Penna k�zbev�tele: 2005. november 19.

Penna let�tele: 2005. december 2.
Jogok: Ezennel c�folok minden olyan v�dat, miszerint mindennek b�rmi k�ze lenne a Harry Potter - tagad�shoz.
Figyelmeztet�s: NC-17; ny�lt szexualit�s �s er�szak

Megjegyz�s: �n ezt a t�rt�netet konkr�t emberekkel k�pzeltem el. �gy �rtem, hogy a f� karaktereket mind igazi sz�n�szek alak�tj�k. A valamelyest saj�t vagy kisaj�t�tott szerepl�k nev�nek els� eml�t�s�hez �ppen ez�rt linket helyezek el, ahol tal�ltok r�luk p�r k�pet, hogy el tudj�tok k�pzelni, �n milyennek k�pzeltem �ket; Nem tudom megmondani, hogy pontosan mikor j�tsz�dik a t�rt�net, ezt r�tok b�zom; A m� c�m�re Sade m�rki: Justine avagy az er�ny meghurcoltat�sa c. �r�sa ihletett. Hogy mi�rt? Mert 1. V�g�l is illik a novell�mra ez a c�m 2. Sade �s S�skind szerintem b�szk�k lenn�nek r�m; K�sz�net a lektor�l�s�rt Morgan Le Faynek, �s ez �ton szeretn�k m�g egyszer bocs�natot k�rni T�le ez�rt az �r�s�rt! �s ha m�r itt tartunk: El�re is eln�z�st k�rek mindenkit�l, akit ez a novella rosszul �rint!

Meghurcoltat�s

H�v�s sz�l f�jt �t a h�zak k�z�tt Roxmortsban, ezzel jelezte a t�l, hogy hamarosan el�rkezik. A falu lak�i sz�vesebben t�lt�tt�k az idej�ket otthon, a boltokban, vagy egy forr� tea mellett valamelyik �tteremben.

Ilyen �br�ndos k�pek kerget�ztek a fej�ben annak az id�s�d� f�rfinak is, aki benyitott a H�rom sepr�be �s r�gt�n a pult fel� vette az �tj�t. Csapzott haja �s rongyos viselete miatt sokan megn�zt�k, ahogyan az utc�ra n�z� hatalmas ablak mellett �l� k�t eleg�ns n� is. �ppen csak egy fintort eresztettek meg a f�rfi fel�, - aki azonban ebb�l semmit nem vett �szre - majd folytatt�k a besz�lget�st.

- Hol is tartottunk? - keverte meg a te�j�t homlok�t r�ncolva a s�t�tebb haj� fiatal h�lgy. (k�p)

- A tegnap est�dn�l. - felelte kac�ran mosolyogva a bar�tn�je.

- �, igen… Mit is mondhatn�k? Pazar volt… - viszonozta a pillant�st felszegett fejjel �s belekortyolt az italba.

- Ne csin�ld m�r, Lorelin, halljuk a r�szleteket! - hajolt k�zelebb a sz�ke haj� n�.

- �h, azok nem t�rnek nyomdafest�ket… - k�rette mag�t tov�bb.

- Lorelin, ne j�tssz az idegeimmel, gyer�nk!

- Nos… Eg�sz �jjel szeretkezt�nk. - kezdett neki v�gre - M�g most is nehezemre esik �lni.

A k�t n� hangosan felnevetett, n�h�nyan �sszevont szem�ld�kkel n�ztek fel�j�k.

- Irigyellek…

- Egy �lom az �gyban. De azt nem b�rom elviselni, mikor elkezd nyavalyogni a h�lye h�za miatt. - h�zta el a sz�j�t Lorelin.

- Jah, igen, ezt m�r mondtad, hogy ki vagy akadva ett�l. �s m�g mindig csin�lja?

- Folyamatosan. Hogy az � h�z�t �gy elnyomj�k, meg a di�kjait �gy kirekesztik… Mindig ezt hallgatom. Kezd ideges�teni. - fintorgott tov�bb a m�lybarna haj�, igen csinos n�.

- Valamit valami�rt. Mondjuk �n m�g ezt elviseln�m az�rt, hogy �jjelente azt�n ilyesmikben legyen r�szem.

- �n is ezt teszem, l�thatod. Pedig ezer olyan dolgot m�vel, amit�l ki vagyok borulva.

- Mint p�ld�ul?

- Amikor neki�ll valami nyomorult b�jitalt csin�lni, nem lehet hozz�sz�lni. Ha m�gis meg merem tenni… El�sz�r csak morog, azt�n kiakad. A m�ltkor is le�v�lt�tte a fejemet. Hogy � megmondta vil�gosan, hogy ne zavarjam munka k�zben, �s mit k�pzelek �n magamr�l?!... Ch…

Kate egy�tt �rz�en figyelte bar�tn�je arc�t, b�r mindezek ellen�re is sz�vesen lett volna a hely�ben. Ebben a pillanatban pedig �ppen nagyon sajn�lta mag�t, ami�rt neki nincsen f�rje, Lorelinnak pedig egy ilyen szexisten jutott. Akinek persze, hogy vannak hib�i. Rendben, alapj�ban v�ve nem is egy kedves term�szet� ember, s�t, egy�ltal�n nem az, de legal�bb van. �s soha nem hagyja kiel�g�tetlen�l a feles�g�t.

P�r perc m�lva azt�n Kate r�eszm�lt, hogy csak mered a semmibe �s elmer�l az �nsajn�latban, �gyhogy pislogott n�h�nyat �s elterelte sz�pen a t�m�t.

A bar�tn�k �gy egy �ra m�lva l�ptek ki a H�rom sepr�b�l. Kate elindult hazafel� a t�gas roxmortsi lak�s�ba, m�g Lorelin a Roxfort �don kast�lya fel� vette az ir�nyt.

