la. Nem �rtettem, mi lelte hirtelen. Kider�lt, Rudolf miatt haragszik, ami�rt k�pl�rokra b�ztuk. V�gre ajt�t nyitott nekem, b�r ne tette volna. A szemei vill�mokat sz�rtak, amikor egy pillanatra r�m emelte a tekintet�t.

A kezembe nyomott egy pap�rost. Ultim�tumot fogalmazott.  Maga akar gondoskodni a gyermekei neveltet�s�r�l. Ha nem akarom elvesz�teni, teljes�tenem kell.

Mag�ra hagytam. Legal�bbis ebben rem�nykedek… �r�lts�gnek hangozhat, de �gy �reztem, van valaki a szob�ban rajtunk k�v�l. M�gsem r�galmazhatom meg a feles�gemet, hogy b�jtat el�lem valakit. Igaz�b�l nem is hallottam, vagy l�ttam semmi szokatlant, egyszer�en csak �reztem. J� �g, f�lt�keny vagyok! Nevets�ges vagy, Franz, egyszer�en nevets�ges. M�gis mi�rt csalna meg �s egy�ltal�n kivel? Badars�g az eg�sz…

Most azon t�n�d�m, mit�v� legyek.

Nincsen sok v�laszt�som. Ha elhagyna, abba belehaln�k. Semmi nem �r annyit, mint �.

A korm�nyz�s az csak sz�nh�z. Ott nincsen val�s �rzelem, csak a realit�s. Itt �s most azonban nincsen helye. Sissi t�bbet �r nekem, mint az eg�sz birodalom. �nz�nek t�nhetek, tal�n az is vagyok. Nem akarom �t elvesz�teni.

Megerednek a k�nnyeim e sorokat �rva. Nem b�rn�m elviselni, ha Sissi nem �llna t�bb� mellettem. Ha nem �rk�dne az �letemen. B�rmit megteszek, amit csak k�r. Legy�z�tt…

* * *

A budai M�ty�s templomban a fejemre helyezt�k a szent koron�t. Imm�ron nem csak osztr�k cs�sz�r, magyar kir�ly is vagyok. Sissi pedig Ausztria cs�sz�rn�ja �s Magyarorsz�g kir�lyn�je. Mindenki azt mondja, fejedelmi p�r vagyunk. Any�mat �s holdudvar�t kiv�ve.

* * *

Megbocs�jthatatlan b�nt k�vettem el. Megcsaltam a feles�gemet, �s ha ez nem volna el�g, most miattam beteg.

Annyira elhideg�lt�nk egym�st�l az ut�bbi id�ben, az a l�ny pedig olyan �rj�t�, olyan k�v�natos volt. A magam�v� tettem, mint valami ki�hezett ragadoz�, egy vad�llat.

V�tettem a h�zass�g szents�ge ellen, �m Sissi minderr�l mit sem tudott, m�g �n ostoba az �gyamba nem vittem, �s meg nem fert�ztem azzal a k�rral, amelyet az ismeretlen h�lgyt�l kaptam el.

Mocsokba r�ntottam �t. Egy olyan b�n�rt b�nh�dik, amit �n k�vettem el ellene.

Any�m meg csak f�l�nyesen mosolyog mindenen, mert „� megmondta, hogy ez lesz a v�ge, � mindig is ellenezte ezt a frigyet.” Esk�sz�m, �r�l Sissi betegs�g�nek. V�ge, elegem van, nem b�rom tov�bb. Megyek, �s most azonnal beolvasok neki. Hadd tudja meg v�gre, mit gondolok r�la! Nem t�r�m t�bb�, hogy visz�lyt sz�tson k�ztem �s a hitvesem k�zt. Nem �rdekel, b�rmit mond, t�bb� nem hagyom magam �s a feles�gemet sem megal�zni, sem a s�rba tiporni. Ugyan T�le kaptam �letemet �s tr�nomat is, nincsen joga ezt m�velni velem. Eddig pr�b�ltam magammal elhitetni, hogy � csak j�t akar, �m r� kellett j�nn�m, �rvend, ha �rt.

Abbahagyja intrik�it, �s belenyugszik, hogy b�rmit tesz, �n Sissihez tartozom. Nem t�r�k ellentmond�st.

* * *

Fogalmam sincs r�la, merre j�rhat �ppen a feles�gem. �lland�an �ton van, �n meg csak �rom a leveleket, �s puszt�n rem�lni merem, hogy eljutnak hozz� �s olvassa �ket. N�ha felel, de nem b�nik valami b�kez�en a szavakkal. Rem�lem, j�l van, �s nem hagyja, hogy betegs�ge eluralkodjon rajta! Sz�p nap lesz, ha arc�t �jra l�thatom.

