El�rkezett az utols� �v. Furcsa volt �gy v�gig�lni az �vnyit� �nneps�get, hogy j�l tudtam, ez az utols�, amin odaj�r� di�kk�nt veszek r�szt.

M�snap bar�taimt�l egy kicsit elszakadva s�t�ra indultam a parkban.

- Remus!

Megp�rd�ltem a tengelyem k�r�l, ahogy meghallottam Miranda hangj�t, aki mosolyogva ballagott fel�m. Mikor oda�rt hozz�m, megsimogatta a karomat �s l�gyan sz�lt.

- Hogy vagy? Nagyon r�gen l�ttalak. Vagyis ink�bb nagyon r�gen besz�lt�nk.

- T�ny �s val�. K�sz�n�m, megvagyok, k�r, hogy v�ge a ny�rnak. Ez az utols� �vem.

- T�nyleg! H�… �s nem rossz �rz�s?

- Nem is tudom… furcsa. - b�logattam mosolyogva. Miranda mit sem v�ltozott. Tal�n csak m�g szebb lett.

- El tudom k�pzelni.

Miranda szem�ben olyasmit l�ttam, amit utolj�ra �vekkel ezel�tt. Alig b�rtam elhinni… M�g mindig tetszem neki?

- A prefektuss�g nem j�r honor�riummal �s m�g a jelv�ny sem �r sokat, sz�val szerintem k�r a g�z�rt, Smith… - sz�lt az ismer�s hang. Lassan ford�tottam a fejemet a mell�m l�p� Perselus fel�.

- Ugyan, Perselus. Szerintem sz� sincs ilyesmikr�l. - mondtam nyugodtan. Miranda komoran m�regette Perselust.

- Majd nagyot n�zel, ha kider�l, hogy m�gis… - kedvesem m�lyen Miranda szem�be n�zett, majd els�t�lt mellette. Ugyan sajn�ltam szeg�ny l�nyt, de abban a pillanatban nem az � lelk�nek �pol�s�val voltam elfoglalva, sokkal ink�bb Perselus hat�rozott l�pteivel �s suhog� tal�rj�val, amivel mindig megbabon�zott.

- Nem �rtem, mi�rt j� ez neki. Mindig ilyen goromba, pedig soha nem �rtottam neki.

- Ilyen a term�szete. - vontam meg a v�llamat.

Elb�cs�ztam Mirand�t�l, majd elindultam, hogy felkutassam kedvesemet. Nem l�ttam bemenni a kast�lyba, �gy a parkban kerestem. �m mintha a f�ld nyelte volna el.

Hirtelen azt�n egy er�s r�nt�st �reztem �s egy bokor m�g�tt tal�ltam magamat a sz�mon kedvesem kez�vel.

- Tetszik a l�ny? - k�rdezte m�lyen a szemembe n�zve, majd lassan elengedte a sz�mat.

- Kedvelem. - mosolyodtam el v�gigm�rve �t.

Lassan hajolt fel�m, �gy t�nt, ajkaink soha nem tal�lkoznak m�r. Mikor ez m�gis megt�rt�nt, Perselus nem kezdett el cs�kolni, csak simogatta a sz�j�val az eny�met. Sz�lesen mosolyogtam, �s halkan s�hajtoztam. Hossz� ujjai a hajamba t�rtak, �s v�gre megcs�kolt. Annyira finomak voltak az ajkai…

- Hi�nyoztam? - n�zett azt�n a szemembe eg�szen k�zelr�l.

- Nem… - r�ztam meg a fejemet �s vigyorodtam el.

- Te se nekem.

Boldog voltam, azonban minden valahogy olyan k�l�n�s volt. �gy �reztem, valami k�zeleg. Nem �rtettem pontosan, mi ez az �rz�s. Minden j� volt, kellemes, de mintha az eg�szre egy �rny�k vet�lt volna.

A dolgok sz�pen rendben folydog�ltak a medr�kben. Perselus �s �n most is a Sz�ks�g Szob�ban tal�lkozgattunk. �s r�j�ttem, hi�nyozni fognak ezek az �letemb�l. A megszokott dolgok, a rendszeress�g. Az iskola ezt is adta a tud�s mellett. Egy rendszert, amihez alkalmazkodni lehetett, �s ami biztons�got adott az embernek.