- Szervusz �desem! - k�sz�nt r� a n� az irod�ba l�pve f�rj�re, aki az asztal�n�l �lt fekete karossz�k�ben n�h�ny irat f�l� g�rnyedve. Egy pillanatra feln�zett, v�gigm�rte Lorelint, majd folytatta a munk�t.

A n� elfintorodott �s lev�gta a kab�tj�t a legk�zelebbi sz�kre.

- L�tom, sok a dolgod. - jegyezte meg n�mi g�nnyal a hangj�ban, mik�zben a hossz� fekete haj� f�rfi arc�t figyelte, aki v�laszra sem m�ltatva k�rm�lt tov�bb, penn�j�t n�ha a tint�ba m�rtva.

A n� legyintett egyet �s ledobta mag�t az egyik karossz�kbe. Esz�be jutott, amit Kate-tel besz�ltek nem is olyan r�g. Azt�n m�rlegelni kezdte, meg�ri-e ez neki. Nem el�sz�r tette m�r ezt. Sokszor esett gondolkod�ba azzal kapcsolatban, hogy j�-e neki ez a h�zass�g. Azt�n mindent �sszevetve arra jutott, hogy igen. V�g�l is a f�rje a Roxfort tan�ra, aki enn�l fogva j�l keres, az �gyban utol�rhetetlen �s nem valami b�besz�d�, �gy nincs is Vele sok baj.

Elm�lked�se ut�n azt�n gy�ny�rk�dni kezdett a f�rfiban �s egyre jobban megk�v�nta. Az azonban egyre csak �rt �s �rt.

- Perselus… - sz�lt v�g�l cs�bosan Lorelin �s cs�p�j�t ringatva az asztalhoz s�t�lt.

- Hm? - d�nny�gte az elfoglalt professzor fel sem n�zve munk�j�b�l.

- Akarlak… - suttogta a n� �rz�kien, mik�zben az asztalra t�maszkodott �s k�zelebb hajolt.

A Professzor csak tekintet�t emelte a n�re, arca kifejez�stelen volt. A pap�rmunka kell�s k�zep�n j�rt �s nem akarta f�lbehagyni. Lorelin beharapta als�ajk�t �s kaj�nul mosolyogva f�rje mell� s�t�lt, majd let�rdelt. Perselus felvonta az egyik szem�ld�k�t. Feles�ge m�lyen a szem�be n�zve v�gigsim�tott combj�n, m�g a f�rfiass�g�hoz nem �rt. A Professzor ekkor lehunyta szem�t egy hossz� pillanatra. A n� nem volt hajland� tov�bb v�rni. Kigombolta a f�rfi nadr�gj�t �s lassan a sz�j�ba vette annak imm�ron mereved� vesszej�t. Perselus nem tiltakozott. Belet�rt a n� haj�ba �s hagyta mag�t. Letette a penn�t. �gy gondolta, j�r ennyi pihen�s.

Lorelin �lvezkedve k�nyeztette f�rj�t. Teljesen t�zbe j�tt a f�rfi k�jes szuszog�s�t�l �s f�rfiass�g�nak forr� l�ktet�s�t�l. N�h�ny perc m�lva Perselus a karf�ba kapaszkodott, ahogy Lorelin sz�j�ba �lvezett. A n� mosolyogva tisztogatta le a f�rfit, majd fel�llt �s szenved�lyesen megcs�kolta. A Professzor n�h�ny hossz� pillanatig azt�n Lorelin szemeit f�rk�szte, majd visszafordult �r�asztal�hoz �s ism�t k�zbe vette a penn�t. Feles�ge kiss� csal�dottan vette mag�hoz kab�tj�t, majd az ajt�hoz s�t�lt.

- Este j�v�k. - sz�lt m�g visszan�zve.

F�rje b�lintott az el�tte hever� pergamennek �s r�sz�r�l elint�zettnek tekintette a t�rsalg�st. Lorelin s�hajtott egyet �s halkan t�vozott.

A f�k lassan elhullatt�k �sszes level�ket �s itt volt az ideje, hogy a var�zs- �s a mugli vil�g k�pvisel�i egyar�nt el�vegy�k t�li ruh�ikat. A Roxfort di�kjai is nyakuk k�r� fonhatt�k v�gre a h�zukat f�mjelz� f�ldig �r� s�lakat.

Lorelin kiv�ltk�ppen �lvezte a t�l bek�sz�nt�t…

- Jaj, olyan hideg van, nekem meg nincs egy meleg g�nc�m sem, amit felvehetn�k. - panaszolta f�rj�nek egyik reggel az �gyban �lve, jobban felh�zva a takar�t meztelen test�n.

- Vegy�l magadnak! - vetette oda a f�rfi, mik�zben mag�ra kanyar�totta s�t�tz�ld k�nt�s�t.

A n�nek t�bb se kellett. El�gedetten elmosolyodott �s ezzel az egy mondattal enged�lyezettnek tekintette, hogy f�rje p�nz�n ruh�kat v�s�roljon mag�nak. M�g aznap felkereste az Abszol �t legn�v�sabb ruhaboltjait, az �sszes n�la l�v� p�nzt elk�lt�tte. Abb�l a n�h�ny megmaradt kn�tb�l pedig megjutalmazta mag�t egy forr� csokol�d�val.

N�h�ny nap m�lva azonban megbetegedett, legal�bbis ezt hitte. Folyton rosszul volt, �melygett. Azt gondolta, tal�n valamilyen front lehet az oka. Esetleg a hirtelen be�llt fagyos t�l. Elment h�t a Szent Mung�ba �s a kivizsg�l�s�t k�rte. Az eredm�nyek�rt m�snap ment el �s ahogy megtudta azokat, majdnem el�jult.

