- Remus! Remus!

Ahogyan a parkban s�t�ltam egy f�lledt tavaszi napon Sirius hangja �t�tte meg a f�lemet. Kifulladva kiab�lt ut�nam, majd mikor be�rt, egyik kez�vel megt�maszkodott a v�llamon �s el�re d�lt, hogy kif�jja mag�t.

- Mit szeretn�l? - k�rdeztem T�le kor�nt sem kedvesen.

Feln�zett r�m �s kicsit m�g mindig zih�lva sz�lt.

- Besz�lni Veled. Ez �gy nem �llapot, Holds�p… Nem teheted meg, hogy nem besz�lsz velem!

- M�gis mi�rt ne tehetn�m?

- Bar�tok voln�nk v�g�l is…

- V�g�l is… - fintorodtam el.

- Jaj, Remus, sajn�lom, ami t�rt�nt. Mondtam m�r, nem? Mit tehetn�k m�g? - t�rta sz�t a karjait �s majdnem orrba v�gta a mell� l�p� Petert.

- H�! - adott hangot F�regfark ijedelm�nek.

- Peter! Most n�gyszemk�zt akarok besz�lni Remusszal, sz�val hess! - csapott a leveg�be Sirius.

- J�l van, na… - �llt tov�bb durc�san F�regfark.

- Sirius… Az nem baj, ha h�ly�skedsz �s folyton a m�k�t keresed, de ne m�sok rov�s�ra! - pr�b�ltam kedvesen �s t�relmesen elmagyar�zni neki, b�r m�r ezerszer megtettem.

- De Pipogyusz..,

- Semmi de! - szak�tottam f�lbe - Nem �rdekel, mit �rzel ir�nta! Tedd meg �rtem, hogy le�llsz! Prefektus vagyok, �s nem hagyhatom!

- Ugyan m�r, Remus! - fintorodott el Sirius.

- Veled nem lehet besz�lni… - r�ztam meg a fejemet lemond�an �s ell�ptem T�le.

- J�! J�! J�! J�! Rendben! - sietett ut�nam �s felemelte a kezeit. - �g�rem, mindent megteszek, hogy j�fi� legyek…

- Ez nem valami b�ztat�.

- Nem olyan k�nny�. N�ha �gy k�n�lja mag�t a helyzet. - magyar�zta szomork�san Tapmancs.

- �llj ellen a cs�b�t�snak!

- Megpr�b�lom…

Ut�ltam Siriusban, hogy �gy szerettem. Minden aljass�g�t megbocs�tottam volna, ahogy ekkor is n�zett r�m. N�ha m�g �n �reztem magam h�zs�rtosnak �s hangulatront�nak.

Mindennek ellen�re m�g tartottam a t�vols�got. Ezt � is �szrevette, de nem sz�lt �rte. �r�lt, hogy sz�ba �llok Vele.

- Juh�! Itt a ny�r! - rikkantott James a folyos� k�zep�n.

- Az�rt m�g van p�r nap… - vetettem oda neki a b�b�jtan k�nyvet lapozgatva.

- De a ny�r nem hirtelen j�n, Remus! Nem �gy: suhhh! - �s ahogy kiejtette ezt a nagyon szeml�letes sz�t, ugrott egy hatalmasat el�re sz�tt�rva karjait, r�l�pve a mellett�nk els�t�l� Lily l�b�ra.

- Potter! - sik�tott fel az �ldozat �s lekevert egy hatalmasat Jamesnek.

T�tott sz�jjal n�zt�k az esem�nyeket, �gas sem b�rt megsz�lalni. Lily pedig elviharzott.

- Ber�gott a csajod, Remus! - n�zett le r�m Sirius.

Hirtelen majdnem r�sz�ltam, hogy „Nem a csajom!”, amikor r�d�bbentem, hogy az � szem�kben az.

- Pedig v�letlen volt… - n�zett ut�na James f�j�s arc�t simogatva.