Lily-vel tartottuk a l�tszatot. Gyakran j�rtunk �ssze, �s b�r puszt�n csak �lvezt�k egym�s t�rsas�g�t, mindenki meg volt gy�z�dve r�la, hogy egy�tt vagyunk. Lily im�dta ezt a j�t�kot. Ak�rh�nyszor ismer�s�kkel tal�lkoztunk, bel�m karolt, vagy �t�lelt, vagy megpuszilt, ut�na pedig nagyon b�szke volt mag�ra.

Nagyon hamar bek�sz�nt�tt a t�l, bar�taim pedig kapva kaptak az alkalmon, �s minden perc�t ki�lvezt�k a hatalmas h�nak. Hol h�embert �p�tettek, hol h� csat�ztak, hol korcsoly�ztak, hol pedig a dombokon cs�szk�ltak lefel�. A legt�bbsz�r Vel�k tartottam, de n�ha jobban szerettem csak figyelni �ket.

Egy napon �ppen Lily-vel s�t�lgattam, mik�zben a h� ropogott a talpunk alatt, amikor…

- Kapd el, ha tudod! - �v�lt�tte James �s eldobott egy h�goly�t Peter fel�, aki azonban lehajolt, �gy Perselust tal�lta el, aki akkor l�pett ki a kast�lyb�l egy hatalmas k�nyvet mag�hoz �lelve. - Hopsz, bocs, Piton!

- Pipogyusz, ezt kapd ki! - rikkantott Sirius �s k�vette James p�ld�j�t, �m � sokkal er�sebbet dobott �s a tal�lat kedvesem arc�t �rte, aki oldalra r�ntotta fej�t �s egyik kez�vel pr�b�lta let�r�lni a havat.

Gyors l�ptekkel megindultam fel�j�k, de t�l t�vol voltam.

- Pipogyi, nekem is van meglepet�sem! - ki�ltott Peter �s teljes erej�b�l Perselushoz v�gott egy h�goly�t. Kedvesem elvesztette az egyens�ly�t, megcs�szott �s a f�ldre v�g�dott. K�nyve kirep�lt a kez�b�l.

Abban rem�nykedtem, hogy bar�taim ezt l�tva le�llnak, hogy abbahagyj�k. Hatalmasat t�vedtem… V�rszemet kaptak.

Vill�mgyorsan gy�rtott�k a l�ved�keket, �s mindent beleadva dob�lt�k a f�ld�n fekv� Perselust, aki olykor f�jdalmasan felny�g�tt.

- H�, sr�cok, el�g m�r! - sz�lt r�juk James n�h�ny m�sodpercnyi t�tov�z�s ut�n.

- J�, m�r �gyis unom. - haj�totta el a kez�ben l�v� h�goly�t Sirius �s els�t�lt, Peter k�vette. James csak �llt ott.

Olyan gyorsan t�rt�nt minden, �m az, hogy oda�rjek, egy �r�kk�val�s�gnak t�nt.

Let�rdeltem Perselus mell�, szemeim elkerekedtek. A h� az arca alatt v�res volt.

- Perselus, n�zz r�m! - sz�l�tottam meg �t.

Felemelte a fej�t. Az orra csupa v�r volt.

- H�vd ide Madam Pomfrey-t! - ki�ltottam r� Jamesre, aki azon nyomban elrohant a gyeng�lked�re.

A javasasszony nemsok�ra meg�rkezett, egy hord�gyra tette kedvesemet, azonban azt mondta, nem mehetek Vele. Megszoktam m�r. Csak �lltam �s figyeltem, ahogy t�volodnak.

Az �rdekes esem�nyek nyom�n �sszegy�lt t�meg lassan sz�toszlott. Ekkor vettem �szre a k�nyvet, amit Perselus ejtett el. Legnagyobb balszerencs�j�re kinyitva landolt a f�ld�n, �gy teljesen el�zott. Felvettem �s elolvasv�n a c�m�t a torkom �sszeszorult: A fekete m�gia nagyk�nyve... T�lem kapta az els� k�z�s kar�csonyunkkor.