- Gyermeket v�r, h�lgyem. - k�z�lte Vele a gy�gy�t�.

Lorelinnak musz�j volt le�lnie. Furcsa �rz�sek kavarogtak benne. Nem volt felk�sz�lve a gyermekre, b�r t�ny, hogy f�rj�vel semmilyen �vint�zked�st nem tettek annak �rdek�ben, hogy elker�lj�k ezt.

Ahogy kis�t�lt a k�rh�zb�l, majd hoppan�lt Roxmortsba, egyre csak em�sztette a hallottakat. V�g�l arra jutott, hogy �r�l neki. Kivehet szabads�got a parf�mboltban, ahol dolgozik, �s ha megsz�lt, akkor sem kell visszamennie j� ideig. R�ad�sul lehet, hogy �gy a f�rje is tal�n kicsit t�bbet foglalkozik majd vele. Sz�val �sszess�g�ben el�gedett volt a helyzettel. Hiszen akart � gyereket, de nem gondolta volna, hogy ilyen hamar teherbe is esik. B�r olykor m�r elcsod�lkozott rajta, hogy ilyen szexu�lis �let mellett hogyan nem lett �llapotos m�g. Azonban, ami k�sik, nem m�lik ugyeb�r.

- Nagyon j� h�rem van! - pattant fel a sz�k�b�l Lorelin, mikor f�rje bel�pett k�z�s roxmortsi lak�suk ajtaj�n. A Professzor nem sz�lt semmit, csak levette ujjatlan keszty�j�t, s�lj�t �s kab�tj�t, majd k�zelebb s�t�lt �rdekl�dve n�zve feles�g�t.

- Kisbab�nk lesz… - sz�lt izgatottan a n� �s kezeit f�rje mellkas�ra helyezte.

Perselus arc�r�l semmilyen �rzelmet nem lehetett leolvasni, pedig Lorelin pr�b�lta.

- Mit sz�lsz hozz�, dr�g�m? - simogatta meg a f�rfi arc�t t�relmetlen�l.

- Ez j�. - felelte v�g�l Perselus teljesen sz�ntelen�l.

- �r�lhetn�l jobban is. - l�pett h�tr�bb a n� felh�borod�s�nak hangot adva.

- Mit v�rsz? Rohanjak ki az utc�ra �s kezdjek el �v�lt�zni, hogy: „Apa leszek!”? - k�rdezte a Professzor cinikusan egy fintor k�zepette.

- Hihetetlen vagy. - r�zta meg a fej�t Lorelin elk�pedve.

- Ismerhetn�l m�r… - sz�lt Perselus, majd ell�pett a n� mellett �s helyet foglalt a kandall�n�l.

Lorelin pedig csak �llt ott �s figyelte f�rj�t. Persze, tudta �, hogy nem az az ember, aki kimutatja az �rzelmeit, �m az�rt enn�l nagyobb lelkesed�st v�rt volna.

Nem telt el �gy nap, hogy Lorelin ne foglalkozott volna valamilyen m�don a terhess�g k�rd�s�vel. Vagy szakk�nyveket olvasgatott, vagy elbesz�lgetett csal�dos bar�tn�ivel. N�ha be is sz�molt mindezekr�l Perselusnak, aki figyelmesen v�gighallgatta �t �s olykor b�logatott. Nem tett fel k�rd�seket �s nem f�z�tt hozz� semmit, csak b�logatott. A n�nek ez sem tetszett �s egyre t�bbet panaszkodott Kate-nek, aki azonban m�g mindig csak arra tudott gondolni, mennyire irigyli bar�tn�j�t, f�leg hogy m�r gyereket is v�r a Professzort�l. Ezt persze neki nem hangoztatta m�r, csak hallgatta a sop�nkod�st.

Egy novemberi est�n a h�zasp�r egy hangulatos kis roxmortsi �tteremben vacsor�zott. Lorelin �ppen a has�t simogatta, amin azonban m�g nem l�tszott, hogy a n� �llapotos.

Az �telre v�rtak. Perselus egyszerre fel�llt �s az egyik pinc�rhez s�t�lt. Diskur�ltak egy keveset, majd a f�rfi visszat�rt az asztalhoz.

- Megs�rgettem kicsit. - felelte a Professzor a n� ki nem ejtett k�rd�s�re. Lorelin csak b�lintott �s a vacsor�juk hamarosan m�r az asztalon volt. J��z�en falatoztak, a n�nek pedig egyfolyt�ban az j�rt a fej�ben, hogy k�t ember helyett eszik.

Miut�n elfogyasztott�k a finom �teleket m�g egy �r�t az �tteremben t�lt�ttek. Iszogattak �s besz�lgettek. Perselus �des pezsg�t kortyolgatott, m�g Lorelin facsart narancslevet, ami sokkal jobban �zlett neki, mint b�rmelyik m�sik, amit el�tte valaha ivott.

A n� el�gedett volt. Boldognak �s kiegyens�lyozottnak �rezte mag�t. Azonban m�g aznap �jjel megt�rt�nt az, ami felbor�totta ezt az idilli �llapotot…

Hajnalban iszonyatos g�rcs�kre �bredt. Kirohant a mosd�ba. Azt hitte, egyszer�en csak h�nynia kell, ami teljesen term�szetes egy terhes n�n�l. �m itt nem err�l volt sz�. Nem tudta, mit tehetne.

F�rje is fel�bredt, megigaz�totta mag�n zs�ksz�n� h�l�ingj�t, majd a mosd� ajtaj�hoz s�t�lt.

- Rosszul vagy?  - k�rdezte v�gigm�rve a n�t.