Mama meghalt. Annyira egyed�l vagyok. �nek �ta a mag�ny az egyetlen igazi t�rsam. Hatalmas sz�ks�gem lenne R�d, Sissi…

Rudolf m�r elm�lt 25 �ves, �s mit sem tudok r�la. K�tes emberekkel bar�tkozik, �s k�nyes �ton j�r. Nincsen er�m hozz�, hogy megf�kezzem, nem vagyok k�pes hatni r�. Gyere haza, Sissi!

* * *

A fiam el�rult. A h�tam m�g�tt sz�vetkezett. �sszeesk�d�tt ellenem n�h�ny l�zad�val. Mit sz�lhatn�k mindehhez? Soha nem felt�teleztem volna r�la ilyesmit. Tiszt�ban vagyok vele, hogy nem voltam p�ld�s �s odaad� apa. Sajn�lom, viszont ez akkor sem ments�g. Az ember nem sz�rhatja h�tba az apj�t. Mif�le ember az ilyen? Sz�gyen. Hatalmasat csal�dtam benne. Hatalmasat csal�dtam a vil�gban. A feles�gem pedig nincs itt, hogy oltalmat ny�jtson, hogy megvigasztaljon, hogy �t�leljen. Mintha nem is l�tezne m�r.

Lehet, hogy van valaki m�s. M�r akkor is gyan�s volt, mikor m�g viszonylag rendben mentek a dolgok. Rengetegszer elvonult �rni. L�zasan k�rm�lte a sorokat, amelyekb�l egy sz�t sem ismerek. Nem mutatta meg �ket soha. Tal�n az�rt, mert Neki sz�nta? Annak a m�sik f�rfinak? Sokszor, ahogyan r�m n�zett, mintha az esze eg�szen m�shol j�rt volna. Tal�n � j�rt a fej�ben? De ki lehet az? Ki az a nyomorult gazember, aki elvette t�lem?

�llj! T�l sokat kombin�lok. Honnan veszem, hogy lenne b�rkije is? Senki nem hib�ztathat� az�rt, mert elhagyott, csakis �n magam.

Eszem: elhagyott T�ged, Franz, el�ld�zt�k a korl�tokat k�r�l�tted, a parancsolgat�s, a rabs�g. Nem arr�l van sz�, hogy nem szeret. Mi sem �llna k�ztetek, ha nem voln�l cs�sz�r.

Sz�vem: van valakije. Ugyanaz, akit az ultim�tum �tad�sakor rejtegetett a szob�j�ban, ugyanaz, akinek verseket �rt �s ugyanaz, aki most k�rp�tolni pr�b�lja egy ilyen mihaszna f�rj�rt…

* * *

Rudolf meghalt. �ngyilkos lett. A feles�ge m�r csak ny�g volt a v�ll�n. Az anyja nem �llt mellette az ut�bbi id�ben, az apja soha. Bocs�ss meg, dr�ga fiam!

Nyugodj b�k�ben!

* * *

Sissi ma �jszaka v�gre hajland� tal�lkozni velem.

* * *

Tal�lkoztunk. Ahogy ott �llt a holdf�nyben, gy�ny�r�bb volt, mint b�rmikor. Elterveztem, hogy tartani fogom magamat, nem borulok r�gt�n t�rdre el�tt, �s kezdek el rim�nkodni. Azonban ez az elhat�roz�som is a tervek leggyakoribb sors�ra jutott…

K�rleltem, hogy j�jj�n haza. Remegve k�ny�r�gtem. Elmondtam neki, mennyire szeretem. Hogy �sszetartozunk, hogy k�z�s a sorsunk, hogy �n ezt m�g mindig �gy gondolom.

Mi olyan neh�z ebben? Az lenne a feladatunk, hogy vigy�zzunk egym�sra. Mint r�gen. Egy�tt meg�regedni, b�k�ben �lni.

Ha csak egyszer megpr�b�ln� az �n szememmel n�zni a vil�got, tal�n meg�rtene. Tudom, � heves term�szet� �s szabads�gra v�gyik. Nem is � lenne, ha egy percig is nyugton tudna maradni. �n �gy szeretem.

Els�padt benn�nk a f�ny. De mi�rt kellett �gy lennie? A mag�ny az nem seg�t. Mi haszna van abb�l, ha eldob mag�t�l? R�gen szeretett. Tudom, hogy szeretett �s a szem�ben m�g ma is l�tok egy apr�cska szikr�t abb�l az egykori l�ngb�l. M�g siker�lhetne ism�t t�zz� csiholni. �m ehhez k�t ember kell, �n egymagam kev�s vagyok.

Eltasz�tott mag�t�l. Nem adom fel! Harcolok �rte, am�g csak j�rt�nyi er� van bennem. R� fog j�nni, hogy mellettem van a helye.

* * *

Rettent� �lmot l�ttam. A legijeszt�bb tal�n az volt benne, hogy annyira val�s�gosnak t�nt…

Egy �cska haj� fed�lzet�n voltam, amely a tenger k�zep�n h�nyk�dott. �gy dob�lt�k a b�sz�lt tajt�kok, mintha b�rmelyik pillanatban felborulhatna.

