- Remus!

A fel�m s�t�l� Lilyre n�ztem. Mosolyogva l�pett oda hozz�m.

- Olyan r�gen besz�lgett�nk m�r. Hogy vagy?

- Megvagyok. - n�ztem vissza r� szel�den.

- Hm… ez nem valami meggy�z�. - r�zta meg a fej�t, mik�zben egyik kez�t a v�llamra tette.

- Nagyon haragszol Perselusra? - eszembe jutott hirtelen az RBF ut�ni incidens.

- Az ember szerintem csak arra haragudhat igaz�n, akit ismer vagy szeret. Nos, itt egyik sem �ll f�nt… - felelte nyugodtan.

- Van benne valami…

�s ezen n�h�ny mondattal ism�t megnyitottuk nagy besz�lget�seink sor�t. Most az�rt jobban �gyeltem r�, hogy James ne tudjon ezekr�l. Sz�val volt egy �jabb dolog, amit titokban kellett tartanom. De �gy �reztem, meg�rte.

- H�t, Te meg mit j�rk�lsz itt? - kurjantotta el mag�t Anthony a folyos� v�g�r�l, mikor egy szombati napon a Sz�ks�g Szoba el�tt s�t�ltam, hogy kinyithassam.

- �hm… Szervusz! De r�gen l�ttalak! - �dv�z�ltem zavartan �s meg�lltam.

- Ne, ne tereld el a sz�t, Remus! - r�zta meg fel�m a mutat�ujj�t.

- Csak s�t�lgatok �s gondolkozom. - feleltem nyugodts�got sz�nlelve.

- Gyan�s vagy Te nekem…

- Anthony! - ki�ltotta Rita kedves�nek, ahogyan hirtelen felt�nve, nekifut�sb�l, hatalmas lend�lettel a h�t�ra ugrott.

- Te egyszer m�g meg�lsz engem… - mormogta Anthony mik�zben megfogta bar�tn�je l�bait, hogy az ne cs�sszon le r�la.

- Szia Remus! - integetett nekem a l�ny, ahogy elindultak.

- Igen, szevasz, j� j�rk�l�st! - k�vette a p�ld�j�t a fi�, mik�zben elfutott Rit�val a h�t�n.

Megk�nnyebb�lten f�jtam ki a leveg�t �s p�r perc m�lva v�gre bejutottam a Sz�ks�g Szob�ba.

Nem tudom, mi lelte Perselust, de alig besz�lt�nk p�r sz�t �s m�ris egy �gy jelent meg mellett�nk, ami nem sok�ig maradt kihaszn�latlanul…

A dolgok z�kken�mentesen folydog�ltak medr�kben. A Sz�ks�g Szoba nyugalm�t csakis mi zavartuk meg kedvesemmel, Lily-vel rengeteget besz�lgett�nk, bar�taimmal �lland�an csak nevett�nk, �s a holdt�lt�k sem voltak olyan f�jdalmasak.

Hamarosan s�llal a nyakunk k�r�l ballagtunk lefel� Roxmorts faluba. Az els� h� m�r november k�zep�n leesett �s �gy t�nt, a t�l komolyan veszi mag�t. A h� ugyanis nem volt hajland� el�llni egyetlen napra sem a di�kok legnagyobb �r�m�re, akik, ha tehett�k, folyton a parkban voltak, h�embert �p�tettek, vagy �ppen h�goly� csat�t v�vtak. Bar�taim is ez ut�bbinak h�doltak legsz�vesebben, nem k�m�lve senkit…

�ppen ez�rt megk�rtem kedvesemet, hogy ha lehet, min�l kevesebbet j�rjon a parkban, mikor a legt�bben kint vannak. F�ltem, hogy bar�taim h�goly�kkal megrakodva v�gk�pp nem lesznek k�m�letesek hozz�. Perselusnak nem kellett k�tszer mondani, egy�bk�nt sem igaz�n kedvelte azt a nagy zsibong�st, ami ilyenkor bet�lt�tte a k�rny�ket.