Lorelin reszketett. Mind a f�jdalomt�l, mind pedig att�l, hogy nem �rtette, mi t�rt�nik Vele. Egyszerre azt�n megsz�ntek a g�rcs�k, majd valami nedveset �rzett a l�bai k�z�tt. Len�zett, �s egy v�rt�csa ter�lt el alatta. Elvet�lt. Elkerekedett szemekkel �s remeg� tagokkal �llt. F�rje odal�pett hozz� �s �t�lelte. Lorelin nem b�rta felfogni, mi t�rt�nt, csak azt �rezte, hogy ez nem j�. Hogy ennek nem �gy k�ne lennie. F�rj�be kapaszkodott, mert �gy �rezte, m�sk�l�nben �sszeesik.

Perselus leh�zta feles�g�r�l a v�res h�l�inget, vizet engedett neki �s a k�dba �ltette. Feltakar�totta a t�cs�t, �s elt�ntette a halott magzatot. Lorelin egy �r�n �t �lt a v�zben. A Professzor hozott neki te�t, amit lassan elkortyolgatott. J�l esett neki, hogy a f�rfi �gy t�r�dik Vele.

Amint a n� �sszeszedte mag�t valamelyest, elmentek a Szent Mung�ba, ahol Lorelint ell�tt�k �s adtak neki n�h�ny b�jitalt. Perselus a v�r�ban �lte v�gig mindezt, majd egy�tt visszat�rtek a Roxfortba.

Az elk�vetkez� napokat Lorelin k�l�n�sen �lte meg. Olykor m�g v�rzett egy keveset, azonban nagyobb f�jdalmai m�r nem voltak. Nem s�rt, de valahogy nem is t�rt vissza az �lete a rendes ker�kv�g�sba. N�ha a f�rj�t figyelte, hogy r� vajon hogyan hatott ez az eg�sz. Semmit nem vett �szre. Perselus olyan volt, mint b�rmikor m�skor. Azt�n ahogy v�giggondolta, r�j�tt, hogy v�g�l is rajta sem l�tszik k�l�n�sebben, hogy b�rmi t�rt�nt volna. Csak Kate-nek mes�lte el, mi t�rt�nt, aki �let�ben el�sz�r t�nyleg sajn�lta �t. V�get �rt az irigyked�s.

�gy m�sf�l h�t kellet �s Lorelin folytatta az �let�t. Tov�bb l�pett. Nem gondolt a gyerekre, ez volt az egyetlen megold�s.

Pr�b�lta mindig elfoglalni mag�t valahogyan. Ez �ltal�ban siker�lt is. Azonban december egyik legzordabb napj�n hirtelen nem tal�lt semmif�le elfoglalts�got. Ugyan tudta, hogy f�rje egy h�zvezet�i �rtekezlete van, - eml�tette neki el�z� este - m�gis az iskola fel� vette �tj�t.

Bes�t�lt a f�rfi irod�j�ba �s n�zel�d�tt egy kicsit. �ppen meg�llt egy �llati szerv prepar�tuma el�tt, mikor a bels� szob�b�l hangokat v�lt hallani. �gy gondolta, ennek ut�na j�r. Benyitott a Professzor h�l�szob�j�ba.

- Perselus? - sz�l�totta meg f�rj�t szem�ld�k r�ncolva, b�r nem l�tta sehol.

Tekintet�vel egy darabig a helyis�get p�szt�zta, majd szemei megakadtak az �gyon, ami �gy n�zett ki, mintha egy gyereksereg ugr�lt volna rajta. A mosd� ajtaja fel� kapta a fej�t, szemei elkerekedtek…

Egy fiatal f�rfi s�t�lt ki rajta vizesen, dereka k�r�l egy sz�l t�r�lk�z�vel.(k�p)

- Maga meg kicsoda? - k�rdezte a n� kicsit sem bar�ts�gosan, v�gigm�rve a j� ki�ll�s� idegent.

- Ezt �n is k�rdezhetn�m mag�t�l. - felelte a f�rfi teljes nyugalommal, szinte kedvesen.

- Mit keres a f�rjem szob�j�ban? - faggatta tov�bb Lorelin.

- Oh… - b�lintott az egyik kez�vel a t�r�lk�z�j�t tart� f�rfi. - A f�rje…

- Igen, a f�rjem. Perselus Piton. - er�s�tette meg a n�.

A fiatal f�rfi nem sz�lt semmit, csak figyelte Lorelint, aki ett�l kiss� zavarba j�tt. Nem tudta, mi m�st mondhatna m�g. Hogyan faggassa tov�bb a f�rfit? �gy t�nt, nem hajland� besz�lni. Kihaszn�lva a nagy csendet, � is v�gig j�ratta tekintet�t az el�tte �ll�n. A t�ny az, hogy volt rajta mit n�zni. Egy magas, sud�r, igen megnyer� arc�, v�r�s haj� f�rfi �llt el�tte. Csod�lta egy darabig, persze ennek semmilyen jel�t nem mutatta, majd folytatta, amit elkezdett.

- Nos? Megtudhatn�m, ki maga �s mi jogon tart�zkodik itt?

- Perselus szeret�je vagyok. - felelte a fiatal f�rfi szil�rd, kiss� komor von�sokkal, ekkor n�zve el�sz�r igaz�n a n� szem�be.

Lorelin �gy �rezte, ott helyben sz�rnyet hal. Torka teljesen �sszeszorult �s sz�ve hevesen dobogott. Mag�ban azt ism�telgette, hogy az idegen nyilv�nval�an hazudik, a bolondj�t j�ratja Vele. Pedig a k�r�lm�nyek egy�ltal�n nem erre utaltak.

- Ne sz�rakozzon velem! - csattant fel v�g�l.

- K�rdezze meg a f�rj�t! - sz�lt a f�rfi komolyan, szem�ld�k�t �sszeh�zva, majd az egyik karossz�khez s�t�lt, amire a ruh�i voltak ledob�lva, a n� �szre sem vette azokat eddig. Lorelin reflexszer�en kapta el a tekintet�t, mikor az idegen a szem�rmess�gnek egy apr�cska jel�t sem mutatva ler�ntotta mag�r�l a t�r�lk�z�t, majd szapor�n �lt�zk�dni kezdett.