Ajkaim megremegtek, �s halkan s�rni kezdtem. Magamhoz �leltem a k�tetet �s elvonultam a szob�mba. Mikor bar�taim megj�ttek, nem sz�ltam hozz�juk �s r�juk sem n�ztem. Lefek�dtem az �gyamba, a fejemre h�ztam a takar�t �s nem voltam hajland� elengedni a k�nyvet.

�reztem, hogy valami megszakadt bennem �s nem csak bennem. �reztem, hogy mostant�l minden m�s lesz. Pedig ez csak �jabb cs�ny volt, ami most kicsit cs�ny�bban �rt v�get. M�gis tudtam, hogy ez valaminek a v�ge…

�lomba s�rtam magam.

M�snap felkerestem kedvesemet a gyeng�lked�n.

Le�ltem az �gya sz�l�re �s megfogtam a kez�t. �gy n�zett ki, mintha beteg lenne, pedig ekkor m�r semmi baja nem volt. Az orra elt�rt, azonban Madam Pomfrey gondos kezei nyom�n teljesen rendbej�tt.

- Perselus, m�r nem is kell itt lenned. - mosolyogtam r�.

- Mi van a k�nyvvel? - n�zett r�m lassan.

- El�zott. Majd megpr�b�lom valahogyan megjav�tani. - b�logattam b�ztat�an.

Levette r�lam a tekintet�t �s a plafont k�mlelte.

- Perselus! Annyira sajn�lom! Nem voltam el�g gyors…

- Nem a Te hib�d. - sz�lt rekedten.

Mennem kellett, Madam Pomfrey kitess�kelt. M�g egyszer v�gigsim�tottam kedvesem kez�n.

A legk�zelebbi szombaton hi�ba v�rtam Perselusra a Sz�ks�g Szob�j�ban, nem j�tt el. Ahogy a k�vetkez� h�ten sem �s az ut�n sem.

N�ha l�ttam a folyos�n, el is indultam fel�, �m soha nem �rtem el hozz�. Mintha menek�lt volna el�lem.

Lily volt az egyetlen, akinek panaszkodhattam, akinek ki�nthettem a sz�vemet. Legal�bb � ott volt. Nem tudtam, mit�v� legyek. �s nem is �rtettem az eg�szet. Ha egyszer �gy gondolta, nem az �n hib�m, mi�rt kellett ker�lnie.

Mik�zben a saj�t gondjaimmal voltam elfoglalva �s Lilynek m�sr�l sem tudtam besz�lni, �szrevettem, hogy zavarja valami.

- Mi az, Lily?

- Hm? Mire gondolsz? - n�zett r�m �rtetlen�l.

- Olyan furcsa vagy… - k�mleltem az arc�t.

- Remus, el kell mondanom valamit… - fogta meg a kezem.

- Mes�lj!

- Sz�val… James �s �n… megint egy�tt vagyunk.

Elt�tottam a sz�mat. Erre nagyon nem sz�m�tottam.

- De h�t ez fantasztikus! - t�rt ki bel�lem.

- Komolyan besz�lsz? - vonta �ssze a szem�ld�k�t.

- Persze. Nagyon �r�l�k Nektek. B�r sajn�lom, hogy akkor most v�ge a j�t�knak, de t�nyleg �r�l�k.

- Oh, Remus… - Lily mag�hoz �lelt. Ugyan borzalmasan �reztem magam, �m ez az apr� �r�m nagyon j�l j�tt. Lily is �s James is meg�rdemelte a boldogs�got.

Mikor m�r v�gleg megel�geltem, hogy Perselus ker�l engem, odal�ptem hozz�, amikor nem sz�m�tott r� �s megragadtam a karj�t.

- Besz�ln�nk kell!

Soha nem felejtem el azt a tekintetet. Mint egy idegen, �gy n�zett r�m, mik�zben kikapta a karj�t kezeim k�z�l.

- Felejts el! - suttogta a szemembe n�zve, majd emelt f�vel t�vozott.

�gy �reztem, megfagy a v�rem. Nem b�rtam m�g s�rni sem. Az j�rt a fejemben, hogy m�gis mit tettem, amivel ezt �rdemeltem. Most szak�tott velem? Nem, az lehetetlen. Ennek nem lehet �gy v�ge. Ennek nem lehet v�ge…