Sz�vesen t�lt�ttem volna a kar�csonyt otthon, esetleg Perselus t�rsas�g�ban, azonban any��k arra k�rtek, maradjak ink�bb a Roxfortban, jobb lesz ott nekem. Hi�ba mondtam volna nekik, hogy engem nem �rdekel az ezerf�le �nycsiklandoz� falat �s a hatalmas d�szek. Ha �k �s a kedvesem is ott lettek volna, nem �rdekelt volna m�s. �k azonban ragaszkodtak hozz�, hogy maradjak. Persze �gy sem panaszkodhattam…

Kar�csony est�je vas�rnapra esett, �gy el�tte l�v� nap m�g �ppen tal�lkozhattam Perselusszal. Mikor bel�ptem a Sz�ks�g Szob�ba t�tva maradt a sz�m. Az ablak mellett egy gy�ny�r�, ez�st d�sz� kar�csonyfa �llt, a kandall�ban kedvesen ropogott a t�z �s az el�tte l�v� kis asztalon s�tem�ny �s tej k�n�lta mag�t. Perselus a fa mellett �llt engem f�rk�szve. P�r l�p�ssel n�la teremtem �s addig cs�koltam, m�g bele nem sz�d�ltem.

Le�lt�nk a kandall� mell� a karossz�kekbe �s �tadtuk egym�snak az aj�nd�kainkat. �gy �reztem, mintha egyszer�en egy nappal el�r�bb hozt�k volna a kar�csonyt. Minden t�k�letes volt. Teljesen elb�dultam ett�l az �rz�st�l �s az �nnep hangulat�t�l. A szeretet �nnep�t�l. Att�l az �nnept�l, amely �sszehozott minket. Igen, kar�csony napj�n volt az �vfordul�nk. Ezen a napon kell�k�ppen meg is eml�kezt�nk r�la. Miut�n elfogyott a tej �s a s�tem�ny, egym�s ajkait k�stolgattuk, majd v�gigfek�dt�nk az �gyon egym�st simogatva…

Sz�vesen mer�ltem volna �lomba kedveseim karjaiban, de ahogyan s�t�tedni kezdett, tudtam, mennem kell, bar�taim m�r biztosan kerestek. Kim�sztam az �gyb�l, azonban ruh�imat csak nagyon lassan vettem fel magamra, ezzel is elh�zva a kedvesemmel t�lt�tt �nnepet…

Az eg�sz t�li sz�netet v�gigmosolyogtam, csak a Perselusszal t�lt�tt el�kar�csonyra kellett gondolnom. Persze, egy�bk�nt is minden sz�p �s j� volt, de mindez emelte az �nnep f�ny�t. Azonban a vak�ci� a tov�bbiakban Perselus-mentesen zajlott. A bar�taim folyton ig�nyt tartottak a t�rsas�gomra �s b�rmilyen ok, amellyel megpr�b�ltam volna elk�reckedni, gyan�s lett volna. Nem kock�ztathattam. Mindig eszembe jutott anya tan�csa �s ak�rmilyen f�jdalmas volt, de tartottam magam hozz�.

- Hol volt�l eddig? - fordult fel�m kedvesem a Sz�ks�g Szob�ban �llva egy bor�s szombaton.

- Sirius�k folyton maguk mellett akartak tudni. - magyar�ztam k�zelebb l�pve.

- �n is magam mellett akartalak tudni! - sz�lt �lesen.

- Perselus, tudod, hogy ez az eg�sz nagyon bonyolult. Ha kett�s j�t�kot j�tszunk, akkor…

- Csak Te j�tszol azt! - szak�tott f�lbe inger�lten.

- Mi�rt? Te tal�n ny�ltan v�llalod, hogy a kedvesem vagy? - k�rdeztem k�ts�gbeesetten Perselus d�h�dt arc�t l�tva.

- Ne tereld r�m a sz�t! �n minden szombaton itt v�rtam, de hi�ba!

Neh�z volt �llnom azt a l�ngol� tekintet.

- Neked nem kellett m�shol lenned… - ezeket a szavakat szinte csak magam el� motyogtam.

- Mi? - k�rdezte vicsorogva.

- Mindegy… - r�ztam meg lehajtott fejem.

- Mit mondt�l? - l�pett k�zelebb fenyeget�en.

Sz�tlanul �s kiss� f�lve feln�ztem r�.

- Nekem nincsenek bar�taim, akik hi�nyoln�nak, igaz? R�m nincs sz�ks�ge senkinek, ugye? Ezt akartad mondani! - sziszegte az arcomba eg�szen k�zelr�l.

A sz�vem hevesen vert. L�ttam m�r �t d�h�snek, de aminek ekkor tan�ja voltam, az kifejezetten megr�m�tett.

- De… Nekem sz�ks�gem van R�d. - feleltem v�g�l m�lyen a szem�be n�zve.

Von�sai l�gyabbak lettek, tekintete nem volt m�r olyan gyilkos.