- Meg… meg is fogom, elhiheti! - sz�lt v�g�l hat�rozotts�got pr�b�lv�n sz�nlelni.

Azt�n csak �llt ott �s v�rta, hogy a f�rfi elhordja mag�t v�gre. N�h�ny perc m�lva ez meg is t�rt�nt. A fiatal f�rfi k�nny� l�ptekkel s�t�lt ki a n� mellett, �t k�zben v�gigm�rte, majd elkapta r�la tekintet�t �s m�r ott sem volt.

Mikor Lorelin egyed�l maradt, egy sik�t�s szakadt ki bel�le. M�g mindig ism�telgette mag�ban, hogy nyilv�n egy sz� sem igaz az el�bb elhangzottakb�l. Le�lt a kandall� mell� �s el�re-h�tra d�l�ng�lve a l�ngokba meredt. Most m�r nem volt m�s dolga, mint v�rni a f�rj�t.

- H�t Te? - vonta �ssze a szem�ld�k�t a bel�p� Professzor b� egy �ra m�lva.

- Tal�n baj, hogy el�bb j�ttem? - pattant fel a n� �lt�b�l, l�that�an idegesen.

- Nem. - felelte Perselus szemrebben�s n�lk�l.

- Mit keresett itt ez a fiatal f�rfi? - lend�tette meg Lorelin a kez�t a mosd� fel�.

- Kir�l besz�lsz? - l�pett k�zelebb a Professzor.

- Arr�l a v�r�s haj� f�rfir�l, aki meztelen�l flang�lt itt. - t�relmetlenkedett a n�.

Perselus csak felvonta egyik szem�ld�k�t.

- Azt �ll�totta, hogy a szeret�d! - emelte meg a hangj�t Lorelin, mikor m�g d�h�sebb lett f�rje arc�t l�tva, amelyr�l azt lehetett leolvasni, hogy elmebetegnek n�zi a feles�g�t.

A Professzor hossz� pillanatokig csak n�m�n �llt �s kifejez�stelen�l n�zte a n�t, majd nyugodtan sz�lt:

- �gy van.

- Mi? - vinnyogta a n� elk�pedve.

- Charlie Weasley a szeret�m. - b�lintott m�g mindig teljesen higgadtan, ezzel csak m�g jobban felbosszantva feles�g�t.

- De… de… Perselus! Ez nem lehet igaz… - hebegte Lorelin hitetlen�l f�rk�szve a f�rfit.

- Pedig az. Most viszont nekem dolgom van. - vetette oda a Professzor a s�padt �s nagyokat pislog� n�nek, majd h�tat ford�tott neki �s elhagyta a h�l�szob�t.

Lorelin meg sem b�rt mozdulni hossz� percekig, majd megragadott egy �res lombikot �s a falhoz v�gta. Egyre csak azt hajtogatta, imm�r fennhangon, hogy: Ez nem lehet igaz. Ilyen nincsen. Ez velem nem t�rt�nhet meg. - Csak �ltatta mag�t, �m j�l tudta, mennyire t�ved.

Legnagyobb megr�k�ny�d�s�re f�rje m�snap �gy tett, mintha mi sem t�rt�nt volna. A lak�sukba l�pv�n �dv�z�lte a n�t, levette kab�tj�t �s a k�nyvespolchoz s�t�lt egy k�tetet keresve. Lorelin hitetlen�l r�zta csup�n a fej�t.

- Nem akarsz mondani valamit? - k�rdezte v�g�l k�zelebb l�pve.

- Mire gondolsz? - sz�lt Perselus egy pillant�sra sem m�ltatva feles�g�t.

- Ne k�rdezz vissza folyamatosan! - �v�lt�tt r� a n�.

A Professzor csak ekkor emelte r� a tekintet�t, �m Lorelin azt k�v�nta, b�rcsak ne tette volna. Megfagyott benne a v�r, egy l�p�st h�tr�lt.

- Mi ez a hangnem? - sziszegte a f�rfi d�ht�l eltorzult arccal.

- �n csak… - kezdett neki eg�szen halkan a magyar�zkod�snak a n�.

- Te csak? Te csak gondold meg sz�zszor miel�tt �gy sz�lsz hozz�m… - ezeket a szavakat kiejtv�n m�r csup�n egy l�p�s v�lasztotta el feles�g�t�l, aki h�t�val a falhoz simult. Hatalmasat nyelt �s le sem vette szemeit a f�rfir�l.

- Vil�gos? - t�maszkodott a falnak a n� k�t oldal�n. Eg�szen k�zel hajolt a Professzor Lorelinhoz, akinek csak n�h�ny reszket� b�lint�sra tellett.

Perselus ell�kte mag�t a falt�l �s visszat�rt a k�nyvespolchoz. A n� aznap m�r nem is sz�lt a f�rj�hez.

M�snap megtette, viszont gondosan �gyelt r�, hogy err�l a bizonyos szeret�r�l egy sz�t se ejtsen. Napokon �t ment ez �gy. Lorelin pedig csak tal�lgatni tudott, hogyan alakulnak a dolgaik. N�ha �gy t�nt neki, hogy ez az eg�sz csak egy rossz �lom volt. Est�nk�nt val�ban befurakodott agy�ba a t�r�lk�z�ben �lldog�l� f�rfi k�pe. Ilyenkor �ltal�ban zih�lva �bredt.

Teljes fel�d�l�st jelentett neki, mikor elmes�lhette Katenek ezt a sz�rny�s�get, b�r m�r maga sem tudta eld�nteni, mi bel�le a val�s�g. Bar�tn�je elk�pedve hallgatta �t, ezt soha nem gondolta volna.