Egy �r�lt a cselsz�v� s�t�ni kacaja k�zepette t�zre vetett n�h�ny szerencs�tlent. Ismer�sek voltak. Az az eszement �v�lt�tt is sz�rny� tette k�zben, a n�p zsivaj�t�l azonban alig hallottam, mit. Egyetlen egyet tudtam tiszt�n kivenni, a saj�t nevemet. Mikor megsz�l�tott, a haj� megr�zk�dott �s egy f�rfi �llt el�m.

� volt a haj� kapit�nya. K�rdez�sk�dni, faggatni kezdtem, mif�le hely ez �s mit keresek �n itt. Azt felelte, nem tudhatja, hiszen ez csak az �n r�m�lmom…

Minden teljesen sz�rre�lis volt, m�gis r�miszt�en igazi. �s mivel a val�s�gnak hittem ezt az iszonyatos k�pzelg�st, megr�m�ltem, hogy a feles�gemet nem l�tom sehol. Felmer�lt bennem a borzalmas gondolat, hogy tal�n � volt az egyik n�, akit t�zbe vetettek. Kiszakadt bel�lem a k�rd�s: hol van a cs�sz�rn�?

A s�llyed� haj� kapit�nya �gy felelt: Eny�m Elisabeth…

T�boly az eg�sz. Val�ban megjelent volna �lmomban az a f�rfi, aki elragadta t�lem a nejemet?

�n m�rhetetlen�l ostoba, vit�ba kezdtem Vele, ki� Sissi. �rveket sorakoztattam fel, � mindannyiszor visszav�gott. Vil�goss� v�lt sz�momra, hogy a f�lelmem nem volt alaptalan: viszonyuk van. Pr�b�ltam elbizonytalan�tani, pr�b�ltam megf�leml�teni, azonban erre az alakra semmi nem volt hat�ssal. Magabiztosan �llt a metsz� sz�lben a h�nykol�d� haj�n, �n pedig egyre gyeng�bbnek �s egyre tehetetlenebbnek �reztem magamat.

Azt �ll�totta, � szabadd� tette �s sz�tt�ri majd a l�nc�t. A sz�vem ekkor megszakadni k�sz�lt, �s sz�m hi�ba ontotta a szavakat �s tett felel�tlen �g�reteket, hogy �n leszek az, aki mindezeket megteszi, aki megmenti �t. J�l tudtam, hogy elvesztettem, hiszen ez a f�rfi pont azt adja neki, amire v�gyik, �s amit �n soha nem adhatok meg… A szabads�got.

Hirtelen �sszeszorult a torkom, mikor az �r�lt egy �les t�rgyat r�ntott el�, ez a s�t�t alak pedig intett neki, parancsot adva olyasvalamire, amir�l fogalmam sincs. Annyit tudok biztosan, hogy az, akit ekkor f�ltettem, nem �n voltam, hanem Sissi. R�parancsoltam, hogy azonnal dobja el a fegyvert. R�m se heder�tett.

Az �rny�kkapit�ny gy�zedelmesen bele�v�lt�tte feles�gem nev�t a semmibe. A haj� �r�lt morajjal s�llyedt tov�bb. Hevesen dobog� sz�vvel ki�ltottam ki magam is a l�gbe: Elisabeth! Mintha ezzel seg�thetn�k rajta, b�r a rem�ny m�r csak halv�nyan pisl�kolt bennem.

M�g egy utols� pillant�st vetettem a c�vekk�nt a korm�nyker�k m�g�tt �ll� fekete alakra, majd a m�lybe zuhantam…

* * *

Annyi �v ut�n ma r�d akadtam, kedves Napl�m. Visszaolvastam a r�gi gondolataimat, a v�gyakat, az �rz�seket. K�l�n�s ennyi �v t�vlat�ban.

A f�rfi, akit abban a r�gi �lomban l�ttam, a minap megjelent el�ttem. Kin�ztem szob�m ablak�n, � pedig az udvaron �llott. Egyetlen pillanat volt csup�n, de biztos vagyok benne, hogy � volt az. J�l eml�kszem r�. Nem tudn�m megmagyar�zni, nem is akarom.

Utols� bejegyz�semet k�vet�en nem sokkal a feles�gem meghalt. Egy olasz anarchista, Luigi Lucheni gyilkolta meg Genfben. Sz�ven sz�rta egy hegyes t�rrel.

Rem�ltem, hogy hamar k�vetem �t. Most itt �l�k 86 �vesen, 18 �vvel a trag�dia ut�n �s m�r csak abban rem�nykedem, hogy nem kell meg�lnem k�t le�nyom hal�l�t is.

L�gy hozz�m kegyes, j� Hal�l, �s j�jj el �rtem miel�bb!

Ezen utols� szavaim napl�mba lejegyezve B�csben, 1916. november 21-�n.