Bar�tom kurjantott szavai hamarosan igazak lettek a sz�momra is. M�gpedig mikor elhagytuk a Roxfort falait. Kedvesemmel k�t �r�n �t b�cs�zkodtunk a Sz�ks�g Szob�ban. Tudtuk, hogy ezen a ny�ron nem igaz�n fogunk tal�lkozni, ugyanis az eg�sz Tekerg� Brig�d hivatalos volt a Lupin nyaral�ba a sz�net nagy r�sz�re. James vetette fel a dolgot, �n meg �r�mmel b�lintottam r� �s besz�ltem meg any��kkal. Tudtam, hogy ha megint Perselusszal akarn�k nyaralni, az ism�t borzalmasan kock�zatos lenne, �gy lemondtam err�l. Viszont megesk�dtem neki, hogy nagyon sok levelet �rok majd.

- Azt a rohadt! - ord�tott Sirius bel�pve a kis visk�ba.

- Mi az? - fordultam h�tra r�m�lten.

- Egy sz�lka belement az ujjamba! K�sz �letvesz�ly ez az ajt�f�lfa! - n�zegette s�r�lt tagj�t.

- Vigy�zz jobban! - mosolyogtam r�.

- „Vigy�zz jobban!” - ism�telte el a szavaimat sip�toz� hangon.

Csak nevettem egyet �s behurcoltam a csomagomat a szob�mba. James �s Peter m�r az �gyamon �cs�r�gtek �s n�zel�dtek.

- Nem sokat v�ltozott… - r�ztam meg a fejemet lepakolva.

- T�nyleg nem, de nem is baj. - b�lintott James.

- Az ott mi? - hunyorgott Peter a parafat�bl�m fel�, amit m�g apa eszk�b�lt nekem p�r �ve. �m bar�tom nem erre gondolt, hanem egy r�t�z�tt pergamenre, amin Perselus rajzai �keskedtek holl�kr�l, k�gy�kr�l �s s�rk�nyokr�l.

- Jah… h�t, csak rajzolgattam. - kaptam a tark�mhoz a kezemet zavartan.

- Te nem �gy rajzolsz! - l�pett k�zelebb a pap�rhoz Sirius.

- A… ap�val egy�tt! - tettem hozz� nagyokat b�lintva.

- Hm… Apuk�d a Mardek�rba j�rt, vagy mi? - akadt meg Sirius szeme a k�gy�n.

- �n is griffend�les voltam. - jelent meg apa mosolyogva az ajt�mban.

- Mertem rem�lni! - fordult Sirius ap�hoz karba tett k�zzel. - De j�l rajzolsz…

Magamban abban rem�nykedtem, hogy apa hallotta, miket mondtam az el�bb.

- K�sz�n�m. Szeretem ezeket az �llatokat. B�r mindet szeretem.

Gondolatban megt�r�ltem a homlokomat �s megk�nnyebb�lten s�hajtottam.

- Azt a rohadt! - ord�totta Sirius p�r nap m�lva, mikor t�rdig g�zolt a v�zben.

- Tapmancsom, szerintem b�v�teni k�ne a sz�kincsedet. L�tezik m�s k�romkod�s is a vil�gon. M�r napok �ta folyton ezt hajtogatod. - s�t�ltam be mell�.

- K�pes vagy ilyenekr�l besz�lni, amikor elv�gta egy kagyl� a talpamat? - Sirius megragadta l�b�t �s fel�m mutatta a val�ban m�retes sebet.

- Nekem mi�rt nem esik soha bajom? - n�ztem a szem�be k�rd�n. � csak fintorgott egyet, majd s�nt�tva kiballagott a partra �s lehuppant a homokba a pokr�cunk mell�, amin James napozott, Peter meg csak �ld�g�lt.

- Utols� �v… - sz�lt halkan �gas.

- Hm? - sand�tott r� Sirius.