 �s nyilv�n azt sem, amir�l Lorelin egy h�t m�lva sz�molt be neki, amikor k�nnyes szemmel, s�padtan �s csapzottan t�rt be a H�rom sepr�be, hasonlatosan ahhoz a sz�nalmas f�rfihoz, aki n�h�ny hete nyitott be a kis vend�gl�be.

- Hogy lehetek ilyen szerencs�tlen? - rogyott le a megt�rt n� a szemk�zti sz�kbe �s zokog�sban t�rt ki.

- Mi t�rt�nt? - hajolt k�zelebb Kate �s nyugtat�an megsimogatta bar�tn�j�t.

Lorelin s�r� hangon kezdett neki a t�rt�netnek:

- Elmentem Perselushoz az utols� �r�ja ut�n. Bekopogtam, de nem v�laszolt, �gyhogy benyitottam. Azt hittem, elh�nyom magam… - tartott n�h�ny m�sodperc sz�netet, am�g s�rdog�lt egy kicsit, �s folytatta - Ott kef�lte azt a sr�cot. Az �gy�ban szeretkeztek. Bev�gtam az ajt�t �s elrohantam onnan. Annyira undor�t� volt �s olyan-olyan megal�z�…

- Nem lehet, hogy rosszul l�ttad? - pr�b�lt valamif�le rem�nysugarat megcsillantani Kate.

- Hogy rosszul l�ttam? A sr�c anyasz�lt meztelen�l fek�dt az �gyon, Perselus meg kef�lte �s rajta sem volt egy sz�l ruha sem. - zokogta Lorelin.

- Merlin… - adott hangot elk�ped�s�nek Kate �s azon t�rte a fej�t, mivel vigasztalja meg bar�tn�j�t, vagy �gy egy�ltal�n mit mondjon neki.

- Szerintem �szre sem vettek. T�ls�gosan lefoglalta �ket ez a borzalom, amit m�veltek. - b�g�tt tov�bb Lorelin.

Kate n�h�ny percig csak figyelte s�r� bar�tn�j�t �s a v�ll�t simogatta, azt gondolta, ez a legjobb megold�s. V�g�l Lorelin szipogva emelte r� a tekintet�t:

- Elv�lok.

- Mi? - kerekedett el a sz�ke haj� n� szeme. Persze, a k�r�lm�nyeket tekintve ez volt a legk�zenfekv�bb �s leg�ltal�nosabb megold�s, de eddig nem is gondolt ilyesmire.

- Elv�lok T�le. Nem fog velem sz�rakozni. Nem fog engem t�nkre tenni. K�l�nben is… H�zass�gt�r�st k�vetett el. Kiforgatom minden�b�l. Rohadjon meg ott, ahol van! - fakadt ki Lorelin a v�gletekig elt�k�lten.

Nem sokat t�tov�zott, m�r m�snap a b�r�s�ghoz fordult az �gyben, majd f�rj�vel is tudatta mindezt.

- Elv�lok T�led. - jelentette ki az irod�ba l�pve.

- Mi van? - vonta �ssze a szem�ld�k�t a f�rfi az asztal�n�l �lve.

- M�r el is mentem a b�r�s�gra. R�tok nyitottam a minap. Mivel Te csalt�l meg engem, �gy Te j�rsz majd rosszabbul. Kegyetlen�l megsz�vod, Piton. - t�maszkodott a Professzor asztal�ra k�t kez�vel a n�, akinek a sz�ve a gy�l�lett�l �gett.

- Ne feledd, hogy T�ged is �gy h�vnak! - szegte f�l a fej�t Perselus �s felemelkedett �lt�b�l.

- M�r nem sok�ig. - felelte Lorelin diadalittasan �s az ajt�hoz s�t�lt.

- A gyerek�nket is �gy h�vt�k volna… - folytatta a Professzor jeges nyugalommal.

A n� mozdulatlann� dermedt, kez�t a kilincsen nyugtatta. M�r j� ideje nem gondolt a kisbab�ra, akit elvesz�tett. Ez a mondat �gy �rte, mintha egy k�st sz�rtak volna a sz�v�be, �s megforgatt�k volna. K�nnyes szemmel fordult vissza.

- Te szem�t… - hangja elcsuklott.

- Sz�val ezt gondolod r�lam?

Perselus lassan vonult k�zelebb a d�h�dt �s szomor� n�h�z.

- Igen, ezt. - b�lintott Lorelin v�gig a f�rfi szem�be n�zve.

- K�v�ncsi vagyok, mit gondolsz majd r�lam akkor, ha elmondom, mi�rt �zlett annyira az a narancsl�, amit a vet�l�sed el�tt itt�l az �tteremben…

Perselus arc�n gonosz, �nel�g�lt mosoly jelent meg. Lorelin m�g csak f�lig fogta fel, amit a f�rfi mondott, m�r ny�lt is a kilincs ut�n, az ajt� azonban nem ny�lt. T�bbsz�r megr�ntotta, mind hi�ba. Mikor r�j�tt, hogy semmi �rtelme ezzel pr�b�lkoznia, lend�letb�l a f�rfinak ment �s ott �t�tte, ahol �rte.

- Te sz�rnyeteg! - �v�lt�tte k�ts�gbeesve.

A Professzor megragadta a k�t csukl�j�t �s er�teljesen megszor�totta, a n� t�rdre rogyott f�jdalmasan ny�gve.

- Takarodj innen, Te ribanc! - sziszegte Perselus len�zve Lorelinra, majd hirtelen elengedte.

A n� kirontott az ajt�n, nem �tk�z�tt semmif�le akad�lyba. Rohant, ahogy csak a l�ba b�rta. V�g�l a kast�ly fal�nak t�maszkodva lerogyott a h�ba. Zih�lva zokogott a f�ld�n �lve �s �tkozta a napot, amikor megismerte ezt a sz�rny� embert.