- Nem akartalak megb�ntani… Bocs�ss meg. Legal�bb egy levelet �rhattam volna, vagy b�rhogy m�shogy �rtes�thettelek volna, tudom. De f�ltem… Ha lebukunk, Perselus, akkor v�ge… - n�ztem r� elkeseredetten.

- Kit v�lasztan�l? - vonta �ssze a szem�ld�k�t �szinte �rdekl�d�ssel figyelve arcom minden rezd�l�s�t.

- Te… tess�k? - k�rdeztem vissza hitetlen�l.

V�lasztani k�zted �s a bar�taim k�zt? Hiszen ez borzalmas! Ne, ilyet ne is k�rdezz! Ilyenre m�g gondolni sem akarok!

- Nos, kit v�lasztan�l? - ragaszkodott tov�bbra is a k�rd�s�hez.

- Direkt k�nzol? - k�rdeztem olyan komolyan �s szomor�an, ahogyan nem gondoltam volna magamr�l.

- Nem, csak �ppen nagyon �rdekel. - k�zelebb l�pett, ha ez egy�ltal�n lehets�ges.

- Ha igaz�n tudni akarod… - kezdtem neki a v�lasznak, b�r m�g bennem sem fogalmaz�dott meg teljesen.

Im�dom a bar�taimat. Annyi �r�met okoztak nekem, hogy egy �let is kev�s lenne hozz�, hogy viszonozzam. A sok nevet�s, a felh�tlen boldogs�g… �k ezt jelentik nekem. Perselus pedig… Nos, � az �letemet…

- … akkor T�ged. - feleltem v�g�l hat�rozottan.

Egy ideig �gy k�mlelt engem, mintha azt �ll�tottam volna, hogy az �g z�ld, majd a tekintete teljesen megv�ltozott, mag�hoz r�ntott �s szenved�lyesen megcs�kolt. Megk�nnyebb�lten s�hajtottam fel.

Az ezt k�vet� besz�lget�s pedig minden volt csak nem felszabadult vagy kellemes. Perselus elmondta, milyen sz�rny� volt csak v�rni r�m �s att�l f�lni, hogy soha t�bb� nem j�v�k, �s ezt nem akarja m�g egyszer �t�lni. �gy h�t meg�llapodtunk, hogy elt�r�lj�k az �lland� szombatokat. Elmondtam neki anya tan�cs�t, hogy tal�lkozzunk olyan kev�sszer, amilyen kev�sszer csak lehet. A heti egyszeri alkalom t�l gyakorinak bizonyult. Megbesz�lt�k, hogy levelez�nk ink�bb, azt�n a pap�rt az elolvas�s ut�n r�gt�n megsemmis�tj�k. Ezek drasztikus m�dszereknek t�ntek, de ebben a sz�vszor�t� helyzetben, a folytonos titkol�z�sban nem t�ntek olyan sz�ls�s�ges megold�snak. M�r csak az volt a k�rd�s, hogyan juttatjuk majd el a leveleket egym�snak…

- Lily, hatalmas k�r�sem lenne! - sz�l�tottam meg a v�r�s haj� l�nyt a folyos�n elh�zva bar�tn�it�l, k�zt�k Mirand�t�l, akinek �ppen csak odamosolyogtam.

- Felejtsd el, hogy sz�ba �llok Potterrel! - jelentette ki egy hatalmas k�zmozdulatt�l k�s�rve.

- �hm… nem, erre gondoltam. - n�ztem r� �rtetlen�l.

- Oh… akkor? - tekintett vissza r�m hasonl�k�ppen.

- Tudod, mes�ltem, hogy Perselusszal igyeksz�nk min�l kevesebbet tal�lkozni! - szavaim k�zben lopva k�rben�ztem, de egy ismer�s sem volt a k�zelben.

- Igen, igen. - b�logatott kiss� s�rgetve, de kedvesen.

- Nos, �gy t�nik, hogy az a szombati tal�lka is sok. J�l �sszekaptunk, mert j� n�h�ny alkalommal nem tudtam elmenni. Ez�rt �gy d�nt�tt�nk, lev�lben besz�lj�k meg ki �s mikor �r r�. M�r csak azt nem tudjuk, hogyan juttassuk el egym�snak a leveleket… - ezut�n r�szemr�l egy k�rlel� n�z�s k�vetkezett.

- Hogy �n? Mint post�s? - tette a mellkas�ra a kez�t Lily.

- K�rlek… - mosolyodtam el szel�den.

- J�l van, Remus, de mire ezt Te t�rleszteni tudod…

Sz�lesen elmosolyodtam �s magamhoz �leltem Lilyt, mire � gy�ngy�z�en felkacagott.