Lefek�dtem James mell�, aki hangosabban megism�telte szavait:

- Utols� �v. Ennyi. Slussz-passz.

- Ne is mondd… - hajtotta le a fej�t Tapmancs.

- Mi lesz ezut�n? - nyitotta ki a szemeit �gas.

- Az biztos, hogy mi nem v�lunk sz�t. - mosolyogtam le r�, mik�zben a k�ny�k�m�n t�maszkodtam.

- Igen, ez tuti. De k�l�nben nem tudom… Durva lesz. Feln�tteknek fogunk sz�m�tani? Ne m�r! - sip�kolt Sirius.

M�g j� darabig ek�r�l forgott a sz�. Csak hallgattam bar�taimat. Egyik�k sem k�v�nkozott el a Roxfortb�l. �n pedig azon t�prengtem, hogyan tov�bb Perselusszal. Egy�ltal�n mi lesz Vele? Ha m�r nem j�r a Roxfortba, nem is maradhat ott ny�rra, gondolom. Nekiv�g a feln�tt �letnek tal�n? Kin�zem bel�le, hogy r�gt�n munk�ba �ll �s teljesen �n�ll� lesz. Nem egy elveszett l�lek, annyi szent. De hogyan tal�lkozunk majd? �s �n mihez kezdek? J� �g! �n mi akarok lenni?

Mindig arra gondoltam, hogy van id�m m�g ezt eld�nteni pontosan, azonban most r� kell j�nn�m, m�r nincs olyan sok. B�r m�g ak�rmi lehet…

Amilyen sz�pen, ver�f�nyesen indult a ny�r, olyan bor�s volt a tov�bbiakban. �ltal�ban esett az es�, vagy borult volt az �g. Persze minket nem kellett f�lteni, remek�l feltal�ltuk magunkat…

- Gyer�nk, nyomorult patk�nyok, vitorl�t f�l! - �v�lt�tte Sirius az �gyamon �llva, mik�zben odakint hatalmas vihar d�lt, a h�z szinte beleremegett.

- H�… - n�zett r� Peter s�rt�d�tten, majd �sszerezzent egy mennyd�rg�st�l.

- Jah, bocsi, F�regfark… - mosolygott le Sirius bar�tj�ra, majd folytatta tov�bb, miut�n megk�sz�r�lte a tork�t - �gas altiszt! Fel a kil�t�ba!

- Igenis, Tapmancs kapit�ny! - tisztelgett James, majd felm�szott a szekr�nyem tetej�re.

- Holds�p els� tiszt! A korm�nyker�khez! Ir�ny a v�l�k szigete! - mutatott el a semmibe felszegett fejjel kapit�nyunk.

- Remek v�laszt�s, uram. - mosolyogtam fel r�, majd megragadtam a nem l�tez� korm�nykereket �s forgatni kezdtem. Ahogy lehunytam a szemem, hallottam a hull�mok zaj�t, a fah�z recseg�s�t, Sirius hangos parancsait �s t�nyleg kezdtem elhinni, hogy a ny�lt tengeren vagyunk.

Mi feln�ni? Soha… Nem is akarom. De nem is kell. Gyermek sz�vvel sz�p az �let. Ett�l m�g lehet�nk komolyak, ha olyan helyzet ad�dik. Viszont ha kiveszik bel�l�nk mindez, akkor mi marad? A siv�r, otromba val�s�g. A vil�g tele van csod�val, �m csak az l�thatja meg, akiben megmaradt valami a gyerekkor�b�l. Abb�l a korb�l, amikor m�g mindenben k�pesek vagyunk hinni…

Ahogy ott �lltam a l�thatatlan korm�nykereket tekergetve egy nem l�tez� sziget fel� tartva, �gy �reztem, nem akarok feln�ni. Nem akarok elmenni a Roxfortb�l… K�nnyek gy�ltek a szemembe…