- Meg�lte a gyerek�nket… Ez meg�lte a gyerek�nket… - k�nt�lta Lorelin el�re-h�tra d�l�ng�lve egy sz�kben Kate lak�s�ban.

Bar�tn�je csak b�logatott �s nagyon meg�rt�en n�zett. Nem igaz�n tudta, mi m�st tehetne. M�r j� ideje fogalma sem volt, mi�ta �gy felgyorsultak az esem�nyek Lorelin k�r�l �s nem �ppen a legjobb ir�nyba.

N�h�ny nap m�lva a h�zasp�r m�r a b�r�s�g el�tt �llt. Lorelin csak n�h�ny k�sza pillant�st vetett f�rj�re, aki felszegett fejjel figyelte a Wizengamot tagjait.

Kezdet�t vette a t�rgyal�s. A Tan�cs eln�k�nek szem�ly�ben egy id�sebb, z�m�k var�zsl� ismertette a k�r�lm�nyeket, felolvasta a beny�jtott k�relmet, - amely tartalmazta a h�zass�gt�r�s v�dj�t is - majd megadta a sz�t a feleknek.

Lorelin a beny�jtott iratra hivatkozott, �s csak is annak szavait ism�telte. Mikor befejezte, a Professzoron volt a sor, aki minden v�dat tagadott.

- �s mivel tudja bizony�tani az igaz�t? - tette fel a k�rd�st egy rideg pillant�s� h�lgy.

- Mivel tudja b�rki bizony�tani, hogy nem mondok igazat?

A tagok �sszes�gtak erre a mer�sz, �mb�r k�ts�g k�v�l jogos visszak�rdez�sre.

- H�lgyem? - fordult az id�s f�rfi Lorelinhoz.

- H�t… - a n� gondolkod�ba esett �s r�j�tt, hogy semmilyen t�rgyi bizony�t�k nincs a kez�ben, m�g csak egy tan� sem. V�g�l kib�kte, ami az esz�be jutott. - Vizsg�lj�k meg! Kell, hogy legyen valamilyen nyoma annak, hogy… hogy…

- Szod�mi�ra c�loz? - vonta �ssze a szem�ld�k�t egy ez�st haj� tan�cstag.

- Igen, pontosan. - b�lintott Lorelin �s egy el�gedett mosolyt eresztett meg Perselus fel�, aki azonban egy pillant�sra sem m�ltatta.

M�g aznap orvosi vizsg�latnak vetett�k al� a Professzort, aki k�nytelen-kelletlen v�llalta mindezt. Meg�llap�tott�k, hogy nincsen nyoma szod�mi�nak.

- Micsoda? Az nem lehet! - kelt ki mag�b�l Lorelin a k�vetkez� t�rgyal�s alkalm�val �rtes�lve az eredm�nyr�l.

- Pedig �gy van, h�lgyem. Ezen nincs mit vitatkozni. - r�zta meg a fej�t az id�s f�rfi.

- Akkor vizsg�lj�k meg Charles Weasleyt! � a szeret�je! - hadakozott tov�bb a n�.

- Charles Weasley? Arthur Weasley fia? - vonta �ssze a szem�ld�k�t egy a tan�cs �tlag �letkor�hoz k�pest fiatal n�.

- Biztos… Nem tudom, ki az apja. - felelte Lorelin nyersen.

- H�lgyem, �n szem�lyesen ismerem a fiatalembert �s tudom r�la, hogy homoszexu�lis. �gy nem hiszem, hogy b�rmit is bizony�tana, ha a vizsg�lat eredm�nye pozit�v lenne. - sz�lt az im�nt k�rdez� boszork�ny teljesen nyugodtan, kicsit mosolyogva.

- De… de… akkor m�gis, mivel bizony�thatn�m? - n�zett v�gig a tan�cson Lorelin elkeseredve. Perselus kifejez�stelen arccal figyelte �t.

- V�gs� esetekben a Veritaserum a megold�s, de a jelen k�r�lm�nyek k�z�tt �gy v�lem, erre nincsen sz�ks�g. - tekintette ezzel lez�rtnak a t�m�t az id�s var�zsl�.

- Nincsen sz�ks�g? Megcsalt! �s ha ez nem el�g, a gyermek�nket is meg�lte. Ezt csak az ut�n tudtam meg, hogy beadtam a k�relmet. Elvet�ltem �s � csin�lta. Megcsalt egy f�rfival �s meggyilkolta a kisbab�mat, maga meg azt mondja, nincsen r� sz�ks�g?  - csattant fel Lorelin hitetlen�l a f�rje fel� mutogatva.

- H�lgyem, Perselus Piton professzor egy k�ztiszteletben �ll� szem�ly, hiszen nemcsak a Roxfort Szakiskola egyik tan�ra, hanem a Mardek�r h�z feje is. Nem b�lcs dolog egy ilyen embert r�galmazni.

Lorelin els�padt �s az �jul�s k�rny�kezte. Nem hittek neki �s semmi nem volt a birtok�ban, amivel r� tudott volna c�folni b�rmire is. Most, hogy visszagondolt, mikor ell�tt�k a k�rh�zban a vet�l�s ut�n, azt mondt�k, a magzat t�l gyenge volt. Nem tal�ltak teh�t semmi olyat, ami m�sra utalt volna. Ez a borzalmas ember t�k�letesen megtervezett mindent…

- Al�vethetem magam a Veritaserummal t�rt�n� vallat�snak, ha sz�ks�ges. - adta meg a kegyelemd�f�st Perselus a Wizengamothoz int�zve szavait.

