�r�: Einon Drakonas
Penna k�zbev�tele �s let�tele: 2004. j�nius 3.
Jogok: Ezennel c�folok minden olyan v�dat, miszerint mindennek b�rmi k�ze lenne a Harry Potter - tagad�shoz.
Figyelmeztet�s: nyomaszt� hangulat� m�
Megjegyz�s: az Imm�ron halott c. novell�m nem volt el�g...

Olyan nyugodt minden! Szeretek �gy �lni itt a parkban �s csak n�zni a f�k susog� lombj�t. Valahogy ilyenkor b�ke j�rja �t a vid�ket. Mintha m�g Sirius hangj�t is hallan�m. � most ott �l a sz�lben, a f�kban, a f�ben. Nem �ld�zik t�bb�. Teste s�lya sem nyomja. Nem kell egyed�l �lnie abban az �reg h�zban. Szabad.

K�nnyek sz�knek a szemembe. �r�l�k, hogy v�gre boldog. Mert tudom, hogy az. Engem viszont itt hagyott. � volt a legjobb bar�tom. Olyan sz�pen kieg�sz�tett �s annyi mindent adott nekem! �n is neki…

Kicsit feler�s�dik a sz�l, mintha csak Tapmancs simogatn� meg hajam vigasztalva. "Ne b�nk�dj, dr�ga Remus!" De olyan sz�rny� n�lk�led! �s nem csak nekem…

Szeg�ny Harry... Te volt�l az egyetlen igazi hozz�tartoz�ja. Te tartottad benne a lelket. Ha valami b�nat �rte, R�d gondolt, bel�d kapaszkodott. Mi lesz vele n�lk�led? Persze �n mindent megteszek, hogy enyh�tsem a f�jdalm�t... De az eny�met ki fogja?

Dumbledore n�ha meglapogatja a v�llam, �s egy�tt �rz�en mosolyog r�m, Mordon olykor mormog valami b�ztat�nak sz�ntat, Mundungus pedig filozof�lni kezd az elm�l�sr�l a maga saj�tos, �m k�ts�g k�v�l kedves �s �rdekes m�dj�n. Nem seg�t semmit... Egyik sem. Valami megszakadt bennem azon a sz�rny� napon. �s m�g er�snek is kellett lennem, hogy p�ld�t mutassak a keresztfiadnak.

Kev�s ember j�r erre, de egyik sem siet. Lelassult minden, ami�ta nem vagy, �des Sirius. Mintha mindenki �rezn�, hogy elt�vozt�l ebb�l a vil�gb�l. Csak ok nem �rtik mi ez. Mi ez a furcsa �ress�g.

Olykor felid�zem magamban azokat a r�gi sz�p id�ket, amikor m�g nem kellett bujk�lnod. Mikor nevet�sed m�g olyan �that� volt, olyan sz�vb�l j�v�. Nem nyomt�k r� b�lyeg�ket a vil�g gondjai. Nem nyomasztottak se T�ged, se engem. Akkor m�g Petert is szerett�k.

Akkor m�g nem tudtunk gy�l�lni. Ma m�r tudunk... Ma m�r tudok. Gy�l�l�m azokat, akik egy mozdulattal t�nkre teszik m�sok �let�t. Persze, k�nny� puszt�tani! Pr�b�ln�nak csak meg alkotni, �p�teni! Az az igazi kih�v�s. Egy gyermeket felnevelni, egy k�nyvet meg�rni, elfogadni a m�sikat. Ehhez kell a nagy er�! Azonban ezt ok soha nem fogj�k meg�rteni... Gy�l�l�m �ket! M�ly undor fog el, ha csak az eszembe jutnak.

Van egy rossz �s egy j� dolog… Rossz, hogy soha nem tudom majd felfogni, hogyan l�tezhetnek ilyen emberek. A j� pedig az, hogy soha nem tudom majd felfogni, hogyan l�tezhetnek ilyen emberek.

Veszek egy m�ly leveg�t �s lehunyom szemem. Im�dom a park ismer�s illat�t. Mennyit nevett�nk itt a f�k alatt?! Soha nem voltam olyan boldog senkivel, mint a bar�taimmal. Mind a h�rom hallott. Igen, m�g Peter is. Az a kedves, csetl�-botl� sr�c nincsen t�bb�, nem l�tezik.

Karjaimat �tvetem a pad t�ml�j�n �s feln�zek az �don �p�letre. M�lyeket l�legzek, hogy elm�ljon a fejf�j�som. �rzem, ahogy kezdek megnyugodni. M�g �gy is �lomszer� a vil�g. Mintha k�v�l �lln�k rajta. Olyan idegen.

Egyszerre azt�n �sszeh�zom szem�ld�k�m. Valami v�ltozik. Nem tudn�m elmondani, mi. Ijedten rezzenek �ssze, mikor egy kezet �rzek meg a v�llamon. H�tran�zek. Perselus az. Mik�zben le�l mell�m a padra, v�gig a szemembe n�z.

- Hogy vagy, Lupin? - k�rdezi l�gyan, ahogy m�g nem igaz�n hallottam T�le.

- Hazudn�k, ha azt mondan�m, j�l. Igaz�b�l borzalmasan. - v�laszolok neki m�ly f�jdalommal.

- Black nemes hal�lt halt. �rtelmetlent �s felfoghatatlant, de nemeset. Az utols� pillanataiban minden benne volt - sz�lal meg n�h�ny pillanatnyi csend ut�n.

"Az eg�sz k�t�zk�d�, gyermeki, �letteli l�nye. " – b�logatok magamban.

- Hiszem, hogy minden van valami�rt, �gy ez is. K�zhely, de �gy kellett lennie - mondja, majd r�m n�z. - Hiszel a v�letlenekben?

- Nem, nem. - felelek keser�en. � eg�sz test�vel fel�m fordul �s kicsit k�zelebb hajol.

- Ez sem volt v�letlen. J� oka volt, �s nek�nk nincs jogunk megk�rd�jelezni ezt.

- Igazad van, de engem ez nem vigasztal. - kiss� ellent mondok magamnak, ugyanis Perselus szavai kezdenek er�t adni.

- Mi vigasztalna? - k�rdezte m�g k�zelebb hajolva.

- Ha �jra velem lehetne. - ezek a szavak m�r rekedten hagyj�k el sz�mat �s v�g�l el is csuklik hangom. Ajkaim megremegnek, �s k�nnyek g�rd�lnek al� arcomon. Perselus f�lemeli egyik karj�t, �s m�r ny�lna arcom fel�, amikor meg�ll. Tal�n esz�be jutott, hogy nincs velem ilyen j�ban, vagy hogy rosszul venn� ki mag�t. Engem most nem �rdekelnek ilyen dolgok. Mire feleszm�lek valamelyest, mellkasom Perselus�hoz simul, �s k�ts�gbeesetten kapaszkodok h�t�ba. � zavartan lapogatja meg v�llamat, majd kis id� m�lva bizonytalanul �lel �t. Nem sz�l semmit, nem is kell. El�g az, hogy itt van. Az, hogy f�lredobta a fene nagy b�szkes�g�t �s a seg�ts�gemre sietett, amikor sz�ks�gem volt r�.

Szeg�ny Perselus… Nem is sejti, hogy ezzel v�gleg mag�hoz l�ncolt.