“Szeretlek, mint anyj�t a gyermek,
mint m�ly�ket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a f�nyt a termek,
mint l�ngot a l�lek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint �lni szeretnek
haland�k, am�g meg nem halnak.”
                                         J�zsef Attila

---

Juh�sz Gyula: Szerelem?

�n nem tudom mi ez, de j� nagyon,
Elr�vedezni n�mely szavadon,
mint alkony�g felhõj�n, mely ragyog,
�s rajta t�l derengõ csillagok.

�n nem tudom mi ez, de �des ez,
Egy pillant�sod hogyha megkeres,
mint napsug�r, ha villan a tetõn,
holott borong�n m�r az este j�n.

�n nem tudom mi ez, de �rezem,
hogy megsz�p�lt megint az �letem,
Szavaid selyme sz�ven simogat,
Mint m�rciusi sz�l a s�rokat.

�n nem tudom mi ez, de j� nagyon,
F�j�sa �des, hadd f�jjon, hagyom.
Ha balgas�g, ha t�ved�s, legyen
Ha szerelem, bocs�jtsd ezt meg nekem!

---

Sz�kely J�nos: Tudom �n, kedves…

Tudom �n, kedves, hogy sosem leszel
T�rv�nyben sem �s b�nben sem a t�rsam.
Tudom, hogy nincs, �s m�r nem is lehet
Jogom, hogy magam �letedbe �rtsam.

Tudom �n, kedves, hogy vir�gaid
�nnekem m�r csak b�natot teremnek.
�s m�gis boldog �s h�l�s vagyok
Az�rt, hogy vagy, �s az�rt, hogy szeretlek.

Fellombozol, mint csonka f�t a koml�.
A legnagyobb rossz �s a legnagyobb j�
Vagy �nnekem a f�ld�n �s �gen.

L�ng vagy, mely perzselt, m�g k�r�ttem lengett,
De t�volabbr�l �ltet �s melenget:
Elvesztett t�rsam, megnyert kedvesem.

---

William Shakespeare: 75. szonett

Az vagy nekem, mi testnek a keny�r
s tavaszi z�por f�szere a f�ldnek?
lelkem miattad �r�k harcban �l,
mint a f�sv�ny, kit p�nze gondja �l meg;
csupa f�ny �s boldogs�g b�szke elm�m,
majd f�l: az id� ellop, eltemet;
csak az eny�m l�gy, n�ha azt szeretn�m,
majd, hogy a vil�g l�ssa kincsemet;
arcod var�zsa csordultig bet�lt
s egy pillant�sod�rt is sorvadok;
nincs m�s, nem is akarok m�s gy�ny�rt,
csak amit t�led kaptam s m�g kapok.
           Koldus-szeg�ny kir�lyi gazdagon,
           r�szeg vagyok �s mindig szomjazom.

Ady Endre: Az �n menyasszonyom

Mit b�nom �n, ha utcasarkok rongya,
De elkis�rjen eg�sz a s�romba.

�lljon el�mbe izz�, forr� ny�rban:
„T�ged szeretlek, Te vagy, akit v�rtam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, c�da,
Csak a sziv�be l�thassak be n�ha.

Ha vad viharban �tkoz�dva �llunk:
Egy�tt roskadjon, t�rj�n �ssze l�bunk.

Ha egy-egy �r�n megtelik a lelk�nk:
�dv�t, gy�ny�rt csak egym�s ajk�n lelj�nk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon r�m �s �vjon �tkarolva.

Tiszt�t�, szent t�z hogyha �ltal�get:
Sz�rnyaljuk egy�tt b� a mindens�get.

Mindig cs�koljon, egyform�n szeressen:
K�nnyben, piszokban, szenved�sben, szennyben.

Amiben minden �lmom semmiv� lett,
Hozza vissza �: legyen � az �let.

Kifestett arc�t angyalarcnak l�tom:
A lelkem lenne: �letem, hal�lom.

Sz�tz�zva minden k�t�bl�t �s l�ncot,
Holtig kacagn�k a ny�zsg� vil�got.

Egy�tt kacagn�nk v�gs� b�cs�t intve,
Meghaln�nk egy�tt, egym�st isten�tve.

Meghaln�nk, mondv�n:
„B�n �s szenny az �let,
Ketten voltunk csak tiszt�k, h�feh�rek.”