- Nem sz�ks�ges, Professzor �r! - emelte a magasba a kez�t a Tan�cs eln�ke. - Ha mihamar�bb megegyeznek a vagyon eloszt�s�ban, �gy eln�zz�k �nnek ezt a felesleges id�h�z�st �s a v�daskod�st, h�lgyem.

Lorelin nyitogatta a sz�j�t, hogy sz�ljon valamit, mindhi�ba. Nem tudta �s nem is akarta elhinni ezt az eg�szet.

- Uram! - sz�l�totta meg Perselus az eln�k�t.

- Parancsoljon! - fordult az hozz� ny�jasan.

- Csak, hogy mihamar�bb lez�rjuk az �gyet: a k�z�s lak�sunk �s a Gringotts Bankban l�v� vagyonunk fele Ms Nervus� lehet. - aj�nlotta fel a Professzor kifejez�stelen�l sand�tva a n�re, aki elk�ped�s�ben m�r nem tudott mag�val mit kezdeni.

- Milyen kegyes. Elfogadja ezt, Ms Nervus? - az eln�k hangj�val szinte parancsolt �s megs�gta a n�nek, hogy nem sz�m�that semmi j�ra, ha nemet mond.

- Elfogadom… - felelte halkan Lorelin.

Kimondt�k a v�l�st, �s ki-ki mehetett a maga dolg�ra. Az imm�r egyed�l�ll� n� �veges tekintettel s�t�lt ki a folyos�ra. A Professzor p�r l�p�ssel be�rte, s emelt f�vel vetette oda d�r�mb�l� baritonj�n:

- Minden j�t!

Majd suhant tov�bb. Lorelinb�l kit�rt a s�r�s, b�r pontosan nem tudta megmondani, mi�rt. Abban a pillanatban szinte semmit nem tudott. M�r r�gen nem szerette a f�rfit, s�t, egyenesen gy�l�lte. Azonban az, hogy m�g el�gt�telt sem vehetett a s�relmek�rt, hogy megal�zt�k, hogy �tvert�k, hogy elvett�k T�le a gyermek�t… mindez olyan szomor�s�ggal t�lt�tte el, hogy �gy �rezte, a s�r�s nem is k�nny�t rajta.

N�h�ny h�t m�lva m�r egy miniszt�riumi var�zsl�val s�t�lgatott Roxmorts havas utc�in, aki k�zvetlen�l a miniszternek dolgozott �s enn�l fogva el�gg� j�m�d� volt. Bet�rtek az egyik eleg�ns ruhaszalonba �s v�logatni kezdtek. A megnyer� k�lsej� f�rfi a dr�ga tal�rokat n�zegette, m�g Lorelin n�h�ny csizm�n�l t�lt�tt el hosszabb id�t.

Azt�n megsz�lalt a kis harang az �zlet ajtaj�n �s Perselus l�pett be rajta, �m kor�nt sem egyed�l... Charlie k�vette bel� karolva. A n� le is ejtette a kez�b�l az egyik lila l�bbelit, ahogy megl�tta �ket. A k�t f�rfi nem vette �szre. Egy bord� inget n�zegettek, Charlie k�l�n�sen lelkesen.

- Parancsolnak? - l�pett oda hozz�juk az elad�.

- Egyel�re csak n�zel�d�nk, k�sz�nj�k. - b�lintott Charlie mosolyogva, majd Perselusra n�zett, aki �ppen k�t ujja k�z� fogta az ing alj�t, hogy meg�llap�tsa, megfelel� anyagb�l k�sz�lt-e. - Nos, Professzor?

- Sz�p… - fejtette ki Perselus �ll�spontj�t a ruhadarabbal kapcsolatban.

- Nagyon j�l n�z ki. Szerintem megveszem majd. Sp�rolok egy kicsit. - vetett m�g egy utols� pillant�st Charlie a kiszemelt ingre.

Perselus biccentett az elad�nak, kinyitotta a fiatal f�rfi el�tt az ajt�t, az r�mosolygott �s kis�t�lt az �zletb�l, majd odakint ism�t bel�karolt.

Lorelin d�h�ben elszak�tott egy id� k�zben a kez�be keveredett bl�zt, majd szitkoz�dva ballagott az elad�hoz, hogy kifizesse a k�rt. Sz�tvetetette a d�h. Titkon rem�nykedett benne, hogy ex-f�rje megb�nta, amit Vele m�velt �s le merte volna fogadni, hogy m�r r�gen szak�tott azzal a kis h�mringy�val. Erre tess�k! Szerelmesen andalognak Roxmorts utc�in…

Elj�tt a kar�csony, amit Lorelin a csal�dj�val t�lt�tt �s kicsit megfeledkezett �lete sz�rny� alakul�s�r�l. Persze akaratlanul is esz�be jutott n�ha, hogy mit csin�lhat hajdani f�rje.

Am�g a n� a nagyasztaln�l �lt a csal�di vacsor�t fogyasztva sz�lei h�z�ban, addig Perselus karossz�k�b�l �h�tattal n�zte a fa t�v�ben �ld�g�l� Charliet, aki mikor kibontotta az egyik s�t�tz�ld csomagot, �s el�h�zta bel�le azt a bizonyos bord� inget, azonnal lekapta mag�r�l az �desanyja �ltal k�t�tt barna garb�t �s felvette a Professzor aj�nd�k�t, ami meg kell hagyni, remek�l �llt rajta. A v�r�s haj� fiatal f�rfi felpattant a f�ldr�l, kedves�hez rohant, lehajolt hozz� �s mag�hoz �lelte.

Perselus pedig arra gondolt, hogy nem �rdekli semmi. Az sem, hogy miket tett �s az sem, mit sz�l ehhez a kapcsolathoz b�rki. �let�ben el�sz�r v�gre igaz�n boldognak �rezte mag�t… Charliet �lelve.